Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
Energia — múlt, jelen és...? Energia manapság úgy ejtjük ki ezt a szót, mint egy varázsigét, csak épp hatásában nem vagyunk biztosak. A XX. század minden vívmánya, de már a XXI. század minden bizonytalansága is ott motoszkál bennünk, amikor az energiáról, a letűnt és a magasra szárnyaló energiacsillagokról, a szénről, fizolajról és az atomról, a takarékosságot parancsoló energiajelenről és a jövőről hallunk-olvasunk. A Föld minden országát felrázó energiariadó az 1973— 74-es árrobbanással — a kőolaj árának megnégyszereződésével — kezdődött. Ez volt az egyik közvetlen forrása a második világháborút követő legnagyobb tőkés termelési és pénzügyi válságnak, amelly új világgazdasági korszakot indított el. De volt az árrobbanásnak egy félelmetes pszichológiai hatása is, főleg a fejlett tőkésországokban: egyszerű polgárok, gazdasági vezetők, politikusok, sőt tudósok is féltek az olajválságot, szították a pánikot, amely sokat ártott, s árt ma is a józan energiatörekvéseknek. Miért kellene energiaválságról beszélni, amikor tudjuk, hogy a folyóvizek energiája teljes kihasználás esetén az emberiség fogyasztásának háromnegyedét fedezné, hogy a szelek és légmozgások ereje csaknem a felét? De hivatkozhatunk kevésbé fantáziadús véleményekre is. Geológusok kiszámították, hogy az eddig feltárt szénivagyon a jelenlegi fogyasztás szintjén mintegy 250 évig elegendő, a szénhidrogénkincs (kőolaj és földgáz) körülbelül 45 évig, az urán- és tóriumércek 40, illetve 120 esztendeig fedezik a szükségleteket. Egy angol tudóstól való a következő nagyon találó megállapítás: „Amióta az emberiség az izmai helyett az eszét használja, rohamosan növekszik energiaszükséglete”. Magyarul: amikor az energiahelyzetről próbálunk reális képet alkotni, a világpolitikai és a gazdasági, valamint a geológiai tényezők mellett saját kényelemszeretetünket (lustaságunkat!) is számításba kell venni. A világ energiagondjai egyébként valóban komolyak. A kialakult helyzet főleg az igények gyors növekedésével, a készletek egyenlőtlen földrajzi eloszlásával, valamint a környezeti ártalmakkal magyarázható. A gyorsan növekvő fogyasztást jelzi, hogy az utóbbi másfél évszázad alatt az emberiség tízszer annyi energiát használt fel, mint együttesen korábban. A világ energiafogyasztása az utolsó mintegy száz évben 20 évenként kétszereződött meg, a második világháború óta 14 esztendő szükséges ehhez. Az előrejelzések szerrint a fogyasztás az ezredfordulón a jelenlegi 2,5—3-szorosa lesz. Külön érdemes megemlíteni a fogyasztás egyenlőtlenségét: az USA egy főre jutó energiafogyasztása kétszerese az NSZK-énak, három és félszerese Olaszországénak. A fejlődő országokban él a Föld népességének 70 százaléka — 3 milliárd fő, mégis csupán 22 százalékkal részesednek a világ energiafogyasztásából. Vannak államok (Banglades, Csád, Szudán, stb.), amelyeket valóságos energia-éhhalál fenyeget. A másik tényező, ami energiagondjainkat fokozza, hogy a készleteknek igen egyenlőtlen a földrajzi megoszlása. Például a felkutatott szénkészletek 89 százaléka a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína, 7 százaléka az NSZK, Anglia és Ausztrália, 3 százaléka Kanada, India, Lengyelország, a Dél-afrikai Köztársaság, az NDK, Csehszlovákia és Mexikó területén van — az összes többi országnak 1 százalék marad. Hasonló a helyzet az olajjal: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamaiban található a készlet 80 százaléka. S végül meg kell említeni a környezetvédelmet, amelynek nem kedvez a széntüzelésű erőművek füstje, a nukleáris erőművek hulladéka. Ez az energiia jelen, de mit hoz a jövő? Fura dolog, hogy arról nem találni adatot, hány ember foglalkozik az elkövetkező évtizedek energiaforrásainak felkutatásával, biztosításával, azt viszont tudjuk, hogy több mint 400 ezer tudós — a világ tudósainak legalább fele tevékenykedik fegyverek