Vas Népe, 1983. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
Pedagógiánk közérzete A pedagógia az emberi, a társadalmi értékek közvetítésének egyik legfontosabb tudománya. A társadalomtudományok közötti megkülönböztetett szerepét az adja, hogy részint az aktuális társadalmi igényeket „kell kiszolgálnia,” részint pedig ezen „kiszolgálással” párhuzamosan arra nevelni az iskolás generációt, hogy azt meg is haladja. E sajátossága kisebb-nagyobb feszültség forrása. Napjainkban úgy tűnik, mintha ez a feszültség a nagyobb mutató felé billent volna. Sokan érzékelik úgy, hogy nevelésügyünk „közérzete” napjainkban nem a legjobb. — Ön hogyan látja ezt? — Nem hiszem, hogy a jelenlegi állapotot bármilyen előjellel is sommásan megítélhetném. Azt hiszem a pedagógiának azokat az elemeit kellene sorra venni, amelyek véleményem szerint meghatározzák, vagy meghatározhatják nevelésügyünk hangulatát. — Induljunk ki akkor néhány számszerűsíthető adalékból! — Megyénk gyermeklétszáma az utóbbi 10 évben mindössze 3—6 éves korúak között emelkedett meg számottevően. Az említett korosztály létszámát a statisztikai évkönyvek 1971- ben 6367 főben jelzik. 1981-ben viszont a létszámuk már 12 759. Az általános iskolai korosztály (1—8. osztályosok) összlétszáma viszont 30 619-ről csak 32 989-re nőtt. A két említett korosztállyal foglalkozó pedagógusok száma a következőképpen alakult Óvónők: 1971: 323 fő, 1981-ben viszont 803. Az óvodáskorúaknak jelenleg 92,9 százaléka jár óvodába a 10 évvel korábbi 52,7 százalékkal szemben. Az általános iskolai tanárok száma is emelkedett. Jelenleg 2238 tanár oktatja a fiatalokat, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy a képesítés nélküliek száma ebből csak 25. A középfokú képzés általánossá válását jelzi az a tény, hogy az utóbbi években a végzett 8. osztályosoknak 93—95 százaléka tanul tovább gimnáziumokban, szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben. 10 évvel korábban arányuk alig haladta meg a 80 százalékot. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy kitolódott a nevelési-oktatási intézményekkel való kapcsolat időszaka lefelé is, felfelé is. Egyazon időszakiban tehát a 10 év előtti időszakhoz képest jóval több azon családoknak a száma, amelyek valamelyik intézménytípuson keresztül kapcsolatban állnak az oktatásüggyel. Következésképpen potenciálisan nagyobb a konfliktus lehetősége a család és az iskola között. — Magam is naponta tapasztalom ezt. Föloldható ez az ellentét? — Csökkenthető! A módozatokat azonban ne most próbáljuk meghatározni, mert ez meghaladná beszélgetésünk kereteit. Áttételesen — tehát, ha nem is mondom ki, hogy iskola és család — azt a kapcsolatot érintem. Hiszen, amikor a társadalomról beszélek, akkor természetszerűleg a társadalomban a család fogalmát is beleértem. — Milyennek látja a pedagógus pálya és a pedagógia tudományának presztízsét? — A pedagógus pálya tekintélye eléggé lehanyatlott. Véleményem szerint erről mindnyájan tehetünk és elég huzamos idő szükséges ahhoz, hogy helyreállítsuk. És addig kell megtenni, míg nem késő. De nemcsak a pedagógus pálya presztízse csökkent, hanem a pedagógia tudományán belüli viták is — jelenleg éppen a Pedagógiai Szemle hasábjain folyik róla az eszmecsere — jelzik a pedagógia helykeresését. Külföldön is hasonló jelenségekről adnak hírt. Az iskolarendszer nem nagyon tud lépést tartani a társadalmi igényekkel és mindenütt a megoldás módját keresik, ami nem egyszerű. — Miben látja ennek okait? — A teljesség igénye nélkül néhány: