Vas Népe, 1984. október (29. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

A Minisztertanács legutó­bbi ülésén népesedéspolitikai kérdésekről tárgyalt, és a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának állásf­oglalását alapul véve hosz­­szabb távra szólóan meghatározta a teendőket. A CSALÁDI ÉLET és a gyermeknevelés állami tá­mogatásának rendszere ha­zánkban széles körű, és nemzetközi összehasonlítás­ban is megállja a helyét. Az elmúlt évtizedben több íz­ben sor került a családi pót­­­lék emelésére, bővült a jo­gosultak köre, tovább­ fejlő­dött a gyermekgondozási se­­­gély rendszere. Növekedett a gyermekes családokat se­gítő pénz­ben­i juttatások ré­szesedése a nemzeti jöve­delemből. Javultak a gyer­mekvállalás egészségügyi feltételei, emelkedett a szü­­lészeti ellátás színvonala, csökkent a művi vetélések száma és a csecsemőhalan­dóság. , Számottevő előrelépés tör­tént a gyermekintézmény ellátásban. Az óvodai ellátás csaknem teljes körűvé vált, s egyre több gyermeket le­het bölcsődében elhelyezni. Az állami erőfeszítéseket számottevő társadalmi mun­ka egészítette ki. A gyer­mekes családokat fokozato­san bővülő szociálpolitikai kedvezmények segítik a la­­­­káshoz jutásban. A dolgozó anyák gyermekgondozási és gyermeknevelési teendőik ellátásához pótszabadságot és munkaidő-kedvezménye­ket kapnak. Az elmúlt évtizedekben — társadalmi törekvéseinkkel összhangban — tovább fo­kozódott és magas színvo­nalon állandósult a nők, kü­lönösen a fiatalabb korosz­tályok munkavállalása (a 14—29 éves nőknek 1949- ben 44 százaléka, 1960-ban 48, 1970-ben 65, 1980-ban 75 százaléka volt kereső). AZ ORSZÁG NÉPESEDÉ­SI HELYZETE az elmúlt években kedvezőtlenül vál­tozott. A családok nagysága nem biztosítja a népesség újratermelődését, annak el­lenére, hogy az elmúlt évti­zedben csökkent a gyermek­telen és az egygyermekes családok aránya, számban növekedett és általánossá vált a kétgyermekes család. Ahhoz, hogy a népesség lé­­lekszáma hosszú távon vál­tozatlan maradjon, családon­ként — átlagosan — kettő­nél több gyermeknek kelle­ne születni. Ezt az arányt — a háromgyermekes csa­ládok viszonylag kis­­száma miatt — hosszabb idő óta nem sikerült elérni. A né­pesség csökkenésében nagy szerepe van annak, és aggo­dalomra ad okot, hogy a ha­landóság kedvezőtlenül ala­kul, s különösen a 30 éven felüli férfiak körében nö­vekszik. Az alacsony születési szám miatt a népességen belül csökken a gyermekek ará­nya. A termékenység alaku­lására kedvezőtlenül hat, hogy évek óta mind keve­sebben kötnek házasságot, s nő a házasságon kívüli együttélések száma. Kisebb ingadozásokkal to­vább nő a válások száma, különösen a fiatalok köré­ben, s emiatt sok gyerme­ket csak egy szülő nevel. A KORMÁNY MEGERŐ­SÍTETTE azt a szándékát, hogy a népesedés ügyét fon­tos társadalompolitikai kér­désként kezeli. Szükséges­nek tartja azoknak az in­tézményes gondoskodási for­máknak a rendszeres meg­újítását, amelyek biztosít­ják, hogy a nemzet alkotó tevékenysége kiegyensúlyo­zott népesedési alapokon nyugodjék. Ugyanakkor to­vábbra is tiszteletben tart­ja az állampolgárok jogát az önálló családtervezésre. A Minisztertanács a né­pesedési helyzet javítására olyan — hosszú távon, fo­lyamatosan érvényesülő — állami és társadalmi tevé­kenységet tart szükségesnek, amely lehető­vé teszi, hogy a népesség csökkenésének folyamata mérséklődjék, nagyobb távlatban megáll­jon, majd a népesség újra gyarapodjék, javuljon a né­pesség korösszetétele. Hosz­­szabb távon növekednie kell a születések számának és tartósan mérséklődnie a ha­lálozási aránynak. A népességcsökkenés mér­séklése, majd megállítása érdekében erősíteni kell a családok gyermekvállalási hajlandóságát. Kívánatos hogy gyarapodjon a három­­gyermekes családok száma. A család pótolhatatlan szerepet tölt be a gyerme­kek gondozásában, nevelé­sében, a társadalmi életre való