Vas Népe, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
Hogy milyen volt? Nehéz rá válaszolni. Még annak is, aki épp hogy csak bepillantott a három nap valamelyikén a zalaegerszegi sportcsarnok kiállító pavilonjaiba, vagy a körülötte forrongó színes forgatagba. Annak pedig különösen, aki töviről hegyire megnézte a termelők s gyártók kiállítására méltónak tartott portékáit. Mezőgazdaságunk, élelmiszergazdaságunk kilenc megyéből felvonultatott élenjáró termékei között ugyanis mindenki megtalálhatta a kedvére valót; hangulata szerint még azt is, amin okkal szörnyülködhetett. Persze nem vagyunk egyformák, az érdeklődőknek ebből s abból a fajtájából is népes csoportok gyűltek össze néha ugyanazon látnivalók előtt. Nem árt erre külön is felhívni a figyelmet, hiszen enélkül nehezen érthetnénk meg, miért is van szükség a hasonló kiállításokra. Aki csakis újdonságokra, kuriózumokra volt kíváncsi, bizony meglepődhetett azon, hogy mennyi a már jól ismert, bármelyik ABC pultjain is megtalálható termék. Miért van erre szükség? Miért kell ezeket is bemutatni? Nos, hát ha másokért nem, az összehasonlítás kedvéért. S nem csak azért, hogy a leendő vásárlók jobban eligazodjanak a választékban, hanem hogy a termelők is lássák, mi az ami kelendő, mit tudnak a többiek hozzájuk képest. Sok vállalatnak — köztük néhány vasinak is — rá kellett ébrednie, hogy amivel büszkén kivonult, már nem nagyon kell. Annál is inkább, mivel nála jobbat és olcsóbbat is lehetett látni a vetélytársak standjain. A kistermelők, különféle szakcsoportok tenyészállatai, zöldségei és gyümölcsei, házilag barkácsolt kisgépei osztatlan tetszést arattak, igazi, jó értelembe vett reklámot csináltak a ház körüli, vagy a munkás kertszövetkezetekben örömmel végzett munkának. Kínálatuk, választékuk alig maradt el az áruik legjavát profi módon felvonultató áfészekétől. Közülük a zalaegerszegi áfész szárítóüzeméből kikerült csemegéket — az aszalt őszibarackot, szilvát és különféle szárított zöldség pelyheket — látnánk például szívesen a boltokban is mielőbb, sok más, csak a kiállításon látható újdonsággal együtt. Néhány hagyományos, szüret előtt kelendő termékből — kádakból, hordókból, demizsonokból — is bőséges volt a kínálat. Úgyszintén mezőgazdasági kisgépekből is. Nem véletlenül adott el ezekből rengeteget a zalai AGROKER, (csaknem másfél millió forint értékben) — a boltokban sajnos ritkán lehet ilyesmikhez hozzájutni. S hogy az üzletnél maradjunk: jól kihasználta a kínálkozó alkalmat az egerszegi áfész, borkóstolóiban, helyszínen felállított „csárdájában” jó italokkal és ízletes ételekkel várta a látogatókat. Nem is hiába, ABC- boltjukkal együtt csaknem egymillió forintot forgalmaztak. Jó üzletet csinált egyik zalaegerszegi tsz is, — reklám áron — félmillió forintért — vette meg a somogyi bánya tsz 72 méter hosszú, csaknem kilenc méter széles acélvázas, PVC ponyvával fedett tároló épületét. Igazán nagy sikere a lenti Szabadság Tsz rusztikus kerti bútorainak és gyermek ülőgarnitúráinak volt. Másfél millió forintos megrendelést kaptak az egyébként nem csak tetszetős, hanem emellett olcsó bútorokra a kiállítás három napja alatt. Parádés volt a virágtermesztéssel, parktervezéssel és építéssel foglalkozó vállalatok bemutatója is. Közülük a szombathelyi Kertész Tsz kötötte össze a kellemeset a hasznossal, s csinált a kiállítás mellett vásárt is termékeiből. A tenyészállatok bemutatója a