Vas Népe, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

7 millió forint gépesítésre • Konténeres szemétszállítás 660 ezer négyzetméter park gondozása A Városgazdálkodási Üzem fejlesztésének lehetőségei Szombathelynek nem kell szégyenkeznie a tisztaságot illetően. Ezt állapította meg szeptember 20-i ülésén a szombathelyi városi tanács. A megyeszékhely az összeha­sonlítást kibírja nagy világ­városokkal és hazánk más nagy városaival is. Ehhez hozzájárult a Szombathelyi Szépítő Egyesület megalakí­tása, társadalmi szervezetek összefogása és sok más ténye­ző. A köztisztaság fő gazdája továbbra is a Városgazdálko­dási Üzem. Munkájáról el­ismerően szóltak a tanács­ülésen, de elemezték a ten­nivalókat is. A tanácsülés után Ludván Istvánnal, a Városgazdálko­dási Üzem igazgatójával a fejlesztés lehetőségeiről be­szélgettünk. Mikor alakult meg a vál­lalat és jelenleg mivel fog­lalkozik? — Üzemünk ebben a szer­vezésben 1968. július 1-én alakult. Előtte 1963—68 kö­zött hasonló feladatokat lá­tott el a Városgazdálkodási Hivatal, 1963-ig pedig Köz­­tisztasági és Útkarbantartó Vállalat működött Szombat­helyen. Jelenleg fő tevé­kenységünk a közterületek takarítása, a lakóházak és intézmények szemétgyűjtése, a téli hóeltakarítás és az utak síkosságának csökkenté­se, a zöldterületek, parkok gondozása, fürdő üzemelteté­se, valamint bizonyos út- és járdaépítés. Hogyan oldják mieg a mun­kaerő-gondokat,­ milyen ter­vet dolgoztak a­ gépegíté­lésre? — Bizony munkaerőgond­jaink voltak is, vannak is, lesznek is, ezért feltétlenül gépesíteni kell. A megyei és a városi tanács segítségével a negyedik ötéves terv ide­jén 7 millió forintot fordí­tunk erre a célra. Ennek az összegnek a háromnegyed ré­szét már el is költöttük. Ma már több mint száz gépünk van. Nagy részük központi telephelyünkön, a városma­jorban van elhelyezve. Itt működik negyven dolgozó­val a karbantartó műhely is. A gépek elhelyezésére és ja­vítására 1200 négyzetméter alapterületű garázsüzemet és 700 négyzetméter alapte­rületű fenntartó műhelyt építettünk. Van két korsze­rű önfelszedő seprűgépünk, amelyek 40 kilométer utat takarítanak. Öt nagyteljesít­ményű mosó-öntöző gépjár­mű is segíti ezt a munkát. A mi területünkre is „be­tört” a konténer, össz­befo­­gadó képességük 225 négyzet­­méter. Ürítésüket két speci­ális jármű látja el. A sze­métgyűjtésre ezenkívül to­vábbi kilenc jármű áll ren­delkezésre. Mekkora a takarítási terü­let? Van-e elég utcai sze­­méttároló?­­• öt év alatt a takarítan­dó terület 20 százalékkal nö­vekedett és ma már 650 ezer négyzetméter. Ebből 200 ezer négyzetmétert na­ponta, közel 450 ezer négy­zetmétert pedig kétnaponta — vagy ritkábban — tisztí­tunk. Ezenkívül külön meg­szervezzük a papírszedést és a darabos hulladék gyűjté­sét. Szombathelyen 560 hul­ladékgyűjtőt helyeztünk el. A kisgépesítést is szorgalmaz­zuk. A mi sürgetésünkre is ■ Pécsett sikerült kifejleszteni egy kézi úttisztító gépet, amely már Szombathelyen is munkába­ állt. Nagy elő­nye, hogy szakértelmet nem igényel. Ebből 1974-ben ti­zenötöt szándékozunk vá­sárolni és a köztisztaság szol­gálatába állítani. Milyen feladatot jelent a parkok gondozása és fenn­tartása? — A parkok területe Szom­bathelyen jelenleg meghalad­ja a 660 ezer négyzetmétert. Az egy lakosra jutó zöldte­rület 9,7 négyzetméterre emelkedett. A cél az, hogy ezt még 12—13 négyzetmé­terre növeljük. Az összes zöldterületből 12 ezer négy­zetmétert virággal ültettünk be és csupán az idén száz­ezer tő nyári virágot és 7 ezer tő rózsát helyeztünk ki. 31 helyen két év óta folya­matosan telepítünk évelő vi­rágokat és növényeket. A parkokban 660 pad szolgál pihenőhelyül. Hogyan működik az üzem építőipari részlege, amely úgynevezett mélyépítéssel foglalkozik. — 1968-ban alakult mély­építő részlegünk — öt év alatt — 60 millió forint ér­tékű út- és járdaépítési mun­kát végzett. 