Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Energia — múlt, jelen és...? Energia manapság úgy ejtjük ki ezt a szót, mint egy varázsigét, csak épp hatásában nem va­gyunk biztosak. A XX. század minden vívmánya, de már a XXI. század minden bizonytalansága is ott motoszkál bennünk, amikor az energiáról, a letűnt és a magasra szárnyaló energiacsillagokról, a szén­ről, fiz­olajról és az atomról, a takarékosságot pa­rancsoló energiajelenről és a jövőről hallunk-ol­­vasunk. A Föld minden országát felrázó energiariadó az 1973— 74-es árrobbanással — a kőolaj árának megnégyszereződésé­­vel — kezdődött. Ez volt az egyik közvetlen forrása a má­sodik világháborút követő legnagyobb tőkés termelési és pénzügyi válságnak, amelly új világgazdasági korszakot in­dított el. De volt az árrobbanásnak egy félelmetes pszic­hológiai hatása is, főleg a fejlett tőkésországokban: egyszerű polgárok, gazdasági vezetők, politikusok, sőt tudósok is fél­tek az olajválságot, szították a pánikot, amely sokat ártott, s árt ma is a józan energiatörek­véseknek. Miért kellene energiaválságról beszélni, amikor tudjuk, hogy a folyóvizek energiája teljes kihasználás esetén az em­beriség fogyasztásának háromnegyedét fedezné, hogy a sze­lek és légmozgások ereje csaknem a felét? De hivatkozha­tunk kevésbé fantáziadús véleményekre is. Geológusok ki­számították, hogy az eddig feltárt széniv­a­gyon a jelenlegi fogyasztás szintjén mintegy 250 évig elegendő, a szénhidro­­génkincs (kőolaj és földgáz) körülbelül 45 évig, az urán- és tóriumércek 40, illetve 120 esztendeig fedezik a szükségle­teket. Egy angol tudóstól való a következő nagyon találó megállapítás: „Amióta az emberiség az izmai helyett az eszét használja, rohamosan növekszik energiaszükséglete”. Magyarul: amikor az energiahelyzetről próbálunk reális ké­pet alkotni, a világpolitikai és a gazdasági, valamint a ge­ológiai tényezők mellett saját kényelemszeretetünket (lusta­ságunkat!) is számításba kell venni. A világ energiagondjai egyébként valóban komolyak. A kialakult helyzet főleg az igények gyors növekedésével, a készletek egyenlőtlen földra­jzi eloszlásával, valamint a kör­nyezeti ártalmakkal magyarázható. A gyorsan növekvő fo­gyasztást jelzi, hogy az utóbbi másfél évszázad alatt az em­beriség tízszer annyi energiát használt fel, mint együttesen korábban. A világ energiafogyasztása az utolsó mintegy száz évben 20 évenként kétszereződött meg, a második világhá­ború óta 14 esztendő szükséges ehhez. Az előrejelzések sze­­r­r­int a fogyasztás az ezredfordulón a jelenlegi 2,5—3-szorosa lesz. Külön érdemes megemlíteni a fogyasztás egyenlőtlensé­gét: az USA egy főre j­utó energiafogyasztása kétszerese az NSZK-énak, három és félszerese Olaszországénak. A fejlődő országokban él a Föld népességének 70 százaléka — 3 milli­árd fő, mégis csupán 22 százalékkal részesednek a világ energiafogyasztásából. Vannak államok (Banglades, Csád, Szudán, stb.), amelyeket valóságos energia-éhhalál fenyeget. A másik tényező, ami energiagondjainkat fokozza, hogy a készleteknek igen egyenlőtlen a földrajzi megoszlása. Pél­dául a felkutatott szénkészletek 89 százaléka a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína, 7 százaléka az NSZK, Anglia és Ausztrália, 3 százaléka Kanada, India, Lengyelország, a Dél-af­rikai Köztársaság, az NDK, Csehszlovákia és Mexikó területén van — az összes többi országnak 1 százalék marad. Hasonló a helyzet az olajjal: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamaiban található a készlet 80 százaléka. S végül meg kell említeni a környezetvédelmet, amelynek nem­­ kedvez a széntüzelésű erőművek füstje, a nukleáris erőművek hulladéka. Ez az en­er­giia jelen, de mit hoz a jövő? Fura dolog, hogy arról nem találni adatot, hány ember foglalkozik az elkö­vetkező évtizedek energiaforrásainak felkutatásával, bizto­sításával, azt viszont tudjuk, hogy tö­bb mint 400 ezer tudós — a világ tudósainak legalább fele­­ tevékenykedik fegyve­rek fejlesztésén. Sokan