Vas Népe, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-14 / 62. szám
Parabola. — 18.20 Tanácskozik a Hazafias Népfront kongresszusa. — 19.00 Reklám. — 19.10 TV-torna. — 19.15 Esti mese. — 19.30 TV-híradó. — 20.00 Mágnás Miska. Szirmai Albert operettjének tévéváltozata. — 20.40 Vers mindenkinek. — 20.45 Tanácskozik a Hazafias Népfront kongresszusa. — 22.00 TV-híradó. — 22.10 Billy Wilder-sorozat: öt lépés Kairó felé. Amerikai film. 2. 12.00 Kérem a következőt! — Magyar rajzfilmsorozat. XIII.10. — 17.15 Hogy szaladnak a fák. Magyar film. — 18.40 Gólyavári esték. — 19.30 TV-híradó. — 20.05 Száraz György: ítéletidő. Dráma két részben. — Közben: 20.50 TV-híradó. — 22.00 Nemzetközi kötöttfogású birkózóverseny. közv. Szombathelyről, felv. POZSONYI MOSOK 18.40 A zöld völgy barátai. TV- sorozat 1. r. — 19.30 Híradó. — 20.00 Babika. TV-játék. — 21.35 TV-varieté. — 23.10 Joshua Cab lányai. Amerikai filmvígjáték. 2. 17.10 Chaplin pénzt hajszol. Burleszkfilm. — 17.50 Camilla. Olasz film 4. 1. — 18.45 Zenés műsor. — 19.30 Frantisek Hecko. Portrémra. — 20.00 Dosztojevszkij: A nagybácsi álma. TV-játék. — 21.40 Szórakoztató műsor. JUGOSZLÁV MOSOK 12.55 Labdarúgás. — 16.15 A púpos lovacska. Színházi ev, felv. — 17.15 Kosárlabda-bajnokság. — 18.45 Költői színház. — 19.15 Rajzfilm. — 19.27 Ma este... — 20.00 Távoli ország. — Amerikai film. — 22.00 Hétvégi műsor. 2. 17.30 Népi muzsika. — 18.5 Válogatás. 18.30 Hebehurgyán. TV-játéksorozat. — 19.55 Ma este... — 2000 Az élet a Földön. — 20.55 Huszonnégy óra. — 21.05 Találkozások. — 21.15 Horvát zongorazene. — 21.35 Sportszombat. — 21.55 Síversenyek. OSZTRÁK MŰSOR 9.05 Angol nyelvlecke kezdőknek. — 9.35 Francia nyelvlecke. — 10.05 Orosz nyelvlecke. — 1230 Bécsi muzsika. — 15.25 Olympia. Film Molnár Ferenc vígjátékából. — 17.00 Rajzóra kicsinyeknek. — 17.55 Jó éjszakát gyerekek. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 TV-hiradó. — 19.50 Sporthírek. — 20.15 Közvetítés Kieiből. Nemzetközi kit mit tud. — 21.05 Sporthírek. — 22.25 Szombat esti jazz muzsika. — 23.10 Hírek. 2. 17.00 A kedves család. Filmsorozat. — 18.00 A jövő hét műsora két csatornán. — 18.25 Labdarúgás. — 19.00 Filmbarátok műsora.— 19.30 TV-híradó. — 20.15 W. Somerset Maugham: A kör. Komédia 3 felvonásban. — 22.25 T. a titkos ügynök. Bűnügyi film. — 23.55 Hírek. MO 21 Savaria: Csillagok háborúja 1—II. de. 10. Vtá.6. Csizmás kandúr 3. American graffiti 8. Nosztalgia az elveszett ártatlanság után. Mini: Nemzeti vadászat 5. 7. Derkovits: Vadállatok a fedélzeten 4. Kígyótojás 6. 1981. március 14. Szombat „Huszár gyerek, huszár gyerek, szereti atáncot!” Huszonnyolc óvodás harsogja lelkesen a dalt, két ököllel az asztalon verve hozzá a ritmust itt, a Forradalmi Múzeum egyik földszinti termében. Persze előtte kipróbálták már a nagydobot is, mindenki lőtt egyet Kriszta néni segítségével a puskával és a pisztollyal, megnézték, milyen ruhában is jártak több mint száz évvel ezelőtt a gyerekek ... az asztal közepén pedig egy csomó bankó! — Ki tudna rajta fagylaltot t enni ? — kérdeztem, de hamar leintenek. — Ezen? Ezért nem adnak, mert régi a pénz, Kossuth Lajos csinálta... — És akkor élt Petőfi is, aki sokat írt! — Tanultatok tőle valamit? A kis csapat egy emberként mondja a Nemzeti dalt. Kint a járókelők gyakran megállnak, amikor énekszó, vagy csoportos szavalat hallatszik ki a Forradalmi Múzeumból: mi lehet itt? — Gyermekfoglalkozás — mondja Tóth Kálmánné muzeológus- ,mellesleg a történelem—magyar szakos pedagógus, aki ezeket a látogatásokat vezeti. — Kik és milyen gyakran járnak ide? — Az általános iskolások és az óvodások rendszeresen jönnek, március 21. táján pedig a középiskolások is. A nagy nemzetközi, nemzeti évfordulók táján