Vas Népe, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Egységbe! HM igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth félkarú óriásinak nevezte az ipar nélküli magyarságot, Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűul szolgálnak az események hulláma között.. 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkásosztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban már a munkásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyűlt, megoldatlan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom sötét éjszakája borult az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1919 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígéretesebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása 1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szobornál ,1942. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt , a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük...” Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így sérthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a marxizmus a leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakció és különféle irányzatok. Az ötvenesévek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot, helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóraváltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szocialista-brigamozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban levő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. Ki tudja hányan álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948. június 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigyes Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 134. szám Ara 1 forint 1973. június 10. Vasárnap Barátsági vonat Szabadidő-táj Méretek Világhíradó Nagy reményekkel kecsegtet a szovjet -amerikai csúcs Fred Neal professzor, amerikai publicista, a nemzetközi kapcsolatok szakértője az Izvesztyija pénteki számában cikkben foglalkozik Leonyid Brezsnyev küszöbön álló amerikai látogatásával és a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésével. A cikk szerzője Leonyid Brezsnyev amerikai útját olyan eseményként értékeli, amelynek elvi jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. Ez a látogatás — mint írja —, megmutatja, hogy szovjet részről a feszültség enyhülésének folyamata nem konjunkturális tényező, hanem hosszútávú perspektíva. Az amerikai hangulatról szólva Neal a következőket írja: „az Egyesült Államokban Nixonnak a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló politikája élvezi mindkét párt támogatását. Ezt a politikát még azok a személyiségek is pártfogolják, akik fellépnek a republikánus kormányzat belpolitikája ellen. Ténylegesen az elnök határozott szakítása a hidegháborús politikájával a legnépszerűbb lépés mindazok között, amelyeket valaha is tett”. Az Egyesült Államokban azok, akik megértik a szovjet—amerikai enyhülés előnyeit, üdvözlik Moszkva külpolitikai kezdeményezéseit, az általa tanúsított rugalmasságot és megértést — hangsúlyozta végezetül Fred Nea. Kivételes fontosságú eseménynek tartom, Leonyid Bresztnyev küszöbönálló Egyesült Államok-beli látogatását. — jelentette ki a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című moszkvai lapban szombaton megjelent interjújában Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corporation elnöke. Tyimur Tyimofejev, a moszkvai nemzetközi munkásmozgalmi intézet igazgatója a Pravda szombati számában elemzi az amerikai szakszervezetek álláspontját a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseiben. Éppen a dolgozók azok, akik Leonyid Brezsnyev közelgő látogatásával kapcsolatban különösen nagy reményeket fűznek a szovjet— amerikai kapcsolatok elmélyítéséhez. Számos nagy amerikai szakszervezet vezetője szállt síkra a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok javításáért, az amerikai— szovjet kereskedelem kölcsönös fejlesztéséért. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára sajtónyilatkozatban üdvözölte Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni látogatását és annak a reményének adott kifejezést az SZKP KB főtitkárának Egyesült Államok-beli útja elősegíti a jobb, kölcsönös megértést a népek között. Az ENSZ főtitkár hangsúlyozta, hogy boldog lesz, ha Leonyid Brezsnyevet az ENSZ székházában üdvözölheti. Milliók az utakra Szombathelyen Aki járja Szombathely utcáit szinte lépten, nyomon lezárt útszakaszokkal találkozik, útépítést láthat. A KPM Közúti Igazgatóság a felügyelete alá tartozó utakra az idén több millió forintot költ. Javítják a Körmendi utat. A kivitelezési munkálatokat a Városgazdálkodási Üzem építőrészlege végzi. Erre 500 ezer forintot fordítanak. Két és fél milliós költséggel még az idén elkészült az Alkotmány a Petőfi Sándor és a Hámán Kató utca kereszteződésének csomópontja. A kivitelezést a Győri KÉV végzi. Ezt követi a Tolbuhin utca egy kilométeres szakaszának átépítése, felújítása a benzinkúttól a Szövő utcáig. 6 millió forintos költséggel itt négy pályás utat alakítanak ki. Az év végén, iletve a jövő év első felében közúti jelzőlámpákat is elhelyeznek az említett útszakasz mentén a Hunyadi, a Vörösmarty és a Nádasdy utca sarkán. Szombathelyen tehát ez az útszakasz lesz a legkorszerűbb forgalombiztonsági szempontból. Saját erőből építik a Hámán Kató Utcát, a Derkovits lakótelep végétől hat méter szélesre bővítik a perenyei bekötőutat is. Eltűnik a herényi, jelenleg balesetveszélyes éles kanyar. Ezt a szakaszt ugyanis „levágják”, illetve „kinyújtják”. A munkálatokra 50 11 millió forintot fordítanak. A Városgazdálkodási Üzem sem tétlenkedik. Már kora tavasszal betonburkolattal, illetve aszfaltburkolattal látta el az Akacs Mihály utcát, e munkálatok a jövő héten befejeződnek. A városi tanács építési osztálya rendelte meg az üzemnél az 1 millió 300 ezer forintba kerülő csatornázott útszakaszt. A Nagyszabó környékén, a Mártírok terén kicserélik, illetve felújítják a járdát. Betonalapra aszfaltot terítenek. Segíti a munkát az üzem négy aszfaltkeverő gépe, amely két műszakban dolgozik és még bérmunkát is válal. Hétfőn fognak hozzá az új mozi körüli útszakasz aszfaltozásához. Készül a Wesselényi utca új burkolata is. A Lenin és a Savaria út között már kész a betonalap, a napokban kerül rá az aszfalt. A Savaria út és a Kisfaludy Sándor utca közötti szakaszon jelenleg betonozási munkálatok folynak. Kedden látnálk hozzá a Kisfaludy Sándor utca és Tolbuhin út közötti szakasz felbontásához, illetve újraépítéséhez. Több helyen két rétegű kötőzúzalékot vonnak az útburkolatra, ezek egyúttal szélesebbek is lesznek. Ilyen készül a Sallai Imre utcában, s így képezik ki az Erdei iskola felé vezető utat is. A szombathelyi Városgazdálkodási Üzem mélyépítő részlege az idén 20—22 millió forint értékű munkát végez Szombathely útjain, utcáin, terein. S zentai — Új út épül a Wesselényi utcában. fotó: Horváth Ferenc Szakmunkások újabb százai a vasi nagyüzemekben — Takarékos fiatalok — Tanuljunk egy kis városfejlesztést! — Heves ütközet Saigon térségében — Nyolc szputnyik egyszerre