Vas Népe, 1972. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
„Osztozunk örömeikben és gondjaikban és hőn óhajtjuk népük boldogulását!“ A Mari ASZSZK pártküldöttsége Szombathelyen Tegnapi lapunkban közöltük, hogy Guszev Iván Sztyepanovicsnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Mari Területi Bizottsága másodtitkárának vezetésével pártdelegáció érkezett megyénkbe a Volgán túli autonóm köztársaságból, Vas megye testvérterületéről, a magyar néppel rokon melt nép köreiből, hazájából. Bármily meleg és közeli is a barátság, kilométerekben nagyon nagy a távolság köztünk, miért a megérkezés másnaprán került sor — az eredeti program szerint is — arra, hogy a delegáció Szombathelyen töltsön egy egész napot. (Megjegyzem: a Volgán túli Joekar—ólából Moszkvába közlekedő AN típusú és a Moszkvából Budapestre járó TU 134-es repülőgép együttes menetideje nem több, mint a gépkocsiét Budapesttől Szombathelyig. De az egész út így is fáradságos.) Tegnap Szombathelyen, a megyei pártszékházban a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői fogadták a Mari Köztársaságból érkezett vendségeket. Megyei pártbizottságunk, pártvégrehajtó bizottságunk, pártapparátusunk, párttagságunk és lakosságunk nevében Csonka György, az MSZMP Vas megyei Bizottságának titkára köszöntötte a vendégeket. Átfogó, tömör, mégis részletes, tájékoztatót mondott vendégeinknek megyénkről, megyeszékhelyünkről, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális haladásunkról, teendőinkről. Nagyon sok fejleményről, eredményről adott számot, de elmondta megyénk gondjait, problémáit is. Továbbá a jövőre vonatkozó elképzeléseinket, azaz teendőinket. A Mali Köztársaságból érkezett szovjet vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták. Noha megyénk politikai, táji, természeti, történelmi, termelési, kulturális, művészeti és jóléti adottságait, eredményeit, lényegét már eléggé jól ismerték, mielőtt ideérkeztek volna. (Az eddigi, beható ismerkedés révén.) De mindig van új, érdeklődésre számotható a „nap alatt”. A tájékoztató után egyebek között azt mondta Guszev Iván Sztyepanovics, a küldöttség vezetője. „Nagyon érdekes volt a tájékoztató, küldöttségünk nevében hálásan köszönöm. Őszintén osztozunk örömeikben és gondjaikban, és hőn óhajtjuk népük boldogulását, mindennemű előmenetelét. Az eredmények és problémák nagy része olyan, hogy mi is átéltük, illetve átéljük őket. Ezért is szükséges, hogy véleményeket, tapasztalatokat cseréljünk róluk, egymást segítve, minden lehetséges eszközzel támogatva.” Guszev elvtárs nagyon meleg hangon köszönte meg a baráti fogadtatást is. Majd a magyar nép és a szovjet részvevők megállapodtak abban, hogy a vendég delegáció látogatásai, tapasztalatgyűjtései során konkrétan is folytatják az eszmecserét. Mint már közöltük, megyénk a Szovjetunió és a mari nép életének megismertetése céljából a közeljövőben kiállítást is szervez. Vendégeink értékes és érdekes kiállítási anyagot is hoztak ehhez ajándékul. Képeket, dokumentumokat szovjet, a mari nép életéről. Továbbá egy 40 percet kitevő zenei gyűjteményt amely a mari nép dalait szólaltatja meg. (Amely kiváló zenei „aláfestője” lehet a szóban forgó kiállításnak. Annál is inkább, mert a mari és a magyar népzene éppúgy rokon, mint nyelvünk. Ezt tudós kutatóink már jóval ezelőtt híven kimutatták.) A tanácskozás és az ebéd után