Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
------------------------- Negyven éve történt------------------------Egységtörés a tőkéért, függetlenségért A Magyar Front megalakulásának évfordulója A II. világháború előestéjén és első éveiben még úgy látszott, hogy Magyarországnak közvetlen előnyei származnak a német szövetségből. A trianonitraumát jórészt feledtették a revíziós sikerek, a bécsi döntések „országgyarapításai”. Igazolódni látszott az ellenforradalmi korszak legitimáló lényege: az irredenta külpolitika. Sőt, a külpolitikai sikereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet az országban. A hadsereg és a hadiipar felszívta a jelentős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést, mi lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyenlegünk a végső elszámolásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta baloldal azonban már kezdettől figyelmeztetett a hitlerista német elkötelezettség ország- ésbékeromboló veszélyeire. Szétszórt s egymással is viaskodó csoportjaiban hamarosan az együttműködési lehetőségek felkutatása került előtérbe. A népfrontpolitika végleges elfogadásának jegyében 1941. folyamán a Kommunisták Magyarországi Pártja új jelszót hirdetett meg: a független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavát. Ez alkalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti-népi összefogás alapjainak lerakására. A szociáldemokrata baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak bekapcsolódása eredményezte aztán a tüntetéseket a Batthyányi örökmécsesnél, Petőfi szobránál. Az 1941-es kísérletek korai és impozáns példája a Népszava híres karácsonyi számának antifasiszta és népfrondos hevülete volt. A hamarosan megalakuló Magyar Történelmi Emlékbizottság aláírás-gyűjtései, az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi szobornál pedig már a másik Magyarország jelentkezéséről és növekvő erejéről tanúskodott. Az ellenállási mozgalom fejlődésében is cezúrát jelentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálingrád, Voronyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két isíkon is megindult a háborúból való kiválás irányába. Részint a kormányzó környezete kezdett rendszerátmentési célzattal vérszegény béketapogatózásokba Svájcon, Törökországon keresztül. Erre az is vezette, hogy ne a Szovjetunióval kelljen közvetlenül tárgyalnia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való kilépés csak aktív ellenállással, csak Németországgal szembefordulva lehetséges. Ez a kétirányú mozgás pedig mindenféleképpen növelte — az üldözések ellenére — az antifasiszta erők befolyását, a békevágyat. Egyúttal a kormányzat, a horthysta körök céljaival ellentétben a háború utáni demokratikus kibontakozás esélyei és elképzelései is növekedtek. Az 1943-as híres szárszóikonferencia — a maga népfrontos jellegzetességével — egyik jele volt ennek. A radikalizálódást azonban korlátozta, hogy a lakosság még közvetlenül nem érzékelte a háborút és a voronyezsi katasztrófa óta magyar hadsereg nem volt a fronton. A hitlerista német megszállás 1944. március 19-én — mondhatni — tiszta vizet öntött a pohárba. Az egész legális baloldalnak, a szociáldemokrata pártnak, a Kisgazdapártnak és a Parasztszövetségnek a betiltása, a sajtó teljes gleichschaltolása, a többezer baloldali és németellenes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a politikai ellenállás közös szervezeti keretének a megteremtését. Az 1943-tól Békepárt néven működő KDMP kezdeményezésére a kommunisták, az SZDP baloldala, a Kisgazdapárt és a legitimisták (később a Parasztpárt is csatlakozott) május közepén létrehozták a Magyar Frontot. Június eleji kiáltványában új népi szabadságharcot, felszabadító háborúthirdetett a németek és cinkosaik kiverésére, a békéért, a független és demokratikus Magyarország megteremtéséért. A Magyar Front megalakulása a hazai ellenállási mozgalom addigi legjelentősebb eseménye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propaganda lehetőségei, ugyanakkor pedig a Front olyan rétegekre és körökre is kiterjesztette befolyását, amelyek — bár náciellenesek voltak — a kommunistáktól