Vas Népe, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-20 / 118. szám
Félidőben az „Egymásért, klubvetélkedő Huszonhárom szombathelyi ifjúsági klub — 16 üzemi és 7 lakóterületi — nevezett be még az év elején arra a vetélkedőre, amely egész évben tart, s amelyet azzal a céllal, szándékkal hirdettek meg, hogy konkrét, közös forgatókönyv alapján segítsék, folyamatossá tegyék a klubéletet, a közösségek érezzék saját képességeiket, mások erejét, a vetélkedő jelszava értelmében egymásért, együtt tartalmasan töltsék el szabadidejüket. Közel ezer fiatalt aktivizált ez a változatos, hangulatos verseny, amely félidejéhez érkezve már látleletet ad arról: érdemes volt-e, mit tettek eddig a közösségek, hogyan tovább...? A hat teljesített program alapján a jelenlegi sorrend a következő: első a Markusovszky Kórház, második az Ipari Szakmunkásképző Intézet, harmadik a REMIX, negyedik a szőllősi klub, ötödik a Cipőgyár klubja, hatodik Olad, hetedik Perint... és így tovább. A nevezés ellenére nem vesz részt a közös munkában a Pamutipar, a 17-es VOLÁN, valamint a Vendéglátó és Szálloda Vállalat közössége, s döcög a klubélet a VASÉP ifjúsági klubjában. (Furcsa „érdekesség”, hogy éppen itt nem tartották meg a KISZ kongreszszusi programot, ahonnét pedig két küldöttet is indítottak a kongresszusra!) A vetélkedő meghirdetői és kézbantartói, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ városi bizottsága s a Művelődési és Sportház s a vetélkedőiben konkrétan közreműködő közművelődési intézmények, szervek minden klubnak egyforma segítséget adnak. Sok klub a vetélkedőnek köszönheti a nevét. Mert az első fordulóban — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ támogatásával — névadót vagy emlékműsort kellett tartani. A névadókrakiállítást, emlékműsort, közös programot készítettek, s a már névadóval rendelkező közösségek az üzem, a település történetét dolgozták fel, s szintén műsorral emlékeztek a névadóra. Hasonlóképp jó hangulatban zajlott le a városi tanács szakszervezeti bizottsága által patronált képviselőválasztás, ahol játékos vetélkedőn a közéleti szereplést gyakorolhatták a fiatalok. Jogászok alkották itt a zsűrit. A Tanárképző Főiskola hallgatóinak vitavezetésével rendezték meg a Nagy Lajos emlékiműsorclacat, amelynek a televízió klubéletbe való haszznos bekapcsolása volt a „mögöttes” célja. S az eredmény? A könyvtárak nem győztek irodalommal, még a beszélgetések után sem! Egy időben tartották a KISZ kongresszussal párhuzamosan a klubok kongreszszusi vetélkedőjét, ezen szintén leleményességükről, vitakészségükről adtak jó képet a fiatalok. Majális (természetesen vetélkedővel), film- és színház előadássorozat kirándulás, az ifjúsági klubok negyedik Spartakiádja, névadó vagy esküvő rendezése, kiállítás az éves munkáról — ezek a még hátralevő programok, amelyek során még sok pontot lehet szerezni a fődíjaikért. Az igazi díj azonban a fordulók egyéni, jó hangulata, a folyamatos közösségi szellem megteremtődése, az a konkrét segítés, amelyet annyi helyről élveznek a klubok. Félidőiben is elmondhatjuk, hogy érdemes volt a vetélkedőt megszervezni, hiszen a hibákból és az eredményekből egyformán sokat tanulhatnak a vezetők, a közösségek — igazi műhelymunka ez, egymásért, együtt...! Szakály Éva 1976. május 20. Csütörtök Haydn-emlékeks közös tavunk (Burgenlandi jegyzetek) Az Eszterházy család változatos és ellentmondásos történetéből most ne említsük az árnyoldalakat, inkább a gazdagságuk s művészetpártoló hajlamaik révén mind osztrák mind magyar szempontból értékes hagyatékukat. A kismartoni (eisenstadti) Eszterházy kastély, ahol ma a" tartományi kormány székel," s több régi díszteremben a régi magyar történelemre vonatkozó festmény, feljegyzési műkincs látható, a XIV. században még vízivár volt, majd a XVII. században Eszterházy Pál építtette át Carlo Martino Carlones tervei alapján barokk jellegűvé, ezt pedig 1800 