Vas Népe, 1983. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

Belmudo - negyedszázad Az az ünneplést amely hazájában pályafutása ne­gyedszázados évfordulóján köszönti, nemeseik a nép­szerű színésznek szól. Leg­alább annyia annak az új sztár­t­ípusnak is, amely a híres-nevezetes „új hullám” bétáin érkezett a stúdióba. Aki éppen a mesterségesen­­kitenyésztett szépségek he­­lyettt az utca egészségessé­gét, a hétköznapok prak­tikus előnyeit bizonygató, és mindenek előtt természe­tes ember­típusok törvé­­nyesítéseit jelentette a he­tedik, művészet világában. Mert akkoriban, a hatva­nas év­ek elején, igencsak tartotta magát" a megjele­nést nagyon is kánomizálló hollywoodi „sztár-rend­­szer”, s ennek Jean-Paul Belmondo és a nyomában teret hódító új nemzedékek — valljuk be — sehogyan sem feleltek meg. Elég, ha arra hivatkozunk, hogy a konzervatívnak csöppet sem nevezhető nagy rendező, René Clair, auráikor egyszer P­ierre Brasseur oldalán meglátta Belmondót, felki­áltott: „Ez a fióké csak­ugyan pompás, csak ne len­ne olyan lehetetlen az á­b­rászata!”. Belmondo ma már mo­solyogva emlékszik vissza a kezdteti évekre, amikor a szobrász papa nem túlzott lelkesedése mellett felvéte­lizett a színiakad­ém­iára. A tanárok meglehetős nyílt­sággal szörnyülköd­tek a Thália szentélyébe behatol­ni kívánó bokszolón, s ri­adtan kérdezgették egy­mástól­, hogy ölelhet majd meg nyir színen egy ilyen majomképű férfi egy lányt? Akiad-e egyáltalán leány, a­ki egy iyen külsejű part­nerrel szóbaáll?... Nos, eze­ken az aggodataiokion ré­gészéig túltette magáit a hölgyközönség mert Bel­mondo a világ legszebb színésznőinek csapta a sze­let, Sophia háromtől Raqu­­el Welchig, s ma is­­ zsák­­számb­a kapja kevésbé ne­ves rajongóitól a tevéteket... Dehát 1960-ban, amikor Go­dard kifütyült és mennyire­­volltt remeke, a Kifulladásig megjelent a mozikban — Bel­mondót még el kellett fogadtatni. Egyetlen év elég volt ahhoz, hogy legyőzze az előítéleteket, s miiközben a színpadon a fergeteges komédia, az Oscar címszere­pében, nevettette meg pub­likumát, már olyan rende­zőkkel tárgyalt, mint Chab­rol, Carné, Sautet vagy Godard. És persze az új fi­zikummal egy újfajta játék­stílus is kezdett tereit hódí­tani, az a színészi munk­a, amelyben a tág tere nyílik az improvizálásnak. Az új­fajta hőssöré újfajta megje­lenést kívántak. A színész­inek má­r nem kellett úgy tennie, mintha ő maga len­ne az eljátszandó figura, hanem úgy kellett viselked­nie, éreznie, gondolkodnia, min­t magának a figurának. Az ig­azán igényes filme­ket — elég ha a Kifulladá­sig után készült Egy asszony meg a lánya, Két nap az élet, A bolond Pierrot pél­dájára hivatkozunk — sor­ra követték, egyre nagyobb számban a kifejezetten, kommersz, nyílt­an csak a szórakoztatásit vál­laló pro­dukciók, amelyeket szinte kivétel nélkül a mi mozija­ink is vetítettek. Härtel éné­ben csak a nagy sikert el­­érti Cartouche, A riói ka­land, Egy kínai viszontag­ságai Kínában, Az agy, a Zsaru vagy csirkefogó? jut a k­e­skes montinéza­ eszébe.