megnő a forgalmunk, most március 15. alkalmából jönnek a csoportok. Azok az óvónők, pedagógusok, akik tudják ezt a lehetőséget élnek is vele, az általános iskola felső tagozatosait pedig kutatómunkára küldik... — A mi múzeumunk gyűjtői körébe tulajdonképpen nem tartozik ez a korszak, mi 1945 utáni anyagot gyűjtünk, de azért fogadjuk a csoportokat. Ha nincs saját anyag a korszakról, kölcsönkérünk, például a Smindt Múzeumból — mondja Gerse János igazgató. Ez ma már a harmadik csoport a szombathelyi, Krúdy utcai óvodából. — November 7-e táján szintén itt voltunk, s most, mikor beléptünk magam is meglepődtem, menyi mindenre emlékeztek arról a látogatásról a gyermekek — meséli dr. Bődy Zoltánné óvónő. — A látogatásokat előkészítjük, s természetesen feldolgozzuk. Szeretnénk április 4-e táján is jönni... Van itt élmény! S lesz még sok, hisz a forradalmi tavaszokra emlékezünk, az úttörőmozgalom megalakulásának 30. évfordulójára: csütörtök az úttörőnap, jönnek az őrsök és a rajok... Ilyén Fotó: Cz. L. Népszerű nyelvművelő folyóiratunk idei első negyedévi számában több cikkben nyomon követhetjük néhány tavaly fölvetett nyelvhelyességi, helyesírási kérdés vitáját Soltész Katalin Országnevek és lakosságnevek című írásában például Pálfy Józsefnek a tavalyi 4. számban megjelent Szírek és venézek című cikkére válaszol. Mint már akkor is kiderült, korántsem egyszerű néha megfelelő népnevet találni, mint a címben említett Szíriai vagy venezuelai nép esetében, de még furcsább lehet mondjuk a Seychelle-szigetek vagy a Comore-szigetek népének nevet adni — magyarul. A már több évtizedes „német kérdésben,, változatlanul tart az „illendőség", azaz vannak — és logikus, hogy vannak! — nyugatnémetek, de körülményeskedő udvariaskodás miatt nem akarunktudni arról, hogy vannakföldrajzi helyzetüket ugyanis semmiféle udvariaskodás meg nem változtatja a keletnémetek. Közli az Édes Anyanyelvünk a windsori pályázat értékelését. A deszkavitorlás, széllovas, szélsikló és más neveken magyarított angol szakkifejezés ügyében végülis csődöt mondott a kezdeményezés. Noha a szerkesztőség elfogadta a Vitorlás Szövetség érvelését, hogy az egyébként általunk (SZÓBESZÉD rovatunkban is) javasolt deszkavitorlás, deszkavitorlázás kifejezést a sportág már kezdetben alkalmazta, de azt vetették használata útjába, hogy mi legyen akkor a sporteszköz nevével. Aztán belevesznek a részletekbe. Szerencsére a deszkavitorlás mellett még a használható és találó szélsikló kifejezés is méltatják. A Műemlékvédelem — névemlékvédelem című cikk régi patikanevekről, azok megmentéséről szól, az Elveszett szavaink című pedig a tavaly, az idén és jövőre oktalan elsikkasztásáról A Beszélni nehéz rovatiban Deme László a hanglejtésről ír. A Gondolat Kiadó gondozásában Új anyanyelvi kaleidoszkóp címmel megjelentetett könyvről ismertetőt közöl a folyóirat. Pécsi vendégjáték Tíz kicsi néger Hétfőn, március 16-án este 7 órakor pótolja a Pécsi Nemzeti Színház a tavaly decemberben, a rossz időjárás miatt elmaradt előadását Szombathelyen,a Művelődési és Sportházban. A Márkus Emília bérlet tulajdonosait várják az Agatha Christie: Tíz kicsi néger című bűnügyi darabjának bemutatójára. Az előadást Katona Imre rendezte. Képünkön az előadás egyik jelenete. Egy idealista élete öt évvel ezelőtt, 1976-ban kettős jubileumot ünnepeltünk: Ivan Cankar születésének századik és a mi Pável Ágostonunk születésének kilencvenedik évfordulóját. Mint arról ebben a rovatban is megemlékeztünk, a jugoszláv és a magyar könyvkiadás — többek között — egy igen szép közös kötettel is tisztelgett a kettős születésnapon: a modern szlovén széppróza megteremtőjének leghíresebb művét, a „Jemej szolgalegény igazságá”-t bilingvis kiadásban