Vas Népe, 1973. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
Ünnepelt a megye (Folytatás az 1. oldalról.) javai kiérdemelte a Kiváló Vállalat címet és így jogosult arra, hogy ő vezesse a felvonulást, őket követték az ERTFA dolgozói, akik két feldíszített teherautón bemutatták az üzem életét és termékeit. Utánuk következett a szombathelyi vasúti csomópont és a járműjavító dolgozóinak színpompás menete. Tarka zsebkendőkkel integető csinos lányokkal — élükön a tánccsoport tagjaival — a LATEX dolgozóinak menete ért ezután a díszemelvény elé. Ezer színben pompáztak a gépkocsikon bemutatott termékeik, a tarka szőnyegek, bútorszövetek takarók.A TAN ÉP csoportját a vállalat ifjúgárdistái vezették, utánuk jöttek a VASÉP dolgozói, szocialista építésvezetőségei és szocialista brigádjainak tagjai. Pillanatnyi szünet nélkül hömpölyögtek a sorok a zászlók, léggömbök feliratok alatt. A REMIX szombathelyi gyáregységének dolgozói legalább öt percig vonultak a dísztribün előtt. A magukkal hozott házi kiállításon termékeik legjavát mutatták be. Hosszú sorokban közeledtek a Savaria Cipőgyár dolgozói. A felvonulók tarka léggömbfüzéreket engedtek a dísztribün előtt a magasba. Egyiken hatalmas békegalambot röpítettek az égre. A munkásokkal együtt vonultak fel a pedagógusok, a leendő tanárok és tanítók, a kis és nagy diákok, közöttük ott volt a Szombathelyen vendégeskedő magdeburgi diákok lelkesen éneklő csoportja is. Felvonultak az egészségügyi dolgozók, valamint a város valamennyi üzemének és intézményének dolgozói, kedves színfoltjai voltak a menetnek a gyerekek. Volt, kit kocsiban toltak meg, ám felettük is ott libegett az odakötött piros léggömb, a csattogó zászló. Sokan édesapjuk nyakában ülve tették meg az utat. A nagyobbacskák szüleik kezét fogva vonultak. A felvonulás egyik leglátványosabb része a sportolók tömege volt. A megyeszékhely egyesületei, a sportiskola tanulói, az MHSZ tagjai adták a záróképet. A fiatalok a közelgő berlini VIT jegyében vonultak fel. A menetelüknek a talpain való muzsikáról három fúvószenekar — a városé, a Határőrségé és a szovjet katonáké — gondoskodott. Majdnem dél volt már, amire véget ért Szombathely dolgozóinak színpompás menete. A felvonulók számáról csak megközelítő adataink vannak, mert senki sem számolta azt, hogy reggel hányan indultak a menettel. Egyre jöttek az emberek, idősek, fiatalok, gyerekek, hozzátartozók és családtagok egyaránt. Óvatos becslés szerint is több mint 25 ezer ember vonult fel. Ezután kezdődött a késő esti órákig tartó vidám majális. Szinte az egész város apraja, nagyja kiköltözött a csónakázótóhoz és a Felszabadulási Emlékmű környékére. A vendéglátásról gondoskodók az elmúlt éveknél jóval több és színvonalasabb sátrat, pavilont állítottak fel a környéken, ám még ez is kevésnek bizonyult. Délután a csónakázótó mellett felállított szabadtéri színpadon kulturális bemutatók szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A megyeszékhelyéhez hasonló színes felvonulások voltak még a járási központokban, városokban, nagyközségekben, falvakban. Közülük is kiemelkedik a szentgotthárdi dolgozók mintegy 8 ezer főnyi felvonulása. A jó időt kihasználva sokan kirándultak. A kőszegiek a Királyvölgyet szállták meg. Nagy forgalom volt a teli arborétumban, a Sághegyen és a megye más nevezetes helyein is. Soós Béla 1973. május 3. Csütörtök Hűséggel, becsületül, bátorsággal Hétfőre ragyogóan kisütött a nap. Szombathelyen, a Március 15. téren tavaszi virágok pompája és nagyon sok érdeklődő szülő, nagyszülő, testvér, kiszemelt „kedves”, jó barát — fogadta az eskütételre érkező, újonc határőröket. Középütt sorakoztak fel feszes, imponálóan katonás rendben. A tágas téren köröskörül zárva voltak az ablakok, erkélyajtók, megannyi környékbeli lakó, szomszéd „rajzott” ezekben is. A hozzátartozók közül rengetegen érkeztek személyautón, nem is volt könnyű a sok jármű „parkoltatása”. A „vigyázz” vezényszóra, a