­­Ezek a­z újraibb Belmondo­­ffamek ugyanis egyre job­ban hasonlítanak egymásra. Mindegyikben adot­t a fér­fias, csibészes lovag aki mai Arsène Lupinként egyesíti magában a tisztes­séges polgár és az agyafúrt csavargó vonásait, esetről­ esetire változtatva az ará­nyokon. "­­Bár egy pálya jubileu­mán, sem ildomos a megtett út göröngyeire fellhívja a figyelmet, most mégis ma­ga a francia színész beszélt arról, hogy bizony szeretne valami újat kitalálni. Fél­délül: A profi című filmjé-­­ben, amit majd a magyar nézők is láthatnak , a po­litikai tom­mis műfajával kí­sérletezett, de a publikum úgy döntött, szá­mára mégi­­is csak vonzóbb a megszo­kott Belmondo-ffigu­ra. Ezért forgatta az Aszok ásza cí­­­mű új koméd­iájáit, amely­ben ugyanúgy ott a dub­lőrt mellőző, bátor fenegye­rek­­ és a bűbájos szélhá­mos. Vagyis Belmondo me­gint Belmon­do-fümet csí­nált. ... Vajon mit lesz az ötvene­dik évfordulón?... N. Gy. A képen: Belmondo kosz­tümös szerepben. A tatai vár­t egykor Than Mór, a múlt század kiváló festője készítette ezt a képet, s most szá­mos híres alkotásával együtt a Képzőművészeti Kiadó gondozásában meg­jelent­ kötet közli. 1983. január 29. Szombat Humorszolgálat A hároméves Lola batyuba kötötte a mackóját, a mesekönyvét meg a babáját, és az ajtó felé indult. Ott szembetalálko­zott az apjával. — Hová készülsz, kislányom? — Anyuka folyton veszekszik velem — felelte sírdog­állva a kislány. — Elhatá­roztam, hogy visszamegyek a gólyához! ★ — Mondd, Totó, miért nem jössz ki hozzánk az udvarra játszani? — Nem mehetek, nagyon szigorú a papám. Amikor a házi feladataimat csi­nálja, nekem állandóan mellette kell len­nem! ★ — Hogyan sikerült az előadás? — Az új színésznő olyan tehetségtele­nül játszotta Desdemonát, hogy amikor Otello megfojtotta —, a nézőtér tapsvi­harban tört ki! ★ George elmegy egy pszichiáterhez. — A feleségem miatt jöttem, doktor úr. Az a rögeszméje, hogy valaki el akar­ja lopni a ruháit. — Biztos ebben ? — Amikor a bárban leül egy csinos leány melllé, ezt mondja: „Valójában nem is vagyok ilyen magas­­, csak a pénz- ■ tárcámon ülök.” Alti MMfrS It4v«infll «N­B3I Boran­S iLapjelen­tések szerint kí­nai maizsaikusok megszólal­­tattá­k a Hupej tartomány­­bam. egy i e. 433-ibőli szár­mazó sírban 1978-­ban talált harangot . Beethoven IX. sziim­fóniá­jának öröm­ódáját játszották el a 65 harangiból áil­ló, összesen két és fél­ tonna súlyú hangszeren, öt vagy hét millzsóikusra van szükség ahhoz, hogy a 13 méter hosszú, 2,7 méter mar­glas állványzatra erősített ősrégi kínai hamgisiaart — amely a hadakozó államok koráiban készült bronzból — megszólaltassák. A páratlan értékű régé­szeti felfedezésnek egyéb­ként órriási jelentősége van a kínai zenetörténet szem­pontjából. Megdönti ugyan­is azt az eddig széles kör­­ben vallott feltevést, amely szerint Kínában két és fél ezer évivel ezelőtt még nem ismerték a hét hangjegyből állító skálát. A harangok mindegyike ugyanis hét hangot és öt fléshiamgot ké­pes megszólalt­atni két hangt nemiben. •A vuhanna kiállítási csar­nokban 1900 óta már több mint kétmillió ember tekin­tette meg az ősi­ kínai hang­szert, köztük 130 különböző országból érkezett érdeklő­dők tízezrei. ‰.’/ . ,v ‘ . * rife ’. Vendégmadaraink­­ ___­­ __________________________________________________________________________________________ A rikácsoló sirálysereg hozzátartozik ritkán befagyó folyóink és na­­gyobb tavaink téli hangulatához. Ezek a madarak — többségükben — vendégként érkeznek hozzánk. Képünkön a Balaton vize fölött röpködő sirályokat láthatunk. Az élelemért cserébe bemutatják re­pülőművészetüke­t: ügyesen keringve s forogva rendszerint még a levegőben elkapják a feléjük dobott falatot. De ha az a vízre pottyan, onnan is gyorsan fölszedik. A hullámzással szem­közt repülve, lábbal érkeznek a Víz felszínére, energikusan taposni ke­z­­denek, fölcsípik az élelmeit, majd lendületet véve, a levegőbe emelked­nek. Nem kis fáradsággal szerzik élelm­üket, hiszen a nap jó részét a leve­gőben töltik. Odafenn még hó van...