Vas Népe, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
mammum Tervezés, munka —1977 . Mint már közöltük, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei Bizottságának legutóbbi ülése az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyalt, pontosabban szólva a tavalyi tapasztalatokat is elemezve az idei gazdasági tervekről, azok végrehajtásának első negyedévi eredményeiről, gondjairól és a további teendőkről. Az ülés egyebek között megállapította, hogy a megye ipari termelése az első negyedévben kedvezően alakult. Mindössze három vállalat maradt el tervének teljesítésétől. Jelentős és eredményes a megyében az ipar átrendezése. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a volt mezőgazdasági gép- és eszközgyártó és javító üzemek folyamatosan megszűnnek, azaz átalakulnak, a bennük dolgozó mintegy 2000 munkás és műszaki személyzet 1980-ig a Rába Mezőgazdasági Gépgyár új, korszerű, termelékeny üzemeibe kerül. Az új gyár építkezése Szombathelyen jó ütemben halad. A másik nagyon lényeges fejlesztés a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinátnál valósul meg. A beruházás itt is a tervek szerint történik és 1977. november 7-én már kibocsátja első termékét az új, cementkötésű forgácslapüzem. Jelentősek a fejlesztések a textiliparban, főképpen a Lakástextil Vállalatnál, a pamutiparban, a Styl Ruházati Vállalatnál és néhány ipari szövetkezetben is. Az építőipar, amelytől más vállalatok fejlődése is nagyban függ, 13 százalékkal növelte termelési értékét az idei első negyedévben. Nagy gondunk viszont, hogy ennek a technikai megalapozottsága gyenge, nincs elég úgynevezett ipari háttere s ezt saját erejéből megteremteni nem is tudja. Rendkívül indokolt, hogy a vállalat központi támogatást is kapjon, kellő hitelekben részesüljön, máskülönben hosszabb távon nem tudja teljesíteni teendőit. A megyei pártbizottság ülésének beszámolója egyebek között arról is szólt: Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése ugyancsak kiemelten foglalkozott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével is. Tény, hogy mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk is komolyan előrehalad a termelésben. Ez a jellemző a megyében működő gazdaságokra, üzemekre is. A jövő termelési alapjainak megteremtése viszont nem kiegyensúlyozott, nem gondmentes. Mint ismeretes, Vas megyében az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb, vagy talán legfontosabb bázisa, alapja. Ennek termelése, jövedelmezősége javuló, de nem elégséges. Számítások szerint az állattenyésztés árbevételével arányos nyereség az üzemek 60—70 százalékában csak három-négy százalékos, a többi üzemben pedig nincs nyereség, egy részük veszteséges. Mivel pedig a növénytermesztés — az árunövények kivételével — az állattenyésztést szolgálja, a végtermékekben ennek az üzemágnak az eredményessége, nyereségessége is leromlik. Itt az egyik lényeges probléma jelenleg az, hogy alacsonyak a szövetkezetekben a fejlesztési alapok, ilyképpen nehézségekbe ütközik az állattenyésztésben az olcsó tömegtermelés, a nyereségképződés. A fejlesztési alap 1974-ben lényegesen nagyobb volt, mint az azóta eltelt években. A tendencia ezideig csökkenő. Ez hosszú távon nem tartható, mert a termelés visszaesésének veszélyét rejti magában. Vas megyében a mostani ötéves tervben az állattenyésztés létesítményeinek, felszereléseinek rekonstrukciója, felújítása a legfontosabb teendő. Nemcsak a szarvasmarhatelepek rekonstrukciójáról van szó, hanem más állattenyésztési ágazatokéról is. A programok csekély kivételtől eltekintve készek. Meg kell találnunk annak a módját, hogy a szövetkezetek viszonylag csekély felhalmozó-képessége mellett is megvalósítsuk azokat. Az is igaz, hogy a mezőgazdasági üzemeknek az eddigieknél jobb munkával is többet kell tenniük az állattenyésztés magasabb hozamaiért. Tavaly például elértük majdnem csak a munka megjavításával, hogy tehenenként 466 literrel