szakemberek mellett a városiaknak és a gyerekeknek nyújtott felejthetetlen élményt. Summázva: nem a semmiért látogatott ide múlt hét végén csaknem kétszázezer ember. Laikusok ismerkedhettek a mezőgazdasági üzemekben a termelési rendszerekben végzett munkával, a számítástechnika és az adatfeldolgozás legújabb módszereivel, masináival, a mai mezőgazdasági szakmunkásképzés oktatószemléltető eszközeivel, — egyszerűen lehetetlen számba venni azokat a hasznos információkat, melyekkel a termelők, s a fogyasztók egyaránt gazdagodtak a tájkiállítás kapcsán. Befejezésül érdemes szót ejteni a kiosztott díjakról is; ezeknek elsősorban az erkölcsi értéke nagy, hiszen felkerülni kilenc megye legjobbjainak listájára önmagában is dicsőség. (A Vas megyei Tanács, a megyei tszszövetség és a MÉSZÖV, valamint az AGRINFORM díjazottjairól már vasárnapi számunkban beszámoltunk.) Azóta megtudtuk, hogy a vasi kiállítók közül díjat hozott a lukácsházi tsz és a vépi Mezőgazdasági Szakiskola is: a Veszprém megyei Tanács különdíját kapták a háztáji nyúltenyésztés szervezésében, illetve az oktatásban kifejtett, s a kiállításon bemutatott tevékenységükért. Szépen szerepeltek kistermelőink is, közülük 16- an kapták meg a MÉM által alapított Kiváló Kistermelő emlékplakettet, tízen pedig a Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat különdíját kapták. Simon József A Vas megyei Tanács egyik különdíjasa a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Szombathely székhellyel működő Nyugat-magyarországi Területi Központja lett. A MÉM Információs Központja által felajánlott két díj egyikét a Szombathelyi Húsipari Vállalat érdemelte ki szépen kiállított, gazdag választékban kínált termékeivel. 2. A párbeszéd folytatásáért A Koppenhágában töltött néhány nap alatt is több tüntetést láttam. Hirdettek gyűlést az amerikai követség elé — a rendőrség már jóelőre kordont vont az épület körül, bár a megjelentek „fegyvere” csupán egy mikrofon és egy gitár volt. „Danmark ud af NATO — NATO ud af Danmark” (Ki Dániával a NATO-ból — Ki a NATO-val Dániából) — olvashattam a feliratokon. Találkoztam vallási békemenettel is, ahol gyermekkocsikat tolva, zászlókat és léggömböket osztogatva, Jézus nevével vonultak fel a résztvevők. Nem kétséges: a fegyverkezési kérdések legalább annyira foglalkoztatják a dán közvéleményt, mint a gazdaság gondjai. — A kettőt nem is lehet elválasztani egymástól — szögezte le rögtön Hans Haekkerup úr, a parlament igen befolyásos külügyi bizottságának tagja, akit arra kértem, tájékoztasson Dánia politikai helyzetéről. Tény, hogy a lelassult gazdaságfejlődés, külföldi adósságaink, a megszokott szociális ellátás fenntartásának terhei nehézségeket okoznak Anker Jörgensen kisebbségi szociáldemokrata kormányzatának. Tíz százalék körül mozog az infláció, 230—250 ezer ember munkanélküli. Erős hát a követelés, hogy a kabinet ne a hadi-, hanem a szociális programokat részesítse előnyben. Már az is felháborodást keltett, hogy Jörgensennek a törvényhozásbeli, erőviszonyok miatt a fegyverkezés terén nem sikerült a saját pártja által elhatározott „nulla növekedést” elfogadtatni. A létrejött kompromisszum végül mégis közelebb áll az eredeti követeléshez: a jövő pénzügyi évre jóváhagyott költségvetési tervezetben a katonai kiadások csak egy százalékkal, a következő két esztendőben pedig előreláthatólag mindössze fél-fél százalékkal emelkednek majd. Nem hanyagolhatjuk