Vas Népe, 1982. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
Gyönyörű hobbi A Debrecenben élő fiatalasszony, Kozárné Szabó Erzsébet műsorszervező nem mindennapos időtöltést választott. A porcelánfestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávéskészletek, a vázák és más egyedi darabok, a klaszszikus porcelánfestészet hagyományait őrzik. A fenti képen megszűnik a külvilág, a munka szépsége köti le figyelmét. Lent: barokk díszítésű, 9 darabból álló kávéskészlet, 70 órányi munkával, kétszeri égetéssel készült két hónap alatt. időtöltő terhelő hívások 75—80 százaléka közületi. Aztán, hogy gondolkodtam rajta, meglepetésem teljesen elmúlt. Hát persze, hogy közületi. Amennyiben onnan telefonálnak. Annyiban azonban nem, hogy onnan a legolcsóbb a magánbeszélgetés. „Édesem, jót vagytok? Jaj, annyi volna a munkám, de terád mindig van időm!” „Délben hívjál, kedves. Most leteszem. Tudod, kép van a falon. Érted, ugye? Délben már nincs.” Ezt félig súgva mondja, majd hangosan: „Csak küldd meg időben azt a kimutatást!”. Egy hivatalban hallom a telefont, míg egy másik hivatalnokkal beszélgetünk: — Mikor jött meg a Tomi? És nem mondta azt a dolgot? És mikor megy legközelebb Jugóba? Azt az ülést, amit mondtam, tegnapelőtt megnéztem. A te kocsidba pontosan jó lesz. És igen jó karban van. Nem tartozol semmivel, csak azt a deszkát nézd meg nálatok! Ha valamicskét fizetni kell is, nem számít. Fizesd ki nyugodtan a nevemben. A cukor sikerült? Jól van. Mondtam én az Imrének hogy oda bármikor mehetsz. Most meg azt mondják, nem emelik. Az Irénéknél meg várható az árleszállítás. A tiedet már félretettem.A másik telefonon őt csengetik. Már kettő van a fülén. Más: — Hívja föl a szerkesztőt. — Igenis. — Az ügyvezető kartárs akar önnel beszélni. És én várok. — Jaj, az ügyvezető kartárs éppen átment a másik épületbe, egy kicsit tessék várni. És én megint várok. Tíz perc után: — Mondja meg az ügyvezető kartársnak, hogy akkor hívjon, amikor ott van. — De én ezt hogyan mondhatnám meg neki? — Csak nagyon tapintatosan, kezét csókolom — mondom neki. — Megért engem, ugye? — kérdi. — Teljesen! Az egyébként nálunk rangsorolás is, hogy a telefonba ki szól bele előbb. Állok rendelkezésére uram, kartársam, elvtársam! Sokszor így illik kezdenie a hívottnak. Azonos „nagyságú” emberek között a hívó és a hívott között gyakran két titkárnő, vagy alközpontos van. Míg a kapcsoló nem jelzi a főnöknek, hogy partnere már vonalban van, az illető nem nyúl a készülékhez. Igen ám, de amaz főnök is így tesz. Egyik sem óhajt a másik titkárnőjével beszélni. És mindegyik a másik hangját akarjaelőször hallani. Ez sok helyen sikk, rang. Aztán a sűrű rendezvények. — Kérlek szépen, a meghívókat megküldtük. De ezúton is meghívunk, nagynagy szeretettel. És ez körtelefon. Cseng a telefonom otthon. Keményen, határozottan. Ez nem éppen mostanában volt, de hasonló gyakran előfordul mostanában is. — Gyűljenek ki már! Egyházashetyéről beszélek a téeszből. Nem hűti a tejet a gép. Már nem először szólok. Nem tudom, maguk az izéjüket (és mondta, hogy mijüket) vakarják? Hát megromlik ez a sok tej. Maguk vállalják érte a felelősséget? Mondom, a lakásomon hívott. Értettem én, hogy rosszul kapcsolt a posta. És aki hívott, lerámolt, mielőtt mondhattam volna neki, hogy nem én vagyok a ludas. De a lelki egyensúlyom egy pillanatra sem ingott meg. A szerelő pedig — minden más hívás nélkül — szinte nyomban ott termett. Mert az ő főnöke gyorsan vette az én „lapomat”. Az enyémet? Hiszen ám jó ügy esetén teljesen mindegy, hogy kiét? Az egyes számú gyógyszertár is szinte naponta én