Vas Népe, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Hogy milyen volt? Nehéz rá válaszolni. Még annak is, aki épp hogy csak bepillan­tott a három nap valame­lyikén a zalaegerszegi sport­­csarnok kiállító pavilonjai­ba, vagy a körülötte forron­gó színes forgatagba. Annak pedig különösen, aki tövi­ről hegyire megnézte a ter­melők s gyártók kiállítására méltónak tartott portékáit. Mezőgazdaságunk, élelmi­szergazdaságunk kilenc me­gyéből felvonultatott élenjá­ró termékei között ugyanis mindenki megtalálhatta a kedvére valót; hangulata szerint még azt is, amin ok­kal szörnyülködhetett. Per­sze nem vagyunk egyfor­mák, az érdeklődőknek ebből s abból a fajtájából is népes csoportok gyűltek össze né­ha ugyanazon látnivalók előtt. Nem árt erre külön is felhívni a figyelmet, hiszen enélkül nehezen érthetnénk meg, miért is van szükség a hasonló kiállításokra. Aki csakis újdonságokra, kurió­zumokra volt kíváncsi, bi­zony meglepődhetett azon, hogy mennyi a már jól is­mert, bármelyik ABC pult­jain is megtalálható termék. Miért van erre szükség? Mi­ért kell ezeket is bemutat­ni? Nos, hát ha másokért nem, az összehasonlítás kedvéért. S nem csak azért, hogy a leendő vásárlók jobban el­igazodjanak a választékban, hanem hogy a termelők is lássák, mi az ami kelendő, mit tudnak a többiek hoz­zájuk képest. Sok vállalat­nak — köztük néhány vasi­nak is — rá kellett ébred­nie, hogy amivel büszkén ki­vonult, már nem nagyon kell. Annál is inkább, mi­vel nála jobbat és olcsóbbat is lehetett látni a vetélytár­­sak standjain. A kistermelők, különféle szakcsoportok tenyészálla­tai, zöldségei és gyümölcsei, házilag barkácsolt kisgépei osztatlan tetszést arattak, igazi, jó értelembe vett rek­lámot csináltak a ház körü­li, vagy a munkás kertszö­vetkezetekben örömmel vég­zett munkának. Kínálatuk, választékuk alig maradt el az áruik legjavát profi mó­don felvonultató áfészeké­­től. Közülük a zalaegerszegi áfész szárítóüzeméből kike­rült csemegéket — az aszalt őszibarackot, szilvát és kü­lönféle szárított zöldség pely­­heket — látnánk például szí­vesen a boltokban is mi­előbb, sok más, csak a ki­állításon látható újdonság­gal együtt. Néhány hagyományos, szü­ret előtt kelendő termékből — kádakból, hordókból, de­­mizsonokból — is bőséges volt a kínálat. Úgyszintén mezőgazdasági kisgépekből is. Nem véletlenül adott el ezekből rengeteget a zalai AGROKER, (csaknem másfél millió forint értékben) — a boltokban sajnos ritkán le­het ilyesmikhez hozzájutni. S hogy az üzletnél marad­junk: jól kihasználta a kí­nálkozó alkalmat az egersze­­gi áfész, borkóstolóiban, helyszínen felállított „csár­dájában” jó italokkal és íz­letes ételekkel várta a láto­gatókat. Nem is hiába, ABC- boltjukkal együtt csaknem egymillió forintot forgalmaz­tak. Jó üzletet csinált egyik zalaegerszegi tsz is, — rek­lám áron — félmillió fo­rintért — vette meg a so­mogyi bánya tsz 72 méter hosszú, csaknem kilenc mé­ter széles acélvázas, PVC ponyvával fedett tároló épü­letét. Igazán nagy sikere a lenti Szabadság Tsz ruszti­kus kerti bútorainak és gyermek ülőgarnitúráinak volt. Másfél millió forintos megrendelést kaptak az egyébként nem csak tetsze­tős, hanem emellett olcsó bú­torokra a kiállítás három napja alatt. Parádés volt a virágter­mesztéssel, parktervezéssel és építéssel foglalkozó vál­lalatok bemutatója is. Kö­zülük a szombathelyi Kertész Tsz kötötte össze a kelle­meset a hasznossal, s csinált a kiállítás mellett vásárt is termékeiből. A tenyészállatok