el biztonságunk kérdését, de például a legutóbbi szovjet javaslatok az észak-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére igen érdekesek lehetnek számunkra — mondta a képviselő. Másrészt viszont, mint NATO-tagra, Dániára erős külső nyomás hárul, amiért nem éri el a katonai kiadások növekedésének Brüsszel által előírt minimálisan háromszázalékos szintjét. Dánia — bár alapvető szövetségi elkötelezettsége nem kérdéses — amúgy is több kérdésben „kilóg” az atlanti szövetségből: a kormányzat legmagasabb rangú személyiségei leszögezték például, hogy nem lehet szó a neutronbomba elhelyezéséről az ország területén. Sőt, a kormányzat békeidőben semmilyen atomfegyver állomásoztatásához sem járul hozzá. Hogyan befolyásolja az igen aktív békemozgalom a kormány fellépését a NATO-n belül? — Realistáknak kell lennünk — feleli a szociáldemokrata képviselő. — Tudjuk, hogy országunk nem lehet hangadó a nyugati világban. De alábecsülni sem szabad a Dániához vagy Magyarországhoz hasonló kisebb államok szerepét a nemzetközi politikában. Állásfoglalásunk sokszor jelentős lehet, márpedig mi, „kicsik”, különösen érdekeltek vagyunk a konfrontációs politika térnyerésének megakadályozásában. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk is kijelentette: támogatjuk a nemzetközi feszültség csökkentését célzó lépéseket. Nem helyeseljük az erőfölényre való törekvést, s így rossz irányba tett lépésnek tartjuk a neutronbombáról hozott amerikai döntést is. Dánia annak idején javasolta a NATO rakéta határozatának elhalasztását, s ma is bízik abban, hogy a remélhetőleg hamarosan meginduló tárgyalások normálisabb politikai légkört alakítanak ki a nagyhatalmak között. Ezt kell, hogy elősegítse az európai országok folytatódó párbeszéde, s e szándéknak jellemző példája a dán —magyar viszony is. Haekkerup úr — csakúgy mint többi beszélgetőpartnerem — hangsúlyozta: annak ellenére, hogy országaink eltérő társadalmi berendezkedésűek, s más-más katonaiszövetségi rendszer tagjai, a kétoldalú kapcsolatokban kormányzat önmagában is fontos kérdéseiről alkotott véleményünket is tartalmazza — szeptember közepén már megtárgyalta az elnökség. Ezt a küldöttek is kézhez kapják, hiszen gyakorlatilag ugyanezek a témakörök fognak szerepelni az októberi küldöttközgyűlésen is. Természetesen kiegészítve a kongresszusi irányelvek vitája kapcsán a gazdaságokból azóta beérkezett észrevételekkel, javaslatokkal. Például az energiagazdálkodáshoz, az alkatrészbeszerzéshez, s a termékértékesítéshez is igénylik szakembereink gyakorlati közreműködését. Ilyen eddig nem is volt feladataink között. Érdekképviseleti munkánkkal szemben is nőttek az igények. A szövetkezeteknek az a kérése, hogy miután az ő termékeiket már minőség szerint fizetik hamarosan, a felhasznált ipari termékek minőségére is fordítsunk az eddiginél nagyobb figyelmet. A problémák egy részét saját hatáskörében orvosolhatja a területi szövetség, ám jócskán akadnak olyanok is, melyekben csak a kongresszus dönthet. Az alapos, előrelátó felkészülés sokat segíthet mozgalmunk erősödésében. (san) nem látnak nehézségeket és adottnak tartják a lehetőséget azok továbbfejlesztésére. E folyamatba jól illeszkedik Lázár György látogatása is. Magyarország most már „felkerült a térképre” — idézem fel magamban a Kereskedelmi Kamara illetékesének szemléletes megjegyzését, aki szintén az eddig elért eredményeket, a szaporodó kezdeményezéseket