Vas Népe, 1977. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
Kölcsönösen hasznos találkozónak nevezte Czirák Ferenc, a megyei pártbizottság titkára azt a tájékoztatót, amelyen a megyei tanács végrehajtó bizottsága tagjaként részt vett pénteken délután a Selyemipari Vállalat szentgotthárdi gyárában. Négy éve gyakorlás, hogy a megyei tanács vbtagjai felkeresik a munkás kollektívákat a tájékoztatás és az eszmecsere igényével. A legtöbbjük személy szerinti kötelezettségének is eleget tesz, hiszen — mint Czirák Ferencet is — ez a választókerület juttatta a megyei tanácsba. A kölcsönösség pedig azt jelenti, hogy a hallgatóságnak alkalma nyílik kérdezni, sőt javasolni is. A tájékoztató célja elsősorban mégis az, hogy a választópolgárok ízelítőt kapjanak a tanácsi testület tevékenységéről, megismerjék azokat a legfontosabb törekvéseket, amelyek a végrehajtó bizottságot és a megyei tanácsot jellemzik. Ez történt az említett péntek délutáni tájékoztatón is, amelyen mintegy százan vettek részt a selyemgyári munkások közül. Ott volt Magyar Gyul, az SZMT vezető titkára és Őri József, a körmendi járási pártbizottság első titkára is. A beszámoló inkább csak jelezte azt a széleskörű társadalmi és politikai tevékenységet, amelyet az említett testületek kifejtenek — mintegy érzékeltetve a tanácsi munka sokirányúságát — majd részletesebben szólt néhány átfogóbb kérdésről. Ilyen volt a megye IV. ötéves tervének értékelése, illetve az V. ötéves terv jóváhagyása, célkitűzéseinek meghatározása. Kiemelte, hogy az új tervidőszakban négy és fél milliárd forinttal nagyobb értékű beruházásra nyílik lehetőség. Elsősorban a megye iparát fejlesztik, elsősorban a gépgyártást, de emellett felépül újabb 12 ezer lakás, s jelentős összeg jut a mezőgazdaság fejlesztésére is. A körmendi járásban, mintegy másfél milliárd forintot költhetnek el. Ebből tovább fejlesztik Körmenden a tápszergyárat és a faipari üzemet, Magyarszombatfán a kerámiagyárat, Szentgotthárdon a kaszagyárat. Kisebb, de nem lényegtelen gépi beruházást valósítanak meg a selyemgyárban. Hétezer négyzetméterrel bővül a kereskedelmi hálózat, 1644 lakás épül a járásban. A mostani tervidőszakban ugyanannyi lakást építenek ebből Szentgotthárdon, mint az elmúlt öt évben. A kérdések között szerepelt a ma már túl sok izgalmat nem keltő felvetés: mikor lesz Szentgotthárd város? A végrehajtó bizottság tagja válaszában ezt összekötötte azzal, hogy többen még ma is rivalizálni akarnak Körmenddel. Félreértik: ott miért épül több minden. Ezt azzal az egyszerű ténnyel magyarázta meg, hogy amíg Szentgotthárd vonzáskörzetéhez 21 ezer, addig Körmendéhez 55 ezer ember tartozik. Körmendnek — s a megyében ezenkívül még Sárvárnak — középfokú ellátási szerepköre van. Az összehasonlításoknál mindig keresni kell a reális alapot — mondotta, majd tényekkel bizonyította azt, hogy Szentgotthárd — bár nincs városi státusza — soha nem fejlődött olyan ütemben, mint éppen az utóbbi időben. Ugyanakkor kritizálta a nagyközségi tanács lakásépítési tevékenységét, mert mint mondotta nem használják ki kellően sem a munkáslakás akció, sem más lakásépítési társulás lehetőségeit. A munkások írásban benyújtott kérdéseire — mikor lesz művelődési központ Szentgotthárdon, hány lakás épül az idén, miért drága a kislakás-építkezés, miért rossz az építkezések minősége stb. — választ adott, majd arra kérte a jelenlévőket, hogy a szentgotthárdiakkal és a környékbeliekkel együtt tegyenek meg mindent a középtávú terv sikeres megvalósításáért, s ki-ki a legjobb tudásának megfelelően végezze feladatát. (pósfai) UES-tagi beszámoló a Selyemgyárban Katonaeskü Szombathelyem (Folytatás az 1. oldalról) a KISZ városi bizottsága munkatársa szólt az esküt tett katonákhoz. Emlékeztetett arra, hogy pártunk és kormányunk szellemiés anyagi erőit nem sajnálva munkálkodik Néphadseregünk technikájának fejlesztésén, a személyi állomány élet- és munkakörülményeinek javításán. — A kezetekbe adott fegyver dolgozó népünk vagyona, s ennek szem előtt tartásával óvjátok, gondozzátok és kezeljétek azt — mondotta a többi között, majd így folytatta: — Katonák és munkások vagytok, részt vesztek az ötödik ötéves terv megvalósításában, és az 1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítésében. Végezzetek