vagyok — otthon. De ezt nem a telefonközpontos kapcsolja, hanem az automata. Lehet, hogy ott meg a szerkesztőt keresik. Hiszen íráskészség ott is lehet. Ahogy mondani szokták, nem csak egy tarka kutya van a világon. Pozsgai Zoltán 1982. augusztus 1. Vasárnap Augusztus 7-től 21-ig: Népművészeti tábor Velemben Jövő szombaton nyit a nyári komplex népművészeti tábor Velemben. A Vas megyei alkotók mellett ezúttal is részt vesznek a tábor munkájában az ország más területeiről érkező fafaragók, tárgyformálók, textilesek, bőrösök és fazekasok. A két hét során a táborlakók befejezik a fatároló építését, kialakítják a játszóteret, felállítják a Nagybakónak hegyről (Zala megyéből) származó, 1862-ben készült díszesen festett és faragott nagy méretű szőlőprést, valamint a leendő kovácsműhely faszerkezetét és folytatják az alkotóház belső berendezését. A textilesek gyapjútakarókat készítenek, a keramikusok különféle sütő- és főzőedényeket, készleteket formáznak, illetve égetnek ki. A gyakorlati tevékenységet ezúttal is érdekes programok, előadások, bemutatók teszik teljessé. A résztvevők többek között néptáncokat és népdalokat tanulhatnak. (Utóbbit Faragó Laura vezetésével.) Megismerkedhetnek az alkotók Jankovics Marcell Kossuthdíjas filmrendezővel, a Fehérlófia című, nemrég bemutatott rajzfilm készítőjével, s utcaszínház keretében megtekinthetik a Liliomfi című darabot. Augusztus 13-án francia csoport látogat a táborba, 18- án este pedig a szentpéterfai nemzetiségi együttes ad itt műsort. Nemzetközi úttörőtábor Szombaton reggel Csillebércről a Balaton partjára indult 300 külföldi fiatal, a béke és barátság nemzetközi úttörőtábor résztvevői 35 ország 40 szervezetét képviselik, s augusztus közepéig a magyar tenger partján, a zánkai úttörővárosban töltik vakációjukat. OLVASÓNAPUNK Másfél ezer év költészete Fontos és szép könyvfolyamot indított útjára idén az Európa Könyvkiadó: megkezdte A Világirodalom, Klasszikusai új sorozatának a megjelentetését. Sikeresen, de régen (1955—1964 között) kerültek a könyvesboltok polcaira az előző sorozat kötetei, s miután nemcsak lakásdíszként szolgáltak, hanem sűrűn forgatták is őket, többségük bizony elhasználódott az elmúlt két évtized során. Felnőtt időközben egy új olvasó nemzedék is, további igényléseként az új kiadásnak; valóban ideje volt hát munkához látni. Az első néhány kötet (Emily Brontë Üvöltő szelek című regénye, Jack London Északi Odüsszeiája, a szanszkrit elbeszélésirodalomból ízelítőt adó, kétkötetes válogatás Mesefolyamok óceánja címmel) már az ünnepi könyvhét táján az üzletekbe került, s csakhamar kézbe vehettük a Görög költők antológiáid-t is. összesen mintegy 250 kötetre tervezi ezt a kisebb könyvtárnak is beillő sorozatot a kiadó; évente 15 —17 kötet jut majd el az olvasóközönséghez egységes sötétkék kötéstáblával, műanyag védőborítóval. Sok minden elfér majd ebben a hosszú sorban; régi klasszikusoktól az újkori szerzőkig az egyéni művek éppúgy, mint a különféle szépirodalmi antológiák. Utószóval, megfelelő jegyzetapparátussal is igyekeznek megkönnyíteni a szerkesztők az olvasó eligazodását, jobb tájékozódását. Az antológiák között kétségkívül rangos hely illeti meg az imént már említett Görög költők antológiájá-t, mely Szepessy Tibor szerkesztésében másfél ezer év görög költészetének legjavát vonultatja fel közel 900 oldalon. A Homérosztól és Hésziodosztól a hanyatló Bizánc költészetéig terjedő anyagnakmintegy húsz százaléka itt és most jelenik meg először magyarul, így újdonságnak számít azok körében is, akik bizonyos jártassággal bírnak a görög költészet