mári vendégeinket Gyurácz János, Szombathely Város Tanácsának elnöke tájékoztatta megyeszékhelyünk fejlődéséről. Utána a vendégek megtekintették a várost. Útjukra elkísérte őket Cziroik Ferenc, a megyei pártbizottság titkára és Horváth Miklós, a városi pártbizottság első titkára is. Vendégeinket — egyebek között — elkalauzolták a Derkovitz városrészbe, a Dózsa Stadionba, a megyei könyvtárba, a forradalmi múzeumba, a megyei Művelődési és Sportházba. Jó volt, hogy délután kisütött a nap és kellemes volt az idő. Ámbár valószínű, hogy a Volgán túlról érkezett vendégek ennek — természeti szempontból — nem tulajdonítottak olyan jelentőséget mint mi. Az ottani időjárás nem kényezteti el maii barátatokat. Ott mostohább az időjárás, mint nálunk. Horváth Miklós, Szombathely Város Pártbizottságának első titkára utalt is a különbségre. Majd azt mondotta: „Kellemes az időnk, s azt kívánjuk, hogy mindig az maradjon, sohase árnyékolja be felhő közös eszmecseréinket, őszinte barátságunkat, népeink életét.” Mari vendégeink mélységesen egyetértettek vele. . Pozsgai Zoltán A mari delegáció megtekintette a Derkovits városrészt. A legfontosabb beruházás Ma már világszerte elismert, tudományos vizsgálatokkal bizonyított tény: a szakképzés a gazdasági növekedés legfontosabb feltétele. Hazánkban a felszabadulás óta 754 ezer szakmunkást képeztek id, a különböző szakmai középiskolákban 577 ezer ember végzett, a felsőfokú oktatás 254 ezer főnek adott diplomát. Ennek eredményeként a népességen belül az 1945 előtti 15 százaékról 52-re növekedett a nyolc általánosnak megfelelő képzettségűek aránya, az érettségizetteké négyről 16-ra, a felsőfokú végzettségűeké pedig 1,6-ról 4,3 százalékra emelkedett. Mindezek nékül elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950 és 1971 között a 3,2-szeresére, az ipari termelés az 5,5-szeresére bővüljön. Irányok, igények A szakképzés — mind egyénileg, mind társadalmilag — felelősségvállalás. Itt ugyanis nem egyszerű a korrnekció, a rossz pályaválasztást lehetetlen egyik hónapról a másikra helyrehozni, ahogy az éltándoklókat is nehéz pótolni. Tavaly például a középiskolai tanári diplomát szerzők 53 százaléka már első munkahelyként sem az oktatási intézményeket választotta... A gimnáziumban érettségizettek 30—35 százaléka tanul tovább felsőfokú képzés keretében, a többiek viszont nehezen kezdhetnek valamit csupán bizonyítványuk alapján. Továbbá: az egyetemekre, főiskolákra felvételt kérők szakonkénti megoszlása erősen elér a tényleges társadalmi igényektől. Van, ahol pótlólag is helyet lehet kapni, mert oly kevés volt a jelentkező, másutt a pályázók száma tízszeresen haladja meg a felvehetőkét... Bomyolult, szerteágazó teendő tehát a szakképzés, a jövőre döntő mértékben kiható legfontosabb beruházás Pénz és... Tavaly a nemzeti jövedelem 4,3 százalékát fordították oktatási célokra, de ez — nemzetközi összehasonlításban is — ma mér kevés, nem fedezi a szükséges szint elérését. Holott hatalmas összegekről van szó, például a negyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több, mint bármikor. Számítások szerint — s változatlan áron — 1985-ig legkevesebb 50 milliárd forintot kell befektetni az oktatásba, hogy ez a minimális követelményeknek megfelelhessen. A pénz azonban még nem minden. Korszerűbb szakképzésre, a változó követelményekkel való szorosabb lépéstartásra