felelősségteljes, becsületes munkát! Ne feledjétek, s a kedves szülők se feledjék, akik könnyes szemmel, de mégis büszkén bocsátottak el benneteket, hogy ebben a kétéves kohóban edződik nemesre az acél, az ember, s a legszebb emberi tulajdonságokat sajátítjátok el a fegyveres szolgálat és a munka során: a nép és a haza önzetlen szeretetét, a bajtársiasságot és bátorságot, az összetartozást és a segítőkészséget, a szocialista hazafiságot és a proletár internacionalizmust. — Végül így búcsúzott Farkas János: — Legyetek éberek, becsületesek, szorgalmasak, erkölcsileg tiszták és ingadozás nélkül teljesítsétek kötelezettségeiteket! — A hagyományos díszmenet zárta a vasárnap délelőtti szép katonaünnepet, majd a fiatal katonák a délutáni órákat, szüleikkel, hozzátartozóikkal töltötték. (várhelyi) Fotó: Tóth Imre Virágot a katonáknak... Várnában Nem piperkőcök, egyszerűen elegánsak és anyáskodók. Majdnem kivétel nélkül barnák , amilyen többnyire a bolgár alkat. Hatalmas üdülőtelepeket szült meg itt Afrodite. Vagy Thetis a tenger istenasszonya? Aki a hatalmas erejű Akhilleusz anyja volt? Van egy szocialista ország — ez Bulgária — amelyről most már okkal el lehet mondani, hogy jelene fontosabb, mint sokan gondolnák és nagy jövő vár rá. Belgrádból hatalmas, amerikai gyártmányú, gyors és kényelmes DC—9-es sugárhajtású repülőgéppel érkeztünk meg este a bolgár fővárosba, Szófiába. Amikor másnap este kimentünk a repülőtérre, hogy a bolgár fővárosból a kiterjedt Balkán hegységen át a tengermelléki városba, Várnába utazzunk, azt gondoltuk, hogy valami kis, kétmotoros utasszállító géppel megyünk. Elvégre ez csak belföldi járat. Nagyon meglepődtem, amikor Szófiában a Várnába induló repülőgéphez kalauzoltak bennünket, a TU gépcsalád legújabb és legnagyobb tagjához, a sugárhajtású TU—154-eshez. A hatalmas és gyönyörű géptest legalább négy autóbuszra való utast fogadott be. Ezt a gépet egy repülő vonathoz is hasonlíthatnánk. És ez a gép le és fel tud szállni Várnában. Ennek pedig repülőtér kell! A fel és leszállással együtt negyven percig utaztunk Várnáig. Megkérdeztem a stewardest: mindig ennyire tele van ez a gép? Igennel válaszolt. Azt mondta, nagyon nagy a forgalom Szófia és Várna között még télen is. És Várna ma már nemcsak Szófiából fogad gépeket, hanem több külföldi nagyvárosból is. Visszafelé IL—18-as géppel repültünk Szófiába, onnan TU—134-es géppel Budapestre. (Egyébként mindenütt, ahol gépre szálltunk, szépen, diszkréten szolgálatban volt az úgynevezett csipogó, amelyet a kalandorok felderítésére használnak. Amely kimutatja, ha valakinél fegyver, vagy más, terrorcselekményre alkalmas eszköz van. Ez egyértelműen megnyugtató.) Várnában elhaladtunk néhány kimondottan nagy gyár mellett is. Az egyik egy cementgyár, amelyet nagyra fejlesztettek. Rengeteg cement kell a város és nem utolsósorban a hatalmas üdülőterület építkezéseihez. Ez a gyár adja Bulgária cementtermelésének huszonöt százalékát. Várnában van a hajóépítőipar központja és egy nagy vegyipari kombinát is működik a városban. A haladó, rohamosan fejlődő élet új és újabb feladatok elé állítja a várost. Most már építeni kellett itt egy új, modern televízió stúdiót (amelyről külön is beszámolok majd). Egy nemzetközi rendezvényekre alkalmas sportstadiont. Számos, a művészeteket, a kultúrát szolgáló objektumot. Szép számmal élnek jeles művészek is Várnában. Volt szerencsém megtekinteni itt egy ragyogó folklórműsort, amelyen egy kiváló hamisítatlan bolgár népi zenekar és egy ének- és táncegyüttes lépett fel. És Várnában már „haknizniuk” is kell, még félidőben is, vagyis egyazon este több helyen léptek fel. Miután mindezt és még sok mindent megnéztem Várnában, este ismét kiálltam a Hotel Ambassador erkélyére és néztem a Fekete-tengert. Éjféltájban a végtelen sötétséget. És a nagy sötétség közepében képzeltem a tenger istenségeit! A tenger zúgott, hatalmas erővel rengett, dolgozott. Bulgária érdekes ország. Az innenső szélén van a főváros, Szófia a magas, megközelítően háromezer méteres Vitosa hegy, azaz hegycsúcsok tövében, a túlsó szélén Várna a mélységes és végtelennek tűnő tengerrel. Két pólusa ez egy országnak. Amelyet ezer és ezer szál fűz össze, amely ezer és ezer ösztönzést, segítséget nyújt