bemuta­tója a szakemberek mellett a városiaknak és a gyerekek­nek nyújtott felejthetetlen élményt. Summázva: nem a semmiért látogatott ide múlt hét végén csaknem két­százezer ember. Laikusok ismerkedhettek a mezőgaz­­dasági üzemekben a termelé­si rendszerekben végzett munkával, a számítástechni­ka és az adatfeldolgozás leg­újabb módszereivel, masiná­ival, a mai mezőgazdasági szakmunkásképzés oktató­szemléltető eszközeivel, — egyszerűen lehetetlen szám­ba venni azokat a hasznos információkat, melyekkel a termelők, s a fogyasztók egy­aránt gazdagodtak a tájkiál­lítás kapcsán. Befejezésül érdemes szót ejteni a kiosztott díjakról is; ezeknek elsősorban az erkölcsi értéke nagy, hiszen felkerülni kilenc megye leg­jobbjainak listájára önmagá­ban is dicsőség. (A Vas me­gyei Tanács, a megyei tsz­­szövetség és a MÉSZÖV, va­lamint az AGRINFORM dí­jazottjairól már vasárnapi számunkban beszámoltunk.) Azóta megtudtuk, hogy a vasi kiállítók közül díjat ho­zott a lukácsházi tsz és a vé­­pi Mezőgazdasági Szakiskola is: a Veszprém megyei Ta­nács különdíját kapták a háztáji nyúltenyésztés szer­vezésében, illetve az okta­tásban kifejtett, s a kiállítá­son bemutatott tevékenysé­gükért. Szépen szerepeltek kistermelőink is, közülük 16- an kapták meg a MÉM által alapított Kiváló Kistermelő emlékplakettet, tízen pedig a Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat külön­díját kapták. Simon József A Vas megyei Tanács egyik különdíjasa a Vetőmagtermel­tető és Értékesítő Vállalat Szombathely székhellyel működő Nyugat-magyarországi Területi Központja lett. A MÉM Információs Központja által felajánlott két díj egyikét a Szombathelyi Húsipari Vállalat érdemelte ki szé­pen kiállított, gazdag választékban kínált termékeivel. 2. A párbeszéd folytatásáért A Koppenhágában töltött néhány nap alatt is több tün­tetést láttam. Hirdettek gyű­lést az amerikai követség elé — a rendőrség már jó­­előre kordont vont az épület körül, bár a megjelentek „fegyvere” csupán egy mik­rofon és egy gitár volt. „Danmark ud af NATO — NATO ud af Danmark” (Ki Dániával a NATO-ból — Ki a NATO-val Dániából) — olvashattam a feliratokon. Találkoztam vallási béke­menettel is, ahol gyermek­­kocsikat tolva, zászlókat és léggömböket osztogatva, Jé­zus nevével vonultak fel a résztvevők. Nem kétséges: a fegyverkezési kérdések leg­alább annyira foglalkoztat­ják a dán közvéleményt, mint a gazdaság gondjai. — A kettőt nem is lehet elválasztani egymástól — szögezte le rögtön Hans Haekkerup úr, a parlament igen befolyásos külügyi bi­zottságának tagja, akit arra kértem, tájékoztasson Dánia politikai helyzetéről. Tény, hogy a lelassult gazdaság­­fejlődés, külföldi adóssága­ink, a megszokott szociális ellátás fenntartásának ter­hei nehézségeket okoznak Anker Jörgensen kisebbségi szociáldemokrata kormány­zatának. Tíz százalék körül mozog az infláció, 230—250 ezer ember munkanélküli. Erős hát a követelés, hogy a kabinet ne a hadi-, hanem a szociális programokat ré­szesítse előnyben. Már az is felháborodást keltett, hogy Jörgensennek a törvényho­zásbeli, erőviszonyok miatt a fegyverkezés terén nem si­került a saját pártja által elhatározott „nulla­ növeke­dést” elfogadtatni. A létre­jött kompromisszum végül mégis közelebb áll az eredeti követeléshez: a jövő pénz­ügyi évre jóváhagyott költ­ségvetési tervezetben a ka­tonai kiadások csak egy szá­zalékkal, a következő két esztendőben pedig előrelát­hatólag mindössze fél-fél szá­zalékkal emelkednek