Vas Népe, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Akkor most megbüntetnek engem? Kora délelőttől ivott a brigád. Utat építettek, hideg volt. Körbe járt a pálinkásüveg. Társuk nem akart írtai, nem szokott. A többiek húzták: igyál, jót fog tenni, az ital melegít. Meg így: mit zsugoriskodsz, minek vered a fogadhoz a pénzt? És a társ ivott Sokat? Inkább csak kortyokat. De annyi is elég volt ahhoz, hogy megzavarja. Délután már társaival kötözködött, aztán nekitámadt a ’ körzeti megbízott rendőrnek, s reggel a járási kapitányság fogdájában tért magához. Semmire nem emlékszik. Életében nem volt még baja a törvénnyel, talán részeg sem volt. A koronatanú, a brigád egyik tagja, aki helyette is emlékezhetne ballépéseire, váratlanul meghalt. Halottról jót, vagy semmit Az emberek azért suttogva megjegyzik: szegény, sokat ivott életében... Gyettesítettem valakit de állandódnak már nem kellettem. — Voltak afférjai a tsavezetőkkel? — Nem, soha. Én senkit nem bántottam. — Az én uram még a madaraiknak sem ártott sohasem. Engem se vert meg a huszonegy év alatt Talán még meg sem szidott. Pedig nem könnyű az életünk. — Akkor hát azért ment e hídépítőkhöz — Azért mert könnyebb életet reméltem. Hallottam én arról a brigádról, ismerősök is dolgoztak benne. Hetvenben odaszegődtem. Engem ott is igen szerettek. Megkérdezheti a Tóth Vincét, ő a brigádvezető. Vagy a Márczi Imrét, az itt lakik ikerváron. Az a szegény Németh Sándor az márnem mondhat el semmit Meghalt — Hát hogyan is volt azon a napon? — Tessék nézni — ugranak egyszerre a feleségével — itt a falinaptár, bekereteztük rajta január 9-ét, Marcell napját Azon a napon történt. „„ — Hát amazok? — Nem akarok én rájuk mondani semmit Hát most mondja meg, milyen ember vagyok én? Rájuk beszéljek? — Erőltették, hogy igyon? — Azt mondták, jót tesz, felmelegít. — De maga soha nem szokott inni... — Az volt a baj. Néha szekáltak is érte. Minek verem a fogaimhoz a garast — Aztán mi történt mondja a többit is. — Hoztak egy üveg pálinkát, ittam én is. Egymásnak adtuk az üveget Nem utálhatom egyiket se, egymás után ittunk. Nekem hamar megártott. — Aztán kötözködött velük. — Én nem kötözködtem senkivel. — Azáta megtámadta a sitikei rendőrt — Én nem emlékszem semmire. Úgy higgye el, ahogyan mondom. Én nem emlékszem semmire. Csak arra, hogy reggel a fogdában ébredtem. Nem csináltam semmit... Engem tönkretett az ital... Amazokat se akar rom okolni... Négyéves koromtól árva vagyok... Beteg a gyerekem.... Mi lesz most énvelem? Megbüntetnek most engem? Sír. A felesége is törülgeti a szemét. Akkora szégyen zuhant rátok, amilyenre soha nem készültek. A kocsijában adu Huszonöt, harminc férd az asztalok körül. A legtöbben sört igynak. Csak úgy, üvegből. — Ismerik Cseszkó Gyulát? — Hát hogyne ismernnénk?! — Szokott-e ide járni? — Az? Életében talán kétezer. Elég annak a baja. Ott a beteg gyereke. — Kötözködni szokott? — A Gyula? Még a légynek se árt. Soha nem bántott az senkit. Mikor a tszben dolgozott is, annak min Marcell napja keretben . Az autó megáll a Dózsa György utcai Kis ház előtt , odapent raegcsüfordul a szöges csizma. A férfi az ablakhoz szalad, tudja — vagy csak sejti? —, hogy őt keresik. A szőlőlugasos családi ház csöndes, a lakók is — Én, igen én vagyok Cseszkó Gyula — Hány éves’ — ötven. Két gyermekem van. A kis szerencsétlen, atú már tizenhétéves, és itt ez a lanka. Hetedikes, ötven éves, de ha tízet hozzá tenne még úgy is azt hihetne az ember, hogy túl van a hatvanon. Nehéz élet ál mögötte. — Én kérem világ életemben gürcöltem. Nar számos voltam, arató, meg masináé, földet is csak