Vas Népe, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
Csak a legjobbakat A párttaggá nevelés tapasztalatai a sárvári alapszervezetekben A párttaggá nevelés az egyik legigényesebb munka az alapszervezetekben. Egy korábbi politikai bizottsági határozat, majd a XI. pártkongresszus pontosította az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A hangsúly az előkészítő munkára, ezen belül pedig a politikai nevelésre esik. A tagfelvétel nem azzal kezdődik, hogy valaki kitölti a belépési nyilatkozatot és azt továbbítja az alapszervezet vezetőinek. Azzal sem, hogy a taggyűlésen a leendő párttag ünnepélyesen elmondja az életrajzát. A pártépítés - korábban így nevezték a párttaggá nevelést — hosszú, tervszerű és folyamatos tevékenység, amelynek lényege, hogy a pártonkívüliek számára megteremtik a feltételeket a párttaggá váláshoz. A tagfelvételi munkában nincsenek számszaki előírások, az alapszervezetek nem tesznek vállalásokat, hogy ekkorra és ekkorra ennyi párttaggal növelik létszámukat Ám nagyon is tudatosan arra törekszenek, hogy a munkahelyeik legjobbjai — amennyiben kérik felvételüket — mihamarabb párttaggá érlelődjenek. .fn Egy város esetében hasonló a helyzet Az Irányító pártszerv nem tekinti, nem tekintheti kampányfeladatnak a tagfelvételekéit, ám az említett határozatoknak megfelelően intézkedési terv alapján Irányítja segíti ezt a munkát. Törekszik arra, hogy a párttaggá nevelés folyamatos legyen, hogy kellő előkészítés után megfelelő arányok alakuljanak ki, tükröződjék a város dolgozóinak összetétele a párttagságban is. Az sem utolsó szempont, hogy a fiatalok és a nők aránya is megfeleljen a fenti követelményeknek. Sárvár alapszervezeteiben tavaly 43 új párttagot vettek fel. A tavalyi 26 és a tavalyelőtti 2,2 százalékos felvételi arányhoz képest ez 3 százaléknak felel meg. Természetesen nem jelenti azt, hogy a város kommunista kollektívái csak ennyi emberrel foglalkoztak párttaggá nevelő munkájuk során. Egy-egy munkahelyen jelenleg is meg tudnak nevezni két-három olyan dolgozót, akivel rendszeresen foglalkoznak s aki nagyon rövid idő alatt eljuthat a tényleges felvételi aktushoz. A városi pártbizottság intézkedési tervéből adódóan két lényeges szempontot követnek. Az egyik, hogy az ipari nagyüzemekből a fizikai dolgozók köréből kerüljön ki minél több új párttag, a másik: nagyobb segítséget adni azoknak az alapszervezeteknek, amelyekben 2-3 éve nem volt tagfelvétel. Ez utóbbiak kal említhető az Építő és azházati Ktsz az Erdészet, a Kossuth Tsz és a Pepsi-Cola üzemi pártszervezete. Változatlan törekvésük a nők és a fiatalok arányának a javítása. Említésre méltó az igényességre való törekvés is a tagfelvételeknél. Tavaly két felvételt elutasítottak, többet elnapoltak. A követelményeket szigorították, például a 30 éven aluliaknál az általánost el nem végzetteket csak nagyon kivételes esetben, külön érdemek alapján javasolják illetve veszik fel párttagnak. Ugyancsak a fiataloknál előírják, hogy a KISZ minden esetben mondjon véleményt az illetőről. Az igényességet, a magatartásbeli követelményeket, a politikai érettséget és a társadalmi tevékenységet a nagyüzemek dolgozóitól is elvárják. Ahogy a városi végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén megfogalmazták: csak a legjobbakat vapzik fel