majd. Nem hanyagolhatjuk el biz­tonságunk kérdését, de pél­dául a legutóbbi szovjet ja­vaslatok az észak-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére igen érdeke­sek lehetnek számunkra — mondta a képviselő. Másrészt viszont, mint NATO-tagra, Dániára erős külső nyomás hárul, amiért nem éri el a katonai kiadá­sok növekedésének Brüsszel által előírt minimálisan há­romszázalékos szintjét. Dá­nia — bár alapvető szövet­ségi elkötelezettsége nem kérdéses — amúgy is több kérdésben „kilóg” az atlanti szövetségből: a kormányzat legmagasabb rangú szemé­lyiségei leszögezték példá­ul, hogy nem lehet szó a ne­utronbomba elhelyezéséről az ország területén. Sőt, a kormányzat békeidőben sem­milyen atomfegyver állo­­másoztatásához sem járul hozzá.­­ Hogyan befolyásolja az igen aktív békemozgalom a kormány fellépését a NA­­TO-n belül? — Realistáknak kell len­nünk — feleli a szociálde­mokrata képviselő. — Tud­juk, hogy országunk nem le­het hangadó a nyugati vi­lágban. De alábecsülni sem szabad a Dániához vagy Ma­gyarországhoz hasonló kisebb államok szerepét a nemzet­közi politikában. Állásfog­lalásunk sokszor jelentős le­het, márpedig mi, „kicsik”, különösen érdekeltek va­gyunk a konfrontációs politi­ka térnyerésének megakadá­lyozásában. Miniszterelnö­künk és külügyminiszterünk is kijelentette: támogatjuk a nemzetközi feszültség csök­kentését célzó lépéseket. Nem helyeseljük az erőfölényre való törekvést, s így rossz irányba tett lépésnek tart­juk a neutronbombáról ho­zott amerikai döntést is. Dá­nia annak idején javasolta a NATO rakéta­ határozatának elhalasztását, s ma is bízik abban, hogy a remélhetőleg hamarosan meginduló tár­gyalások normálisabb politi­kai légkört alakítanak ki a nagyhatalmak között. Ezt kell, hogy elősegítse az európai országok folytató­dó párbeszéde, s e szándék­nak jellemző példája a dán —magyar viszony is. Haek­kerup úr — csakúgy mint többi beszélgetőpartnerem — hangsúlyozta: annak elle­nére, hogy országaink eltérő társadalmi berendezkedé­­sűek, s más-más katonai­szövetségi rendszer tagjai, a kétoldalú kapcsolatokban kormányzat önmagában is fontos kérdéseiről alkotott véleményünket is tartalmazza — szeptember közepén már megtárgyalta az elnökség. Ezt a küldöttek is kéz­hez kapják, hiszen gyakorlatilag ugyanezek a téma­körök fognak szerepelni az októberi küldöttközgyűlésen is. Természetesen kiegészítve a kongresszusi irányel­­­­vek vitája kapcsán a gazdaságokból azóta beérkezett észrevételekkel, javaslatokkal. Például az energiagaz­dálkodáshoz, az alkatrészbeszerzéshez, s a termékérté­kesítéshez is igénylik szakembereink gyakorlati közre­működését. Ilyen eddig nem is volt feladataink között. Érdekképviseleti munkánkkal szemben is nőttek az igények. A szövetkezeteknek az a kérése, hogy mi­után az ő termékeiket már minőség szerint fizetik ha­marosan, a felhasznált ipari termékek minőségére is fordítsunk az eddiginél nagyobb figyelmet. A problé­mák egy részét saját hatáskörében orvosolhatja a te­rületi szövetség, ám jócskán akadnak olyanok is, me­lyekben csak a kongresszus dönthet. Az alapos, előrelátó felkészülés sokat segíthet mozgalmunk erősödésében. (san) nem látnak nehézségeket és adottnak tartják a lehetősé­get azok továbbfejlesztésére. E folyamatba jól illeszkedik Lázár György látogatása is. Magyarország most már „fel­került a térképre” — idé­zem fel magamban a Keres­kedelmi Kamara illetékesé­nek szemléletes megjegyzé­sét, aki szintén az eddig el­ért eredményeket, a