három holdat osztottak, emellett is mindig gürcölnöm kellett. A házat megvettem a testvéreimtől, akik közül egy katonatiszt, egy meghalt a hét borúban. Én meg itt ragadi rám Kovácsiban. A feleségem ikervári, huszonegy évvel együtt gürcölünik. Tört asszonya sóhajt A hetedikes kislány szemét rongálva könyv fölé hajlik az alkonyatban. Villany nincs az orkán kárt tehetett a vezetékben — És hogyan került a hídépítőkhöz ! — Hosszú sora van annak, itt dolgoztam a tsz-ben, az állatok mellett. Még akkor, amikor kevés volt az ember, s takarulni is kellett megsüllyedtünk a mezőn a zölddel. Én megemeltem a szekeret, kétoldali ágyéksérvet kaptam. Soha nem voltam orvoskezekben, tíz évig húztam, halogattam, úgy dolgoztam. Akkor már nem lehetett várni. Kórházba kerültem, az állatokhoz meg mást állítottak. Amikor felépültem, azt mondták, legyek szabadváltó. Mindig be Pártnapok a megyében Ma, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel Apátistvánfalván, a pártklubban Németh Lászlóné, a járási PB tagja, február 2-án, hétfőn délután 2 órai kezdettel Szombathelyen, a Tisza Bútoripari Vállalat üzemében Tóth Kálmán, a gyáregység, főmérnöke, délután 2 órai kezdettel Kondorfán, a tsz-ben Nyery László főágazatvezető, délután fél 4 órai kezdettel őriS Szentpéteren, a tsz-ben Nemeg Géza, a nagyközségi ÁPB tagja, délután 4 órai kezdettel Szombathelyen, a 17-es Volán Vállalat darabárus részlegében Derkics László gazdasági igazgató, a KPM Közúti Igazgatóságán Tóth István, a XH-es AFIT V. igazgatója, a MÁV Járműjavító diesel-üzemében Jáki Tibor, fa üzemi PB titkára, Tanakajdon, a Növényivédő Állomáson dr. Sipos Endre igazgató, Csepregen, az állami gazdaságban Czirtbók Antal, a megyei tanács osztályvezetője, a szombathelyi járási hivatalban Végvári István, a hivatal elnöke, délután 5 órai kezdettel Átraiújfaluban, az állami gazdaságban Horváth Istvánná, a járás hivatal főelőadója, este 6 órai kezdettel Nagysimonyiban Csizmazia András tsz-eln.ck, Bögötén Kiss István, a járási első titkára, Ikerváron Dézsi Mátyás, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezető tanára, Nyögérben dr. Hollósi István, a Termelőszövetkezetek Vas megyei Szövetségének titkára, Rábahídvégen, a tszben Jesztl Alajos, a járási párt-vb tagja, est© fél 7 órai kezdettel Rábafüzssen Biró József, a szentgotthárdi nagyközségi tanács elnöke, Hosszuperesztegen Giczi Ferenc, a járási PB munkatársa, Pécölben Bánóczi Árpád, a megyei PB munkatársa, este 7 órai kezdettel Mesteriben Kocsi Károly tsz-elnökhelyettes. Február 3-án, kedden délután 2 órai kezdettel Szombathelyen, a Vetőmagtermeltetőnél Kovács József főmérnök, Kőszegen, a Gyógypedagógiai Intézetben Péterfi Ferenc országgyűlési képviselő, Celldömölkön, a Gépjavítónál Varjú György gyáregységvezető, Körmenden, a Tápszer gyárban dr. Ágoston Ottó, a megyei PB osztályvezetője, délután 3 órai kezdette! Sárváron, a Gimnázium és a Szakmunkásképző tanárai számára Schermann György, a megyei PB osztályvezetője, fél 4 órai kezdette! Körmenden, a járási hivatalban Sipos József, a megyei tanács vb továbbképző intézetének vezetője, délután 4 órai kezdettel a Sárvári ÁG Szitamapori üzemegységében Kovács Lajos, a gazdaság pártbizottságának titkára. Szombathelyen, a MÁV Járműjavító kocsijavító osztályán Baranyai László osztályvezető, délután fél 5 órai kezdettel Vasváron, a nagyközségi tanácson Csonka György, a megyei PB titkára, este 8 órai kezdettel Bajtnsenyén dr. Török Tibor járási bíró. Vasasszonyfán Tóth László, a járási PB munkatársa tart pártnapi előadást i916. február . Vasáraz® Hegye! a fogdában ébredt . — Mit dolgoztak azon a napon? — Utat építettünk Sitke alatt. Én a sótonyi Tóth Vincével vertem be a betont. Amazok simították, zsaluztak, ki-ki tette a masáét — És ittak. — Nagyon hideg volt Valaki mondta, jó lenne egy kis pálinka. — Máskor is szoktak inni? — Én soha Nem mondom, néha megállt a személyszállító busz a kocsma előtt én olyankor mindig benn maradtam, megvártam őket. — Munkaidőben szoktam hinni? — Én »oha«. dig csak egy $smdo!