világában. Garanciát ígér a színvonalra a fordítók gazdag névsora is, mely Arany Jánossal és Babits Mihállyal kezdődően Kazinczy Ferencen, Kölcsey Ferencen, Radnóti Miklóson át Szabó Lőrincig, Weöres Sándorig terjed. Akadnak, akik a klasszikus görög költészet anyagát mai állapotában az Akropolisz rommezejéhez hasonlítják, s nem is ok nélkül; ebből is, ámabból is alig maradt ránk ép állapotban valami, az emlékek többsége torzó, vagy inkább törmelék csupán. Igaz, de töredékes voltában is tiszteletét parancsoló, gyönyörű, s nem véletlenül ihlette fordítói munkára irodalmunknak annyi jelesét. Másfél ezer év félelmetesen hosszú idő, s költői termése a már említett torzóvoltában sem tekinthető át egykönnyen. A szerkesztő, akinek szükségképpen rendszereznie kellett anyagát, azt a megoldást választotta, hogy öt — többé-kevésbé időrendi — periódusra osztotta az egészet, ezeken belül pedig műfaji elkülönítést alkalmazott. Irodalmi barangolásunkat az archaikus korban kezdhetjük, amikor is megismerkedünk az eposszal és tankölteménnyel, a népdalokkal, az elégiával és gnómával, az iambosszal, melosszal és kardallal. Szinte észrevétlenül lépünk át a klasszikus korba, a szkolionok világába, az időszámításunk előtti 5—4. század kisebb költői közé, megízlelve a tragédiát és a komédiát is. Innen a hellenisztikus korba, többek között az elégia, a bukolikus költészet, a komédia és a mímus világába, a csípős stílusú epigrammaköltők táborába vezet utunk, s máris ott állunk a római császárkor küszöbén, pontosabban ott, ahol az Imperium meghódította Hellászt, de igazából inkább a görög szellemiség igázta le Rómát. Megtaláljuk itt néhány szép darabját a keresztény költészetnek is, míg a 4—6. századot felölelő második római korszak anyagából (lényegében a Diocletianustól Iustinianusig terjedő időszak költészetéből) főként az epikai anyag, tucatnyi gyönyörű orphikus himnusz és pár — eddig jórészt ismeretlen — keresztény vers ragadja meg figyelmünket. Marx szerint a népek is hasonlítanak a gyerekekhez: vannak közöttük koraérettek és fejlődésben visszamaradottak egyaránt. „Normális gyerekeknek” a klasszikus kor görögjeit tartotta, s hogy mennyire igaza volt, arról meggyőződhet bárki, ha végiglapozza a Görög költők antológiáját. Persze nem egyvégtében, hanem ízlelgetve, részletekben el-elgyönyörködve, pár emlékezetes sorra esetleg vissza-visszalapozva. Ahogyan ezt a görögök és más normális gyerekek a szép antológiákkal általában tenni szokták. — Kulcsár — Kiállítás a német munkásmozgalom történetéről Jelvények, zászlók, érmék a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum impozáns aulájában: itt mutatják be a berlini Német Történelmi Múzeum gyűjteményéből válogatott tárgyi emlékeket, dokumentumokat. A Német Demokratikus Köztársaság — hagyomány és szocializmus című tárlaton — amelyet pénteken nyitottak meg a budavári palota épületében — mintegy ezer jelvény és érme, félszáz korabeli selyem- és szövött zászló, valamint számos fotódokumentum vezeti végig a látogatót a német munkásmozgalom csaknem másfél évszázados történetén, a múlt század közepétől napjainkig. A kiállításon helyet kaptak az 1848-as forradalmat idéző jelvények, plakettek, lobogók, az első világháború előtti és a két világégés között született dokumentumok. Elhozták Budapestre az első Marxot ábrázoló plakettet, valamint a német munkásmozgalom mártírjainak arcmását viselő érméket is. Bemutatják a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének, május 1-nek jelvényeit — 1890-től napjainkig. A tárlatot egy hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. VAS NÉPE.