12 munkással és öt géppel kezdtük a mun­kát. Ez a részlegünk ma 70 dolgozóval működik és ren­delkezik majdnem minden útépítő géppel. Tavaly he­lyeztük üzembe keverő te­lepünket, amely betont és aszfaltot küld az utakra. En­nek eredménye, hogy sokat javultak a közlekedési vi­szonyok a megyeszékhelyen. Mivel a munkaerőhiány ma is fennáll, hogyan igye­keznek megtartani a belépő dolgozókat? — Mindenekelőtt megszer­veztük a törzsgárda-mozgal­­mat. Ma már 140 olyan dol­gozónk, van, akinek az üzem­ben eltöltött munkaviszonya az öt évet eléri, illetve meg­haladja. 117 dolgozónk járt az elmúlt öt évben állami oktatásra és különféle szak­­tanfolyamokra. Az üzem fejlődése lendületet adott a szocialista munkaversenynek is. Tavaly hat munkabri­gád nyerte el a szocialista címet és az idén 14 küzd a cím újbóli elnyeréséért. Dolgozóink negyedévenként termelési tanácskozáson vi­tatják meg a város szépítési és építési feladatait. A nagy­­családos dolgozókat segély­ben részesítjük és az elmúlt évben négy fiatal családot juttattunk lakáshoz a Fiatal Házasok Otthonában. ★ Sokrétű és közérdekű fel­adatokat lát el a Városgaz­dálkodási Üzem. Ezzel hozzá­járul ahhoz, hogy Szombat­hely a továbbiakban is a kul­turált, külsőségeiben is tisz­ta, rendezett városok közé tartozik. Farkas László Melyik iszapkezelési technológia gazdaságosabb Vízügyi küldöttség járt a megyéből Svédországban és Ny­ugat-Németországban A környezetvédelem egyik fontos területe a vizek vé­delme.. Magyarországon is sok városban jelentős előre­lépés tapasztalható ezen a területen. Szombathelyen, a Perint vízének védelmében már épül a város déli részén a szennyvíztisztító telep. Idő­közben egy svéd ajánlat ha­tására felmerült a hagyomá­nyos iszapkezelési technoló­gia korszerűbbé cserélésének lehetősége. A beruházás mó­dosításának előkészítése cél­jából öt tagú küldöttség járt ebben a hónapban Svédor­szágban (Stockholmban, Sa­­la-ban) és Nyugat-Németor­­szágban (Karlsruhe, Mann­heim, Wiesbaden és Frank­furt városokban), hogy az ottani iszapkezelési techno­lógiát tanulmányozza, a be­rendezések gyártását, illetve­­működését megtekintse. A küldöttségben a beruházót Jagodics Béla, Vas megye Ta­nácsa Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vezetője és Szigeti János, az ÉKV osztály vízügyi csoportjának főmérnöke, az üzemeltetőt Szőke Miklós, a szombathe­lyi Víz- és Csatornamű Vál­lalat főmérnöke és Horváth Miklós, a vállalat beruházási osztályvezetője, a beruhá­zást lebonyolítót pedig Hor­váth Kornél, a Vas megyei Beruházási Vállalat mérnöke képviselte. Hazatérésük után érdeklődöm tőlük a tanul­mányút tapasztalatairól. — Mi a svédországi és nyugat-németországi iszap­kezelési technológia lénye­ge? — A svéd mérnöki munka­­közösség a víztelenítés és iszapfeldolgozás műveletét kapcsolta egybe. Míg a ha­gyományos technológiával 200—400 köbméter iszap ke­letkezik naponta, ezzel a módszerrel 6—10 tonna ha­mu a melléktermék. Mivel az iszap bomló anyag, köz­egészségügyi szempontból ez utóbbi