fejlesztésén. Sokan azt jósolják: ha sikerül leszámolnunk elmaradott energiatudatunkkal, elkerül bennünket az energiaválság az ezredfordulón. Ehhez azonban a jelenlegi kétszeresére kell növelni a világ széntermelését, 30 százalékkal az atomenergia részesedését energiamérlegünkben. Optimista megfigyelők azt jövendölik, hogy 2000-re megszűnik a fejlett tőkésországok mostani olajfalánksága, akkoriban majd a fejlődő országok hasznosítják az összes energia mintegy felé. A következő két évtizedben világszerte megnő a szén szerepe, helyét, úgy mint a kőolaj és földgáz, nem képes elfoglalni az atom, környezeti ártalmait viszont néhány év múlva már képes lesz kiküszöbölni az emberiség. Új energiaforrások is elterjednek: a nap- és szélenergia, a Föld melege, esetleg valami más... 4 Lakásfoglalók Nem éppen megszokott módját választotta a lakáshoz jutásnak két sárvári család: egyszerűen feltörtek egy-egy megüresedett tanácsi lakást, és mit sem törődve a kiutalásra várók hosszú listájával — beköltöztek. ★ — Hasonló eset már történt Sárváron, csakhogy akkor az önkényes lakásfoglalók az első felszólításra kiköltöztek — mondja Póczik Istvánné dr. a városi tanács osztályvezetője. — Most azonban szabályosan ki kellett lakoltatnunk, s a régi lakóhelyükre visszaköltöztetnünk a két családot. Csorba Dezső és élettársa Varga Sarolta két gyermekükkel május végén költöztek be az Asztalos János utca 9. szám alatti egyszobás, félkomfortos tanácsi lakásba. Már a beköltözésük napján figyelmeztettük őket szóban — és később írásban is —, hogy költözzenek ki. Miután semmi foganatja nem volt, június 17-én elrendeltük a végrehajtást. Ugyanezen a napon lakoltattuk ki Vajda Ottót és élettársát Lakatos Ibolyát is a Kis János utca 30. szám alatti egyszobás, komfort nélküli lakásunkból. Ők gyermekükkel május közepén költöztek be, szintén a zár felfeszítése után. A felszólításainkra ők sem voltak hajlandók önként kiköltözni. — Próbálták valamivel indokolni, vagy magyarázni tettüket? — Azzal, hogy korábbi lakásuk egészségtelen, s hogy őket megilleti egy lakás — akár betörés árán is. — Valóban rossz körülmények között laktak korábban? — Igen, ez kétségtelen. Csakhogy a harminc idén kiutalható tanácsi lakásra csaknem kétszáz igénylőnk van. Köztük olyanok is, akik hosszú évek óta várnak már, s lakásgondjuk megoldása sokkal sürgetőbb. Arról nem is beszélve, hogy a kilakoltatott családoknak még igénylésük sem volt beadva. Enélkül pedig szó sem lehet arról, hogy tanácsi lakást kapjanak. Az ellenük megindított szabálysértési eljárás nyomán Vajda Ottóra és élettársára 4 ezer forintos bírságot, (halmazati büntetésként, mert más ügyben is eljárás felyt ellene) szabtak ki, Csorba Dezsőt és élettársát pedig 3 ezer forint bírsággal sújtották. De ezzel még nem zárult le az önkényes lakásfoglalók ügye. — Varga Saroltáék még a kilakoltatás napján visszaköltöztek, — folytatja Póczikné. — Június 19-én bejött hozzánk Vajda Ottó és bejelentette, hogy ők is újra elfoglalták a lakást. Mit tehetünk? Kezdődik élőlről minden, mert törvénytelen úton nem lehet lakást „szerezni”. ★ Később kiderült, hogy Vajdáék még nem költöztek vissza, a férfi csak blöffölt... Varga Sarolta és két gyermeke viszont jelenleg is az Asztalos János utcában lakik az újra feltört tanácsi lakásban. Mire számítanak, mit várnak? — Azt tudom, hogy törvényelleneset csináltam, és hogy ki fognak lakoltatni megint. De hogy hova, azt nem! Mikor először el kellett innen mennünk, akkor is csak a régi albérletem udvarába rakták a bútoraimat, mert oda már nem mehettem vissza. Albérletet máshol sem kaptam, így csak az utcára mehetek, ha innen megint kitesznek. De akkor a tanács elé költözök! Mert a tanács azért van, hogy a családos anyákat támogassa és adjon nekik lakást! Elvégre demokrácia van! Én csak annyit akarok, hogy utalják ki számunkra soron kívül ezt a lakást... Lám, a fiatalasszony számára egyszerűnek tűnik a megoldás. Aki pedig