ajártba. A leendő párttagok nevelésében is ezt tartják a legalapvetőbbnek. (PHI) dakörrel övezett, nemcsak az a fontos Rákóczi politikai életművének — a kurucszabadságharcnak — mostani felidézésében hogy az eddiginél világosabban követhetjük útját, amit meg kellett tennie. Hogy — mint az osztrák birodalom egyik magyarul sem tökéletesen beszélő hercege — a zárkózottságra magányosságra is hajlamos ifjú arisztokrata pár év múlva eljusson a nagy találkozásig a forrongó, keseredett parasztok képviselőivel akiknek végül — alig harmincévesen — a vezérévé szegődött s félretéve személyes töprengéseit, habozás nélkül követte valóban történelmi hívásukat Az a legfontosabb, ahogyan e hívás a hivatássá lett, belső parancsként sürgette közösségi érdekű döntéseit majd egy évtizedig ösztönözte forradalmi hadi tetteire. Mindez és ennél százszorezerszer több tény és körülmény természetesen hozzátartozik idővel halványuló ismereteinkhez. A BELŐLÜK levonható általánosabb következtetéseket azonban csak két fenntartással tudjuk igazán elfogadni ahhoz, hogy életünkben is tájékozódni segítsenek. E két fenntartás az oka, hogy nem történész, hanem irodalmár létemre kértem szót. Először. Lehet hogy olvasmányos történelmi munkák, népszerűsítő regények, darabok, filmek formájában azaz amúgy meseszerűen, képzeletbeli kalandként sem utolsó mulatság a történelem. De nemcsak romantikus kíváncsiságunkat és a velünk született tudásvágyunkat érdemes vele táplálnunk. Nem az a legizgalmasabb benne, hogy ha nyakig beleássuk magunkat, akkor bizvást elmerenghetünk rajta: hogyan is volt, ami elmúlott. Érdekesebb, ha megértjük, milyenné lett; ha utánajárunk, mitől van az, hogy ilyen, EBBEN a megértésben nyilván az is benne rejlik, hogyan értékelik ma azok, akik hivatásból jól ismerik az aktuális régiségeket. Miként tűnődnek rajtuk helyettünk — szerencsésebb esetben velünk együtt — és tanulságot keresve hogy értelmezik az évszázados történelmi bonyodalmakat a huszadik század negyedik negyedében, Magyarországon. Az sem hiányozhat mai, szocialista történelemképünkből, hogy mennyire élnek a különféle úton-módon közgondolkodásunk részévé lett magyar- és világtörténelmi hagyományok. Hiszen ezek is hozzásegíthetnek bennünket ahhoz hogy ne csak a jelenhez tapadva próbáljuk felmérni helyünket a világban, más népek, más emberek között. Megerősíthetnek abban, hogy őszintén tisztelhessük a magunk és a népek hagyományaiban megnyilvánuló emberi példákat, a máig érvényes, elhatározó jelentőségű tetteket. Másodszor. Okos múltidézésünkhöz tartozik, ha saját haladó és forradalmi hagyományainkat sem az évjárások esetlegessége szerint rántjuk elő a surból hanem egységükben értelmezve tartósan a magunkénak vállaljuk belső lényegüket, így őrizzük, nem egymástól elszigetelten, de megtalálva már említett közös vonásainkat, tevékeny emlékezetünkben. Amely mind a tanult mind a megélt tapasztalatokat a javunkra válthatja amikor kamatozik megalapozott véleményalkotásunkban, s érvényesül átgondolt cselekvéseinkben. RÁKÓCZI tömegekre támaszkodó osztrákellenes nemesi függetlenségi harcát például éppúgy nehéz volna elválasztani Dózsa György népi fölkelésének előzményétől, mint ahogy lehetetlen reálisan értékelni a — Petőfi és Kossuth nevével egybeforrt — negyvennyolcas forradalmi hagyományt 