a korábbi évtized alacsony bérezése miatti kontraszelekció, a zsúfolt tantervek, a tankönyvek köz Beszélgetés Csonka Györggyel, a megyei tanács általános elnökhelyettesével vali gondok sem nagyon használtak. Dehát az okok sorolásakor nem maradhatunk az iskolánbelül. Ki kell lépnünk onnan, hogy jobban lássunk. Az iskolátma is sokan sokféleképpen ítélik meg. Az iskola azonban nem olyan terepe a közéletünknek, mint a labdarúgópálya, ahol néhány drukker cserét követel és az edző előbbutóbb kénytelen az igényeket kielégíteni és cserélni ___ aztán vagy bejön vagy nem. Az iskola megfelelőségét, fejlődését csakis az egész társadalom fejlődésével, fokozatos módosításával érhetjük el. Miért merem ezt kijelenteni? Azért, mert az iskola nemcsak tanterv, tankönyv és tanterem kérdése, hanem sokkal inkább az iskolában élő gyermektársadalom, az iskolában dolgozó pedagógus társadalom kérdése. És ez utóbbiak meghatározóak abban a folyamatban, amely az iskolában történik. Nem egyszer azonban más felfogással is találkozunk, sőt vitatkozunk, amely sajnálatosan nem sokat használt az iskolának. Egyébként is meg vagyok győződve arról, hogy vitáink az iskoláról, a pedagógusokról, az ifjúságról elsősorban abban gyökereznek, hogy nem mindig értettük meg társadalmi szerepüket és jelentőségüket. S ez különösen a peda gógusokra vonatkozik. Ezért is tartották nagyon fontosnak a nemrég lezajlott nevelőtestületi értekezleteken az MSZMP Kb legutóbbi állásfoglalását az oktatásról, amely nem az átfogó reformokban, hanem a pedagógusok tekintélyének megalapozott növelésében jelölte meg a közoktatás fejlesztésének egyik legfontosabb tényezőjét. Az iskola nemcsak falakat jelent, ennél sokkal többet. Igazából felnőttként emlékszünk szívesen az iskolára. Ahogy az iskolapadtól távolodunk, úgy értjük meg hasznosságát, jóságát, kiemelkedő szerepét abban, amivé lettünk. — Nem elfogult az iskolával szemben? — Az elfogultságot hivatali beosztásomnál fogva és magánemberi minőségemben is vállalom. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az iskolát és benne a pedagógusokat a társadalmi haladás egyik legfontosabb zálogának tartom. Kár, hogy még mindig akadnak területek és vezetők, akik nem így fogják föl az iskola és a pedagógusok szerepét. Tudom, hogy erre okot ad az is, hogy helyenként bezárul az iskola, közömbös és fásult a pedagógusok egy kisebb hányada. Némelyek elvesztették hiteiket. Hivatkoznak arra, hogy a heti 5 nap kevés, feszített a tanterv, nem lehet elvégezni a feladatokat. Nevelni, kultúrát közvetíteni pedig csak nagy hittel lehet, éppen ezért a pedagógusok alapvető jellemvonásának kell lennie a nagy hitnek. — Miben látja ma az iskola szerepét és feladatát? — Több mindenben. Ezek közül kiemelnék néhányat. A nevelés nagyon fontos és időigényes munka is. Mai rohanó világunkban ezzel nem mindig számolunk. A tanítási óra védelmét például sokszor formálisan is értelmezzük, mert a mindennapi élet megismerésére fordított időt sajnáljuk, versenyt futunk az idővel.. Pedig véleményem szerint — például — egy egészségügyi vizsgálat, egy fogászati rendelés „élménye” legalább olyan fontos a nevelésben, mint mondjuk a gőzgépről szóló ismeretek elsajátítása. Az elmondottakból következik — s ezt nem árt önmagunkban sem folyamatosan tudatosítani — hogy az iskola és a pedagógusok igen nagy szerepet játszanak abban, hogy az egyén jól induljon az önmegvalósításának útján, azon az úton, amelynek következményeként a társadalomnak hasznos tagja lehet. Az önmegvalósításra való törekvés