Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

4 Szász Endrével kezdődött... Hogy lesz az enter műgyűjtő? — Dadogós voltam gyerekkorom­ ■ ban, ezért beszélgetés helyett in-­­ kább olvastam, s ekkor szerettem meg a könyveket. A szomszédasz­­szonyomnak rengeteg kötete volt, s kölcsönözhettem annyit, amennyit csak akartam. Eleinte féltette a könyveit, nem szerette volna, ha piszkosan, zsírosan kapná vissza őket. Egyszer átsompolygott, és ki­­lesett, hogyan használom az egyik könyvét. De bizony meglepődött, mert látta, hogy újságpapírrba cso­magolva tartom a kezemben. Az­után nem volt az a drága példány, amelyiket ne adta volna oda ne­kem szívesen. Dr. Bakondi Béla emlékezik így szellemi eszmélésének egyik fontos mozzanatára. Megkérem, hogy a múltjában keressünk, kutassunk még olyan pontokat, eseményeket, amelyek megalapozták gyűjtőszen­vedélyét. Persze nemcsak könyvek­ről lesz szó, hanem ezerféle más ér­dekességről, amellyel telis-tele van ez a múzeum-lakásnak beülő sár­vári, Entzlbruder utcai otthon. De ne vágjunk a dolgok elébe. — A színész Horváth­ Gyula oltotta belém a gyűj­tési mániát. Karcagon, gyer­mekkorom színhelyén is­merkedtem meg vele, a he­lyi színjátszó társulat tag­jai voltunk mindketten. Barátok lettünk. A Gyula imádta a néprajzi vonatko­zású tárgyakat, már akko­riban, az ötvenes években is ■nagyon értékes anyaga volt. Én is segítettem neki ku­lacsokat, petróleumlámpá­ikat, s még ki tudja, mi mindent gyűjteni. Egyszer, úgy a hatvanas évek elején, amikor dr. Ba­jkondi Béla és felesége is már Sárváron dolgoztak (mindketten orvosként), ír­ta­k a színész-barátnak, hogy jöjjön az összegyűjtött hol­mikért. Meg is érkezett az akkor már Budapesten élő művész, s a kapott értékes tárgyakért cserébe képeket hagyott itt. No, nem akár­milyeneket. Szász Endre hírét az idő tájt még nem kapta annyira szárnyára a hír — aligha sejthette valaki is, hogy ek­kora karriert csinál. Sum­­ma-summárom: Szász End­rétől három rajz közöttük két eredeti Omár Chájján illusztráció is Sárvárra ke­rült, amelyek a Magyar He­likon 1959-es kiadásához ké­szültek.­ Később, egy 1965- ös dátumú Horváth Gyula portré is került a házhoz, amely szintén Szász alkotá­sa. — Innen már — legalább­is utólag nézve — törvény­­szerű a gyűjtési folyamat kiszélesedése. A könyvek, lámpák (petróleumlámpából több mint hatvanat sike­rült beszerezni az évek fo­lyamán), kulacsok, rajzok, festmények számai gyara­podtak. .:­"gyertyatartók tu­catjai, tányérok, órák, kö­csögök kerültek a két szoba és a konyha falaira, szek­rényeibe, polcaira. A bete­gek is egyre gyakrabban hoztak fölöslegessé vált, ré­gi holmikat. A leg­ékből néhány, a legrégibb könyv 1599-ből való. Lipcsében adták ki, s az Európai történelem ezerig címet viseli. A legszebb a Trattner-féle szlovák nyel­vű kapcsos imakönyv, 1820-­­ból. A legérdekesebb pedig Az első magyar helységnév­­tár 1796-ból származó első kötete. A Buda címszó mel­lett ez áll: „Fekszik a Du­na mellett, Új Budával ösz­­ve ragasztva, napnyugatra Solymárhoz más­fél órányi­ra, délre,­ Hidegkúthoz, északra pedig Békás Me­gyerihez egy órányira”. A miniskönyv gyűjtemény­­ a szinte páratlan dedikáci­­óktól értékes. Illyés Gyula Állomások hosszán című kö­tetét, amelyet Szekszárdon adta­k ki 1977-­ben, maga a szerző és a mű illusztráto­ra, Borsos Miklós is dedi­kálta. Amikor Illyés Gyula kezébe vette a kis kötetet, elcsodálkozott, hogy neki ez a szép kiadás nincs is meg. Andruskó Károly fametsze­tei, Vas István versei mini­­könyvben, mindkettő dedi­kálva: öröm tapintani, for­gatni e becses műveket. Egy kis füzetet mutat dr. Bakondi Béla, Borsos Mik­lós, Szántó Piroska, Kiss Sándor