egymásnak a rohamos fejlődéshez. Éjfél van és én még hallgatom a tengert. Zúgásába beleüvölt egy hajókürt. Amonnan pedig egy TU—154-es repülőgép, amint megindul a kifutópályán. A erkélyajtón belül szól a szállodai rádióm. „Kossuth Rádió, Budapest! Kedves hallgatóink, mai műsorunk ezzel véget ért”. (Folytatjuk) Pozsgai Zoltán 1977. február 1. Kedd Mézes „háború" Nem múlik el év, hogy január végén, február elején, — amikor a fák nyesésével, kivágásával rendezik a parkokat — nem kezdődne meg a vita a méhészek, s az érdekelt fatulajdonosok, tanácsok, vállalatok között. Arról van szó, hogy az akác, az olajfűz, s az evódia, mint mézesfa kíméletlen kivágása erősen megcsappantja a helyben lévő méhlegeltetési, mézgyűjtési lehetőségeket. Különösen azok a méhészek érzik ezt meg, akiknek nincs módjuk a vándoroltatásra a meszsze lévő akácerdőkhöz, vagy más mézszerzési lehetőség megközelítéséhez. A megye nagyon sok községében száz és száz méhcsaládot tartanak, s ennek megfelelő mennyiségű mézet is eladnak a tulajdonosok, amiért — a hazai ellátáson túl — nyugati valutát kap az ország. Igen nagy szükség van hát a méz minden kilójára, s ilyen alapállásból sokoldalú védelmet kell hogy kapjanak a méhészek. A dolog ellentétes oldala viszont az, hogy a tulajdonos — eseteinkben a tanács — kivágja a fákat, főleg ha egységes utcafásításra hozott határozatot a végrehajtó bizottság vagy a tanácsülés. A fenyőt előállító termelők, vállalatok abban érdekeltek, hogy minél több falusi utcába és parkba is ezt a fafajt ültessék különböző változatokban, s ajánlják is a tanácsoknak. Szép, dekoratív fa a fenyő, s ahol még gondozzák is, sok örömük lesz benne. Tapasztalat viszont, hogy a településeknek azon a részén is kicserélik a faállományt, ahol az nem is indokolt, s a sok fenyő már-már egyhangúvá teszi a környezetet. Leginkább ilyenkor esnek a kivágás áldozatává a mézet termelő növények. Kivéve azokata községeket, ahol a méztermelésre való tekintettel külön eródiást is telepítettek. Nem szabhatjuk meg, hol mit tegyenek, hiszen a tanácsok értik feladataikat, s önállóan kell intézkedniük. Az azonban kívánatos, hogy a közös érdekekre mindenütt legyenek tekintettel, hogy minél ritkább legyen az érdekeltek évente felújuló „mézes háborúja”. —U— Álújítás Nem mindennapi esetet tárgyalt a közelmúltban a Szombathelyi Munkaügyi Bíróság. Az egyik szombathelyi üzem tűzrendészeti előadója furcsa újítást nyújtott be felettesének. Újonc lévén kiderítette — amit különben mindenki tudott a javítóműhelyben, ahol az előadó dolgozott —, hogy üres raktárhelyiség van az épületben. A tűzrendész szerint e helyiségben biztonságosan lehet tárolni az üzemanyagot, amit addig hordókban, az udvaron tartottak. Ezt megmondta felettesének és kérte, fogadja el újítás címén. A felettes nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy ezt az „újítást” már többen szóvátették, de éppen biztonsági okok miatt nem lehet elfogadni. Mert — tette hozzá — ez különben sem újítás. Csupán egy ötlet, aminek — tűz esetén — jóval több lehet a kára, mint a haszna. A tűzrendészeti előadó fellebbezett, és az ügy a munkaügyi bíróság elé került. Az érdekeltek meghallgatása után, az idevonatkozó jogszabályok szerint, a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az előadó igenis újított, és ezért pénz jár neki. Meg is kapta. A felettes azzal érvelt a döntés ellen, hogy szerinte újító az a személy, aki a technika, vagy más területen új eljárásokat, ötleteket, módosításokat vezet be, amelyek , előnyösek, növelik a termelékenységet. Jelen esetben viszont — mondta — ilyen nem volt. Meghallgatták, majd a fent leírt módon döntöttek. Az indoklás: a tűzrendészeti előadó munkarendje nem tartalmazza azt a kitételt, hogy az üzemanyagos hordókat fedett helyen kell tárolni. Ennek értelmében, amikor az előadó bevitte a hordókat az üres helyiségbe, újított. Ezért jár neki az újítási díj. _ A bíróság, jogszabály szerint — helyesen döntött. Mégis, álújításról van itt szó. Miért? Mert az említett eset — ahogy a műhely vezetője is mondta — nem járt se közvetlen, se közvetett haszonnal és újat sem hozott. Hogy mégis újításként könyvelték el, az a mereven alkalmazott jogszabálynak köszönhető. Kozma Alacsonyabb beosztás (Lakatos Ferenc rajza) 3