idegenkedtek. A Magyar Front minden törekvése, sőt a fegyveres ellenállás jelentősége ellenére, a sajátos történelmitársadalmi okokból nem jöhetett létre a sikeres németellenes szembefordulás legfőbb feltétele: a népi ellenzék, a hadsereg és az uralkodó körök összefogása és közös akciója. Ebben a felelősség egyértelműen az utóbbiaké. Ám a Front tevékenysége nemzeti tudatunk fontos része és egészséges nemzeti önbecsülésünk jogos táplálója. D. M. Szovjet pártmunkás küldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására május 28—30. között Anatolij Cserngajevel, az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztálya helyettes vezetőjével az élen szovjet pártmunkás küldöttség tartózkodott hazánkban. A küldöttséget fogadta Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. A szovjet vendégekkel Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője és Kovács László osztályvezető-helyettes folytattak megbeszélést a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközikommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. emlékmúzeuma á két emlékeivel találkozunk: megsárgult fotókon zsúptetős házak, népviseletbe öltözött parasztok, s néhány festett, faragott pad, szék és „szökrény” — így nevezték a ládát, amelyben a ruhákat tartották. Néhány dokumentum Vajszló régmúltját is megidézi: első okleveles említése 1244-ben történt. Az Ormánságra a harmincas években a népi írók hívták fel a figyelmet: az egykézés, a gazdasági bajok, a népi kultúra tragikusan gyors pusztulása iránt aggodalmát sok író, politikus, orvos, pap, néprajzkutató fogalmazta meg riportban, szociográfiában, regényben. Ezeknek a műveknek első példányai vagy későbbi kiadásai éppen úgy megtalálhatók itt, mint számos dokumentumértékű fénykép: Kodolányi Bajcsy-Zsilinszky Endrével Pálikövén; előadás közben a nevezetes szárszói konferencián, Illyés Gyula, Sinka István, Darvas József, Németh László társaságában. És itt láthatók Kodolányi finnországi utazásainak emlékei is, köztük élete egyetlen kitüntetése, amelyet a finn köztársaság elnöke fűzött mellére a két nép barátságának ápolásáért. Egymáshoz közel kerültek Kodolányi temetésének fényképei és a pályakezdés dokumentumai: levelek, beszédek, cikkek és 1961-es második baranyai utazásának fényképei, amikor a nagybeteg író még egyszer ellátogatott ifjúsága színhelyére. Külön érdekesség, hogy az eredetivel megegyező módon korabeli és részben a család tulajdonában lévő bútorokkal rendezték be az idős Kodolányi erdőmérnöki irodáját: íróasztalán ott élt telefonja és írógépe. G. T. Részlet Kodolányi János vajsáléi emlékmúmernából. 1984. május 31. Csütörtök Előkészületek a betakarítási szezonra A nyári betakarítás előkészítésében részt vesznek a MEDOSZ képviselői. Ellenőrzik a munka és a balesetvédelmi előírások betartását, figyelemmel kísérik, hogy megfelelők-e a munkakörülmények, illetve a szociális ellátás. Amint a MEDOSZ- ban elmondták: ezekben a napokban több száz munkavédelmi felügyelő, szakszervezeti megbízott járja a mezőgazdasági üzemeket, igyekeznek feltárni a hiányosságokat és intézkednek azok megszüntetésére. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a berendezések biztonsági előírásainak betartására. A statisztikák szerint ugyanis a nyári munkák során előforduló ■baleseteknek csaknem 70 százaléka a gépek, szerszámok használatával kapcsolatban következik be. Éppen ezért a tavaszi gépszemléknél mindenütt jelen vannak a szakszervezet megbízottjai is. Tapasztalható, hogy a géppark egy része elöregedett, az üzemeltetéshez csak alapos vizsgálat után adják meg az engedélyt. A szállítás is veszélyforrás, ám nem is annyira a gép hibája, mint inkább az emberi figyelmetlenség idézi elő a bajt. Ezért az előkészületi munkáknál, a MEDOSZ megyebizottságai segítik és ellenőrzik a balesetvédelmi oktatást, s e tanfolyamok szervezésében szintén sok helyen részt vállalnak. Az elmúlt években a mezőgazdasági nagyüzemekben a szociális ellátás sokat javult. Az aratók jó munkakörülmények között dolgozhatnak. A gazdaságokbiztosítják — amennyiben a dolgozók igénylik — a napi ötszöri étkezést. Egyszer főtt ételt is visznek az aratóbrigádokhoz. A