Vas Népe, 1974. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
Párttagok az Állami Gazdaságban Ott folytatnám a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Kovács Lajos, az állami gazdaság párttitkára így foglalta össze mondanivalójának lényegét: — Tavaly tizenhétmillió ■ 200 ezer forint tiszta nyereséggel zártuk az évet, aminek alapján Kiváló Vállalat lett a sárvári állami gazdaság. Az idén a tehenészeti telep építése olyan terheket ró ránk, hogy hat millió forinttal csökken a jövedelmünk. Ennek ellenére 10 és fél millió forint nyereséget terveztünk 1974-re. Aztán a kongresszus és a felszabadulás évfordulójára indított munkaverseny eddig még soha nem tapasztalt módon mozgásba hozta az embereket, két millió forint értékű vállalást tettek. A jelenlegi helyzet alapján tehát azt mondhatom, hogy év végére 20 és fél millióra emelkedik a gazdaság tiszta bevétele. Ha ugyan túl nem teljesítjük ezt is... Azért érdemes ezzel a summázattal kezdeni, mert ez egyúttal aláhúzza azt az állításunkat, hogy a gazdaság az utóbbi években egyenletesen, jó ütemben fejlődik, olyan üzemmé vált, amelynek jelentősége jóval túlmutat Sárvár határain. S hogy ilyen korszerű gazdasággá lett, abban döntő szerepet játszottak a párttagok, az egyes kerületek, üzemrészek kommunistái, nem utolsó sorban a pártbizottság, amely éppen most két esztendeje alakult a pártmunka irányítására. Az állami gazdaság termelési értéke az utóbbi három évben másfélszeresére emelkedett A gazdálkodásban gyökeres változások következtek be: szinte teljesen megszűnt a gyalogmunka, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt a gépek vették át az uralmait. Ez a nagy forradamasodás persze nem ment magától. A gazdaság vezetői — szorosan együttműködve a párt és társadalmi szervekkel is alaposan kidolgozott terv alapján fogtak hozzá a kormányprogram megvalósításához. Előbb a sertéstenyésztés, majd a szarvasmarhatartás, -hizlalás nagyüzemi módszereihez teremtették meg az alapokat. Mindkét beruházási programnál a legmodernebb technológiák bevezetését alkalmazták, melyek a termelési hozamok növelése mellett az élőmunka megtakarítását eredményezték. Ez utóbbi azért is fontos, mert a dolgozók létszáma évről évre apad a gazdaságban. A fejlesztés értelmét persze nem látta mindenki világosan. Főleg a kezdet kezdetén olyan tévhiteket is le kellett rombolni, hogy az iparszerű állattartás körülményeinek megteremtésével majd nem lesz szükség az emberek munkájára. Sokan attól tartottak, hogy a korszerűsítés feleslegessé teszi őket. A gazdaság pártszervezeteiben a kommunistákra várt a meggyőzés, az okos érvelés. A párt-végrehajtó bizottság is többször foglalkozott hasonló témákkal. Ma már persze mindenki tudja, hogy a „felfordul” épülést hozott, a gazdaság teljesen új alapokon valósítja meg elképzeléseit, célkitűzéseit. Eleinte, megbámulták, aztán megszokták a „furcsa” szarvasmarhát. Ma már az istállókban nem hangzik idegenül a „Holstein-friz” típust jelölő fogalom, az állattenyésztők megkedvelték a repülőn érkezett tehenet, mert látják bőség hozamát. A nagyobb állatállomány takarmányozására átszervezték a növénytermesztést. Nagyteljesítményű erőgépeket állítottak munkába, a gazdaság belépett a CBS kukorica-programba, kombájnokat, dominátorokat, egyéb — addig soha nem látott! — betakarító eszközöket vásároltak, terményszárítót, lucernaliszt, takarmánykeverő és koncentrátum készítő üzemeket létesítettek. A közel tízezer hektáros állami gazdaságban az öszszes foglalkoztatottak száma nem éri el az ezret. A párttagok aránya (176 párttag van jelenleg) igen kedvező. Minden üzemrészben önálló alapszervezet működik, a párttagok hálózata tehát átfogja az egész gazdaságot. A gazdaság életében semmi nem történik nélkülük, kezdeményezői az újnak, élenjáró szerepet vállalnak a termelésben, a napi munkában. Ami igen fontos: kovácsai azoknak a kollektíváknak, amelyek az új formákhoz igazodva ezekben az években szerveződnek. Meghatározó szerep jut azoknak a kommunistáknak, akik a műhelyekben dolgoznak. Nem véletlen, hogy a legöntudatosabb párttagok ezek a munkások. Az pedig külön szerencse, vagy legalábbis hasznos adottság, hogy munkájuk jellegéből adódóan szinte mindenhova eljutnak. A meghibásodott gép javítása közben alkalmuk nyílik az eszmecserére, olyan beszélgetésre, amely