feltétlenül előnyö­sebb, és szállítása is köny­­nyebb. Nyugat-Németország­­ban is láttunk hasonló be­rendezést, ez azonban bonyo­lultabb, nagyobb a beruhá­zási költsége, üzemeltetési energiaszükséglete viszont ennek kisebb. — Hasznosnak, gazdasá­gosnak látszik-e valamelyik technológia átvétele? — Hogy mit érdemes át­venni belőle, erről még ez­után döntünk. — A tapasztalatok alapján Európa-viszonylatban milyen szinten áll a magyarországi szennyvíztechnológia? — Megállapítottuk, hogy ezen a téren Magyarország jó helyen áll. Svédország­ban néhány éve működnek szennyvíztisztítók, Nyugat- Németországban néhány már működik, sokfelé pedig most építik. Magyarországon or­szágszerte most kezdődik a nagyarányú építésük. — Káldi — #Ün­nepe 4 m •AZ OLVASÓK FÓRUMA • Elfelejtett városrész Szombathelyen járva szinte nap mint nap tapasztaljuk, hogy a város fejlődik, szé­pül. Éppen ezért igen kelle­metlenül érint bennünket, hogy a mi körzetünk, — a Győrffy István utca végétől a Kismezei utca és Mészá­ros Gábor utca, Józsa körút környéke — szinte semmit sem változott. A Győrffy István utcában aszfaltos az­­úttest és a járdák is. A Kis­mezei utcában — amely a Győrffy I. utcának folytatása — már mindez hiányzik. Az úttest járhatatlan. De nem különb , a Mészáros Gábor utca sem. A gyalogjárdán közlekedő kerékpárosok a gyalogosok testi épségét ve­szélyeztetik, arra hivatkozva, hogy az úttest járhatatlan. S aztán a közvilágítás. Minden­ütt kevés a lámpatest. A Szigligeti utcát a Kismezei utcával összekötő Madách utcában egyáltalán nincs vil­lany. Sokszor úgy érezzük, más városban járunk, amikor a belvárosból hazaérkezünk. T. J. A szentgotthárdi vonalról bejáró diákok nevében ké­rünk a MÁV-tól. A Szombat­helyről 14 óra 27 perckor in­duló személyvonaton jelenleg egy tanulókocsi van. Diák pedig annyi, hogy két ko­csit is megtöltenének, így aztán körülményes a haza­utazásunk. Aki nem fér fel a tanulókocsiba ,néha kény­telen a későbbi — fél 5-kor induló — vonatot megvárni. Ha nem ezt tesszük, még bajba is kerülhetünk. Meges­het, hogy a kalauzok, el­veszik a jegyeinket, amiért nem a tanulókocsiban utazunk, s saját pénzünkön kell jegyet váltanunk. Ez egy diáknak igencsak költséges utazás. Semmi más nem kellene, csak még egy tanulókocsi, hogy ne összezsúfolva, egy­mást lökdösve tudjunk csak hazautazni. Vagy ami még rosszabb, a tanulásira meg­maradt amúgy sem sok időn­ket a szombathelyi állomáson tölteni. Mert hiába van vá­róterem, az ottani körülmé­nyek nem alkalmasak a ta­nulásra. S szüleink is aggód­nak, ha a megszokottnál ké­sőbb érünk haza. Kérjük te­hát a MÁV-ot, ha lehetséges, toldja meg egy tanulókocsi­­val a szentgotthárdi vonatot. K. L. és 109 társa A diákok kérik a MÁV-tól Válaszok a velemi kérdésekre Szeptember 1­9-én „Velemi üdülés három kérdéssel” cím­mel megjelent olvasóleve­lünkre Kőszegszerdahely Községi Tanács elnökétől kaptunk választ. A levélírónak abban való­ban igaza van, hogy a 365 tyúk­­ jelenléte nem javítja Velem levegőjét. De nemcsak ennyi van a községben, hanem jóval több. Igaz, hogy a KÖ­JÁL már régen szorgalmazza e probléma megoldását, de tiltó rendelkezésről mi nem tudunk. A tanács testületé­nek egyetértésével igyek­szünk majd megoldást ta­lálni. A stranddal kapcsolatban feltett kérdés megoldása nem egyszerű, mi is várjuk az érdekeltek válaszát. A cikk megjelenése a nyilvánosság részére, de ré­szünkre is sok hasznos kö­vetkeztetést jelent. A segítő szándékú