Vas Népe, 1983. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

Az idei aszályos nyár nem kedvezett a cukorrépának sem. A 220 ezer tonna ré­pa feldolgozása közel sem állítja olyan nagy feladat elé a Sárvári Cukorgyár dolgozóit, mint a tavalyi, minden idők legnagyobb re­kordterméséé, de azért a cukorgyártási kampány minden évben fáradsággal, izgalmakkal teli időszak a gyárban. Tavaly a szokatlanul nagy répamennyiség feldol­gozása volt a fő gond, az idén pedig­ az, miként lehet a kevesebb répából több cukrot kinyerni, hogyan le­het némiképp pótolni az időjárás mostohaságát. Hatvan napja tart már az október 1-én megkezdő­dött répafeldolgozási idény. S ha gazdag répatermésről nem is, de jó cukorkinye­résről az idén is lehet be­szélni. Magasabb a répa cukortartalma, mint tavaly volt, de a rekonstrukció és a gondos munka eredménye­képpen kevesebb a gyártási veszteség is. Egy mázsa ré­pából átlagosan két kilóval több cukor, vagy ahogy a gyárban sokan mondják, sűrített napfény kerülhet így zsákokba. A gazdaságok aszály okozta veszteségét azonban csak némiképp kárpótolja a tavalyinál ma­gasabb­ cukortartalomért já­ró, mázsánként átlagosan mintegy 14 forintot kitevő felár. A répafeldolgozási kam­pány hatvannapos tapasz­talata azt igazolja, hogy gondos volt a cukorgyártás­ra felkészítő karbantartás, s jól vizsgáztak a harmadik éve tartó nagyarányú re­konstrukció során üzembe helyezett új gépek, beren­dezések is. A hatodik öt­éves terv időszakára elő­irányzott 300 millióból az idén 60 milliót fordítottak korszerűsítésre és energia-költség csökkentő intézke­désekre. Új főző-kristályo­­sító berendezéseket helyez­tek üzembe, bővítették a finomított kristályt gyártó állomást, korszerűsítették, energiakímélővé tették a le­melegítést. A jövőre elké­szülő új mészkemence az idén ugyan még nem érez­tette hatását a termelésben, de a rekonstrukciós munka legjelentősebb részét tette ki. A fejlesztések révén ja­vultak a répaátvétel körül­ményei is, mérlegeket, mér­­legházakat helyeztek üzem­be, folytatták a tö­bb éve tartó térbetonozási munká­kat és az átvevői helyek vil­lamosítását. A gazdaságok, a szállító partnerek érdeke­it is szolgálta a répaszelet rakodásának módosítása, a korábbinál nagyobb arány­ban kapnak a gazdaságok kétszer préselt répaszeletet, így csökkenthető a szállítá­si költség. Az idei répafeldolgozási kampány szokatlanul rövid lesz a Sárvári Cukorgyár­ban . Ritka esztendő volt, amikor a cukorgyáriak ott­hon tölthették a karácsonyt, de az idei ilyen lesz. Nem csak a kisebb répatermés miatt lesz rövidebb a kam­pány, hanem azért is, mert a fejlesztések révén majd­nem 30 vagonnyira, 2 ezer 910 tonnára emelkedett a napi répafeldolgozási átlag. Várhatóan mintegy 10—15 ezer tonna cukorrépa érke­zik még feldolgozásra a szomszédos gyárakból is, de december közepén így is befejeződik a répafeldolgo­zás, zsákokba, raktárba, boltokba kerül mintegy 28—29 ezer tonna sárvári cukor. S a gyártás befejeztével késedelem nélkül megkez­dődik az újabb cukorgyár­tási idényre való készülő­dés, folytatódik a gyár há­rom évve megkezdett meg­újulása. Időre be kell fejez­ni a mészkemence és járu­lékos beruházásainak építé­sét, kivitelezését, tovább korszerűsödnek a répaátvé­teli állomások. A kampány után megkezdődik az ener­giaköltségek csökkentésének nagy munkája, a földgázfű­tésre való áttérés. 