nőtt a tejhozam, két százalékkal csökkent a borjúelhullás és három százalékkal nőtt a borjúszaporulat. A munkát tovább lehet és kell javítani. Azonban az is igaz, hogy a viszonylag nagy állatsűrűségű területek, megyék kapjanak az eddiginél nagyobb, differenciáltabb állami támogatást. Nem utolsó sorban az állattenyésztő-telepek rekonstrukciós munkáihoz, teendőihez. A pártbizottsági ülés megállapította azt is: egyes üzemeken belül, de az üzemek, szövetkezetek, gazdaságok között is — azonos feltételek mellett — nagyon különféle nagyságúak a hozamok, az eredmények. Az ilyen különbségek megszüntetése fontos feladat, követelmény. A megyei pártbizottság ülése foglalkozott a zöldségfélék, gyümölcsfélék termesztésével is. Egyebek között megállapította, hogy országosan és Vas megyében is több zöldség- és gyümölcsféle értékesítésére kötöttek szerződést a gazdaságok — a háztáji gazdaságok is — mint az elmúlt években. Ez nagyon jó, fontos eredmény. Viszont az is igaz, hogy Vas megye nem vált, nem is válik teljesen önellátóvá. Az áruk összetétele nem felel meg a fogyasztási igényeknek és ez javarészben a talajadottságok miatt van így. Ezt a kereskedelemben ki lehet egyensúlyozni, hogyha kellőképpen törekszünk rá. Az nagyon fontos, hogy átvételi gondok ne zavarják a termelőket, ne vegyék el termelési kedvüket. A megyei pártbizottság ülésén sok szó esett a munkaerőgazdálkodásról is. A munkaerő ma lényegesen jobban irányul azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség van rá. A pártbizottsági ülés azonban élesen bírálta azokat a vállalatokat, amelyeknél sok a kellőképpen ki nem használt munkaerő, s új munkások felvételét tervezik, követelik. Az ülés megállapította: a kötelező munkaközvetítés egyáltalán nem azt jelenti, hogy több lesz a munkaerő. Ez csak az ésszerűbb elosztódást, elrendeződést jelenti. A termelést ésszerűen, a piacok igényeinek megfelelően növelni kell, ehhez szükséges a technika, technológia szüntelen fejlesztése, a nagyobb szaktudás, a munkaerő jobb kihasználása. Nincs mód az ipar, a gazdasági élet extenzív, külterjes fejlesztésére, most már csak a meglévő munkaerőre tervezhetjük meg a mostaninál lényegesen nagyobb termelést, más útnem lehetséges. Az természetes, hogy a termelés lényeges növekedésével együtt kell járnia a bérek, jövedelmek lehetséges, reális emelkedésével. Sok minden elhangzott még a megyei pártbizottság ülésén. Eredmények, gondok, teendők. Néhány fontos, érdekes felszólalást következő lapunkban közlünk. Pozsgai Zoltán . villanőférnfliszt tmk-lakatos íyesen tették-e. Nekem, mindenesetre azt ajánlották, hogy helyezkedjem el a helyi termelőszövetkezetben, én viszont úgy véltem, hogy túl nagy luxus lenne az én felkészültségemmel ekevasat egyengetni. Apám akkor Szombathelyen élt, s akadtak ismerőseim is ebben a városban. Ide költöztünk, eladtuk az edelényi házat, s hozzáfogtam, hogy új — remélhetőleg végleges — otthont teremtsek a családnak. Ez is sikerült, csak ne kérdezze: könnyű volt-e? — Itt született a harmadik lányom. Bevallom, fiút szerettem volna, de most már — a két kis unoka mellett — ő a legkedvesebb. Dolgozni jelenlegi munkahelyemen kezdtem, akkor még Vas-, Fém- és Gépipari Vállalatnak hívták. Egy évig voltam tmk-lakatos, aztán rámbízták a műszaki-fejlesztési brigád vezetését. Gyönyörűszép munka volt... — Csak volt? — Amikor a Rába átvett bennünket, Győrbe került a műszaki fejlesztés, én meg vissza a tmk-ba. Akkor kellett új szakmát tanulnom, s ha már hozzáláttam, hát mestervizsgát tettem. A többit már tudja. — Fájt? — Tagadjam? — Ne tagadja. Most boldogtalan? — Szó sincs róla. Korábbi beosztásomban kiélhettem a fantáziámat, ahogy maguk mondanák: „hódolhattam alkotó szenvedélyemnek”. Ez bizony hiányzott egy darabig, de ahogyan jönnek az új gépek, meg-megújuló erőpróbát okozva, már megint van mihez felnőnöm. Írhatja azt is, hogy kitölti életemet a munka. — Vágyai, céljai a magánéletben ? — Az én