Vas Népe, 1975. szeptember (20. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
A pártvégrehajtó-bizottság megtárgyalta Mit tesznek a pártalapszervezetek a vezető pártszervek határosainak végrehajtásáért? A pártmunka gyakorlatában immár sokszorosan bebizonyosodott igazság, hogy a párt politikai céljainak valóra váltása döntő mérték■ ban attól függ, mennyire képesek végrehajtani a pártalapszervezetek a legfelsőbb pártszervek határozatait. A kőszegi városi párt-végrehajtó bizottság legutóbb külön is vizsgálta és elemezte, miként hajtják végre a felsőbb párthatározatokat a város alapszervezeteiben. Ami már segíti a végrehajtást Mit állapíthatott meg e vezető párttestület? Elsősorban azt, hogy az elmúlt években Kőszegen is nagyon sok tudatos erőfeszítést tettek a felsőbb pártszervek határozatainak szervezettebb és jobb végrehajtásáért. Megszervezték példáulaz alapszervezetek titkárainak rendszeres tájékoztatását. Ez részben kéthavonként sorra kerülő összevont titkári értekezleten, illetve megfelelő időközönként tartott, úgynevezett résztitkári értekezleteken és a pártbizottság függetlenített munkatársainak helyszíni látogatásai alakalmával, részben pedig írásos formában, a havi tájékoztatókban történik meg. A felsőbb pártszervek határozatainak jobb végrehajtását segíti az is, hogy az alapszervezetekben rendszeressé vált a szervezeti élet, ami azt jelenti, hogy ma már úgyszólván sehol sem „maradnak el” a taggyűlések, a vezetőségi ülések, a pártcsoport értekezletek. Ugyanebbe az irányba hat az is, hogy azalapszervezetek ma már a munkatervek összeállításakor is nagy gondot fordítanak a felsőbb párthatározatokra, úgyszintén lazás, hogy a városi párt-végrehajtó bizottság rendszeresen tájékozódik a határozatok végrehajtásáról. Legalább félévenként, több alapszervezetre kiterjedően alaposan ellenőrzik a határozatok végrehajtását a pártbizottság munkabizottságai is. Ami még ma is gond os az, ami még ma is akadályozza a városalapszervezeteiben a felsőbb határozatok jó végrehajtását? Az egyik ilyen gond az, hogy az országos érvényű párthatározatokat (amelyek általában több forrásból is megismerhetők), továbbá a városi pártbizottság és végrehajtó bizottság határozatait általában jól ismerik a párttagok és az alapszervezetek vezetői, de nem megfelelő például a tájékozottságuk a megyei pártszervek határozatairól. Ugyancsak gondot okoz némelyik alapszervezetben a felső pártszervek határoztainak „helyi adaptálása”, azaz e határozatoknál az alapszervezet sajátos körülményeire való alkalmazása, a helyi tennivalók konkrét megjelölése. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy — ha nem is túl gyakran — a felsőbb pártszervek határozatait megtárgyaló taggyűlések jegyzőkönyveiben néha ilyen megállapítások is olvashatók: „A párttagság megértette, tudomásul vette a felsőbb pártszerv határozatát, és mindent elkövet a határozat megvalósításáért”. Azt, hogy ez így nem elég, aligha kell bizonygatni. Az alapszervezetek zömében a hosszabb távra feladatokat megjelölő felsőbb párthatározatok végrehajtására általában feladattervek, intézkedési tervek is készülnek. Ezazonban még nem általános gyakorlat. A városi párt-végrehajtóbizottság minden ilyen határozat esetében feltétlenül szükségesnek tartja feladatterv, illetve intézkedési terv készítését. Nem vált még mindenütt gyakorlattá a határozatok pontos nyilvántartása és ami nagyon fontos, e határozatok végrehajtásának többszöri, azaza teljes végrehajtást szolgáló pontos ellenőrzése sem. Néhány alapszervezetben még ma is az a gyakorlat, hogy a felsőbb határozatok az idők folyamán néha bizony feledésbe merülnek, s ezeknek az alapszervezetnek a tagjai többnyire csak néhány legutóbb megjelent határozatról ejtenek szót, ezek végrehajtására mozgósítanak. Ugyancsak gond az is, hogy a határozatok végrehajtása közben minden pártszervezetben kialakul ugyan bizonyos munkamegosztás, ez azonban ritkán terjed ki a tagság egészére, a munka nem arányosan oszlik meg a párttagok között, ezért aztán miközben vannak, akik többet is tehetnének, néhányan túl vannak zsúfolva tennivalóval, ami aztán a munka, a végrehajtás rovására megy. Rendszeressé tenni az ellenőrzést! A kőszegi városi párt-végrehajtó