1985-ben már földgáz szolgáltatja az energiát a Sárvári Cukor­gyárában. F. M. Fotó: B. S. A csomagolásnál ma még nem nélkülözhető az emberi kéz. Tartozékaival együtt 35 millióba kerül a javarészt lengyel kivitelezésben épülő, len­gyel gyártmányú új mészkemence. Munkában az új centrifugák a finomított kristálycukor gyártó üzemben. Indulhat a friss cukorszállítmány a boltokba. JH­­jgljhg T' ^ Nagyobb hozamokat tervez az IKR A jövő évi tervek telje­sítésének megalapozására az idén 1,2 milliárd forint ér­tékű gépet vásárolt a bá­bolnai iparszerű kukorica­­termelő közös vállalat, az IKR. Ez az összeg lényege­sen több, mint amennyit eredetileg terveztek. A gé­pi beruházási programot azért tudta túlteljesíteni a közös vállalat, mert a tag­gazdaságok egy része saját fejlesztési forrásaiból együt­tesen 180 millió forintot ideiglenesen átengedett ré­szére, jövőre pedig ennek csaknem a kétszeresével, 300 millió forinttal segíti a közös vállalat beruházási programjának megvalósítá­sát. Mindez jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy az idei aszály okozta terméskiesést a hatodik ötéves terv végé­ig pótolhassák a gazdasá­gok. Jövőre az IKR újabb 46 000 hektárt von be az iparszerű gabonatermelési programba. Ha sikerül el­érni a hektáronkénti 5 ton­nás őszi búza hozamot, ak­kor 1984-ben az IKR már 2,6 millió tonnával járul hozzá az országos gabona­program teljesítéséhez. Ez az országos terv mintegy ötöde. Az új tervek azt bi­zonyítják, hogy az idei aszály nem késztette a vállalatot sem visszalépés­re, sem megtorpanásra, sőt megalakulása óta most ter­vezi az eddigi legmagasabb hozamok elérését. Az aszály tanulságait természetesen elemezték, s minden taggaz­daságban a korábbinál na­gyobb gondot fordítanak az egész szántóterületet átfo­gó, a vízmegőrző- és csapa­déktároló képességet növelő talajművelési rendszer al­kalmazására. A közös vál­lalat az eddiginél több ho­zamfokozó anyagot bocsát taggazdaságai rendelkezésé­re, s az ígéretes fajtaszelek­­ciós kísérletek alapján jö­vőre az aszályt jobban tű­rő kukoricahibrideket és kalászos gabona fajtákat vonnak be a termelésbe. A jövő évi termelés feltételei­nek megteremtésével pár­huzamosan hozzákezdtek a következő éveket megala­pozó újabb fejlesztésekhez, kísérletekhez is. Cselekvésre érett tennivalók Szabályozók, elképzelések a felsőcsatári tsz-ben A napi feladatokon túl két külön tennivalóról sem fe­ledkezhetnek meg a termelőszövetkezetek vezetői. Egyrészt ügyelniük kell a zárszámadás reális előkészítésére, majd szépítés nélküli megtartására, másrészt többoldalú számí­tás után úgy kell elkészíteni a jövő évi tervet, hogy abba az ismert új szabályozók a helyükön legyenek. Vagyis úgy, hogy a gazdálkodás változó feltételeihez minden lehetőség szerint alkalmazkodjanak az üzemek. Ez utóbbi tennivalók a felsőcsatári tsz-ben is megol­dásra értek. Erről beszélgetek Horváth Imre agrármérnök tsz-elnökkel. — Ön hogyan néz e sürgető feladatok, s egyben a jövő év elé? — Egy évvel ezelőtt könnyebben válaszoltam volna. Akkor az öt községre kiterjedő szövetkezet a kedvezőtlen közgazdasági adottságai miatt az átmenetileg támogatható üzemek között volt. Ez számunkra 3,8 millió forintos álla­mi segítséget jelentett. Ezt az idén nem kapjuk mert — évekkel ezelőtt — szőlőt telepítettünk. Általa növekedett a szántók aranykorona értéke, s „kiestünk” a támogatható kategóriából. Pedig az ültetvény egésze még nem is for­dult termőre. A gond tehát egyértelmű, mert mínusz 3,8 millió forinttal kezdtük az évet. Több mint kétmilliót el­vitt az aszály, s így az év végén sem tartalék alapunk, sem biztonsági alapunk nem lesz. Mert az üzemvitelre feléltük azt — magyarázza Horváth Imre. — Ezt a tagság is tudja, hiszen a szemük láttára és az ő részvételükkel történt a gazdálkodás. — A jövő évre emelték a felvásárlási árakat, míg a másik oldalon növekednek a kiadások a termelés kellékeinek, anyagainak, eszközeinek drágulásával. Hogyan hat ez ki a felsőcsatári tsz-re? — Kezdjük a felvásárlási árak növelésével. A tej li­terjéért 55 fillérrel kapunk többet, ráadásul az eddigi 1 fo­rint helyett 1 forint hatvan fillér lesz az állami támoga­tás. A nagyüzemi felár 10 fillérrel lesz magasabb. Így ná­lunk csak a tej árának növelése 2,7 millió forintos többlet­bevételt jelent. A