­­ Panaszkodik a grazi Kleine Zeitung, hogy lassan már odafönn sem lesz igazi hó... Mármint a magas alpesi lej­tőkön, ahova a szerkesztőség meghívta olvasói egy csoportját sí­kirándulásra. Ami a szer­vezést illeti, minden sikeres volt, 1800-an jöttek a Reiteralm síelésre alkalmas lejtő­jére. Harminchat autóbusz hozta a nagy hír­veréssel beharangozott eseményre a részt­vevőket Grazból, Mürzzuschlagból, vala­mint Kindberg, Hartberg és Rnittelfeld környékéről. Szerencséjükre 1800 méter fölött még találtak jó havat a fehér sport hívei, de aggódva látják, hogyan fogy alattuk a hótakaró ... Szürke emberek nemzetközi klubja Az ünnepek túl színesek, január első hete Inkább kedvemre való. — A nyilatkozó egy igencsak kü­lönös szervezet elnöke. Joseph L. Troise amerikaiak millióira gondolva alapította három évvel ezelőtt a szürke emberek nemzetközi klubját. Troise, aki fenti tisztsége mellett szabadúszó író, szakképzettségét te­kintve pedig autószerelő, a hétköznapok szürke em­bereit tekinti Amerika legfőbb — bár kellőképpen nem méltányolt — erejének. A mindennapok nélkü­lözhetetlen feladatait ezek a szürke kisemberek vég­zik el — mondta Troise a The New York Times cí­mű amerikai lapnak adott nyilatkozatában. Magáról a klubról túl sok mondanivalója nincs,­­ unalmas lenne. Tény azonban, hogy ennek a la­zára fűzött, költségvetéssel, programmal nem rendel­kező szervezetnek ma már vagy ezer tagja van Ame­­­rika-szerte. A mottó, ami sokak figyelmét felkeltette, 1980-ban az egyik San Francisco-i lap hirdetései kö­zött jelent meg és így hangzott: „Merj szürkének lenni!”. A klubtagok igazolványt kapnak, amely ta­núsítja, hogy a dokumentum tulajdonosa „szürke ember”. A rochesteri (New York állam) „szürkék”, a Ki kicsoda mintájára „Ki senki Amerikában” cí­mű kiadvány megjelentetését tervezik. Igazság sze­rint ebben szerepelnie kell minden amerikainak, aki kimaradt a Ki kicsodából. Vannak vagy 230 millióan — mondja a klub helyi vezetője, az Eastman Kodak vállalat könyvelője. Egy partitúra margójára Rekord áron, potom háromszázezer font sterlingért kelt el nemrég a londoni Sotheby árverésén Igor Sztravinszkij Sacre du Brintemps (Tavaszi Áldozat) cí­mű táncjátékának partitúrája. Ugyanakkor egy-egy Bach-kantáta eredeti kézirata ennek az összegnek csak a feléért talált vevőre. Szakértők a magyarázatot nemcsak ab­ban látják, hogy Sztravinszkijnak ez az alkotása mérföldkő a zene történetében, hanem abban is, hogy a Sacre du Prin­­temps párizsi ősi bemutatója 1913. május 29- én nem mindennapi botrányok közt ment végbe. Az akkori Európa kulturális életének szinte mindet rétegét képviselő előkelő közönség egy része már az első taktusok után füttykoncertben tört ki, verekedések kezdődtek, egymást követték a parázs je­lenetek a nézőtéren. Maurice Ravel tettleg bántalmazott egy dámát, Jean Cocteau de­rekasan kivette részét a verekedésből, amelynek nagy sokára csak a rendőrség tudott véget vetni. A franciák másik nagy zeneszerzője, Camille Saint-Saens fenn­hangon őrültnek titulálta Sztravinszkijt, az Osztrák—Magyar Monarchia párizsi nagykövete pedig másnap hivatalosan til­takozott a Quai d’Orsay-n a becsmérlő ki­jelentések miatt, amelyekkel személyét egyesek illették... Boldog békeidők! Divat '83 Habselyemben... A Habselyem Finomkötöttárugyár tervezői elkészítették nyári ajánlatukat­. A képed egy krepp ruhát mutat be a ma nekem.

Next