szapo­rodó kezdeményezéseket igyekezett számbavenni. — Tőlünk sokan érdeklőd­nek, így hát a magyar fé­len is múlik, hogyan hasz­nosítja a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatokat, s a gazdasági együttműködés terén jelentkező készséget — mondotta Chr­istoffersen úr. Ezt a kijelentést néhány Dániában töltött nap — igaz, véletlenszerű, „turis­­tapiac-kutatása” — is alátá­maszthatja. Az áruházakban, boltokban csak kétszer talál­koztam magyar termékkel. Egri bikavért árultak Kop­penhága egyik legnagyobb szupermarketjében, a Mo­­nimpex exportálja, viszont egy svéd cég palackozza és hozza forgalomba. A másik honi árucikk (mondani sem kell tán) a bűvös kocka volt. Nemcsak játékboltokban kí­nálják, láttam a Tivoli előtt a földre leterített pokróco­kon is — borsos áron. Ám a legtöbb darab tajvani, hongkongi származású. Nem vitás tehát, ha előre aka­runk lépni, a magyar vál­lalatoknak, kereskedőknek is bőven lesz tennivalójuk. Szegő Gábor Koppenhága „Váci utcája”, a Stroget. i K­ongresszusi e­lőkészületek Ikl­egyedik kongresszusára készül idén december­­­­ben a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. A fontos eseményre való felkészülésről Németh János, a tsz-szövetség titkárhelyettese ezt mondja: " Elnökségünk legutóbbi ülésén összegezte az utóbbi öt évben végzett munkát. Annak idején mi is kidolgoztuk a munkaprogramunkat, ez a dokumen­tum volt eddigi tevékenységünk alapja. So­k fontos elhatározás, ajánlás született a harmadik kongresszu­son. Hogy csak néhányat említsek, akkor javasol­ták a szövetkezeti törvény egyes rendelkezéseinek mó­dosítását, s például a szövetkezeti demokrácia fórum­­rendszerének kialakítását is.­ — Hogyan ítélte meg az elnökség az öt éve kitű­zött feladatok végrehajtását itt Vas megyében? — Az említett példánál maradva, sikerült létre­hozni a szövetkezeti demokrácia fórumait, s néhány formális elemtől eltekintve ezek jól is működnek. Lehetőségeinkhez mérten segítettük az üzemi felada­tok megoldását, a közgazdasági munka színvonalának emelését, a takarékosabb szemlélet terjedését. A ter­melési kiskörzetek megszervezésével lényegesen ja­vult a gazdaságok közötti együttműködési készség is. Úgyszintén örvendetesen jobb most a nagyüzemek háztáji gazdaságokkal kialakított kapcsolata, és so­rolhatnám még. Sok-sok más téma mellett vizsgáltuk a mezőgaz­daságban dolgozó nők helyzetét, a fiatal szakemberek erkölcsi és anyagi megbecsülését — összességében 28 fontos téma került napirendre az elmúlt öt év során, szakbizottságaink pedig mintegy 30 gazdaság-­ és tár­sadalompolitikával összefüggő témát tárgyaltak, dol­goztak fel. S ámbár elnökségünk már megvitatta munkánkat, megítélését az október 10-én összeülő küldöttközgyűléstől várjuk. — Ez a küldöttgyűlés lesz hivatva a kongresszusi képviselők megválasztására is, egybekötve a tisztújí­tással az elnökség újjáválasztásával. Hogyan készül­nek erre a szövetkezetek? — A gazdaságok egy részében már az év eleji zár­­számadó vagy tervtárgyaló közgyűléseken megválasz­tották két küldöttjüket a területi szövetség közgyűlé­sére, május végén, június elején pedig — a középtávú gazdálkodási terv jóváhagyásával egyidőben — a töb­biek is kijelölték képviselőjüket a megyei testületben. A munkákról készített írásos beszámoló jelentést t­ez egyúttal a termelőszövetkezetek gazdasági tevé­kenységéről, a mezőgazdasági dolgozók munka- és életkörülményeiről, a szövetkezeti demokrácia és ön­­ 1981. október 1. Csütörtök

Next