Vas Népe, 1983. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-15 / 88. szám

Aprócska horgásztanyák sorakoznak a fo­lyóparton, fák hajolnak a víz fölé. Néhány cseónak árválkodik az alkalmi kikötőkben. Aprócska házak szomszédságában a megy­­gyeskovácsi cölöphíd. Már ott a tábla, le­zárva. Rozsdás lakattal rögzített rúd figyel­meztet a feljárónál: átkelni életveszélyes. A szélső pillér megroggyant, a középső pil­lér meg-megreccsen a nekicsapódó tüskök­től, fatörzsektől. A harmadik látszik a leg­szilárdabbnak — még bírja a méternyi ma­gasra tornyosuló szemét nyomását. Mióta elfogytak a cölöphidak a Rábán, a folyó minden piszka, hordaléka a még álló meggyeskovácsira zúdul. A szenny kí­méletlenül rohasztja a tartógerendákat. Ta­valy még kimerték a hordalékot a vízből, megtisztították a híd környékét. Miután a szakemberek menthetetlennek nyilvánítot­ták s lezárták a forgalom elől , a gondo­zó is feladta. A gondozó: Gyöngyös-Rába­­menti téesz, Ikervár. Ha a híd összedől — erre minden esély megvan — a téesz nehéz helyzetbe kerül. Illetve már került is, hiszen nem használ­hatja. A túlparton a Berek-részen négyszáz hektárnyi területet művelnek. Most két kilométer helyett húszat futnak a gépek, hogy megközelítsék a földeket. A gazdaság már lemondott egy magtár­ról, a­melybe ötven vagon gabona fér, s egy istállóról, amelyben kétszáz szarvasmarhát tartanak. Ezen építmények is a híd túlsó oldalán vannak. A sors iróniája, hogy a hatvanas évek végén a Berek-részen külön trafóállomást építettek — célcsoportos be­ruházásként. Ekkoriban készült el a cölöp­híd is... A téesz ragaszkodik a hídhoz. Pontosab­ban egy új híd létesítését szorgalmazza, hi­szen nem vitatható: régit nem érdemes fel­újítani. Csak az összedőlés időpontját tol­nák ki ezzel. Több tárgyaláson vettek részt különböző fórumokon érveltek álláspontjuk mellett. Biztatást nem kaptak. Egy új, kor­szerű híd 10—15 millióba kerülne, s ez komoly összeg. Ennyi pénze egyetlen part­nernek sincs. Tulajdonképpen pontot tehetnénk az ügy végére — egy cölöphíddal kevesebb. Né­hány dolog azonban említést érdemel. Ha nem lesz híd, először is tizenöt kilométer­nyi új utat kell építenie a gazdaságnak — már ez több millióba fog kerülni. Gondol­junk a kerülő miatt megugró üzemanyagkölt­ségekre, vagy a fokozottabb amortizációra. A téesz egyik vezetője szerint néhány év alatt meggyeskovácsi híd sorsa elfuvarozzák az új híd árát... Példaként említette: ha naponta hat járművet külde­nek kerülőúton a Berekbe, a­kkor több mint száz kilométer a többletfutás! Az egyeztető tárgyalások eddig nem ve­zettek eredményre, a híd sorsa — úgy lát­szik — megpecsételődött. Tulajdonképpen érthető a partnerek magatartása, már ami az­ anyagiakat illeti. Külön-külön valóban nem futja az erőből új híd építésére. De együtt? A cölöphíd megfogja a hordalékot, szélső pillére már megroggyant, lezárták a forgalom elől. A téesz gépei húsz kilométert kénytelenek kerülni, hogy eljussanak a Be­rek-részhez. Ugyanide, a hídon át, csak két kilométer volt az út... Példásan helytálltak posztjukon „... munkahelyükön és lakókörnyezetükben végez­zenek olyan önzetlen, odaadó munkát, amelyet eddig is kifejtettek ...”. Ez a meg­állapítás és feladatmeghatá­rozás az önkéntes rendőri cso­portvezetők legutóbbi tanácskozásán hangzott el a tennivalók zárszavaként, amikor a szombathelyi vá­rosi és járási rendőrkapi­tányság nagytermében 749 önkéntes segítő 1982. évi munkáját összegezték. Kö­zülük többen már 15—20 éve látják el társadalmi megbízatásukat, s szabad­idejük feláldozásával vesz­nek részt a közbiztonság fenntartásában. Közülük­­hárommal be­szélgettünk a tanácskozás szünetében. A szombatihelyi önkéntes rendőri csoportvezetők kö­zül Fauer János így emlé­kezett vissza: — Éppen tíz esztendeje, ahogy munkahelyem javasla­tára az önkéntesek