van szükség, s bátor szembenézésre gondjainkkal. ftweHO átrendeződés A tárgyi adottságok különbözőségét megtoldja a pedagógusok a szakoktatók munkájának eléggé elváló szintje s így ugyanaz a tanterv jól megvalósul az egyik, s rosszul a másik intézetben. Okikai, a társadalmi érdekek messzemenő érvényesítésével jelölte meg tehát a párt Központi Bizottsága már említett ülésének határozata az ésszerű átrendeződés halaszthatatlanságát, így a többi között az emelt szintű és a hagyományos oktatás egységesítését a szakmunkás képzésben, ifjú szakmunkások részére három éves, szakközépiskolai érettségivel záruló esti, levelező tagozatok szépvetését, a szakközépiskolák képzési céljainak változtatását, az átváltható ismeretek fontosságát. Hazáink népesedési helyzete nem ad módot a jövendő szakmunkásaival valómegalapozatlan gazdálkodásra, mind a túlképzésnek, mind a szükségesnél kisebb létszámnak messzire gyűrűző hatásai lesznek az egyes iparterületeken. Ezért, hogy a legfontosabb beruházási tevékenységnek most már minden tekintetben meg kell kapnia a legfontosabbnak ide járó figyelmet, törődést, támogatást. M. O. #■ 1972. november – Szerda Úttörők fehér sapkában A forgalmas reggeli utca szívet melengető látványa: fehér sapkás úttörők állnak az útkereszteződésben, szakértő karmozdulatokkal irányítják a járműveket, a gyalogosokat. Kis társaik testi épségét óvják, példás ügyszeretettel látják el a szolgálatot”. A Hámán Kató utcai általános iskola kispajtásai, más iskolák úttörőihez hasonlóan akarnak a felnőtteknek segíteni. Valamennyien az iskolai KRESZ-szakkör tagjai. A napokban az iskola egyik tanárától hallom, hogy meg akarják szüntetni az iskolások reggeli „szolgálatát”, a szakkör a jövőben nem végez gyakorlatokat az utcán, a forgalomban. Miért tettem fel a kérdést. A válasz meghökkentett. Olvasóink soha nem találták ki, mi az az indok, amiért ezt a lelkes, ügyszerető, gyermekien is felnőttes segítségadást meg akarják szüntetni. Az indok tömören: elviselhetetlen a felnőttek trágársága, amivel a gyermekeket illetik. Így bizony. A kis pajtásokat nap mint nap bántómegjegyzésekkel illetik, trágár szavakkal elküldik őket ide, meg oda. Pedig ők a lehető legjobbat akarják, a rend aprócska védelmezői valahányan, a kulturált közlekedés megteremtését szeretnék előmozdítani a maguk módján. Csoda-e, hogy roszszul esik nekik, ha e jószándék mellett meggondolatlan felnőttek megjegyzéseket tesznek rájuk? Napjainkban a közlekedés egyre bonyolultabbá válik, a sokasodó járművek szedik az áldozatokat. Gyalogosnak és gépjárművezetőnek egyaránt jobban kell tisztelnie a törvényt, azokat a szabályizokat, amelyek valamiféle rendet teremtenek a közlekedésben. Éppen a tegnapi számunkban adtunk hin arról, hogy Szombathelyen az általános iskolákban rendszeressé kívánják tenni a KRESZ- oktatást. Azokon kezdik, akiktől legtöbbet várhatunk: a gyerekeken. Ők azok, akiket legjobban féltünk is. őket szeretnénk elsősorban megnyerni a közlekedés rendjének megszilárdításához. Az olyan jelenségek azonban, mint amiről fentebb szóltunk, siralmasan lerombolják mindazt, amelyet e kis emberpalántákban építünk. A felnőttek trágársága s a kis pajtások ügyszeretetének lebecsülése, vagy lebecsmállása — szerény véleményem szerint — megvetendő dolog. Vessük is meg őket, s ha ilyesmit tapasztalunk, keljünk a kisdiákok védelmére, ha kell