az iskola közösségében taknítja meg a gyermeket arra, hogy ne a saját személyét tartsa mindig a legfontosabbnak, hogy ne legyen terhére másoknak. Tartsa tiszteletben mások értékeit, tartsa egyensúlyban érzelmeit. Tartsa természetesnek, hogy míg ezen a földön él, lesz és legyen feladata! Véleményem szerint ma az iskola egyik legnagyobb tévedése, hogy elsődlegesen a teljesítményt értékeli és figyelmen kívül hagyja a személyiség egyéb dimenzióit. Egyetértek azokkal, akik azt vallják, hogy a kultúra és annak közvetítése nem a szimfóniáknál hanem a pohárnál és a vízivásnál, étkezés milyenségénél, a környezet rendben tartásánál kezdődik. A kultúra egységes, olyan egységes, mint az ember. — Mit vár az új esztendőben a pedagógia közérzetének javítása érdekében? — Az iskola a gyermeki társadalomhoz méretezett demokráciában sokkal következetesebben neveljen, a pedagógusok adjanak példát az emberségből, és lelkizés, könyörgés nélkül követeljenek. Ha nem ezt teszik felnőtt korukban a tanítványai szemére vetik, hogy miért csak oktatott, miért nem nevelt, amikor annak ideje volt. Gál József 1983. január 4. Kedd „Elmebajnokság Új vetélkedő műsort indít a Televízió Új vetélkedő műsort indít az Televízió 1983. elején. A januárban kezdődő sorozat első műsorát a TV 1-es stúdiójában rögzítették. Felmérés a műemlékké nyilvánítható építészeti alkotásokról Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával megkezdődött a legújabbkori építészeti és történeti értékeket őrző épületek felmérése. Kiválasztják a legbecsesebbeket, s gondoskodnak arról, hogy megkapják a műemlékeket, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületeket megillető rangot és védettséget. A századforduló táján és elsősorban a két világháború között épült alkotásokat veszik számba, köztük a szecesszió és az eklektika, majd a megújuló modern építészet stílusjegyeit hordozó épületeket. Az Országos Műemléki Felügyelőség elsősorban azokat a legújabbkori épületeket nyilvánítja műemlékké, amelyeknek alkotói úttörő jellegű kezdeményezésekkel gazdagították a magyar építészetet. Védetté nyilvánítják a történelmileg legbecsesebb munkásmozgalmi,agrár és -ipari emlékeket. Am városainknak, falvainknak a nemzeti megbecsülésre érdemes létesítmények mellett jónéhány olyan épülete van, amelynek egy adott körzetben, vagy a településen van kiemelkedő jelentősége, s ezért érdemli meg, hogy a tanács saját rendeletben gondoskodjon a védelméről, megőrzéséről . Budapesten például az Országos Műemléki Felügyelőség az emlékezetes Wekerle-telep főtéri épületét védi, s a környezet védelméről a tanács gondoskodott. Győrött a Hazafias Népfront javaslatára a városi tanács — a helyi történelmi értékek miatt — tanácsrendelettel védi a gyárvárosi munkás-lakónegyedet. Jó példával szolgál Pécs, Kecskemét, Sopron, Mezőkövesd és például Barcs is, az ország településeinek többségén viszont a tanácsok még nem élnek kellően ezzel a lehetőséggel. A Hazafias Népfront helyi szervezeteinek, a lelkes lokálpatriótáknak, városvédőknek kibontakozó mozgalma még sokat tehet az építészeti értékek és történelmi emlékek megvédéséért. Kezdeményezéseikkel nem késtek el, hiszen a számítások szerint várhatóan 1986-ban fejezik be a legújabbkori építészet műemlékrangra emelhető értékeinek felmérését. Makk Marci színes filmen A fiatalok nevelésében résztvevők — pedagógusok, közművelődési szakemberek, a tömegszervezetek aktivistái, orvosok, egészségügyi szakdolgozók — számára készít egészségnevelési programokat az Országos Egészségnevelési