bizottság most a fenti gondok és hiányosságok megszüntetésére hívta fel azalapszervezetek figyelmét. A végrehajtó bizottság leglényegesebb megállapítása nagyjából a következőkben foglalható össze: saját magának is, az alapszervezetek titkárainak és vezetőségi tagjainak is az eddiginél is rendszeresebbé kell tenniöka felsőbb pártszervek által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzését. L. K. Becsöngettek Tanévnyitók megyeszerte A tegnapi ünnepélyes tanévnyitókon — megyeszerte is — kedves figyelemmel köszöntötték az iskolák igazgatói az elsősöket, de tiszta lappal indultak valamenynyi iskolatípus felsőbb osztályba lépői is az új esztendő kapuján át a tanulói intézkedés gazdag mezőire. A bizalom és a Várakozás tiszta lapjával, amelyet a megismerés kalandjait vállalva, tudással illik megtölteni, amire elérkezik a vizsgák időszaka. S a lap csak akkor töltődik, ha róják a sorokat. A nagy tapasztalatátadás és felvétel, amelyben mindenki előbbre lép korábbi önmagához képest, ünnepélyesen elkezdődött tegnap. Általános iskolák és középiskolák egymilliónál is több diákja — 20 ezerrel több, mint tavaly — megnöveltetne a szakmát tanuló fiatalság százhetvenezres seregével, a saját és a társadalom jövőjéért üti fel a könyvet, a füzetet. Nem mondunk közhelyet, ha megállapítjuk, hogy a jövő ült be az iskolapadokba, hogy magasabb fokon váljék alkalmassá a történelmi szerepre, az ország, a nép a társadalom gazdagítására, okos, felelős szolgálatára , vezetésére. Soha el nem feledve, hogy minden nemzedék újat kezd, új úton jár, olyanon, amelyen jó iránytű vagy kalauz csak a készségek magas foka és az egész társadalomért érzett felelősség lehet. Jól tudják ezt a tanítók, tanárok, nevelők, akik az első lelkesítő szavaktól az tudás megméréséig többre késztető-segítő jó vezetői a diákifjúságnak. Tanulja meg tehát a diákifjúság is már az első órán, hogy a hegymászásra nem egyedül, nem magárahagyatottan indul. Vele jár az első lépéstől az Utolsóig győzelmeinek segítője, szervezője, az életét érte égető pedagógus. És még azt, hogy a minden újabb csúcsokat állító felérkezéseknek a pedagógus bár irányítója, lépésegyengetője, de lépni a tanulónak kell.És végül, amikor kezdő és haladó diákoknak kívánunk erőt, szorgalmat és sikert, ne feledkezzünk el arról sem, hogy az ünnepélyes tanévnyitókon néhányan búcsúztak is. Búcsúztak azok a négy évtized óta a felnövekvő nemzedékek boldoguláséért buzgó pedagógusok, akik megtették, — tudásuk legjavát és erejük egészségét adva —, amit tőlük kívánt a társadalom. — fs — Fotó: H. P. A Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola (Szombathely) I/C. osztályos tanulói a „honfoglalás” első pillanataiban. Az arc, a figyelem már a jövőre tekint: a nyitóbeszédet hallgatják a Kanizsai Dorottya Gimnázium (Szombathely) tanulói. M6, szeptember 8. Kedd. Szemléletmód Egy eseményről szeretnék szólni, meg egy ellesett beszélgetésről. A kettő között semmiféle kapcsolat nincs, tartalmukat tekintve pedig egyenesen kizárják egymást, mivelhogy kétfajta szemlélet tükröződik bennük. Ám, éppen ez kínálja a párhuzamot, vagy — mondjuk inkább így: a szembeállítást. Dióhéjban az eseményről: Egy kezdeményezés meghonosításán fáradozik Kőszegen, a megyeszerte ismert Concordia dalabba. Még a tavasszal támadt az ötlet, hogy a város idős lakói iránti tiszteletük jeléül ezután évente egy alkalommal önkéntes hangversenyt (amolyan születésnapi zenés köszöntőt) szerveznek minden 80. évét betöltő helybeli lakos részére. A terv nyomán szorgos „felderítő”” munka következett az anyakönyvi nyilvántartóban, s ennek végeztével állt össze (ki hinné, milyen sokan vannak!) esztendőkre előre az ünnepeltek névsora. Nemsokára, valamikor az ősz folyamán kerül majd sor a hagyományt teremtő első ilyen rendezvényre, mely — hogy teljességgel számot adjunk róla — magában foglal még egy családias vendéglátást is, a városi tanács illetékesei részéről. Idáig a hír. S mivel szinte előre látom egyes olvasók reagálását („Hát már ez is esemény”?!), hadd kérjem őket: ne vádoljanak érdemtelenül köznapi, ún. „kis ügyek” reklámozásával. Mert nem erről van szó. Magam is azt vallom, hogy nagyon is hétköznapiak az ilyen dolgok, ámbár hozzáteszem