táborába léptem. Rá két évre már csoportvezetői feladatok ellátására kaptam megbí­zást. Jelenleg tizenhat ta­gú csoport munkáját szer­vezem, irányítom. A mi te­rületünk a Körmendi út, a Zsáki út környéke, s ebből már az is következik, hogy sok problémás emberrel akad dolgunk. Volt eset, amikor éjszakai műszak után — pihenés helyett —­ napközben ilyen munkake­rülők után kellett menni. A mi körzetünkben évente a csoport tagjai 180 óra szol­gálatot teljesítenek. A ta­pasztalatokat csoportérte­kezleten megvitatjuk. A sorokpolányi csoport nem nagy létszámú, mind­össze hat tagja van. Mégis jelentős múltról és tevé­kenységről­­beszél Dávid Er­nő. Ez a húszéves szolgálat után járó kitüntetést vette át. —­­1962-ben vállaltam a megbízatást a helyi pártál­lami, gazdasági vezetők ja­vaslatára — mondja —. Ép­pen­­befejeződött a közsé­günkben a tsz-szervezés. Akkor is a termelőszövet­kezetben dolgoztam, mint traktoros, persze nem olyan korszerű gépekkel mint napjainkban. A régi kormos helyett Rába-Stei­­gerrel járom a Pannónia ITsz földjeit. — Elég fiatalon, 26 évesen kezdtem a szolgálatot — folytatja —. A mi csalá­dunkból rajtam kívül másik két testvérem is önkéntes rendőr. Községünkben bá­lok, búcsúk rendjének biz­tosításában rendszeresen részt veszünk. Persze, olyan eset is előfordult, hogy a fárasztó mezei munka után egész éjszakát szolgálatban töltöttem el. Binder László, a Vép köz­ségben működő 12 tagú cso­portot irányítja. A húszéves szolgálat után járó kitünte­tést kapta meg. Ő így emlékezik: — A katonaságtól 1962. tavaszán szereltem le, és alig zökkentem vissza a ci­vil életbe, amikor a helyi szervek önkéntes rendőrnek delegáltak. Szívesen vállal­tam ezt a megbízatást és persze igyekeztem jól ellát­ni a feladatomat. Így tör­tént az, hogy még abban az évben a csoportvezetői te­endők ellátásával is megbíz­tak. Azóta vigyázzuk a köz­ségben a lakók nyugalmát a hivatásosokkal karöltve. Közismert, hogy Vép köz­ségben ez nem könnyű fel­adat. Különösen nem az az utóbbi években. Számos mezei lopás, ittas járműve­zetők leleplezésében, hely­színbiztosításokban vettünk részt. Személy szerint ne­kem azért sem könnyű a fel­adatom, mert a vasúton dol­gozom, így a község lakos­ságával a szabadidőmben élek együtt. Binder László helytállását mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a kapitány­ság vezetőjétől már két eset­ben kapott dicséretet és ju­talmat. Az odaadó közössé­gi tevékenységét a munka­helyi vezetői is többször el­ismerték. A felsorolt példákhoz ha­sonlóak még szép számmal vannak. A törvénysértők el­leni fellépés mind jobban közüggyé válik. K. L.­­Fotó: K. 2. Pauer János Dávid Ernő Binder László A MÉM, az OVNZ, a me­gyei tanács, a KPM ille­tékesei közösen talán tud­nának valamit tenni. Mert ma úgy tűnik, hosszabb távon nem éri meg, hogy ne legyen híd Meggyesko­vácsiban. Kozma Gábor Horváth Pál felvételei Burgenlandi eszmecsere A magyar anyanyelvi oktatásról A Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület meg­hívására háromnapos láto­gatásra Felsőőrre (Ober­wartha) utazott dr. Bihari Mihály MM-főosztályvezető és Szalay László a tanárkép­ző főiskola főigazgatója. Megbeszéléseket folytatnak a burgenlandi Magyar Kultu­rális Egyesület vezetőivel a kapcsolatok bővítése, kü­lönösképpen a burgenlandi magyar anyanyelvi oktatás fejlesztése érdekében. Elő­készítik azt az együttműkö­dési megállapodást, amely nemcsak a burgenlandi ma­gyar tanárok levelezőkép­zésére vonatkozik, hanem kiterjed a magyar nyelvű könyvtár szakmai segítésé­re, továbbá a tudományos kutatómunkában való együttműködésre is. Kertészeti újdonságok Kertbarátok tájékoztatója A kertészeti kutatók új fajtákkal, hibridekkel javít­ják a termelők esélyeit a magasabb hozam elérésére és bevételeik fokozására. Évente mintegy 30—40 új kertészeti növény