Vas Népe, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Egységbe! HM igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson, úri dőzsölé­sen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth félkarú óriásinak nevezte az ipar nélküli magyarsá­got, Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mező­­gazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vas­vári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnéze­teket kell szereznünk, melyek iránytűul szolgálnak az események hulláma között.. 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar mun­kásosztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyo­mán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben a for­radalomban már a munkásosztály messzemenő céljai fe­jeződtek ki. Az 1919-es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett fog­lalnia, az egész nép századok alatt felgyűlt, megoldat­lan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforrada­lom sötét éjszakája borult az országra. De a munkás­­osztály soha nem tagadta meg 1919 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígérete­sebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fa­sizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt veze­tői egyre több jelét adták együttműködési szándékuk­nak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének meg­koszorúzása 1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkás­sága és a Petőfi-szobornál ,1942. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociálde­mokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és párt­­szervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezeté­sén keresztül, sőt , a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a föld­alatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük...” Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így sérthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és baloldali szociálde­mokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánk­ban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy lát­hassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköz­társaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fa­­sizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a marxizmus a leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mun­kásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha meg­osztják a frakció és különféle irányzatok. Az ötvenes­évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot, helyreállította az elvi politikát, a pártegy­séget, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóra­­váltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talp­ra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és meg­sokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánk­ban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kel­lett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. no­vemberi határozatából is, amely ismételten megerősí­tette: az országot formáló harc legelső soraiban a mun­kásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intéz­kedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tet­tekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kap­csolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebé­lyesedő szocialista-brigamozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban levő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek kö­zösségi formálódását is szolgálja. K­i tudja hányan álmodoztak a magyar munkásosz­tály soraiban mindarról, ami ma már a szocializ­mus elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem ér­hették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésé­nek negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tag­jai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőző­désben emlékeznek meg 1948. június 12-ről, hogy a kö­vetkező negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus tel­jes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigyes Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 134. szám Ara 1 forint 1973. június 10. Vasárnap Barátsági vonat Szabadidő-táj Méretek Világhíradó Nagy reményekkel kecsegtet a szovjet -amerikai csúcs Fred Neal professzor, ame­rikai publicista, a nemzet­közi kapcsolatok szakértője az Izvesztyija pénteki szá­mában cikkben foglalkozik Leonyid Brezsnyev küszöbön álló amerikai látogatásával és a szovjet—amerikai kapcso­latok fejlődésével. A cikk szerzője Leonyid Brezsnyev amerikai útját olyan eseményként értékeli, amelynek elvi jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. Ez a látogatás — mint írja —, megmutatja, hogy szovjet részről a feszültség enyhülé­sének folyamata nem kon­junkturális tényező, hanem hosszútávú