1919, a Magyar Tanácsköztársaság és 1945 a Felszabadulás tavasza nékül és anélkül, ami országunkban az ezt követő harminc év alatt történt , mert az elmúlt pér esztendőben, (ami még egy fiatal ember számára sem távoli idő) e nagy fordulatokról és főszereplőikről újból és újból rendeztünk színes és gazdag — néhol cifra és tarka — évfordulókat hadd írjam le; előre ugyan továbbra is félek az ünnepek túlzásaitól és sallangjaitól, de utólag biztos hasznosabbnak érzem majd — az egyszerre élő nemzedékeknek szóló — tanulságait Hiszen egyrészt hozzájárulnak, hogy történészeink gondolkodóink, politikusaink a jubileum révén is gazdagítsák az értékes hagyományokkal világszemléletünket Másrészt érdeklődést keltenek a történeti gondolkodás iránt. Nem egy csak a pillanatoknak élő fiatalt és napi ügyeibe szorult idősebbet éppen a sorozatos viszszaemlékezések figyelmeztetnek arra, hogy az elmélyülten és közös tapasztalattá feldolgozott múltból is kaphat útmutatást, ha eligazodni szeretne azok közt a jelenségek közt amelyekkel nap mint nap találkozik NEM KORAI.CSODÁLKOZNI és sematikusan megemlíteni való, nem méltóságteljes szoborcsoport, meg fagyott emlékmű a történelem. Ki kell azonban választanunk belőle a nekünk szóló az útkereső közösség számára mellőzhetetlen üzeneteit és összefüggéseit. Iszlai Zoltán 1976. április 10- Szombat. Máim 23 Időközi helyi tanácstagválasztások Lemondás és elhalálozás miatt megyénkben 22 helyi tanácstagi választókerület üresedett meg. Az esedékes időszaki választásokat szerdai ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága május 23-ára tűzte ki. A választókerületek, amelyekben az időközi választásokra sor kerül: Szombathely 60-as, Sárvár 13-as és 44-es, Celldömölk 60-as, Jánosháza 18-as, Kissomlyó 6-os, Csákánydoroszló 33-as, Gersekarát 3-as, Körmend 46-os és 58-as, Nádasd 5-ös, Őriszentpéter 32- es és 34-es, Rátót 24-es, Acsád 14-es, Csepreg 16-os, Gencsapáti 24-es, Rábapaty 31-es, Simaság 15-ös, 21-es és 38-as, Szeleste 1-es. A tanácstag elmondja A „panesz*: Ügyvédje“ — ragasztották rá talán már évtizedekkel ezelőtt Varga Gyula postahivatal-vezetőre szülőfalujában, András Ján e becenevet. Gyors és pontos munkájáról felettes szervei az úgynevezett szemlekönyvben szinte minden ellenőrzés alkalmával írásban is nyilatkoznak. De túl a hivatali elfoglaltságán, nehéz lenne számba venni, mennyi mindennel foglalkozik. Önálló tanácsa nea lévén a falunak, az innen induló kérvények többségét ő fogalmazza. Ritka nap, hogy ne bíznák meg apróhirdetések feladásával. Számos zátonyra futott házasságot mentett meg úgy, hogy egymástól függetlenül kérte fel békülésre a különböző időpontban tanácsért jövő férjet, feleségét. Sokkal szomorúbb, miikor az egyedül maradt idős emberek gyerekeit tárcsázza fel, hogy a tehetetlenül fekvő beteghez hazahívja őket. Pedig az egykor nem kis áldozatok árán kitaníttatott, aztán százkilométerekre otthont alapított feledékeny gyerek nem egyszer nemcsak a telefonálást nem fizeti, hanem még megköszönni is elfelejti. Találkozásunkkor is mindenkit érintő javaslatról beszélt. Mivel, amit elmondott, az máshol is megszívlelendő, le is jegyeztem. — Minden oku®k megvan, hogy sokat beszéljünk az energiatakarékosságról De mintha itt vidéken az egészet csak a festtebb szervektől várnák. Egy