Vas Népe, 1982. december (27. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
Úgy bánjunk, mint kedvesünkkel... A jó bor titkait kutatva — A bor olyan, mint a gyermek: minél kevesebbet háborgatod, annál jobban érzi magát... Nem ért vele egyet? Na jó, a gyerekekről nem vitatkozunk, de a borért kereskedem!... Ezt mondta bevezetőül Georgij Kozub, a hatalmas borgazdaság, a Moldavinprom agráripari egyesülés elnökhelyettese. A moldáviai szőlőtőkék több mint fele a Moldavinprom-nak terem, ez az egyesülés adja az ország bortermelésének egynyolcadát. Jelentős részét exportálják is. Kozuk kandidátus az elnöki helyettesség mellett két laboratórium tudományos vezetője. Köztük az egyik a xeres (spanyol bor) gyártástechnológiájával foglalkozik. Moldávia ősidőktől szőlő- és bortermelő vidék. Fejlődéséhez, különösen az utóbbi években, nagymértékben hozzájárult a tudomány. Az elmúlt tíz évben sokat foglalkoztak a kutatók új, eddiig Moldáviában ismeretlen, de nagyon sikeresnek bizonyuló eljárásokkal. A Reggeli harmat és a Moldávia illata aromásított borokhoz külön speciális füveket termesztenek. A pezsgőknek pedig olyan új vörös fajtáját alakították ki, amely a bulgáriai nemzetközi borversenyen 1980-ban aranyérmet nyert. A nemzetközi borversenyeken az utóbbi években a moldáviai borok 255 arany és ezüstérmet hódítottak el. De a moldáviaiak véleményét azért nem árt megszívlelni: a borral úgy kell bánni , mint a kedvesünkkel: csak mértékkel hódoljunk neki. Helikopteres szőlőgondozás, permetezés. A kerék használatával kapcsolatos i. e. 2000-nél régebbi leleteket nagy menynyiségben két területen találtak: a Tigris és az Eufrátesz völgyében és a Kaukázusiban, valamint az attól északra eső síkságon. A legrégibb kerekeket ábrázoló rajz i. e. 3000 előttiről származó sumer írásjel. Viszonylag gyakoriak az i. e. 2000-nél régebbi leletek A kerék múltja Európában is, tehát a kerék akkoriban már általánosan használt eszköz volt. Eddiig is úgy gondolták, hogy a kerék mezopotámiai eredetű, de újabban az örmény SZSZK-ban több, épségben megmaradt kb. i. e. 1500-ra datálható kocsit találtak. A két- és négykerekű kocsikon szekérrúd helyett egy A allakú szerkezet volt. Lehet, hogy a kerék az A alakban összeerősített csúszka alá tett görgőből alakult ki, és ezt a formát őrizték meg ezek a leletek. Elképzelhető tehát, hogy a kerék a Kaukázusiban alakult ki, és onnan terjedt tovább északra és délre. Sziget épül Azerbajdzsánban, a Szovjetunió egyik legrégibb kőolajtermelő helyén új gyár építését kezdték meg, amely tengeri kőolajfúró-tornyokat fog gyártani. A Baku mellett épülő üzem a hasonló profilú gyárak között a legnagyobb a világon. Építési költségei meghaladják a 330 millió rubelt. A gyár évente négy, egyenként 20 ezer tonna súlyú acélszigetet fog gyártani. Első lépcsőjét 1,983 végén helyezik üzemibe. Az építéssel egyidőben 80 hektárnyi vízfelületű tengeri kikötőit és egy 5 km hoszszú, mély összekötő-csatornát is építenek. A Kaszpi-tenger alatti kőolajmezők, amelyek jelenleg évi 111 millió tonna kőolajat és földgázt adnak, különleges helyet foglalnak el a Szovjetunió tengeri szénhidrogén iparrában. A bakui öbölben már az 1920-as években megkezdődött a mesterséges szigeteken és gátakon a fúrás. Azután megjelentek az első acélszigetek. Az 1050-es évek elején új szakasz kezdődött a Kaszpi-medence kiaknázása hain, a partitól 100 km-re fekvő Nyeftyanije Káronyi lelőhelyen felállították az első acélállványokat. Ma már 350 km, hosszúságban húzódnak a cölöpökön álló fúrótornyok. A geológusok előrejelzése szerint a Kaszpi-tenger alatt több mint száz lelőhely van, nagy részük igen nagy mélységben. Az állványokon nyugvó fúrótornyok csak 40 méteres mélységig gazdaságosak. Az azerbajdzsán olajmunkások most 60 méter mélységig használható, egységes starbál állomásokon folytatják a kőolajkitermelést, és épül egy acélsziget, amely két, 110 méteres, gúla alakú blokkon nyugszik. Úszó olajfúróberendezések a tengeren. Ilyen blokkokból szerelik össze az acélszigetet, a