egy-egy rajza, Illyés Gyula, Weöres Sándor kéz­írása található benne. Huh, de nehéz, szinte több kilós könyvtehernyinek érzem__ A konyhában az üveg, a fia és a cserép vajkörpülőt, a faszenes és a szabóvasaló­kat, kolbásznyomókat, a kü­lönféle feliratokkal ellátott hadimozsarakat, a­­kávépör­­kölőket, a lószerszámokat, a csöngőket és a még sok-sok egyebet dr. Bakondi Béla felesége mutatja meg. Itt ta­lán a legcsodálatosabbak a kalotaszegi és a karcagi tá­nyérsorozatok. — Látja, kiszorultam a konyhából. Annyi minden van már itt, hogy az ere­detileg éléskamrának kiala­­­kított helyiségben főzök. Képzelheti, mennyi időbe telik, amíg hetente letaka­rítok mindent. De hát nem ibánom. Tudom, hogy mind­egyik darabot mennyire sze­reti a férjem. Sok holmi persze már a pincében kö­tött ki, hiszen már így is alig tudunk lépni . A­­házigazdáik rokkant nyugdíjasok. Most, hogy már jobb idő van, délelőt­tönként a sárvári fürdőbe járnak, délután otthon pi­hennek. Dr. Bakondi Béla időről időre felkerekedik, s Budapestre, vagy az ország­­más részébe autózik, hogy könyvet vásároljon, dedi­­ká­ltasson. Ha útközben va­lami olyasmire bukkan, ami még hiányzik a gyűjtemé­nyéből, vagy ami­be eset­leg beleszeret, azt igyekszik megvásárolni, elkérni, ki­udvarolni. — Beülök egy sarokba, s végignézek a szobán. Min­dig­­ új, kedves számomra a sok-sok látnivaló — moso­­lyodik el a házigazda. — S azután a tárgyak története is eszembe jut. Külön érde­kesség valamennyi. Mi lesz a gyűjtemény sor­sa? Kérdésem egyenlőre kérdés marad. A legkézen­fekvőbb válasz természete­sen az lenne, hogy múze­umba kerülnek a legértéke­sebb darabok. Dr. Bakondi Bélának azonban nem jók a tapasztalatai a felajánlott ■tárgyak múzeumi fogadta­tásáról. Néhány értéket ugyanis már ajándékozott a ■köznek, s olykor-olykor bi­zony köszönetet sem kapott önzetlenségéért. Nem anya­gi ellenszolgáltatást várna tehát cserébe, hanem figyel­mes, emberi gesztusokat. Egy bizonyos: a gyűjte­mény sok-sok érdeklődő­nek okozhatna majd örö­met ... Szenkovits Péter Fotó: Benkő Sándor A konyha kincsei. Ez a kürt ma is szól, mondja dr. Ba­kondi Béla. Videoton a BNV-n Az idei Nemzetközi Vásá­ron a Videoton teljesen új, komplett mikroszámítógép családdal jelentkezik — tá­jékoztatták a vállalat kép­viselői az újságírókat hét­főn. A vállalat megújítja termékskáláját, s az ered­ményeket a tavaszi vásáron bemutatják. A mikroszámí­tógép család legkisebb tagja az első hazai családi számí­tógép, a „TV-komputer”, amely egyaránt alkalmas színes és fekete-fehér video­játéknak, és otthoni vagy iskolai oktatásra is. Pro­fesszionális felhasználásra szintén készítettek szemé­lyi számítógépet, a VT—16- ost. A legnagyobb teljesít­ményű mikroszámítógép a VT-32-es, amely többmun­kahelyes, elsősorban mű­szaki-tudományos felada­tokra kidolgozott rendszer. Ennél a gépnél a Videoton első alkalommal mutat be színes, grafikus display­­terminált. Újra itt vagyok... Beszélgetés Áradsz leg na ! — Hónapok óta szerepel a Magyar Ifjúság slágerlis­táján Bakos Gábor—Szenes Iván: Túl a zsúfolt városon című számával. Milyen vál­tozást hozott ez a dal? — Azóta több új felvé­tel is készült. Februárban pl. a Fővárosi Operettszín­házban megrendezett nyil­vános tánczenei bemutatón Victor Máté—Szenes Iván: Te minden áron jót akarsz nekem című dalát énekel­tem. Aztán hamarosan az üzletekbe fog kerülni egy kislemezem. Az A oldalon levő számot Szikora Róbert, az R-GO együttes vezetője írta, 10 szív, vagy 100 szív nekem mindegy címmel, a B oldalon pedig egy világ­sláger lesz, Shakin Stevens dala, Bradányi Iván magyar szövegével: Csak ezt az éj­szakát. Nagy várakozással tekintek a lemez