gazdaságok konyháin a nehéz munkára való tekintettel feljavított, kalóriadús étrendet állítanak össze. Gondoskodnak a hűsítő itail utánpótlásról. A mezei munkások kulturált étkeztetésére több megyében mozgó ebédlőket rendszeresítenek. Az állami gazdaságok teherautóit átmenetileg „étteremmé” alakítják, s a tábla szélén, fehér asztal mellett ebédelhetnek az aratók. A tmk-műhelyek leleményes megoldásai sok helyen lehetővé teszik a mozgó zuhanyozók, tisztálkodók használatát, ám a szakszervezeti aktivisták tapasztalatai szerint néhol erre az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítanak az üzemek vezetői. Pedig az alkalmi zuhanyozók felállítása nem annyira a pénz, mint az ötletesség kérdése. Fejtörést okozó tábla ■ Útbaigazít a tábla Szombathelyen, a Petőfi Sándor utca 30. számú ház előtt, a járdán. Információt ad autósoknak. Ez a rendeltetése. De azzal, ahogyan és ahová kirakták, kapott egy másik funkciót is. Veszélyt jelent a puszta létével. Ha valaki túl közel merészkedik hozzá, s másfelé figyel, annak könnyen betörhet a feje is. Az egyik környéken lakó eddig három itt történt balesetnek volt szemtanúja, s ami ebben különösen megdöbbentő: mindhárom szenvedő fehér bottal közlekedik, ők sajnos nem észlelhették időben a veszélyt__ Ám azokat, akiknek látásával egyébként semmi baj nincs, mégis hasonlóképpen járnak, érheti-e szemrehányás holmi figyelm ellenségért? Kötelességük-e árgus szemekkel figyelniök a járdán haladóknak az efféle alattomos veszélyekre, amelyeknek normális körülmények között egész egyszerűen nem szabadna létezniük? A fényképen jól látszik a veszélyhelyzet, s érződik az is, hogy akik odaállították, korántsem végezték gondolkodva és felelősséggel munkájukat. Elég régen volt már, azóta többször (legutóbb tanácstagi beszámolón) szóvá tették a dolgot, de visszhang eddig nem jött rá. Mintha csak megvárnák, amíg — döntő érvként — valakit a mentő visz el a helyszínről. Sajnos, ez a bizonyos tábla nem egyetlen a maga nemében. Vannak társai és vannak a járda közepére állított lámpaoszlopok is (Kőszegen találni rá jó példát a Temető utcában), amelyek kihelyezői mintha csak szándékosan vétenének a józan ész, meg a testi épség ellen. (lakatos) Fotó: B. S. A túlóra ellenszere Az ügyvitelben, adminisztrációban dolgozók régi gondja, hogy mérlegkészítéskor, leltározáskor, időszaki záráskor megszaporodik a munka, s napi munkaidő nem elegendő a feladatok elvégzésére. Sok vállalatnál megszaporodik ilyenkor a túlórák száma, más időkben meg sok adminisztrátornak az a gondja, miként csoportosítsa úgy a semmittevést, hogy az lázas tevékenységnek lássék. Így volt ez éveken, évtizedeken át a szombathelyi Centrum Áruházban is. A hajrák idején összegyülemlett túlóradíj jól jött ugyan a dolgozóknak, de nem kárpótolta a lányokat, asszonyokat, főleg a gyermekes családanyákat a gyermekektől, családtól elvont időért. A szakszervezet sem helyeselte a túlórák elszaporodását, s szépséghibája volt ez a vállalati gazdálkodásnak, a munkafegyelemnek is. Sokan úgy vélik, hogy a kereskedelemben a munka természete miatt nem lehet megszüntetni a túlórázást, de a Centrum Áruházban már hosszabb idő tapasztalata az ellenkezőjét bizonyítja. Az ügyviteli dolgozók körében már több mint egy esztendeje bevezették a rugalmas munkaidő rendszert. Ennek lényege, hogy az adminisztrációban dolgozók nagyobb szabadságot kaptak munkaidejük beosztásában. Feletteseik jóváhagyásával maguk, s természetesen a feladatok határozzák meg, milyen munkaidőbeosztásban dolgoznak. Az eredmény: szinte teljesen megszűnt az áruházban az adminisztrációban dolgozók túlóráztatása, több idő jut a családra, pihenésre, szórakozásra, s mégis időben elkészülnek a leltározásokkal, időközi zárásokkal, jelentésekkel, mérlegbeszámolókkal. Mindezt a Kiváló Áruház cím átadása alkalmával hallottuk az áruház vezetőitől, kiemelve, hogy számos más szervezési intézkedés mellett ez is hozzájárult a gazdasági eredmények javulásához, a vevők jobb kiszolgálásához, a dolgozók közérzetének, hangulatának javításához. (foly) Ünnepi könyvhét (6.) Élénk az érdeklődés. (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3