maga módján, a népes érdeklődő közönség is ünnepélyesen elcsendesült. Felcsendültek a magyar Himnusz hangjai, a határőrség zenekara játszotta. A dísztribünön álltak a határőrség parancsnokai, köztük az országos parancsnokság képviselői. Itt voltak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok parancsnokságának képviselői, a társ fegyveres szervek közül a rendőrséget dr. Kuti Béla ezredes, a megyei, főkapitányság vezetője,a munkásőrséget Koronczai Géza megyei parancsnok, a kiegészítő parancsnokságot Takács Ferenc alezredes képviselte. Itt voltak a megye, a város, a szombathelyi járás politikai, állami, társadalmi szerveinek képviselői, itt volt számos üzemünk, intézményünk vezetője, küldötte. Sipos Ferenc határőr alezredes fogadta az egység parancsnokának jelentését, üdvözölte az eskütételre felsorakozott határőröket, majd Németh István határőr alezredes mondott ünnepi beszédet. Esküt tevő újonc Elvtársak! Kedves Szülők! Kedves Hozzátartozók! Kedves Vendégeink! — A mai napon fiatal határőreink esküt tesznek a csapatzászló előtt a haza, a Magyar Népköztársaság védelmére, hazánk határainak őrzésére. Az eskütétel történelmi hagyomány. — Idézte miképpen esküdtek végváraink katonái a török dúlás idején a hazára, a vár védelmére, miképpen esküdtek 1848 vörös sapkás honvédei a haza, a haladás szent ügyére, a Magyar Tanácsköztársaság harcosai a proletárdiktatúra halálmegvető, rettenthetetlen védelmének teljesítésére. — Ma itt — mondotta — haladó hagyományainkhoz híven esküt tesznek katonáink annak a hazánknak a védelmére, amelyet 1945-ben a Szovjetunió hadserege szabadított fel. Amely azóta pártunk vezetésével nagyszerű eredményeket ért el, amely hazában új értelmet kapott az élet, mert dolgozó népünk lett a hatalom birtokosa. Önök — mondotta Németh István alezredes — csapatzászlónk, parancsnokaik, vezetőik, a párt és állami vezetők, szüleik, hozzátartozóik, társadalmunk nyilvánossága előtt esküsznek. Arra, hogy aMagyar Népköztársaság alkotmányának szellemében becsülettel fogják teljesíteni a haza iránti kötelességüket, elöljáróiknak, parancsnokaiknak engedelmeskednek. Azt is megfogadják, hogy népünk ellenségeivel szemben bátran, férfiasan harcolnak, velük soha egyetértésbe nem bocsátkoznak. Nagy súlya van, lesz ennek az eskünek. Ennek szellemében élni, dolgozni nem könynyű, egész embert kíván, a nép ügyéhez való elkötelezettséget jelent. De az önökre bízott feladat magasztos: fegyverrel védeni a hazát, népünk alkotó munkáját, szocialista rendünket. Felelősségteljes feladataik megoldásában nem lesznek egyedül. Parancsnokaik, párt és KISZ-szervezeteink a segítségükre lesznek. Tudjuk, hogy társadalmunk és szüleik azt várják tőlünk, hogy gondoskodjunk az önök további neveléséről, s szellemileg, fizikailag megerősödve adjuk vissza Önöket családjuknak, társadalmunk civil életének. Aztán felharsant az eskü: „Én... határőr esküszöm ...” Az eskü után Szűcs Antal ezredes köszöntötte az országos parancsnokság képviseletében a fiatal határőröket, majd Horváth Lajos a KISZ Vas megyei Bizottságának első titkára üdvözölte őket ifjúsági szövetségünk tagjai, vezetői, megyénk fiataljai nevében. Várakozó mozgolódás támadt a közönség soraiban, amikor elhangzott a parates a díszmenet megalakulására. Mindenki látni akarta a katonafiút, aki — az egyik könynyező mama szerint — még nemrégen kisfiú volt, látni akarta első kemény katonás lépteit. És a szeretettel figyelő szemek előtt pompás díszmenetet vágtak ki a legfiatalabb katonák, olyant, amiről „öregkatona” korukban is szívesen hallanak majd parancsnokaiktól épp úgy, mint emlékező hozzátartozóiktól. Pozsgai Zoltán Vasi közlekedési napok Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról.) útátjáró sorompókkal kapcsolatos üzemeltetési problémákat beszélik meg. Ugyancsak május 4-én Celldömölkön a Vontatási és az Építési Főnökségen Némethy Gábor mérnök az M 62-es sorozatú Diesel-mozdonyok vizsgálatáról