megjelené­se elé, s remélem, hogy a régi nagy sikereket fogja idézni. — Április 4-én, a Jó es­tét Magyarország gálamű­sorában operával és operet­tel szerepelt. Hogyan fogad­ta ezt a műfajt, ezt a fel­lépést? — Örömmel és nagy izga­lommal. Egyrészt azért, mert kollégáimmal együtt mást csináltunk, mint amit tőlünk a közönség megszo­kott — én pl. Puccini Bo­hémélet c. operájából egy kis részletet, Kacsóh Pong­rác János vitézéből pedig a francia király dalát éne­keltem — másrészt, mert élő adás volt. — Április 18-án pedig a Vigadóban volt egy önálló műsora... — Igen, a Pesti Vigadó rendezésében, Újra itt va­gy* címmel. Ide meghív­tam néhány barátomat is, név szerint Kabos Lászlót, Csuka Mónikát, Albert Fló­riánt és Kékesi Jánost. A műsorvezető Dévényi Ti­­bor, a rendező Csenterics Ágnes volt. A televízió az egész műsort felvette, úgy­hogy egy későbbi időpont­ban ezt a nézők is láthat­ják. — Mit csinál jelenleg? — A Divat­olimpia című ORI-műsorral járom az or­szágot: Békéscsabától Veszp­rémig, Salgótarjántól Sop­ronig csaknem minden vá­rosban megfordulunk. A műsorom érdekessége, hogy — a hagyományoktól elté­rően — csak új dalokat éne­kelek. Ezenkívül most van folyamatban a legújabb Pulzus című tévéműsor fel­vétele, ebben a 10 szív vagy 100 szív című dalomat adom elő. Ez egyébként — pár hét óta — szintén szerepel a slágerlistán. — Az újabb felvételei modern hangvételű dalok. A közönség nagy része vi­szont megszokta Aradszky Lászlótól az örökzöld slá­gereket ... — A félreértések elke­rülése végett: én nem sze­retnék hűtlen lenni a régi nagysikerű dalaimhoz, hi­szen elsősorban ezeknek köszönhetem a közel húsz­éves ténykedésemet a zenei pályán, de az a vélemé­nyem, hogy a mindenkori modern irányzatokat figye­lembe kell venni — és én figyelembe is veszem. Ezt az utóbbi műsoraim temati­kája is bizonyítja. — Közel 20 éve van a pá­lyán. Melyik volt a legked­vesebb dal, melyik sikerre emlékezik vissza legszí­vesebben? — Mindig a legutolsó pro­duktum a legkedvesebb, mindig a legutolsó sikert értékelem a legjobban, mert csak a múltból élni nem lehet. Nap mint nap le kell tenni valamit az asztalra ahhoz, hogy az embert más­nap is szívesen föladják és ha színpadra lép, tap­soljanak. — Hol és milyen műso­rokban láthatjuk legköze­lebb? — Május első felében kerül sor a Vigadóban a Szécsi Pál emlékműsorra. Itt olyan neves kollégák­kal fogok szerepelni többek között, mint Havasy Vik­tor, Ihász Gábor, Katona Klári, Cserháti Zsuzsa... és még sorolhatnám. Azután — a tervek szerint — is­mét szerepelni fogok a tele­vízióban, a Zenebutik egyik adásában. Ami pedig az­ ORI-műsorokat illeti: most indul Budapesten az Ujjé a ligetbe nagyszerű című mű­sor — ebben szintén szere­pelek, nyáron pedig a ba­latoni fellépések következ­nek. Június 24-től — 10 na­pon keresztül — Siófokon, a hajón, majd a környék mű­velődési házaiban és a sza­badtéri színpadokon láthat a közönség. Sziklai—Nagy Fotó: Romankó Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából a budapesti Filmmúzeumban május 28—június 2. között. A rendezvényen a finn filmművészet legfrissebb alkotásait láthatja a magyar közönség. A filmhetet megnyitó díszelőadáson hétfőn este Lauri Törhonen „Égő an­gyal” című filmjét láthat­ja a közönség. A lírai hang­vételű alkotás azt a folya­matot mutatja be, ahogyan egy vidéki elmegyógyinté­zetben dolgozó ápolónő lel­kileg összetörik. A finn filmművészetet bemutató programban sze­repel a Dosztojevszkij-re­­­gényt mai helsinki környe­zetbe helyező „Bűn és bűn­­hődés” című film, amely Aki Kaurismaki rendezésé­ben izgalmas szellemi ka­landot ígér a regényt is-­­merőknek. 1984. május 27. Vasárnap

Next