azt jósolják: ha sikerül leszámol­nunk elmaradott en­erg­i­a­tudatunkkal, elkerül bennünket az energiaválság az ezredfordulón. Ehhez azonban a jelenlegi kétszeresére kell növelni a világ széntermelését, 30 százalék­kal az atomenergia részesedését energiamérlegünkben. Op­timista megfigyelők azt jövendölik, hogy 2000-re megszűnik a fejlett tőkésországok mostani olajfalánksága, akkoriban majd a fejlődő országok hasznosítják az összes energia mint­egy felé. A következő két évtizedben világszerte megnő a szén szerepe, helyét, úgy mint a kőolaj és földgáz, nem ké­pes elfoglalni az atom, környezeti ártalmait viszont néhány év múlva már képes lesz kiküszöbölni az emberiség. Új energiaforrások is elterjednek: a nap- és szélenergia, a Föld melege, esetleg valami más... 4 Lakásfoglalók Nem éppen megszokott módját választotta a la­káshoz jutásnak két sár­vári család: egyszerűen feltörtek egy-egy megüre­sedett tanácsi lakást, és mit sem törődve a kiuta­lásra várók hosszú listá­jával — beköltöztek. ★ — Hasonló eset már történt Sárváron, csak­hogy akkor az önkényes lakásfoglalók az első fel­szólításra kiköltöztek — mondja Póczik Istvánné dr. a városi tanács osz­tályvezetője. — Most azonban szabályosan ki kellett lakoltatnunk, s a régi lakóhelyükre vissza­költöztetnünk a két csa­ládot. Csorba Dezső és élettársa Varga Sarolta két gyermekükkel május végén költöztek be az Asztalos János utca 9. szám alatti egyszobás, félkomfortos tanácsi la­kásba. Már a beköltözé­sük napján figyelmeztet­tük őket szóban — és később írásban is —, hogy költözzenek ki. Mi­után semmi foganatja nem volt, június 17-én el­rendeltük a végrehajtást. Ugyanezen a napon la­koltattuk ki Vajda Ottót és élettársát Lakatos Ibo­lyát is a Kis János utca 30. szám alatti egyszobás, komfort nélküli laká­sunkból. Ők gyermekük­kel május közepén köl­töztek be, szintén a zár felfeszítése után. A fel­szólításainkra ők sem vol­tak hajlandók önként ki­költözni. — Próbálták valamivel indokolni, vagy magya­rázni tettüket? — Azzal, hogy korábbi lakásuk egészségtelen, s hogy őket megilleti egy lakás — akár betörés árán is. — Valóban rossz körül­mények között laktak ko­rábban? — Igen, ez kétségtelen. Csakhogy a harminc idén kiutalható tanácsi lakás­ra csaknem kétszáz igénylőnk van. Köztük olyanok is, akik hosszú évek óta várnak már, s lakásgondjuk megoldása sokkal sürgetőbb. Arról nem is beszélve, hogy a kilakoltatott családoknak még igénylésük sem volt beadva. Enélkül pedig szó sem lehet arról, hogy tanácsi lakást kapjanak. Az ellenük megindított szabálysértési eljárás nyomán Vajda Ottóra és élettársára 4 ezer forin­tos bírságot, (halmazati büntetésként, mert más ügyben is eljárás felyt ellene) szabtak ki, Csor­ba Dezsőt és élettársát pedig 3 ezer forint bír­sággal sújtották. De ez­­­zel még nem zárult le az önkényes lakásfoglalók ügye. — Varga Saroltáék még a kilakoltatás nap­ján visszaköltöztek, — folytatja Póczikné. — Jú­nius 19-én bejött hozzánk Vajda Ottó és bejelentet­te, hogy ők is újra elfog­lalták a lakást. Mit tehe­tünk? Kezdődik élőlről minden, mert törvényte­len úton nem lehet la­kást „szerezni”. ★ Később kiderült, hogy Vajdáék még nem köl­töztek vissza, a férfi csak blöffölt... Varga Sarolta és két gyermeke viszont jelenleg is az Asztalos János ut­cában lakik az újra fel­tört tanácsi lakásban. Mire számítanak, mit várnak? — Azt tudom, hogy törvényelleneset csinál­tam, és hogy ki fognak lakoltatni megint. De hogy hova, azt nem! Mi­kor először el kellett in­nen mennünk, akkor is csak a régi albérletem udvarába rakták a bú­toraimat, mert oda már nem mehettem vissza. Albérletet máshol sem kaptam, így csak az ut­cára mehetek, ha innen megint kitesznek. De ak­kor a tanács elé költözök! Mert a tanács azért van,­­ hogy a családos anyákat támogassa és adjon ne­kik lakást! Elvégre de­mokrácia van! Én csak annyit akarok, hogy utal­ják ki számunkra soron kívül ezt a lakást... Lám, a fiatalasszony számára egyszerűnek tű­nik a megoldás. Aki pe­dig nem