görcsöket is oldhat, félreértéseket oszlathat el. (Egyetlen példaként említjük csak meg nemrégen átprofilírozták (kicserélték a traktorokat) a gépállomány egy részét. Némi kényszerűségből olyan vontató eszközöket voltak kénytelenek megvásárolni, amelyekre nem lehet felszállni a vezető ülés mellé. Magyarán szólva, a pótkocsira kerültek a rakodók. Igaz ugyan, hogy védőköpenyt kaptak, de ez mégis visszatetszést szült bennük. Jobb volt a fedett vontató kabinjában ülni. Bizony sokat kellett hadakozni az érthetetlenség miatt, de végülis belátták, hogy a szükség törvényt bont. Ezzel a kis áldozattal viszont kitűnő lett ismét a géppark.) Bizony, ilyen „apróságokon” is múlik a pártmunka. Ha valaki oknyomozást folytat ezügyben, nem árt ilyesmire is figyelni. A gazdaságban persze az emberek sem ugyanazok, akik évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt voltak. A technika fejlődésének áradata őket is magával ragadja. A nagyfokú gépesítés nem úgy zajlott le, hogy az állomány egy részét szélnek eresztették, s helyükbe képzett szakembereket vettek fel, hanem úgy, hogy zömmel kiképezték a saját gárdájukat. És itt már nemcsak a műhelyben dolgozókról van szó. Az állattenyésztésben a fejőgépek (s micsoda bonyolult szerkezetek!), vagy a növénytermesztésben a betakarító eszközök kezelését, megtanították az emberekkel. A DSZP-ikerszárító, a takarmánykeverő üzem mind-mind betanított munkásokért”kiáltott. Akaiva akaratlan fejlődniük, kellett a technikával. Hat alapszervezetben dolgoznak a kommunisták. Majd mindenik kerületben a gazdasági vezető is tagja a pártvezetőségnek. Ezt nagyon jónak tartják. Szitamajorban viszont a kerületvezető még csak nem is párttag, a pártvezetőség azonban megtalálja a módját, hogy szinte naponta érintkezzenek, találkozzanak. Van olyan alapszervezetük is, ahol a párttitkár 25 éve látja el funkcióját. (Kocákon.) Gazdag tapasztalata az alapszervezet kollektív munkájában gyümölcsözik. Gond persze akad. Elég csak arra utalni, hogy a dolgozók 48,5 százaléka nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. A párttagság körében 34 százaléknál mutatható ki ez a hiány. E téren is mozdítani akarnak. Elmajorban például kihelyezett 7—8. osztályt szerveznek, máris nagy az érdeklődés iránta. Nehezíti a dolgukat, hogy az egész gazdaság területén 56 munkahelyen dolgoznak. A szétaprózottság különleges szervező munkát igényel. Ez is közrejátszott abban, hogy két évvel ezelőtt alapvető szervezeti változást hajtottak végre. A városi párt-vb javaslatára az állami gazdaságban önálló párbizottságot hoztak létre, az alapszervezetek irányítására. A két év nem olyan nagy idő, hogy átfogóan értékelni lehetne tevékenységét, az azonban bizonyos, jó volt ez a döntés. A városi párttestület nemrégi tanácskozásán is ez volt a vélemény. Tömören: a gazdaság folyamatos fejlődésében a döntő szerep a kommunistáké! A pártszervezetek kézben tartják a gazdaságpolitikai munkát, irányítói a politikai életnek. A mezőgazdasági nagyüzem megfontolt kezdeményezések alapján nagy előre, figyelemmel az országos érdekekre is. A városi párttestület sok hasznos tanáccsal segíti őket. Egyebek mellett abban, hogy a gazdaságban minden tevékenység emberközpontú legyen. A technika uralkodását még véletlenül se lássa senki ellenségesnek, hiszen az az egyén gyarapodását is megalapozza. Arra buzdítja az önálló pártbizottságot, munkálkodjék azon, hogy a gazdaság mielőbb bekapcsolódjék az cukorrépa«ugrai»fölü , segítse jobban a város zöldség- és gyümölcsellátását, s teremtsen egyensúlyt a gazdasági és a politikai tevékenységben. S mindezek érdekében növeljék az alapszervezetek tekintélyét — főleg az önálló kezdeményezésekkel, a politizáló légkör megteremtésével. Pósfai H. János Egy nap csupán, s megszólalnak az iskolák csengői, belezenélnek a szeptemberi reggelbe. Az iskolák felé vezető utakon, járdákon fölhargvzik a jól ismert, sietős diákkopáj. Megindul a fiatalok áradása... Arcukon a nyár mosolya, csodálatosan szép barnasága. Emlékeiket, élményeiket mesélik egymásnak. Kezdődik az iskolai tanítás, kezdődik a fiatal évek komoly munkája. Az iskolába menők között ott látjuk a legkisebbeket, azokat, akik először lépnek be az iskola kapuján. Kíséri őket az édesanyjuk, a nagymama vagy az idősebb testvér, mégis — a szemük elárulja — van a szívükben egy