és javításáról számol be. Május 7-én A forgalomszervezés legjelentősebb időszerű kérdéseiről Dr. Mészáros Pál a Vasúti Tudományos Kutató Intézet Kossuth díjas főmunkatársa tart előadást a szombathelyi vasútállomás oktatótermében. Május 14-én zárul a rendezvénysorozat három előadással: a szombathelyi két előadás a Diesel-járművek — köztük a magyar vasi pályákon is futó M 63-as — szállítási teljesítményéről, összehasonlító dinamikai vizsgálatáról szól. Celldömölkön viszont a KPM előadója a vasúti pályák karbantartó gépláncainak üzemeltetésével, az építési munkák gépesítésével foglalkozik. — ha — Ne más háza táján! Panaszkodnak a kerülők, — a kirándulók meg joggal háborognak amiatt —, hogy az erdők szomszédságában, közelségében lévő falvak lakói, szemétjük, házi hulladékuk nagy részét nem a saját portájukon égetik el, semmisítik meg, hanem az erdőbe, az erdőszélre hordják, dobálják.Ez alól a szemetelés alól a szombathelyi parkerdő melletti — Ólad, Sé, Torony, Ondód, stb. — községek sejti kivételek. Biciklivel, szekérrel, más járművel — szombathelyiek is — éppen „arra” ejtik útjukat, s felhalmozódott „gyűjteményüket” arra alkalmas pillanatokban a fák közé dobják, hányják, így aztán a rozzant virágállványtól a selejtes lámpáig, illetve a bakancstól a lyukas tejeskannáig sok minden csúfítja a természetet, nem dicséretes bizonyítványt kiállítva a községek lakóiról — természetesen tisztelet a kivételnek. Külön dolog, hogy újabban erre is fokozottan figyelnek az erdészek, s mások is, és drága lesz annak, akit ilyen esetben tetten érnek. Ezen túl mit szólnának azok a családok, akiknek a kerítésén belül viszont az erdőgazdaság dobálná be a saját melléktermékét? Gondolom, azt, amit őróluk gondolnak a jelenlegi esetben. Az erdő, főleg a szombathelyi parkerdő a város egész lakosságáé. A pártbizottság és a tanács azért segítette megnyitni, hogy minél többen töltsék szabad idejüket a jó levegőn, szórakozzanak, kikapcsolódjanak. Az idén újabb summás összeg befektetésével tovább építik az erdei utat, hogy a természetből minél nagyobb részt hódíthasson meg kirándulásra, sétára a városi,ember. Ennél sajnálatosabb, hogy magukról megfeledkezettek pedig kisebbítik rontják a séta, a szépség, a természet örömét. A szemetelőknek valóban legyen drága az erdő szenynyezése. U. Gy. Arcképil nélkül Mitől kapnak különös jelentőséget az ember fülei? Erről azok a hosszú hajú fiatalemberek győződhetnek meg legkönnyebben, akik külföldre akarnak utazni. Íme: Szombathely egyik kórusa vendégségbe készült Bulgáriába. Lévén a kórus vegyesnemű, a fiúk is elzarándokoltak a fényképészekhez útlevélkép csináltatás végett. Ment is minden, ahogy kellett. A műtermekben lámpák világítottak, a páciensek fölvették az alkalomhoz illő komoly ábrázatot, s néhány nap múlva elkészült a szabvány méretű négy darab arckép. Első alkalommal azért nem feleltek meg a képek az előírt szabványoknak, mert nem minden ifjú gondolt rá, hogy csak fehér ingben, nyakkendőben s zakóban ismerhető fel a fényképen tökéletesen. „Vigye kánya’’ alapon a fiúk legyűrték krónikus nyakkendő-iszonyukat, s teljesen (ahogy illik) beöltözve szépen visszaballagtak a fényképészekhez, és csináltattak egy újabb sorozatot az arcukról. Ha azt hiszik, hogy ennyi elég is volt már , tévednek. Ugyanis azok, akik hosszú hajat és szakállt „merészelnek" viselni, harmadszor is elsétálhatnak a fényképészhez és elkölthetnek újabb 25 forintot. Bűnük, amit a hivatal felrótt nekik: nem látszik a fülük. Márpedig ki látott embert, akarom mondani fényképet fül nélkül?! Elhiszem, hogy vannak különös fülek. Elállók, szétállók, kajlák, kicsik, nagyok, sőt a magyar nyelv ismer bot- és szamárfület is. Ebből látható, hogy milyen nagy jelentősége van korunkban a látható fülcimpáknak. Javaslom tehát, hogy a fül fontosságának teljes tudatában külön fényképet csináltassunk róluk, (mert kettő van és hátha nem egyformák). — treiber — 3 Brmn vas neve*"