*.hí ■»dil s családja. — Miért hagyta Itt a tez-t? — Más is megpróbálta máshol. Nem? De annyit senkit nem hívogattak viszsza, meg hívogatnak még most is, mint a Csesskó Gyulát Egy kérdés a kocsmároshoz: — Mennyi az éves for-galmuk? — Nem éri el a* esrvmilliót. Még egy kocsma is van a Rábaikovácsiban.. „ Hátár a rúd ! erre a brigádra Tóth Vince brigádjáról rosszat nam mondhatnak a Hídépítő Vállalatnál. Az emberek többsége csillagos. Vagyis kitüntetett Van, aki már másodszor kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Kemény és nehéz munkát végeznek. A betonozás is megvastagítja az ujjakat, kikészíti a kezeket — isznak-e? — Hát előfordul. A név- jó napokat meg szoktuk ün- nepelni. Meg ha kitüntetést kap valaki. — Olyankor együtt isznak a kocsmában. — Meg ki is visszük a munkahelyre. Jólesik — Azon a nafion mis ittak? — Pálinkát — Mennyit? — Talán négy üveggel. Tíznek nem sok — Cseszkónak sok volt pedig csak néhány kortyot ivott. Miért erőltették? — Mi nem erőltettük — Kötölködött magukkal? — A fenét! Be akart menni a boltba, miikor már zárva volt Verte az ajtót Valaki azt mondta nekt jön a rendőr, majd elintéz. Aztán, hogy hogyan került be a rendőrirodába, ki tudja. Én csak azt hallottam, hogy kiabálják, nekirnont a rendőrnek — Tudják, hogy mindanynyian felelősek ezért az emberért? — Miért? Úgy látszik rájár a rúd a brigádra. A múlt héten az a szerencsétlen Németh halt meg, biztos tud róla. Ilyen az élet Ez a fi Cseszkó is egy rendes em-óser. A légynek se árt... A tanú meghalt. Hazafelé bement a kocsmába, valamit ivott. Onnan egy ismerőséhez tért be, ahol szalonnával kínálták. A második falat a torkán akadt. Cseszkó Gyula hivatalos személy elleni erőszak miatt bíróság előtt felel tettéért Bűnös? Nem a mi dolgunk ennek a megállapítása. A légynek sem ártott sohasem. Az ital az oka mindennek amit ő nem bírt s amitől ,,rövidzárlat” keletkezett nála? Hány erobert, hány családot tett már tönkre az alkohol ? S vajon hány ártatlan ember lesz még áldozata? Pósfai B. János Lisztároló silókat gyártanak Szombathelyen» Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat nyugatnémet licenc alapján sütőipari berendezéseket, kültéri, liszttároló a diókat gyárt A tervekért nem valutával, hanem termeikkel fizet a vállalat Kívánság szerint alkatrészeket, gépi tartozékokat küldenek az NSZK-ba. A szerttároló silók Szombathelyen az ÉLGÉP 4-es számú gyárában készülnek. Az első hazai kenyérgyárba, a pécsibe, már tavaly leszállítottak 12 egyenként 35 köbméter befogadóképességű silót. Ugyancsak a múlt évben a csehszlovák és Dunaszerdahelyre küldtek hat egyenként 54 köbméteres tartályt. Az idén tovább gyártják a fontos berendezéseket. Az év folyamán Hódmezővásárhelyre szállítanak négy 84 köbméteres liszttároló silót. Utai „Másodállású” kiskereskedők Reggelenként némely hivatalban, intézményben — de gyakran egyes üzemekben is — ugyanaz a kép fogadja a belépőt. Kolléganők és kollégák állják körül egyik munkatársukat. Az már csak később derül ki, hogy miért. A kolléga — vagy kolléganő —ugyanis illegális kiskereskedelmi tevékenységet folytat kosarából, szatyrából árulja az otthonról hozott tojást, zöldség vagy gyümölcsfélét