tengeri olajfúrótornyok alapzatát. Védett sirálybirodalom Az ezüstös sirályok többezer kilométeres út megtétele után évente visszatérnek, a kaszpi-t tengeri Gldnjanij szigetére. Rövid idő allatt fészket építenek maguknak, és felnevelik utódaikat. ősszel a háromezres sirálycsapat elhagyja a szigetet a következő tavaszig. . A Glinjanij-szigetet az álalam védett területnek nyilvánította. A szovjet tudósok a ritka állatok tipológiáját feltáró tudományos kutatómunkát folytatnak, hogy ezzel is elősegítsék a madarak szaporodását. A Glinjanij-szigeten levő terület az Azerbajdzsánban levő rezervátumoknak csak egyike. A jelenlegi öttéves tervben az ilyen területek nagysága 60 ezer hektárra növekszik. Vlagyimir Lazarev felügyelő (képünkön) megfigyeli a sirályok életét, gyűrűvel látja el őket, melyek feltárják a tudósok előtt a ritka madarak vonulási útvonalait. A felügyelő mindennap körüljárja birodalmát, amit védencei nyugodtam vesznek tudomásul, hiszen teljesen hozzászoktak. Munkáját az ősz beköszönetéig folytatja. Ekkor a több mint háromezer ezüst sirály a magasba emelkedik, a következő tavaszig elhagyja a szigeteit. V. Lazarev felügyelő egy sirályt vesz szemügyre. A halak kora A halak labrintusszervében folyadékba ágyazva fű3-' svecsfcék, otolitok vannak. Ezek az 'ötötök igen jelentős szerepet játszanak a halak térbeli tájékozódásában. De a tudomány szempontjából is fontosak. Egyes otolitok növekedési csíkjaiból ugyanis következtetni lehet az állatok korára. A halpopulációk tagjainak kormegállapítása viszont nagy jelentőségű, mert következtetni lehet belőle a növekedésre, az elöregedésre, a nemi érettség kifejlődésére. Ezek az adatok pedig fontosak ahhoz, hogy a hatóságok a tengeri halászat idejét, rendjét, tilalmazását kellő módon elő tudják írni. Ezért tanulmányozzák különös gonddal a Kaliforniai Halászati Laboratórium kutatói az otoliitokait. Egy gyémántpenge segítségével az otoliitokból mikroszkópmetszeteket készítenek: a mikroszkóp alatt e szeleteken pontosan megfigyelik a fák évgyűrűire emlékeztető ,„növekedési gyűrűket”, s ezekből következtetnek az állatok korára. Borostyán A lett borostyán a leghíresebb közé tartozik. Sokféleképpen csiszolják és készítik mindig divatos és keresett ékszernek. Színházrenoválás 300 millióért Kínai akrobatákkal nyitotta meg kapuit öt évi zárvatartás után az idei ősszel a müncheni Deutsches Theater (Német Színház), s nem is elsősorban az ügyes távolkeleti akrobaták mutatványa, mint inkább a neobarokk épület futurista belső berendezése keltett általános feltűnést. Már pénzügyi szempontból is kész leégés volt a renoválás: a tervezett hétmillió márka helyett végül több mint negyvenmilliót (kb. 300 millió schilling) kellett érte kifizetni. Ez persze nem a tervezők és építészek bűne, hiszen renoválás közben derült ki, hogy annak idején bizony hanyag munkát végeztek a régi színház építői, így például terven felül egész falakat kellett kicserélni, továbbá kiderült, hogy a vasból készült eredeti szerkezeti elemek sem bírják az új megterhelést, ezért természetesen új acélszerkezeti elemekkel kell pótolni a „kifáradt” régieket. A belsőépítészek aztán olyan „természetátalakító” munkát végeztek, hogy őszintén szólva a csodálkozástól szóhoz sem jut a jámbor néző. Zöld billenőszékek lila párnázással, halfarokforma támlával, zöld és kék ajtók, narancsszínű tárgyak, vízesést utánzó alumíniumdarabok a mennyezeten, francia porcelán mozaikpadló, sötétkék mennyezet... Szóval minden kellék megvan ahhoz, hogy az egyébként tervbe is vett rock-koncertekre minden körítést megadjanak. S hogy egy kicsit azért a múltból is átmentsenek, az „Ezüst-termet” rokokó berendezéssel látták el, s egy kis külön színpadot is építettek hozzá. Mindebből persze lehet többféle következtetéstis levonni, de egyet mindenképpen kell: minél többidő telik el a tervezés és a kivitelezés között, annál nagyobb lesz a pénzügyi megterhelés azokra, akik vállalják ezt, vagy akikre majd áthárítják. (Kleine Z.) 1982. december 18. Szombat