Vas Népe, 1976. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
, ' ' ' •_ ' t • **\ v- , • g|||gjj Az üzemi rfenitoscrficsStt o Icervitemdíjarasbam Döntés előtt: demokratikusan Országos, nagy ügyünk, ha úgy tetszik, társadalmi parancs — saját magunknak magunkért fogalmazott köve- telménye — hogy az üzemi demokrácia formális gyakorlása helyett lételemünk legyen az életet, bennünket szolgáló demokratikus gyakorlat. A pártkongresszus nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy a szocialista demokrácián belül is különleges az üzemi demokrácia jelentősége. A kongresszusi határozat azt is egyértelművé tette, hogy az üzemi demokrácia érvényesülésének politikai felelősei a pártszervezetek. A körmendi járási párt végrehajtóbizottság e tényekből indulva vizsgálta a járás termelő helyein az üzemi demokrácia állapotát. A felszínre hozott tények általános és sajátos jellemzőikkel közfigyelemre érdemesek. Az itteni kedvező tapasztalatok s a hiányosságok jórészt egyeznek a más helyeken tarpasztaltakkal, a másutt esedékes teendőkkel is. A fő megállapításokból adunk közre néhányat. Például azt a tényt, hogy a járás üzemeiben dolgozó pártszervezetek vezetési színvonalának javulása kedvezően hatott az üzemi demokrácia fórumainak működésére. Azaz: a pártszervezetek határozott kiállása egy-egy fontos ügyben, magabiztosságot adott a munkásoknak, dolgozóknak. A határozott kiálláshoz határozott véleményekkel, javaslatokkal csatlakoztak az emberek. A pártalapszervezetek jobban értik már, mi a joguk és kötelességük az üzemi demokrácia érvényre juttatásában. Tájékozottságuk is sokat javult, következésképpen ők is pontosabban tájékoztathatják a munkásokat, kommunistákat, ösztönzik, bátorítják a társadalmi szervezeteket is, hogy legyenek határozottabb képviselői a munkás-véleményeknek s alkalmazói a demokratikus módszereknek. Jobban dolgozó üzemi négyszögek, eredményesebb termelési tanácskozások, pontosabb, igazabb, kevésbé koz- metikázott gazdaságvezetői beszámolók jelzik a járás üzemeiben a pártszervezetek indította pezsgést. Számos üzem pártszervezetében önálló témaként boncolgatták a belső demokratizmus kérdéseit, s a legtöbb helyen határozatok zárták a vitákat, megbeszéléseket. Az eredmények mellett azonban a nem kívánatos tényeket is számba vette a vezető járási párttestület. Például: a legtöbb helyen a pártszervezetek nem jelölték még ki, nem határolták el azoknak az üzemi döntéseknek a körét, amelyeknek előkészítésébe kötelesek bevonni a dolgozókat. Mert van ilyen kötelezettség, s a legfontosabb üzemi, gyári ügyekben ezeket sehol sem odázhatják el. Tudniillik, ha nem tudják, miről kell dönteniök együtt, akkor könnyen elképzelhetjük, mi lesz a döntés sorsa. Például elhúzódik, időben kitolódik, mert „más nyelven” beszél a pártszervezet is, a gazdasági vezetés is. A döntésre váró dolgok eltérő megítéléséhez lyukadhatnak ki. Ki-ki kardoskodhat a maga igaza mellett, a dolgozók meg legföljebb „kívülről” derülnek a vitán. A járási végrehajtó bizottság kritikát mondott azokról a párttestületekről, amelyekben nem állnak ki határozottan a testületi döntések mellett, s nem lépnek föl kellő eréllyel azokkal szemben, akik e döntéseket lebecsülik. Vajon miért becsülik le? Kik becsülik le? Nagyobbrészt azok, akik az üzemi demokrácia alatt valamilyen abszolút liberalizmust értenek. Akik előszeretettel figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy a döntés előkészítésekor, megalapozásakor van a legnagyobb szükségünk a demokratizmus helyi fórumaira, a kollektív bölcsességre, s nem a már elhatározott, tételesen kimunkált cselekvési programok végrehajtása során. S persze, azok is lebecsülhetik a kollektív döntéseket, akik tudják, hogy a „kollektíva” alatt néhány ember értendő. Árnyalt megítélést s elvi határozottságot, következetességet kíván — s nemcsak a körmendi járásban — ilyen ügyekben az üzemi, gyári párttestületektől is az élet. Nem érdektelen tapasztalat, hogy épp a körmendi járás nagyobb üzemeiben, ezek egyes részlegeiben nem jut kellően érvényre a kívánatos módon a pártalapszervezetek véleménye. Főleg gazdálkodási kérdésekben hiányosak az információk, nem kérik a véleményüket, hát nem is nagyon mondják. Mintha csak azt mondanánk: a sejt nem termeli az életnedveket, de az élet azért