körül a neves építőmester Charles Moreau klasszicizálja. Napóleon helyett... A hangversenyterem oldalfalain magyar királyok arckép-freskói valamint neves magyar vezérek portréi láthatók, egyik oldalszobában pedig, ahol a nagy átrendezés következtében (szíves elnézést kér az idegenvezető a „felfordulásért”) egy ritkaságra hívják fel a figyelmet: Canova nemes vonalú művére, egy márvány női szoborra, amelyről megtudjuk, hogy eredetileg Napóleon első feleségének ülőszobája lett volna, ha éppen befejezés előtt fel nem bomlott volna a házasság... A megrendelő már nem érdeklődött a mű iránt, s így Canova és a burgenlandi műbarátok szerencséjére jött az új megrendelő: Eszterházy... Joseph Haydn neve és műve ugyancsak elválaszthatatlan az Eszterházyakétól. Magyar oldalon a fertődi kastélyban, burgenlandi részen pedig a kismartoni kastélyban s a Haydn-házban (itt, rendezték be a múzeumot) ápolják az „Évszakok” s más híres művek alkotójának emlékét. A sok kézirat, s egykori tárgy, zeneszerszám mellett érdekes az a kamarazenei asztal, amely körül Haydn idejében ültek és muzsikáltak a kamaraegyüttesek — Eszterházán. Mauzóleum A hálás utókor — mint illik — márvány mauzóleumot emelt a nagy zeneszerző emlékének, ahova földi maradványait Bécsből visszaszerezve elhelyezték. A koponya nélkül, mert azt, mint jóval később kiderült, tudományos célokra leválasztották a testről, s a „Bécsi Zenebarátok Társasága” egy üvegdobozban őrizte, így az 1809-ben elhunyt Haydnt 1954-ben követte koponyája az 1832-ben emelt kismartoni mauzóleumba. A Neusiedler-See, nálunk ismert nevén a Fertő tó burgenlandi oldalán tavaszszal kezdődik az idegenforgalmi nagyszezon. Motoroshalók, vitorlások, kisvendéglők, halászcsárdák, modern éttermek, camping-helyek várják, hívják a hazai és külföldi vendégeket, s ígérnek hangulatos (helyenként magyaros fűszerekkel és cigányzenével változatos) időtöltést. A tóról szólva elmondhatnánk, hogy kereken 320 négyzetkilométer vízfelületének nagyjából a háromnegyede burgenlandi, egynegyede magyar felségterület, észak-déli hosszúsága 36 kilométer, szélessége 7 és 12 km, a nádövezet pedig körben 2 és 5 km között váltakozik. A purbachi kikötőből is széles nádövezeten át vágott víziút vezet a nyílt tótükörre. Az osztrák belpolitikai élet sok egyéb eseményétől hangos, így az utóbbi időben kissé elcsendesedett a tógát javaslat körüli élénk és néha viharos véleménycsere. A gáthívek szerint az idegenforgalom fellendítése megköveteti, hogy Mörbisch és Illmitz között gáttal, s a gáton egyúttal összekössék Burgenland egyéb tájait a magyar oldalra eső tócsücsökkel (Seewinkel). A vízi paradicsom hívei, a környezetvédők eddig erélyesen megtorpedóztak minden ilyen kísérletet. Cigányzene Egy másik vita még csak most verte az első burgenlandi hullámait: a többnyelvű helységnévtáblák ügyében, de eddig sem a horvát, sem a magyar kisebbség nem kapcsolódott be a „helységnévtábla konfliktus” csatározásaiba. így aztán az is természetes, hogy a Neusiedler-See, azaz a Fertő közelében fekvő horvát lakta falucska, Oslip híres-nevezetes vendéglőjének (Storchmühler gólyamalom) udvarán három magyar ruhás cigányzenész zendít rá a vasi delegáció érkeztekor a talpalávaló dallamra. Ezzel a látogatás véget ért. A tárgyalássorozat is. A megegyezés szerint a burgenlandiak legközelebb a kőszegi szimpozionra majd ősszel a búcsúi határátkelő megnyitására küldenek delegációt. Helsinki után, a jószomszédság jegyében az is természetes, hogy egymás mellett élésünk továbbra is békés, megértő maradjon. Bertalan Lajos Koordináló testület a munkásművelődés fejlesztésére Vállalati művelődési bizottságok megalakítását javasolta a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a kezdeményezéssel az Országos Közművelődési Tanács elnöksége is egyetértett. Vállalati művelődési bizottságokat a minisztériumi és tanácsi irányítású iparvállalatoknál, építőipari-, közlekedési-, hírközlési-, kereskedelmi- és élelmiszeripari vállalatoknál, mezőgazdasági üzemeknél, valamint intézményeknél hoznak létre. Ezek a bizottságok segítik majd a vállalatok vezetését, gazdasági-társadalmi szervezeteit a hatékony művelődési tevékenység kialakításában. Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége felkérte a SZOT elnökségét: a KISZ KB-val, az OKT titkárságával és a Kulturális Minisztériummal együttműködve május 31-ig egészítse ki a vállalati művelődési bizottságok működését meghatározó irányelveket. Titkos kártyabarlang Kétmilliós bűntény Szökési terv nyugatra Rin-tin-tin. Az idősebb mozirajongók még talán emlékeznek erre a „csoda kutyára”, amely a húszas esztendők végén, aharmincas esztendők elején jónéhány film főszerepét játszotta. Most egy magyar kutya, Kántor, amely előbb két róla szóló könyv (írta Szamos Rudolf) hőseként lett népszerű, ötrészes televíziófilmsorozat főszereplőjeként lép Rin-tin-tin nyomába. Történetek elevenednek meg a legendás nyomozó kutyáról és gazdájáról, Csupatiról, a találékony rendőr-őrmesterről. Mi a különbség Rin-tin-tin és Kántor között? A magyar kutya nem rendelkezik hihetetlen tulajdonságokkal és amit tud, azt annak köszönheti, hogy gazdája és idomítója, a fáradhatatlan Csupati sokat foglalkozik vele. Nagy türelemmel, emberséges módszerekkel tanítgatja. Az őrmester a filmben erről így beszél: — Korbács ... ? Barátom a korbács lealáz... a bot, a korbács, a puska erőszaka még a kutyát is csak alattomos, alázatra kényszeríti. De, mérkőzz vele azonos feltételekkel ... Test a test ellen. Csupati puszta kézzel és jó szóval igyekezett beidomítani a hozzá került Kántort. Először egy gyufásdobozt rejtett el valahol, majd arra bíztatta a tanulékony állatot, hogy keresse meg és hozza vissza a gazdájához. Azután mind nehezebb feladatok következtek. — Sokszor megcsodáltam a rendőrkutyák ügyességét —mondta a televíziófilm-sorozat felvétele közben Madaras József, aki Csupati őrmestert játszotta. — Láttam, amint ezek az állatok magas palánkon másznak át, letepernek egy embert, anélkül, hogy közben megsebeznék. De csak most, a szerep tanulmányozása közben és főleg akkor, amikor megismerkedtem ezeknek a kutyáknak az idomítóival, akkor tudtam meg, hogy a ők mindezekre a gyakorlatokra meg tudják tanítani ezeket az állatokat sokkal több elismerést érdemelnek, mint tanítványaik. Csak aki jelen volt a Kántor című filmsorozatfelvételeinél, csak az tudja, hogy milyen fáradságos munka előzte meg, amíg a négylábú szereplő megtette, amit Nemere László rendező kívánt tőle. Az egyik legnehezebb jelenetben a rendőrkutya felugrik az autó tetejére, amelyben egy bűnöző pórbál menekülni. A kocsi úttalan sntrakon robog, de Kántor ügyesen egyensúlyoz és nem esik le. Amikor az autó elakad a nehéz terepen, a rabló, akit „alvilági” társai „Dzsekidnek neveznek, gyalog próbál menekülni, kezeiben egy pénzestáskával, a kutya leugrik az autó tetejéről és leteperi. Ebben a pillanatban megérkezik a rendőrség kocsija, elsőként Csupati őrmester száll kibelőle. A bűnöző csuklóján bilincs csattan. Így végződik a filmsorozat negyedik része, amelynek Téli történet a címe. Hosszú heteken át Budapesten és vidéken, műteremben és külső színhelyekenfolytak a felvételek. A szerepek gyakran nehéz fizikai feladatok elé állították a színészeket. Ha szabad egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni, a színészek helyzete bizonyos szempontból nehezebb volt, mint a Kántort játszó farkaskutyáé. Egyetlen kutya ugyanis nem bírta volna, hogy kora reggeltől késő estig engedelmeskedjék a rendező, az operatőr és nem utolsó sorban a Csupati őrmestert alakító Madaras József utasításainak. Ezért mindig két „Kántor” volt a felvételek színhelyén. Kántor mindenesetre ezzel a televíziófilm-sorozattal elindulhat az eddiginél szélesebb nyilvánosság, népszerűség útján. Akár versenyre is kelhet Rin-tin-finnel. vas . epes