igyekezett számbavenni. — Tőlünk sokan érdeklődnek, így hát a magyar félen is múlik, hogyan hasznosítja a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatokat, s a gazdasági együttműködés terén jelentkező készséget — mondotta Christoffersen úr. Ezt a kijelentést néhány Dániában töltött nap — igaz, véletlenszerű, „turistapiac-kutatása” — is alátámaszthatja. Az áruházakban, boltokban csak kétszer találkoztam magyar termékkel. Egri bikavért árultak Koppenhága egyik legnagyobb szupermarketjében, a Monimpex exportálja, viszont egy svéd cég palackozza és hozza forgalomba. A másik honi árucikk (mondani sem kell tán) a bűvös kocka volt. Nemcsak játékboltokban kínálják, láttam a Tivoli előtt a földre leterített pokrócokon is — borsos áron. Ám a legtöbb darab tajvani, hongkongi származású. Nem vitás tehát, ha előre akarunk lépni, a magyar vállalatoknak, kereskedőknek is bőven lesz tennivalójuk. Szegő Gábor Koppenhága „Váci utcája”, a Stroget. i Kongresszusi előkészületek Iklegyedik kongresszusára készül idén decemberben a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. A fontos eseményre való felkészülésről Németh János, a tsz-szövetség titkárhelyettese ezt mondja: " Elnökségünk legutóbbi ülésén összegezte az utóbbi öt évben végzett munkát. Annak idején mi is kidolgoztuk a munkaprogramunkat, ez a dokumentum volt eddigi tevékenységünk alapja. Sok fontos elhatározás, ajánlás született a harmadik kongresszuson. Hogy csak néhányat említsek, akkor javasolták a szövetkezeti törvény egyes rendelkezéseinek módosítását, s például a szövetkezeti demokrácia fórumrendszerének kialakítását is. — Hogyan ítélte meg az elnökség az öt éve kitűzött feladatok végrehajtását itt Vas megyében? — Az említett példánál maradva, sikerült létrehozni a szövetkezeti demokrácia fórumait, s néhány formális elemtől eltekintve ezek jól is működnek. Lehetőségeinkhez mérten segítettük az üzemi feladatok megoldását, a közgazdasági munka színvonalának emelését, a takarékosabb szemlélet terjedését. A termelési kiskörzetek megszervezésével lényegesen javult a gazdaságok közötti együttműködési készség is. Úgyszintén örvendetesen jobb most a nagyüzemek háztáji gazdaságokkal kialakított kapcsolata, és sorolhatnám még. Sok-sok más téma mellett vizsgáltuk a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét, a fiatal szakemberek erkölcsi és anyagi megbecsülését — összességében 28 fontos téma került napirendre az elmúlt öt év során, szakbizottságaink pedig mintegy 30 gazdaság- és társadalompolitikával összefüggő témát tárgyaltak, dolgoztak fel. S ámbár elnökségünk már megvitatta munkánkat, megítélését az október 10-én összeülő küldöttközgyűléstől várjuk. — Ez a küldöttgyűlés lesz hivatva a kongresszusi képviselők megválasztására is, egybekötve a tisztújítással az elnökség újjáválasztásával. Hogyan készülnek erre a szövetkezetek? — A gazdaságok egy részében már az év eleji zárszámadó vagy tervtárgyaló közgyűléseken megválasztották két küldöttjüket a területi szövetség közgyűlésére, május végén, június elején pedig — a középtávú gazdálkodási terv jóváhagyásával egyidőben — a többiek is kijelölték képviselőjüket a megyei testületben. A munkákról készített írásos beszámoló jelentést tez egyúttal a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységéről, a mezőgazdasági dolgozók munka- és életkörülményeiről, a szövetkezeti demokrácia és ön 1981. október 1. Csütörtök