fentmarad. Talán ideigóráig. A szakszervezetek is jelentős szerepet töltenek — tölthetnek — be az üzemi demokrácia gyakorlásában. A bizalmi hálózat útján olyan mozgósító erő gyűlik fel s annyi tapasztalat, helyi ismeret itt, hogy alig pótolhatók e tapasztalatok mással. Jelentős eredmény a járás néhány üzemében, hogy a szakszervezeti bizalmi a párttitkárral, illetve a pártcsoport vezetőjével együtt van jelen azokon a helyeken, ahol bérekről, jutalmazásokról, stb. döntenek. A körmendi járásban is elég sok a telephely, kisüzem, ezek központjai másutt vannak. A telephelyek érdekvédelmi képviselete is javult a központokban, ám — s ez volt a végrehajtó bizottság véleménye — egyik -másik telephely, gyáregység sajátos helyzete még mindig nem tükröződik vissza kellőképp a vállalati döntésekben. Azaz még lehetne több az érvekkel jól felvértezett, politikailag képzettebb, következetesebb szakszervezeti képviselők száma. Tisztázódtak, világosabbak a KISZ szervezetek jogai, kötelességei is személyi, gazdasági kérdésekben. S mert a járásban is érezhetően javult az ifjúság érdeklődése az üzemi ügyek iránt — egyre jobban igénylik a pontos tájékoztatást — nem elégedhetnek meg annyival az ifjúság képviselői, hogy jelen vannak az igazgatói tanács ülésein, meg az üzemi négyszögekben, s az üzemi demokrácia minden más fórumán. A járásban az a tapasztalat, hogy az ifjúság az üzemekben leginkább a középvezetőkkel — üzem és osztályvezetőkkel, főművezetőkkel — nem tart megfelelő kapcsolatot. Képviselőik hozzájuk már nehezen jutnak el. Kényelmesség is, kisebb részben talán elzárkózási hajlam is közrejátszhat ebben. A járási végrehajtó bizottság — miközben megállapította, hogy az üzemi demokrácia tartalmi elemei is, javításának módszerei is gazdagodtak — számos gyakorlati teendőre hívta fel az üzemi pártszervezetek figyelmét. Ezek jórészt a fentebb elmondott, s a munkahelyi közérzetet még kedvezőtlenül befolyásoló jelenségek megszüntetését kívánják. T. Z. csend tavánál zelében egy „maszek” pecsenyeárus és lángossütő boltocska. Jó árut ad, elég olcsón. Még nem elég jól fizet a tulajdonosának, mert annyi vendég azért még nincsen és augusztusban sokszor volt rossz idő. De a „tulaj” kitart, mosolyog sinkább a jövőre gondol, mint a mára. Igaza van, az ilyen tulajt meg kell becsülnünk. Állami, szövetkezeti elárusítóhely itt még nem bírná el a kellő jövedelem hiányát. Az egyik padon, a tó partján szerelmespár üldögél. .Hallgat a tó, a Vadász, és ők is hallgatnak. Nézik a tiszta tó tükrében önmagukat. Csodálatosan szép fénykép! Odább horgászó fiatalok, a túlparton lebarnult kiránduló, üdülő csoportok tanyáznak. Nem messze a tótól, egy kis szurdokban van a szalonnasütő hely- Lélekforgatóan tiszta és idillikus itt minden. Vizimadarak és erdei mókusok egyazon környezetben. A jelentő torony néma jelei, hangjai és a hegyhátszentjakabi ősi templom harangjának idecsengetései! És hány szombathelyi, Vas megyei ember nem is tud még erről a mikrovilágról! Sajnálhatják! —pozsgai— Fotó: Horváth Pál 1976. szeptember 1. Szerda Hogyan segítik a kisárutermelést az ÁFÉSZ-ek! Hogyan segítették az ÁFÉSZ-ek a megyében a kisárutermelést, a háztáji állattenyésztést és a felvásárlást? Többek között ezekről a kérdésekről tanácskozott kedden a MÉSZÖV elnöksége. Az ülésen megállapították, hogy a kisállattenyésztést, valamint a körmendi járásban és a kőszegi ÁFÉSZ körzetében a sertéstenyésztést fellendítették. Az ÁFÉSZ-ek a takarmánybeszerzés megkönnyítésére 204 takarmány értékesítő helyet létesítettek. A táp-és szemestakarmány ellátását alapvetően javították. Hasonlóan jól alakult a műtrágya, a növényvédőszer, valamint a vetőmag és vetőgumó ellátás. A szövetkezetek 1976. első félévében 2,3 millió forint értékű műtrágyát és 4,6 millió forint értékű növényvédőszert forgalmaztak. Törekednek arra is, hogy mezőgazdasági szerszámokkal és eszközökkel, motoros és kézi permetezőgépekkel, darálókkal, fűkaszákkal, fejőgépekkel és más berendezésekkel lássák el a háztáji és a kisegítő gazdaságokat. Az idén már a megye valamennyi ÁFÉSZ-e foglalkozott napos-, illetve előnevelt baromfi forgalmazásával. Az első félévben 714 ezer naposcsibét, 1600 libát és 19 ezer darab kacsát adtak el a kistermelőknek. Előzetesen felmérték már az 1977. évi igényeket. 