tud — nem akar — zárat feltörni, várjon, míg a lista szerint ráke­rül a sor... — Simon — vas KEPE Az „Interkozmosz” brigád tagjai a klubszobában töltik a délelőttöt. Szívesebben dolgoznának, de hát esett az eső, amikor reggel munkába indulhattak volna. Heten közülük fonyódi gimnazis­ták, hárman Kaposvárról jöttek, ahol szak­középiskolá­ba járnak. Már az első nap megbarátkoztak egymással, valamennyien erős srácok, könnyen emelgetik a mázsás talpfákat... — Több lehetőség közül választottunk, mehettünk volna mező­gazdasági mun­kára, talán könnyebb lett volna epret szedni, de a mostani munkánk sokkal érdekesebb... — Férfias munkát akar­tunk, hát most van benne részünk... — Ha az időjárás is úgy akarja, de így...? Dolgozni jöttünk, és nem lustálkod­ni...! A répceszentgyörgyi MÁV nevelőotthon vasárnap fo­gadta az építőtáborozók első turnusát. Somogy megyéből érkezett 206 középiskolás fiú, hogy a MÁV Calldömtöl­­ki Építési Főnökség munká­ját segítsék. ötvenhatan Celldömölkön talpfák lelmez­­telenítésével és osztályozásá­val foglalkoznak, a többiek Tokorcs és Nagysimonlyi térségében a vasúti töltésen földmunkákat végeznek. A huszonegy brigád az első munkanapon példás teljesít­ményt nyújtott. Az előző évekhez képest emelkedett a norma — a Sziklai-­brigád felajánlásához csatlakozva a sárospataki gimnazisták példáján — a felnőtt norma 70 százalékának teljesítését vállalták. A legtöbb brigád ezt is megtetézte, akadt 154 százalékos teljesítmény is. Az építőtáborozók munká­jának jelentősségét Hegedűs Zsigmond, MÁV tábor­­gondnok foglalja össze: — Ma már a vágányfekte­tést géplánc végzi, nagyon jelentős a szakmunka is, de a vasút még így se nélkülöz­heti a segédmunkát. Mun­kaerőt nehéz erre a célra to­borozni, nagy segítség tehát a fiúk munkája. Tavaly szerveztünk először építőtá­bort, a sikereken és az eredményeken felbuzdulva nyitottuk meg az ideit, de elképzelhető, hogy később is hasonló kéréssel fordulunk a KISZ-bizottságok felé... Négy tumorában összesen nyolcszáz építőtáborozót várnak Répceszentgyörgyre, az első és az utolsó csoport­ban somogyiakat, közben Szabolcs-Szatmár megyéből. Az első turnusnak szakosí­tott programot kínálnak a vendéglátók, melyről Koller György, nevelési felelős tá­jékoztat . — Közlekedési szaktábor a mostani. Az első négy munkanapon ezzel összefüg­gő előadásokat hallhatnak a táborozók, gyarapíthatják műszaki, járművezetéstech­nikai, közlekedési és elsőse­gélynyújtási ismereteiket. A második héten négynapos tesztvizsga következik, a si­keres vizsgázók segédmoto­ros vezetői engedélyt kap­nak. A gyakorlati felkészü­léshez segédmotorok állnak a vizsgázók rendelkezésére. Július első napjaiban az el­sajátított ismeretekből tá­bori döntőt rendezünk. A legjobb brigád képviseli majd a táborunkat augusz­tusban, az országos közleke­dési sza­ktáborban. Ott hu­szonkét brigád méri össze tudását, egyúttal egyheti ju­talom-üdülésen­ vesznek részt. A munkák után kulturális, szórakoztató programok kö­zül válogathatnak a táboro­zók. Sokak kedvence a kis­pályás labdarúgás, a tábori tízpróba — az olimpia je­gyében —, tréfás vetélkedő. Gyalogtúrát, kirándulást szerveznek, közös diszkót rendeznek a környékbeli KISZ-szervezetekkel, meglá­togatják a soproni leánytá­bort. Sok érdeklődőt várnak a­­heti két filmvetítésre is. Szól a zene, kitárultak a kastély ablakai, nagyot só­hajt a tábor az eső után. „Dolgozni jöttünk, és nem lustálkodni...!” — dehát ez a nap már munka nélkül fog eltelni. A kellemes kör­nyezetben azért senki sem unatkozik — legtöbben már az esti tábortűzre gondol­nak. Az élményekről na­pokig lehet majd mesélni odahaza... (burkon) Fotó: Kaczmarski Somogyi fiúk Répceszentgyörgyön Rossz az idő, de senki sem játszanak­­a klubszobában. A répceszentgyörgyi kastély ad otthont az építőtáborozóknak, száz fiú lakik az ódon falak között, unatkozik. Fonyódi gimnazisták A vasúti töltésen földmunkákat végeznek a srácok, az első munkanapon jó teljesítményt értek el. 1980. július 1. Kedd

Next