Intézet ebben az évben. A tapasztalatok szerint az ifjúság egészséges életmódra nevelése eredményesebb, ha a családban, a munkahelyen, a közösségben jó példát látnak a fiatalok. A szakemberek természetesen folytatják közvetlenül az ifjúság körében végzett egészségnevelési tevékenységüket is: egészséges táplálkozásra, rendszeres testmozgásra, higiénés magatartásra, a káros szenvedélyek ellen nevelik, szoktatják őket. A felvilágosító munka sokféle eszközét, módját alkalmazzák majd. A többi közt színes báb-animációs filmen jelentetik meg Makk Marcit a gyermekek kedvelt figuráját, aki ezúttal bemutatja, miként tölti idejét családja körében otthon, a természetben. Ismeretterjesztő filmet készíttetnek a többi közt a fogbetegségek, akoraszülések megelőzéséről, a kulturált ivási szokásokról. A produkciókat a televízió képernyőjén, a filmszínházakban, az egészségnevelési intézményekben mutatják be. Az intézet gondoskodik arról, hogy a mozikban rendszeresen, az oktatási intézményekben a gyermekfoglalkozásokon, rendezvényeken vetítsék az ifjúságnak szóló egészségnevelési filmeket. Az egészségnevelési szakkönyvtár sorozatban jelenik meg dr. Füsti Molnár Sándor: Egészségünk múltja című művének második kötete és dr. Lengyel Éva: Idős emberek életmódja című könyve. A Pedagógusok Lapja, az Egészségügyi Dolgozó, a Népszava, a Képes Újság című lapokban mellékleteket tesznek közzé az egészségnevelés időszerű kérdéseiről.A kismama-klubok, közművelődési intézmények, iskolák számára egészségnevelési módszertani segédanyagokat, ajánlásokat adnak. Több tárca közreműködésével idén országos tanácskozást szerveznek: ezen az egészséges táplálkozás propagandája továbbfejlesztésének lehetőségeit vitatják meg a szakemberek. Pályázat szakmunkásképzéssel egybekötött tiszthelyettes iskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdetett a következő tanévre az általános iskolák nyolcadik osztályos fiútanulói számára: azoknak a jelentkezését várják, akik vonzódnak a katonai életpálya, valamint a meghatározott szakmunkásképesítést is igénylő tiszthelyettesi hivatás iránt, s vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseiként teljesítenek szolgálatot. Az iskola Szabadszállás községben működik és négyéves időtartamú. Az oktatás során a hallgatók gépjármű-technikai szerelő (autószerelő) szakmunkásképzésben és azzal párhuzamosan gépjármű- vagy páncélostechnikai szakos tiszthelyettes-képzésben részesülnek. A budapesti iskolán hasonló feltételek mellett a növendékeik szakács szakmunkás oktatásban és egyidejűleg élelmezési szakos tiszthelyettes-képzésben részesülnek. A negyedik év végén szakmunkás, valamint tiszthelyettes-kibocsátó vizsgát tesznek, majd a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseiként kezdik meg csapatszolgálatukat. A képzés során a tanulók térítésmentesen hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerezhetnek. Az iskolán a növendékek teljes és ingyenes ellátásban, továbbá a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjban, a negyedik évben tiszthelyettes-hallgatói illetményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, magyar, történelem, számtan, fizika és kémia tantárgyakból legalább „jó” (4-es) tanulmányi eredmény. A pályázók a jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságtól, illetve általános iskolájuk igazgatójától szerezhetnek be, s ugyanitt kaphatnak részletes tájékoztatást. Ezzel egyidejűleg más közép- vagy szakmunkásképző iskolába is jelentkezhetnek. A pályázat határideje: február 20.