csöppnyi szorongás. Ahova először belépnek, számukra ismeretlen világ. ★ Markó Erika is először készülődik az iskolába. Ma még a kedvenc macik társaságában játszadozik, de az asztalon a könyvek jelzik, hogy a gyermekkor fontos állomásához érkezett. — Melyik könyv tetszik neked legjobban ? — Az olvasókönyv. — Miért? — Mert abban van a legtöbb kép. — Az iskolatáskád megvan-e már? Kiszalad a szomszéd szobába és a hátán hozza be. Aztán leveszi és örömmel mutatja meg a benne lévő kincseket: a füzeteket, a számolópálcát, a plasztilint, a ceruzafaragót. — Melyik iskolába fogsz járni? — A Zrínyi utcaiba. ★ Berta Adrika már pizsamába öltöztette gyönyörű nagy hajasbabáját Közeleg az este. Az asztalon színes ceruzák sokasága és a fehér papírlapokon nevetnek a gyermeki képzelet kék, piros, sárga házsorai. — Örülsz-e, hogy iskolába mehetsz? — Igen. — Miért? — Mert megtanulom a betűket. És azután már akkor olvasok, amikor akarok. Nem kell arra várnom, hogy a nagymami mikor ér rá... Még a vacsorázás helyett is mesét olvasok. — Tudod-e, hogy mi az iskola neve, ahova járni fogsz? — Fürst Sándor Iskola. Ebbe jönnek a barátaim is, akikkel együtt jártam az oviba Ha tudok már írni, írok levelet a Gabinak meg a Lacinak Sopronba. — Ki az a Gabi és Laci? — Az unokatestvéreim. — Aztán tudsz-e majd vigyázni a könyveidre, füzeteidre? — Bekötjük mindegyiket kék papírba, hogy ne piszkolódjanak eL Anyuka segít. A tévében kezdődik az esti mese- Adrika ezt nem hagyhatja ki. Addig, amíg nem tud maga is mesét olvasni. Káldi Judit Fotó: Tóth Imre / AZ ELSŐ Adrika rajzol... Erika és a hátitáska kincsei 1974. szeptember 1. Vasárnap Eltűnt gépjárművek? Nem tévedés és nem tréfa ez: 24 gépjármű eltűnt Vas megyében. Persze ezeket nem úgy lopták el, de valahogy kicsúszott a nyilvántartásból, a számba vételből. Miről van szó? A megfelelő kormányrendeletek szerint a régi típusú, többször javított és újabb felújításra már nem alkalmas, a közforgalomban balesetveszélyes és gazdaságtalan működésű tehergépjárműveket ki kellett selejtezni és a hatósági jelzéseit leadni. Vas megyében összesen 655 tehergépkocsit selejteztek ki a rendelet végrehajtása során. Ebből 96 volt a termelőszövetkezetek tulajdonában. Ezenkívül több állami vállalatnál és mezőgazdasági üzemben több gépjárművet — összesen 146-ot — úgynevezett önkéntes selejtezésre bocsátottak. Ez azt jelenti, hogy gazdaságosabb volt helyettük újat venni, mint a régit felújítani. Ennek az akciónak a során azonban 24 tehergépjármű feltűnt”. Ez azt jelenti, hogy a központi nyilvántartásban szerepelt a 24 gépjármű eladása, forgalomba hozatala, használata, de most a kiselejtezésnél nem jelentkeztek vele. Persze folyamatban van annak a kiderítése, hová kerültek ezek a gépjárművek. Lehet, hogy más termelőszövetkezetbe, lehet, hogy más megyébe, az is lehet, hogy már évekkel ezelőtt kivonták őket a forgalomból. Különben is, anyag nem vész el, csak gazdát cserél. A gazda persze lehet egy másik üzem, cég vagy akár a MÉH-telep is. Mindenesetkre, a 24 tehergépjármű „eltűnése” azt mutatja, hogy nincs minden rendben a gépjárművek nyilvántartása, cseréje, felújítása körül. Jó lenne mindenesetre pontosabb adminisztráció a vagyonvédelem és a közlekedésbiztonság érdekében egyaránt. fa. 3 ■ ! ' / Veszélyhely A közlekedési statisztikák azt bizonyítják, hogy a balesetek jelentős részét gyorshajtás okozza. Lakott területeken, egyéb veszélyt rejtő helyeken tábla figyelmeztet az óvatos közlekedésre. Megyénk egyik legforgalmasabb útján — a Csornára—Sárvárra vivőn — van egy veszélyes szakasz, amit viszont nem jelöl figyelmeztető tábla. A váti útszakaszról van szó. Lehet vitatkozni azon, lakott területnek számít-e vagy séma. Az bizonyos, hogy utcát jobbról is, balról is lát az ember. A falu igen látogatott falatozója (bisztrója) is itt ál, délelőtt, délután és Reg vasárnap rengetegen járnak át az úttesten, néha dülöngélve is. Itt van ási iskola is. Két autóbuszmegálló ugyancsak erre az útszakaszra esik. Ezenkívül egy be nem látható kanyar Mindezek elenére alig csökkentett sebességgel vágtatnak át Válón a gépjárművek, némelykor szinte súrolják ajárókelőket. Súlyos baleset még nem történt. Emberéletet nem követelt ez a hely, de követelhet. Amíg netán késő, el kellene rendelni a forgalomkorlátozást Két táblán múlna csak... (pósfast VAS NÉP*