perspektíva. Az amerikai hangulatról szólva Neal a következőket írja: „az Egyesült Államok­ban Nixonnak a nemzetkö­zi feszültség enyhítését szol­gáló politikája élvezi mind­két párt támogatását. Ezt a politikát még azok a szemé­lyiségek is pártfogolják, akik fellépnek a republikánus kor­mányzat belpolitikája ellen. Ténylegesen az elnök határo­zott szakítása a hideghábo­rús politikájával a legnép­szerűbb lépés mindazok kö­zött, amelyeket valaha is tett”. Az Egyesült Államokban azok, akik megértik a szov­jet—amerikai enyhülés elő­nyeit, üdvözlik Moszkva kül­politikai kezdeményezéseit, az általa tanúsított rugalmas­ságot és megértést — hang­súlyozta végezetül Fred Nea. Kivételes fontosságú ese­­mé­nynek tartom, Leonyid Bresztnyev küszöbönálló Egyesült Államok-beli láto­gatását. — jelentette ki a Szocialisztyicseszkaja In­­dusztrija­ című moszkvai lap­ban szombaton megjelent in­ter­j­újában Armand Hammer, az Occidental Petroleum Cor­­poration elnöke. Tyimur Tyimofejev, a moszkvai nemzetközi mun­kásmozgalmi intézet igazga­tója a Pravda szombati szá­mában elemzi az amerikai szakszervezetek álláspontját a szovjet—amerikai kapcso­latok kérdéseiben. Éppen a dolgozók azok, akik Leonyid Brezsnyev kö­zelgő látogatásával kapcso­latban különösen nagy re­ményeket fűznek a szovjet— amerikai kapcsolatok elmé­lyítéséhez. Számos nagy amerikai szakszervez­et vezetője szállt síkra a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok közötti kapcsolatok javításáért, az amerikai— szovjet kereskedelem köl­csönös fejlesztéséért. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára sajtónyilatkozatban üdvözölte Leonyid Brezs­nyev közelgő washingtoni látogatását és annak a re­ményének adott kifejezést az SZKP KB főtitkárának Egyesült Államok-beli útja elősegíti a jobb, kölcsönös megértést a népek között. Az ENSZ főtitkár hangsúlyozta, hogy boldog lesz, ha Leo­nyid Brezsnyevet az ENSZ székházában üdvözölheti. Milliók az utakra Szombathelyen Aki járja Szombathely ut­cáit szinte lépten, nyomon lezárt útszakaszokkal talál­kozik, útépítést láthat. A KPM Közúti Igazgatóság a felügyelete alá tartozó utak­ra az idén több millió fo­rintot költ. Javítják a Kör­mendi utat. A kivitelezési munkálatokat a Városgaz­dálkodási Üzem építőrészle­ge végzi. Erre 500 ezer fo­rintot fordítanak. Két és fél milliós költséggel még az idén elkészült az Alkotmány a Petőfi Sándor és a Hámán Kató utca kereszteződésének csomópontja. A kivitelezést a Győri KÉV végzi. Ezt kö­veti a Tolbuhin utca egy ki­lométeres szakaszának áté­pítése, felújítása a benzin­­kúttól a Szövő utcáig. 6 mil­lió forintos költséggel itt négy pályás utat alakítanak ki. Az év végén, iletve a jö­vő év első felében közúti jelzőlámpákat is elhelyeznek az említett útszakasz men­tén a Hunyadi, a Vörösmarty és a Nádasdy utca sarkán. Szombathelyen tehát ez az útszakasz lesz a legkorsze­rűbb forgalombiztonsági szempontból. Saját erőből építik a Há­mán Kató Utcát, a Derkovits lakótelep végétől hat méter szélesre bővítik a perenyei bekötőutat is. Eltűnik a he­rényi, jelenleg balesetveszé­lyes éles kanyar. Ezt a sza­kaszt ugyanis „levágják­”, il­letve „kinyújtják”. A mun­kálatokra 50 11 millió forintot fordítanak. A Városgazdálkodási Üzem sem tétlenkedik. Már kora tavasszal betonburkolat­tal, illetve aszfaltburkolattal látta el az Akacs Mihály ut­cát, e munkálatok a jövő hé­ten befejeződnek. A városi tanács építési osztálya ren­delte meg az üzemnél az 1 millió 300 ezer forintba ke­rülő csatornázott útszakaszt. A Nagyszabó környékén, a Mártírok terén kicserélik, il­letve felújítják a járdát. Be­tonalapra aszfaltot terítenek. Segíti a munkát az üzem négy aszfaltkeverő gépe, amely két műszakban dolgo­zik és még bérmunkát is válal. Hétfőn fognak hozzá az új mozi körüli útszakasz aszfaltozásához. Készül a Wesselényi utca új burkolata is. A Lenin és a Savaria út között már kész a betonalap, a napokban ke­rül rá az aszfalt. A Savaria út és a Kisfaludy Sándor utca közötti szakaszon je­lenleg betonozási munkála­tok folynak. Kedden látnálk hozzá a Kisfaludy Sándor utca és Tolbuhin út közötti szakasz felbontásához, illet­ve újraépítéséhez. Több helyen két rétegű kötőzúzalékot vonnak az út­burkolatra, ezek egyúttal szé­lesebbek is lesznek. Ilyen ké­szül a Sallai Imre utcában, s így képezik ki az Erdei is­kola felé vezető utat is. A szombathelyi Városgaz­dálkodási Üzem mélyépítő részlege az idén 20—22 mil­lió forint értékű munkát vé­gez Szombathely útjain, ut­cáin, terein. S zentai — Új út épül a Wesselényi utcában. fotó: Horváth Ferenc Szakmunkások újabb százai a vasi nagyüzemekben — Takarékos fiatalok — Tanuljunk egy kis városfejlesztést! — Heves ütközet Saigon térségében — Nyolc szputnyik egyszerre

Next