példa: kitűnő minőségű homokbánya van a falu határában. Bár igaz, hogy üzembe helyezése, biztonságának megteremtése munkát igényelne, de a ráfordítás korántsem kerülne annyiba, mint a távoli Rába-parti községek határából ideszállítani a homokot. Főleg az ilyen csúcsmunkák idején... Mivel tudom róla, hogy több mint egy évtizede tanácstag, találomra megkérdezek egy férfit, tudja-e, hogy Varga Gyula melyik körzet tanácstagja. — Tudom — feleli —, az egész falué, az első háztól az utolsóig. Gombás Imre Furcsa táblák A napokban néhány helyen változott Szombathely közlekedési rendje. Például a Petőfi Sándor utcában a fényjelző készülékkel ellátott kereszteződésben is közlekedhetnek a kerékpárosok bizonyos (április 4-i számunkban ismertetett) feltételek szerint. Az ezzel kapcsolatban kihelyezett forgalmi jelzőtáblák azonban furcsák. Akárhányszor is néztem végig az új KRESZ-táblákat, ilyennel nem találkoztam. Pedig az új szabályoknak éppen az a céljuk, hogy országszerte egységesen értelmezzék azokat. Ezeket önkényesen kombinálni vagy újakat szerkeszteni nem szabad. A közlekedés- és postaügyi miniszternek a 2/1976. (II. 29.) számú rendelete kimondja, hogy a KRESZ-szel ellentétes, illetve attól eltérő táblákat kihelyezni nem szabad. Jó lenne, ha ezt figyelembe vennék a szombathelyi forgaloenszervezők is. ..• Szabóhegy — inkognitóban Lapunkban egy ízben már szó esett a közúti eligazító, illetve „félreigazító” táblákról Kőszegen. Azóta ez utóbbi fajták szerencséire eltűntek. Ez is valami... Ezúttal most — folytatva a témát — nem a meglévők jó, vagy kevésbé jó rendeltetéséről tennék említést, hanem azokról, amelyek semmilyen szerepet nem töltenek be. Egyszerűen mert hiányoznak. Pedig nagy szükség lenne rájuk, két okból is. 1. Volna mire felhívniuk a figyelmet. 2. Lennének (vannak!) bőven akik ezt igényelnék. Hol van például egyetlen olyan tábla, mely tudtul adná bárkinek, aki nem rendelkezik kellő helyismerettel, hogy merre, hol keresse a 700 éves gesztenyefát, pedig fia eljött már ide — mi sem természetesebb — látni is szeretné. Nem hiszem, hogy sokan akadnának a városban olyanok, akiknek egyszer, vagy sokadszor fel ne tették volna ezt a kérdést. Csakúgy, mint azt: merre található a Chernél arborétum, az emlékmúzeum, mert erről is sok szépet hallottak, olvastak már. Vajon melyik út visz arrafelé? Sokszor a keresett hely szomszédságában érdeklődnek, mert írásos útbaigazító se közel, se távol elvétve sem akad. De számtalanszor megtörténik az is, hogy a Szabóhegyre igyekvő, a Királyvölgyben kíváncsiskodik jó helyen jár-e, s fordítva. Mert hogy ennek a két legismertebb, legközelebbi kirándulóhelynek az irányát sem jelzi az égvilágon semmi. És nem ritkán az idegen, elindul vaktában valamerre, amerre dombot, hegyet, erdőt lát. Nem, arról szó sincs, hogy az előzékeny kőszegiek bárkitől is megtagadnák a fölvilágosítást. Készséggel útbaigazítanak minden érdeklődőt. De végtére is azért ez nem megoldás. A helyi idegenforgalmi statisztikák méltán emlegetik büszkén azt a negyedmillió turistát, aki évenként rendszeresen felkeresi a várost. Arról kevesebb szó esik, mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kirándulás öröme. (lakatos) HIRDETÉS: felvessünk Lakatos Frenc rajzai — Oké, jövők! De engem már nem kell ám betanítani! 3