észrevételeket meg­köszönjük, hisz ezek a gond­jainkban való osztozást, a feladatainkkal való törődést bizonyítják. Iker János tanácselnök A gépkocsik átruházási illetékéről A Vas Népe szeptember 11-i számában közölt Minden befizetett pénz a megyében marad című cikk két adatát pontosította, illetve helyesbí­tette az Illetékhivatal: „Az Illetékhivatal ügyfelei évente 40 millió forintot fi­zetnek be illeték és adó cí­mén. Egy 1000 köbcentis gép­kocsi átruházási illetéke 15 napon belüli bemutatás ese­tében 2500 (kétezerötszáz) fo­rint. E határidőn túli bemu­tatás esetében ugyanennek a gépkocsinak átírási illetéke 3750 (háromezerhétszázötven) forint. A vonatkozó pénzügymi­niszteri rendelet (11/1966/VL 29.) P. M. sz. rendelet 43. §-a (4 bekezdés) magánszemély­­­től magánszemélynek meg­szerzett gépkocsi átírási il­letékét köbcentiméterenként 2,50 Ft-ban állapítja meg. Németh Pál hivatalvezető” SZERKESZTŐI ÜZENETEK Egy szombathelyi asszony jeligére.­­ Kérdésével kapcsolatban megkérdeztük a posta illeté­keseit. Tájékoztatásuk sze­rint nincs akadálya annak, hogy Ön, vagy bárki az em­lített hetilapot előfizesse. El­lenkezőleg minden új előfi­zetőt örömmel fogadnak. Ke­resse fel a posta városi hír­laposztályát, ahol a lapra elő­­fizethet. (Az árusoknál való­ban kevés példány található, s érthető, hogy ezek elosztása nem kis gondot jelent.) H. K. Szombathely Észrevételeit köszönjük. Sokkal jobban örültünk vol­na azonban, ha konkrét pél­dákat hoz fel és teljes név­vel, címmel írja levelét. Egy nyugdíjas jeligére A levelében felvetett prob­­lémát az illetékesekhez to­vábbítottuk, s bízunk abban, hogy találnak olyan megol­dást, amely a nyugdíjasokat is megnyugtatja. Mindennapos helyzetkép Várakozó emberek és autók sora látszik az alábbi képen. Több is látszana, ha a szep­tember 18-i felvétel felét nem kellett volna levágni. Úgy gondoljuk azonban az itt látható­­részlet is híven tükrözi majd mondanivalónk lényegét, amelyre olvasóink hívták fel a figyelmünket. Vas megyében minden üzem az Erdei Iskola 4. szám alatt, az Oxigén és Dissous­­gázgyár Vállalat 14. sz. le­­rakatánál szerzi be a hegesz­téshez szükséges gázt. Jön­nek is naponta sokan, sok gépkocsival. Árukiadás a ki­függesztett tábla szerint na­ponta fél 8-tól fél 12-ig. De csak a tábla szerint. A való­ságban — szinte minden nap — ebben az időben érkezik az áru-utánpótlás a telepre. Ilyenkor „felfüggesztik” az árukiadást. A sok-sok kilo­méterről érkező vásárlók még várnak, eleinte türelme­sen aztán egyre türelmetle­nebbül. Üresjáratban telik az idejük. Aztán a 25—30 vára­kozó közül, a több órai tét­lenkedés után is sokan kény­telenek gáz nélkül hazamen­ni. Eljön a bűvös fél 12, s ezzel a hivatalos órák vége is. Másnap, hasonló körül­mények között kezdhetik élőről az egészet. Emberek és gépek tartanak itt — jobb szervezéssel bizonyára elke­rülhető a kényszerpihenőt. S ha csak egyszer-egyszer fordulna elő, nem is tennénk szóvá. Egy kocsihoz két ember szükséges. Huszonöt autónál ez már 50 ember. Ennyien esnek ki a termelőmunkából órákon keresztül. Matemati­kai zseninek sem kell lenni, hogy kiszámítsuk, milyen kár ez a vállalatoknak, üze­meknek s ezen keresztül a népgazdaságnak is. A gázra pedig szükség van. A jelenlegi állapotokra ez­úton is felhívjuk az illetéke­sek — a gyár vezetőinek — figyelmét. A változtatás nem­­csak a kereskedelmi partne­rek, de a köz érdeke is. — sk — 1973. szeptem­ber 26. Szerai

Next