koromban már azokat sem sokallja el az ember. Mi tagadás, szépen keresek, feleségem is dolgozik, nem szenvedünk hiányt semmiben. Jó lenne még több? Persze, hogy jó lenne. Kocsira, telekre, nyaralóra viszont sohasem gondolok. Békés, nyugodt élet, egészséges unokák, néha színház ünneplőben, aztán egy-egy korsó sör a parkban május elsején, a felvonulás után. Tulajdonképpen elégedett vagyok az életemmel. — Nagyon kiegyensúlyozott ember, csak ne lenne mindig véleménye — mondta róla egy ismerős. — Mindig legyen — mondanám én — mert neki van igaza. Kulcsár János 1977. május 1. Vasárnap Szakszervezeti kitüntetések május 1. alkalmából Május elseje alkalmából tegnap délelőtt kitüntetéseket nyújtottak át Szombathelyen, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában a mozgalomban kiemelkedő munkát végző társadalmi aktívák részére. Magyar Gyula, az SZMT vezető titkára rövid beszédben emlékezett meg a nemzetközi munkásosztály ünnepének jelentőségéről, majd elismerő szavakkal méltatta a most kitüntetettek odaadó tevékenységét. Steiner Sándornak, a Vas megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát nyújtotta át, mindenekelőtt kulturális téren végzett több évtizedes társadalmi munkájáért. Ki ne ismerné őt, mint a felszabadulás utáni május elsejék fáradhatatlan közreműködőjét, aki elsőként köszönti idén is a felvonuló üzemek, intézmények dolgozóit, s az ifjúságot. Ugyancsak arany fokozatot kapott Bata Zoltán, az SZMT munkavédelmi felügyelője is. Két-két aktívát ezüst fokozattal, illetve oklevéllel tüntettek ki. Az SZMT három belső munkatársa — negyedszázados mozgalmi munkájáért — ugyancsak elismerő oklevélben részesült. Steiner Sándor — narrátor! szerepkörben. Kis lak áll... az új út tengelyében a Sorkifalud és Taródháza közt kiépített, de még teljesen be nem fejezett bekötőúton. A Hídépítő Vállalat raktára. Ahol áll, ott „folytonossági hiánya” van az útnak, gondolom, elég szakszerűen mondtam. Mert a szakszerűséget megkövetelik „műszaki ügyekben” az újságírótól. A „műszakiaktól” még nem mindig, s ettől is lehet, hogy ez a házikó itt szépen beleépült az útba. Mert nehéz lehetett annak idején eldönteni, mi fontosabb: az út, vagy a ház. Aztán megkötötték a jelekből ítélve a merész kompromisszumot; beleépítették az egyiket a másikba. Pedig volt hely elég, hogy beljebb vigyék azt a házat, de akkor még nyolcat hátrébb kellett volna lépni. Megállt végtére itt is a ház, kerülgesse az úton, akinek útjában van. —— Fotó: Horváth László Feledékenység ?! Az április 16-án lejátszott Haladás—Zalaegerszeg mérkőzés előtt történt a dolog — Szombathelyen. A férj a feleség kerékpárjára pattant, s kikerekezett vele a pályára, pontosabban a pálya közelébe. Ott — miután a szabad tereken tenyérnyi helyet sem talált járművének — a Rohonci út 14-es számú bérház udvarára állította azt, majd felvonult a lelátóra. Gondolom, nagyon megrészegíthette az eredmény (győzött a Haladás!), mert a kerékpár azóta is ott áll az udvaron. Rajta van a névtábla, amely elárulja, hogy gazdája, S. Jenőné, a KISZ utcában lakik. Gyermek számára való szállító kosár is van rajta. Bizonyára kisgyermeküknek. Nem hiányzik két hét óta a bicaj? Vajon nem tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen? Kérdések, amelyekre nem várunk okvetlenül választ. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy sajnos nem egyedülálló dolog ez. Valahogy nem vagyunk eléggé figyelmesek dolgainkkal, tárgyainkkal. Vonatban, buszon, vendéglőben felejtjük tárgyainkat, s amikor észrevesszük, hogy hiányzik, mindjárt az jut eszünkbe, hogy megkárosítottak bennünket. Már a gyermekeinknél kezdődik, akik holmukat ott felejtik az iskolában. Messzemenő következtetés helyett javasoljuk: legyünk gondosabbak! És felvetődik bennünk a kérdés: vajon S. Jenő mit mondhatott a feleségének, amikor kerékpár nélkül ment haza? Talán azt, hogy ellopták? (pósfai) .. .anyagbeszerzők részére. (Lakatos Ferenc rajza.) vas népe .