s a téli időben nem ritkán a különböző házi húskészítményeket is. Nagy a keletje mindezeknek. A vásárlás is könnyű, hisz alku nincs, itt általában mindennek szabott ára van. A viták azonban elkerülőedetlenek. Márpedig azért, mert nem mindig jut mindenből, minden igénylőnek. Az árusítás, egyezővel a vétel és eladás, a vitáik bizony nem kevés időt emésztenek fe. S mindez természetesen a munka rovására megy. Az is igaz, hogy a hivatali árusítás eleve nem nyerhetett volna tért sehol, ha húskészítményekből, zöldségből, gyümölcsből a piacon, az üzletekben is lenne megfelelő választék. De egyelőre még nincs. Heti piaci napokon még csak-csak akad valami, de a szimpla hétköznapokon szinte kong a nagy csarnokias ürességtől. Mindez azonban mégsem indokolhatja, hogy a munkahelyeken értékes órák, percek vesszenek kárba. Biztosan van néhány embernek a fentiekkel kapcsolatosan ellenvéleménye. Néha talán nem is alaptalanul. Mert azt sem tagadhatjuk, hogy egynémely helyen még a vezetők sem járnak elől jó példával Megesik, hogy a főnök felesége, hozzátartozója a vállalati gépkocsival bonyolítja a vásárlást Ezzel megy az üzletbe az előre elkészített — pult alá rakott — áruért Ahol nem így van — és szerencsére ilyen munkahely a több — ahol igényesek a vezetők, ahol fontosnak tartják, hogy morálisan is lisztek maradjanak, ott a dolgozók is jobban ügyelnek mindenre. A munkára, a munkafegyelemre egyaránt A háztájiban felesleges termények értékesítésének megvan a maga módja. Az állami, szövetkezeti kereskedelem felvásárolja. A hivatalon, üzemen belüli ..belkereskedelmeitt mindenütt fel kell számolni. A romunkahely, a hivatal nem piac. A kollégák és kolléganők pedig kicsit korábban keljenek, s ha másképp nem lehetséges, már tél« szatyorral érkezz»» nek a »»kaneayStape Kess, vetve veteniH így ja job.ban. . . ias Boltvezetői óvatosság Bármennyire is hihetetlen, kenyérellátási gondokról is hallhatunk manapság panaszt némely községünkben! Szentpáterfán is, másutt te nagyon sok embernek bosszúságot okoz néha, hogy bármennyire te szeretnének, egyszerűen képtelenek kenyeret vásárolni a helyi boltban. Nem sütnek talán eleget a pékek? Szó sincs róla! Ők immár hosszú évek óta mindig annyit siütnek, smarmnyit rendelnek tőlük, liszt te van, kapacitás te van —s miért ne sütnének? Mi hát akkor a baj? A legtöbb esetben ea newn egyszerű s válasz: sajátságos boltvezetői óvatosság. Ám: vannak boltvezetők, akik nem valamivel többet, hanem rendszeresen valamivel kevesebbet rendelnek annál, mint ami szüükséges volna. Megvan persze ehhez az indokolás te: nem akarják, hogynyakukon maradjon”. És az első hallásra az ember szinte igazat te adna nekik. Miért te rendelnének annyik hogy bianyos many, nyiség valóban a ^.yakwkon maradjon”? Ez nem csupán nekik, de a népgazda» , Ságnak sem volna hasznos... ! Csakhogy: Mitől van az, hogy a fal»vak zömében á Italában a szükségletnek megfelelően tudnak rendelni a boltosok? Mitől van az, hogy ezekben a falvakban a bolhások soha nem kényszerülnek azt ’ mondani a vásárlónak. ..E3» fogyott s ma és holnap már nem te lesz”? Rejtély volna, hogyan pc* hálják «st? Aligha. Sokkal inkább kereskedői léteményessSég, vagy másképpen megfogalmazva: az igények megközelítően. _ pontos ismerete. Senkit «am agarunk kick» tami, de mégis hadd adjunk egy tanácsot azoknak, akik még nem tudják, mi»képpert kell ezt csinálni: menjenek el taoasztalatcse- rére boltos kollégáikhoz! Azokhoz, akiknek községében soha nincsenek kenyárellizági gondolt <W — Eldöntötték már, ii fogja meg a másik végét? (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3