kerül a termelőkhöz, felváltva a ré­gebbieket, a kevesebbet érő­ket. Az idei tavaszi újdonsá­gok az illetékes minősítő in­tézet vizsgálata nyomán ter­mesztési engedélyt kaptak. A vetőmag vállalat kutató­állomása Szentesen új pa­radicsom alakú paprikát nev­­pesített ki: a szentesi sárga elnevezést kapta az új pap­rika, amely aranysárga szí­nével egyedülálló. Szép, da­rabos termést hoz, hozama is jó és igen zamatos. A fel­dolgozó ipar is bővítheti ve­le választékát, ugyanis ipa­ri hasznosításra szintén al­kalmas. A vecsési Ferihegy Tsz új tök­félét jelentett be. A gazdaság szakemberei a helyben termesztett tájfaj­ta nemesítésével alakították ki a növényt, amely jól tű­ri a tárolást, így — megfele­lő raktározás után — már­ciusban is lehet majd vá­sárolni a piacon gyalult­ tö­köt. Friss fogyasztásra szin­tén kiválóan alkalmas, és kipróbálták a mirelit üze­mekben is, szintén jó ered­ménnyel. A kertészeti egye­tem szakemberei, akik a görögdinnye nemesítésben nagy jártasságra tettek szert, két korábbi hibridjük után egy harmadikat ajánlanak a termelőknek. A gömb futó­­ elnevezésű dinnye átlago­san 3 kilogramm súlyú ter­mést hoz, íze kitűnő, és vár­hatóan ez a gyümölcs is nép­szerű lesz majd a piacon. Jól tűri a szállítást, így ex­portra jöhet számításba.­Ke­vésbé érzékeny a fuzárium­­fertőzésre — ez a növényi betegség nagy kieséssel jár­hat —, így termelési bizton­sága is jobb. Az intenzív mezőgazdasá­gi módszerek és eljárások meghonosodásával évtizedek óta tart az ellentét a nagy­üzemek és a méhészek kö­zött, erről számos bírósági ítélet is tanúskodik. Az igaz­ság az, hogy az esetek több­ségében ez az együttélés nem elviselhetetlen, sőt gyümöl­csöző mindkét fél számára — tartja a MÉM növényvé­delmi és agrokémiai köz­pontja. A méhek munkája nép­­gazdasági jelentőségű, első­rendűen fontos növényeink beporzásában, s tény az is,, hogy a növényvédelem — a permetezés, a porzás — nél­kül ma már nem lehet biz­tonságosan és koszerűen gazdálkodni. A világon egye­dülálló magyar növényvédel­mi törvény világosan előírja a kötelező teendőket mind­két fél számára. Ilyen pél­dául, hogy virágzó növénye­ket a méhekre ártalmas vegyszerekkel, mérgekkel permetezni szigorúan tilos; a permetező üzemekben idő­ben értesíteni kell a méhé­szeket, a szakcsoportot, hogy a permetezés idejére be tud­ják zárni a hasznos rova­rokat stb. — Az eddig javarészt drá­ga importból beszerzett gyepvetőmag teljes meny­­nyiségét a hazai termésből fedezi már a középtiszai ál­lami gazdaság irányításával működő — száztíz partner­gazdaságot tömörítő — al­földi gyepvetőmag termelési rendszer. Ötvennél több ha­zai és külföldi fűfajtát ter­mesztenek, belőlük tavaly minden eddiginél többet, megközelítően kétezer ton­nát szállítottak a gazdasá­goknak; ezt a mennyiséget az idén háromszáz-négyszáz tonnával meg is tetézik. Emlékezés Madáchra Alsósztregován Megállapodás született a­ Nógrád megyei tanács és a közép-szlovákiai kerület ta­nácsi vezetői között annak a közös magyar—szlovák Ma­­dách-megemlékezésnek a programjáról, amelyre a költő születésének százhat­vanadik, Az ember tragédiá­ja bemutatójának századik évfordulója alkalmából a szlovákiai Nagykürtösön és Alsósztregován kerül sor szeptember 23-án és 24-én. A közös megemlékezés ke­retében a nagykürtösi szín­házban budapesti színházak mutatják be A­z ember tra­gédiáját pódium-előadásban. Ugyanitt szeptember 24-én magyar és szlovák iroda­lomtörténészek részvételé­vel tudományos konferenci­át tartanak Madách Imre életéről és munkásságáról, s dokumentumkiállítást­ nyit­nak a költő életéről, mun­kásságáról. A megemlékezés résztve­vői Alsósztregován megko­szorúzzák Madách Imre síremlékét és megtekintik a restaurált Madách mú­zeumot, a híres „oroszlán­barlangot”, ahol a tragédia, megszületett. 1983. április 15. Péntek.

Next