a legnagyobb szigorúsággal. A kis pajtásokat pedig arra biztatjuk: ne róluk ítéljék meg mégsem a felnőtteket! (pásztó) Répcelak „másik“ oldala Sok cikket írunk és írhatunk Répcelak általános fejlődéséről, dolgos lakosságáról, a termelőszövetkezet mintaszerű gazdálkodásáról. A község vezetői is nagy hozzáértéssel szervezik, irányítják az iparosodó nagyközség életét, ami lépten nyomon látszik is a gyorsan fejlődő településen. De sokak véleményére alapozva és saját tapasztalatok alapján állíthatom: a közlekedésiben aligha van olyan fegyelmezetlenség, mint éppen, Répcelakon. A növekvő jómóddal a faluban — és társközségeiben is — gyarapszik a motorizáció. Mind többen, vásárolnak autót, egyéb gyorsjáratú járművet, s természetesen kerékpárt is. A helyi közlekedést csak ez utóbbival oldják meg. A község forgalmas útján — a 86-os számú országúton “ a nagyüzemek gépei, a falun átmenő autóik, a szövetkezetek fogatai, a kerékpározók gyakran olyan, zűrzavart okoznak, hogy csak fokozott figyelemmel lehet karambol nélkül átmenni a településen. Főleg a fogatosok és a kerékpárosok fegyelmezetlen magatartása szembeszökő. Nem akarják hallani a hangjelzést, este nem gyújtják meg lámpáikat, kanyarban, b útkereszteződésben is leállnak tárgyalnak, vagy egymás mellett hajtanak elfoghalva ezzel az út nagyobbik részét. Lehet, hogy ők ezt tartják természetesnek. Pedig egészségüket, életüket kockáztatják. Célszerű lenne, tanácsi, vagy más szervezésben KRESZ előadásokat tartani a szabályok betartásáért, s a saját érdekükben. ü. Gy. Új építőanyag a meddőből A Tatabányai Szénbányák Haldex Osztálya megkötötte a szerződéseket a hazai gyáraikkal a Lengyelországban épülő új könnyű beton adaékgyártó üzem berendezéseinek gyártására. Az új lengyel létesítmény berendezéseit ugyanisy magyar gyáraik szállítják, úgy, hogy a kormányközi megállapodás szerint 1974 végén megkezdhessék a termelési próbákat az új könnyűbeton üzemben. Az új tervek szerint további két meddő feldolgozót és egy könnyűbeton adalék üzemet létesítenek Sziléziában, Katowice környékén. Az új adalék-zsugorító üzem mind a végtermék, miind a technológiáját tkintve teljesen eltér a Haldex eddigi létesítményeitől. A széntől különválasztott meddőből ugyanis olyan adalékanyagot készítenek, amelybőllakásépítésre alkalmas könynyű betonelemeket gyárthatnak. Tula idősmképpen ezzel válik majd teljessé a Haldex alapgondolata — az a korábbi elképzelés, hogy komplex módon hawanosítsák a meddőt. Az egyik sziléziai meddőt feldolgozó üzem és az új könnyűbeton adalék-zsugorító mű mellé ugyanis a lenygyel szénbányák egy házgyárat épít. Ebben készítik majd a zsugorító mű aladécanyagából a magasházak építésére alkalmas könnyű és nagyméretű panelokat, blokkokat. Kísérletsorozatok igazolják, hogy az ilyen új termék kiváló építőanyag. Térfogaténak súlya 30—40 százalékkal könnyebb, mint a hagyományos nyersanyagból, a kavicsból készülő paneloké. Ugyanakkor nyomószilárdsága felülmúlja a hagyományos betonelemekét. Az új építőanyaggal a sziléziai bányászlakások építését gyorsítják majd. A hánorrt újszemet — akárcsak az eddigieket — közös tőkebefektetéssel építik fel a magyar és a lengyel ipar. Tatabányai szakemberek vezetésével történik majd a szerelés és az üzembehelyezés is. Az építkezésekről, az utak, a vasút és a szociális létesítményekről a lengyel fél gondoskodik. s- lvas .