húsmarha felvásárlási árának növelésé­vel 450 ezer forint plusz bevételhez juthatunk. — Akkor önök jól választottak, amikor évekkel ezelőtt a szarvasmarha ágazat növelése mellett dön­töttek. — Úgy tűnik, igen. Bár a marha­ágazat a növény­termesztéshez képest így sem lesz jó pozícióban. Mert drá­ga a férőhelyek megépítése, a marha ma is sok élőmun­kát kíván. S az ágazat kialakításához vagy egy fajtavál­táshoz is évek kellenek, míg a növénytermesztésben sok­kal rugalmasabb a váltás, kisebb költséggel. Külön dolog, hogy növénytermesztés eszközei más ágazatban is használ­hatók, míg az istállónak, a fejőháznak, a tejkezelőnek nem lehet más rendeltetése. — Folytassuk tán ,a felvásárlási árak növelésével. — Mi a függetlenített vezetők már betéve tudjuk, hogy a búzának 24, a napraforgónak 21, egyéb gabonának 20 fo­rinttal emelték a felvásárlói árát. Ez nálunk együttesen 1 millió forint pluszt jelent, ha a búzából megtermeljük a hektáronkénti 45, napraforgóból a 20—22, kukoricából a 65 mázsa körüli átlagot. S ez a mi viszonyaink között nem könnyű feladat. De ezt most tegyük félre. Inkább azt összegezném, hogy a termények, termékek árának emelésé­vel együttesen 4,2 millió forinttal több pénzhez juthatunk az új szabályozók révén. — Lássuk a másik oldalt is. — Kérem, átlagosan 16 százalékkal drágul a műtrá­gya. Ha ebből csak annyit használunk is, amennyit az el­múlt években — alább már nem mehetünk — ez 1 millió forint többletkiadást jelent. A hizlaláshoz mi csak kon­­centrátumot veszünk, mert a takarmánykeveréket magunk állítjuk elő. Ily módon a táp árának emelése „csak” 250 ezer forintot jelent. Az alkatrész drágulásra — nem tud­juk miből mennyi kell — 250 ezer forintot számítunk, a ■végső összegében később döntünk. Tíz százalékkal emel­ték az SZTK járulékot, ez 1,4 millió forintot visz el. E számok, egyike-másika változhat, de az szinte biztos, hogy a felvásárlói árnövekedés, a drágulás, a szigorítás közti kü­lönbség 1,1 millió forint lehet a szövetkezet javára. De­­csak azért, mert ezúttal a marhatartó és a tejet termelő üzemek jártak jobban. Rájuk is fért. Mert míg nekünk pénzt adhatnak a szabályozók, más üzemből bizony elvisz­nek, amiről most szintén ne beszéljünk, mert mindenkinek a maga dolga, hogyan kíván megfelelni a szigorúbb kö­vetelményeknek. — Itt Felsőcsatáron és környékén hogyan tudnak jövőre több pénzt teremteni? Hogyan tudnak erő­síteni? — Az idén minden eddiginél több búzát vetettünk. Megközelítően száz hektárral többet. Ez önmagában is so­kat jelenthet, javíthat, mert a búzán még van haszon. A szőlőt — amiből jövőre már 70 hektár terem — eddig feldolgozatlanul adtuk el. S azt is hogyan? Az idén a ma­gasabb cukorfokú bogyókért is kevesebbet adtak, mint a tavalyi gyengébb minőségért. Így ki vagyunk, ki voltunk szolgáltatva. Viszont megkezdődött — bár lassan folytató­dik — a szőlőfeldolgozó építése, s az üzemnek a szerző­dés szerint a legközelebbi szüretre már működnie kell. Ha ez valóban így lesz, s a szőlőből bort készítünk, akkor az eddigi 2 millió forint helyett 4 milliós nyereséget ad az ágazat. Az erdőből nem tudunk többet kitermelni, mint ed­dig tettük, inkább a kőbánya bevételét kell növelni leg­alább egymillió forinttal. — Mindez mikor érik konkréttá, legalábbis tervvé? — Amit elmondtam, annak a lényegét a pártalapszer­­vezet vezetősége megtárgyalja. Taggyűlés elé viszi az jó­váhagyja, és mint ajánlat kerül a szövetkezeti küldött­­gyűlés elé, így még decemberben minden tagunk, minden érdekelt megismeri a tennivalókat, amikben személyesen, érdekeltek. Mert közös a teherviselés gondja, közösen élve­zik az eredményt, ilyennek kell lennie a kockázatnak, s közösek lesznek a tennivalók is, amit most készítünk elő ebben a határmenti gazdaságban — mondotta a tsz-elnök. Udvardy Gyula 1983. december 1. Csütörtök

Next