1976-tól a körmendi járás ■területén működő ÁFÉSZ- ek feladatul kapták a kisgazdasági sertéstenyésztés segítését és szakcsoportok tervezését. A körmendi és a nádasdi szövetkezetek közös szakcsoportot hoztak létre. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat segítségével és a tagok saját tenyésztéséből oldották meg a tenyészkoca ellátását. A kocatartókat — kocánként — 500 forint vissza nem térítendő anyagi támogatásban részesítették. A szövetkezetek szorosan együttműködnek a tanácsokkal az állami tartalék területek hasznosítása céljából. Különösen Szombathely, Sárivár, Szentgotthárd és Kőszeg környékén kaptak ilyen célból földet. Farkas László A rossz vicc folytatása Lapunk július 23-i számában glossza jelent meg, „Rossz vicc a sörrel” címmel. Röviden arról szólt: egyik olvasónk olyan sört vásárolt, melybe az itallal együtt néhány legyet is bepalackoztak. Az üveget a KÖJÁL-nak adta át a cikkíró. Mivel a szombathelyi sörlerakat vezetői azt állították, hogy soproni töltésű a sör, a palack kísérőlevéllel átkerült Győr-Sopron megyébe, ahol az alapos vizsgálat bebizonyította: szombathelyi palackozású a szóbanforgó, léggyel dúsított sör. Nem kellene újra írni róla, hiszen nem akkora horderejű a dolog. Csakhogy: nevezett újságíró azonnal tudta, vegyelemzések és szállítási jegyek ismerete nélkül is, hol töltötték az üveget. Talán a lerakat képviselőitől? .Dehogyis, hiszen akkor fölösleges lett volna az a vizsgálat, melyre éppen azért került sor, mert a szombathelyiek soproninak titulálták a palackot. Valami furcsa tudathasadás lehet: hivatalos helyen mást mondani, mint a kevésbé hivataloson? Mármint olvasónk lakásán, akihez nem voltak restek gyorsan kimenni, kártérítést felajánlani, csak cserébe felejtse el az egészet. Valami olyasmire hivatkoztak: idős aszszony töltögeti naphosszat a palackokat, hibázhat... Mire olvasónk — munkásasszony — kijelentette, ő sem fiatal már, mégsem hibázhat gépe mellett. Természetesen nem ment bele az alkuba, éppúgy nem, ahogy más, ezügyben megkeresett személy sem... Mert megkeresték az újságírót is. Nincsenek tanúi beszélgetésüknek, így bízzuk az olvasó fantáziájára, hogy vajon mit akarhattak. Látogatásuk adta az öteletet, kimenni olvasónkhoz, jártak-e nála is, mit mondtak, ha jártak, s ő mit felelt? Mindezek még a megjelenés előtti napon, hiszen az első dolog az volt: megkérdezni, itt palackozták-e a legyes sört. A nemleges válasz miatt kezdődött a dolog, Győr, aztán Sopron, s végül vissza Szombathelyre. Ez volt a hivatalos vonal, a másik pedig: „megdumálni" a panaszost. Egyik vonalon sem jött be az akció. Kiderült a palackozás helye, s napvilágra került a nemhivatalos akció is__ Így folytatódott a rossz vicc. Mert ez valóban az volt, nem? kremser Színfoltok Nyakunkon az ősz, előttünk a tél. Kénytelen-kelletlen mondunk „verejtékes” búcsút a nyárnak, házaink előtt tornyosuló szénkupacok árnyékában. Bármerre jár-kel az ember, mostanság, ez a látvány éri. Téli tüzelővel, brikettel, kockaszénnel megrakott szekerek, teherautók öntik terhüket a járdára, a tulaj gondjaira bízva a további teendőket. Rendre folyik a „betakarítás”. Feketéink az utcakép. Először a szénhegyektől. Aztán később — mindezek óhatatlanul viszszamaradt nyomaitól. A sok mázsányi tüzelő annak rendje, s módja szerint rövid időn belül megfelelő helyére, kamrákba, pincékbe jut. Kész a nagy munka. Vödör, lapát, megpihen, s a tulaj („na, ezzel hálisten megvolnánk!”) pontot tesz a dolog végére. Pedig néhány percre, vizesvödörre és egy seprűre még szükség lenne. Eltüntetni az ujjnyi vastag szénpor réteget, ami szőnyegként fedi a járdarészt, s tapos rajta, viszi szerteszét a járókelők hada. Mit is tehetne egyebet. Kollégámmal a minap a Kőszegi utcában rögzítettük a tényt. Szemben a Savaria mozival alig volt házelő, mely a goromba nemtörődömség jeleként ne őrizte volna a téli készülődés nyomait. Kevés kivételtől eltekintve, általános a kép. Néhány kellemetlen emlék a cipőn, nadrágon, szétkenődött lábnyomok mindenfelé a városban — a hanyagság koraőszi színfoltjai. Pedig az a néhány ■perc a „nagy munka” epilógjaként már igazán nem számítana. Gondolni kellene — szó szerinti értelemben — a közmondásra: Söpörjön mindenki a saját háza előtt. Most nagyon aktuális. Szénhordás idején. (lakatos) Útra Be eszem