mindjárt: nem annyira, hogy ne vegyük észre jelentetőségüket, ami elsősorban abban rejlik, hogy az ehhez hasonló apró figyelmességek (hivatalos rangra emelkedve, vagy anélkül) köznapi életünk jellemzőivé váltak. Ezért kell odafigyelni rájuk — meg másért is. Hogy ne csak az ellenpéldákat vegyük észre, amelyek — főként kiszűrve — sajátosan torz általánírá isra csábítanak. Hogy a közömbösség egyre nagyobb méreteket ölt, s vele kapcsolatban egyvalamit lehet csak tenni: elfogadni, megszokni, mert — úgymond — ez van, s az anyagi jólét emelkedésével még inkább ez lesz!... Az effajta megnyilatkozásokat (nem kevés az ilyen) ugyanúgy hiba lenne kézlegyintéssel elintézni, mint a másik, ellenkező példát. Mert valljuk meg őszintén, ezeknek az észrevételeknek nagy része is tényen alapul. És bár kétségtelen, az elhangzott konklúzió erősen eltúlzott, való igaz az, hogy jóval többször találkozunk a nemtörődöm közönyösség olyan kihívó formái-val, amelyekről bizony egyszerűen nem lehet hallgatni. Beszélünk róla, cikkezzünk ellene, mondjuk a magunkét, ami természetes is, meg jó is, csak közben el ne feledjük, hogy gátját vetni elsősorban mégiscsak annak szemléletnek a mindennapos gyakorlatával lehet, amire ez a kőszegi, ún. „kis ügy” is jó példával szolgál. Lakatos Ferenc — Hátha nélkül az Naponta hallunk súlyos, életet kioltó közlekedési balesetekről. S nap mint nap szabálytalanul járunk az utakon. Gyorsítva lépteit nekivájt a gyalogos, pedig látja, hogy a lámpa pirosra vált, mielőtt átérne a másik oldalra. Sebességét fokozva elhúz az autós elsőbbségadásra szólító tábla mellett, gondolván ,hátha sikerül. S néha valóban megússzák a borotvaélen-közlekedést. Ha nem?... Hát erről tanúskodik a szomorú, ismétlődő statisztika. Csak augusztusban például 13 súlyos, 21 könynyű baleset volt Vas megyében. Négyen meghaltak.... Az ütközéseket előidéző okok között az utóbbi néhány hónapban háttérbe szorult az ittas vezetés, s első helyre került az, hogy figyelmen kívül hagyjuk az alapvető KRESZ szabályokat. A figyelmetlen járművezetés, a kanyarodási szabályok mellőzése, s az, hogy sokszor nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetik többen motorjukat, gépkocsijukat- már sok tragédiához vezetett. Sokan hiszik, hogy — kis járművel száguldani ki utakon! sebb felelősség. — A motorosok is egyre több gondot okoznak a közlekedés biztonsága felett őrködő szakembereknek. , A nyári hónapokban az eddiginél is szigorúbb intézkedéseket tettek a felelőtlen gépjárművezetők ellen. Még olyan esetekben is eltiltották rövidebb-hosszabb időre a szabálytalankodókat, a gépjárművezetői morál ellen vétőket a vezetéstől, amikor még szerencsére nem okoztak balesetet. Az a kőszegi fiatalember például, akiről észrevették, hogy szeszesitalt fogyasztva vezette autóját, három hónapig nem ülhet volán mögé. A jánosházi motoros pedig, aki kölcsönadta járművét egy jogosítványnyal sem rendelkező barátjának, hat hónapig. Mindkét esetben még időben léptek közbe a közlekedést ellenőrző rendőrök. Még mielőtt baleset történhetett volna. Minden hasonló esetnek azonban ők sem lehetnek tanúi. A megelőzés azonban nem csak az ő feladatuk. Elsősorban azoké, akik — hátha megúszom — jelszóval felelőtlenül száguldanak. H. Taus? Nőtt a kártérítés összege Az Állami Biztosító félévi adataiból az tűnik ki hogy a lakosság az idén már 1 millió új biztosítást kötött. Az új biztosítottak közül több százezer ügyfél eddig is rendelkezett biztosítással, de ebben az évben a korszerűbb módozatra tért át. A biztosítások növekedése nyomán az összes kárkifizetés 23 százalékkal volt több mint az előző évben, meghaladta az 1 milliárd forintot. Kötelező gépjárműfelelősségi károkra 17 százalékkal, a lakosság vagyon- és személyi káraira 18 százalékkal többet fizetett ki a biztosító, mint a tavalyi év azonos időszakában. A lakosság részére személyi és vagyonbiztosítás alapján csaknem 500 millió forintot fizettek ki. Ugrásszerűen emelkedett a Casco biztosítások száma, ennek nyomában a kártérítések összege is, amely 85 millió forint volt. A magasabb szolgáltatást nyújtó CSEB-csoportok tagjainak száma is nőtt, a CSEB biztosítási módozat keretében 150 millió forintot térítettek az idei év első felében. 3 mim