nem tud — nem akar — zárat feltörni, várjon, míg a lista szerint rákerül a sor... — Simon — vas KEPE Az „Interkozmosz” brigád tagjai a klubszobában töltik a délelőttöt. Szívesebben dolgoznának, de hát esett az eső, amikor reggel munkába indulhattak volna. Heten közülük fonyódi gimnazisták, hárman Kaposvárról jöttek, ahol szakközépiskolába járnak. Már az első nap megbarátkoztak egymással, valamennyien erős srácok, könnyen emelgetik a mázsás talpfákat... — Több lehetőség közül választottunk, mehettünk volna mezőgazdasági munkára, talán könnyebb lett volna epret szedni, de a mostani munkánk sokkal érdekesebb... — Férfias munkát akartunk, hát most van benne részünk... — Ha az időjárás is úgy akarja, de így...? Dolgozni jöttünk, és nem lustálkodni...! A répceszentgyörgyi MÁV nevelőotthon vasárnap fogadta az építőtáborozók első turnusát. Somogy megyéből érkezett 206 középiskolás fiú, hogy a MÁV Calldömtölki Építési Főnökség munkáját segítsék. ötvenhatan Celldömölkön talpfák lelmeztelenítésével és osztályozásával foglalkoznak, a többiek Tokorcs és Nagysimonlyi térségében a vasúti töltésen földmunkákat végeznek. A huszonegy brigád az első munkanapon példás teljesítményt nyújtott. Az előző évekhez képest emelkedett a norma — a Sziklai-brigád felajánlásához csatlakozva a sárospataki gimnazisták példáján — a felnőtt norma 70 százalékának teljesítését vállalták. A legtöbb brigád ezt is megtetézte, akadt 154 százalékos teljesítmény is. Az építőtáborozók munkájának jelentősségét Hegedűs Zsigmond, MÁV táborgondnok foglalja össze: — Ma már a vágányfektetést géplánc végzi, nagyon jelentős a szakmunka is, de a vasút még így se nélkülözheti a segédmunkát. Munkaerőt nehéz erre a célra toborozni, nagy segítség tehát a fiúk munkája. Tavaly szerveztünk először építőtábort, a sikereken és az eredményeken felbuzdulva nyitottuk meg az ideit, de elképzelhető, hogy később is hasonló kéréssel fordulunk a KISZ-bizottságok felé... Négy tumorában összesen nyolcszáz építőtáborozót várnak Répceszentgyörgyre, az első és az utolsó csoportban somogyiakat, közben Szabolcs-Szatmár megyéből. Az első turnusnak szakosított programot kínálnak a vendéglátók, melyről Koller György, nevelési felelős tájékoztat . — Közlekedési szaktábor a mostani. Az első négy munkanapon ezzel összefüggő előadásokat hallhatnak a táborozók, gyarapíthatják műszaki, járművezetéstechnikai, közlekedési és elsősegélynyújtási ismereteiket. A második héten négynapos tesztvizsga következik, a sikeres vizsgázók segédmotoros vezetői engedélyt kapnak. A gyakorlati felkészüléshez segédmotorok állnak a vizsgázók rendelkezésére. Július első napjaiban az elsajátított ismeretekből tábori döntőt rendezünk. A legjobb brigád képviseli majd a táborunkat augusztusban, az országos közlekedési szaktáborban. Ott huszonkét brigád méri össze tudását, egyúttal egyheti jutalom-üdülésen vesznek részt. A munkák után kulturális, szórakoztató programok közül válogathatnak a táborozók. Sokak kedvence a kispályás labdarúgás, a tábori tízpróba — az olimpia jegyében —, tréfás vetélkedő. Gyalogtúrát, kirándulást szerveznek, közös diszkót rendeznek a környékbeli KISZ-szervezetekkel, meglátogatják a soproni leánytábort. Sok érdeklődőt várnak aheti két filmvetítésre is. Szól a zene, kitárultak a kastély ablakai, nagyot sóhajt a tábor az eső után. „Dolgozni jöttünk, és nem lustálkodni...!” — dehát ez a nap már munka nélkül fog eltelni. A kellemes környezetben azért senki sem unatkozik — legtöbben már az esti tábortűzre gondolnak. Az élményekről napokig lehet majd mesélni odahaza... (burkon) Fotó: Kaczmarski Somogyi fiúk Répceszentgyörgyön Rossz az idő, de senki sem játszanaka klubszobában. A répceszentgyörgyi kastély ad otthont az építőtáborozóknak, száz fiú lakik az ódon falak között, unatkozik. Fonyódi gimnazisták A vasúti töltésen földmunkákat végeznek a srácok, az első munkanapon jó teljesítményt értek el. 1980. július 1. Kedd