jelentette meg, mégpedig magyar nyelven épp Pável Ágoston fordításában. A kiadást a muraszombati „Pomurski tisk” és a budapesti Európa együttesen gondozta. Az utóbbi most ismét a nagy szlovén klasszikus műveivel örvendezteti meg az olvasókat: megjelentek Ivan Cankar válogatott elbeszélései „Egy idealista élete” címmel José Ternar válogatásában, Gállos Orsolya, Gyetvai Mária és Tóth Ferenc fordításában. A „Jernej szólgalegény igazsága” és a „Szegénysoron” után ez immár a harmadik Cantar-kötet, amelyet magyarul is olvashatunk, és amely ismét közelebb hozza a hazai olvasókhoz a szomszédos, baráti szlovén nép irodalmát, tágabb értelemben pedig az egész, igen gazdag jugoszláv kulturális örökséget. A két regény sikere után mindnyájan szívesen lapozgatjuk a novellákat is, annál inkább, mert tárgyuknál, atmoszférájuknál, szerzőjük stílusművészeténél fogva minden sorukat ismerősnek, velünk rokonnak érezzük. Mindjárt a címadó elbeszélés hőse, Martin Kacur tanító úr (mert ő az a javíthatatlan idealista) úgy toppan elénk, mintha Gárdonyi „A lámpás”-ának fiatal tanítójával született volna egy családban. Hisz abban, hogy missziót teljesít, amikor munkát vállal az isten háta mögötti kis hegyi falucskában, s egész életét az emberi tisztaságért, becsületért, népének felemeléséért folytatott küzdelem jegyében kívánja leélni. Akadnak, akik szeretnék megóvni a csalódástól, mások gáncsolják, kálváriát járatnak vele, még feleségében is csalódnia kell, de Kacur konokul járja maga mérte útját, míg bele nem pusztul. „Jót akartam, bocsássatok meg!” — hangzanak utolsó szavai, melyeket tán nem is hall meg senki, csak az utókor figyel rá. Az a tisztább kor, mely felé az út a Kacur tanítók kis tragédáival volt kikövezve __ Másik klasszikusunkat Móricot idézi (nem utánozza, idézi!) a „Tíz krajcár” elesett „hősnője”, aki sokáig kuporgatott, utolsó tízkrajcárosát küldi el a városban tanuló kisfiának, azt a fényesre kopott tízkrajcárost, amelyet időközben már ki is vontak a forgalomból. És szánjuk, húgocskánk gyanánt sajnálhatjuk „A kisasszony” szerencsétlen Tinikéjét, aki korlátlanul, időtlen időkön át szenved egyetlen zokszó nélkül. Mert „néha a szenvedés egyhangú, nem hatja át a szívet olyan erővel, hogy az még az alkonyat előtt elvérezzen, lassan hatol sieléje, szinte játékosan, mulatságból; éveken át tartja a szív alá a tenyerét, s szüntelenül hullanak belé a cseppek, a szép piros cseppek, amíg szép lassan meg nem telik; néha azonban a seb váratlanul és magától kinyílik és az egész forró szív a tenyérbe hull...” A szegények az, elesettek, megnyomorítottak néznek félénk vádlón a „Nagyimise” lapjairól is; a bicegő templomszolga a, roskatag öregasszonynak is beillő, beteg növendéklány, a megroppant derekú aggastyán, a vak fiatalember, a mások fájdalmát is saját roskatag vállán viselő plébános. Közéjük tartozik a „Lement a nap” Konopa szabója, akit elhagyott a szerelem, de meglátogatott a tüdővész, s aki készül, egyre csak készül szülőföldjére, a Magas Tátrába, fekete erdők, zöld kaszálók, illatozó földek közé, s aki ehelyett börtönbe kerül, mert „nagy "lehet a bűne, hiszen a szívébe rejti.” Szívünkbe zárjuk „A varrólány” boldogtalan kis Makciját is, aki mindenét felteszi egy őszinte, nagy szerelemre, de szíve választottja nem bizonyul méltónak hozzá, s Mátéi végiképp egyedül marad az ellenséges világban ... Rideg, embertelen valóságot aranyoz be Ivan Cankar költői szépségű írásművészete: hiába veti rá sugarait, hidegen csillog, mint a jéghegyek. Mégsem lehangoló ezeknek a novelláknak az atmoszférája, sőt inkább felemel. Felemel mély humánuma, cselekvő emberszeretete által, melyből mindig oly kevés volt a földön, s melynek még ma sem vagyunk bővében. — Kulcsár —