felkészítésben és az időskorúakról való gondos­kodásban. A gyermekválla­lásnak, a gyermeknevelés­nek és a rászoruló idősek családon belüli gondozásá­nak társadalmilag hasznos munkaként kell elismerést kapnia. Fokozatosan, az or­szág teherbíró képességének növekedésével összhangban meg kell teremtenie az eh­hez szükséges jogi, pénz­ügyi és más feltételeket. Emelni kell az anyai hi­vatás társadalmi rangját, egyúttal biztosítva, hogy megmaradjanak, sőt erősöd­jenek a női egyenjogúság­ban elért eredmények- meő kell segíteni annak a szem­léletnek a térnyerését, amely a gyermekvállalást, az öre­gekről való gondoskodást, a kiegyensúlyozott családi éle­tet tiszteletreméltó és kö­vetendő példának tekinti. Különös gondot kell for­dítani a többszörösen hát­rányos helyzetű családok életkörülményeinek fokoza­tos javítására. Arra kell tö­rekedni, hogy az ilyen csa­ládok gyermekei az átlagos­nál több segítséget­­ kapja­nak az életpálya megalapo­zásához és a társadalmi be­illeszkedéshez. A GYERMEKNEVELÉS, az idősgondozás, valamint a munkavállalással járó köte­lezettségek jobb egyezteté­sének elősegítésére bővíteni kell azokat a foglalkoztatá­si formákat, amelyek a nők számára több választási e­­hetőséget adnak arra, hogy mennyi időt kívánnak csa­ládgondozásra, illetve szak­mai hivatásuk gyakorlására fordítani. E célból szorgal­mazni kell a részmunkaidős, a bedolgozói foglalkozta­tást és a rugalmas munka­rendek elterjedését, növelni szükséges a vállalatok ebbé­li érdekeltségét. A hosszú távú népesedés­­politikai célok valóra váltá­sa érdekében a kormány szükségesnek tartja, hogy az állam hatásosabban támo­gassa a gyermekeket válla­ló és nevelő családokat. Ezért szándékában áll a ter­hesei és gyermekágyi se­gély folyósításának négy hét­tel való meghosszabbítása, valamint az egyszeri anya­sági segély összegének eme­lése. Kívánatos, hogy a gyermekek egyéves korukig általánosan, hároméves ko­rukig a mainál nagyobb arányban a családjukban nevelkedjenek. A gyermek­­gondozási segély korszerű­sítése céljából fokozatosan bevezetésre kerül a gyer­mekgondozási díj rendszere. Ez az ellátás arra hivatott, hogy nagyobb mértékben pótolja a kisgyermekét gon­dozó anya keresetét. A gyer­mekgondozási díj a munka­­viszonyhoz és a munkabér­hez kötődik. A beteg gyer­mekek otthoni ápolása érde­­kében a gyermekápolási táp­pénzre jogosultság a jövő­ben kiterjed a gyermek 10 éves koráig, egyszersmind lehetővé válik, hogy a gyer­mekápolási táppénzt a szü­lők kedvezőbb feltételekkel vehessék igénybe. A gyermekes családok jö­vedelmi helyzetének javítá­sa szükségessé teszi, hogy a családi pótlék fokozatosan — a­ gazdasági lehetőségek­kel összhangban — mind nagyobb mértékben járuljon hozzá a gyermeknevelés csa­ládi költségeihez. A CSALÁDALAPÍTÁS és a gyermekvállalás feltételei­nek­ javításában különös fontossága van annak, hogy rövidebb legyen a lakásra várakozás ideje, s mérsék­lődjenek terhei. Ez szüksé­gessé teszi, hogy meggyor­suljon a lakáshoz jutás több lépcsős rendszerének gya­korlattá válása, bővüljenek az előnyös elő­takarékossági formák, s a jelenleginél kedvezőbb, a több gyerme­ket vállaló családokat job­ban támogató hitelfelvételi és -törlesztési konstrukció­kat alakítanak ki. Fokozatosan létre kell hozni az egységes család­gondozói hálózatot. Ennek az a feladata, hogy a csalá­di élet meghatározó szaka­szaiban felvilágosító és gon­dozó munkát végezzen, s tá­mogassa az átmenetileg vagy tartósan nehéz hely­zetbe kerülő családokat. A kedvezőbb születésszám elérésével és a gyermekne­velés feltételeinek könnyíté­sével egyenlő rangú népe­sedéspolitikai cél, hogy ja­vuljon a népesség egészségi állapota, ne romoljon tovább a halandósági arány, illető­leg e tekintetben is javulást érjünk el. A csecsemőhalandóság lé­nyeges csökkentése érdeké­ben fejleszteni kell a gyer­mekvállalás egészségügyi feltételeit, a terhesgondozást és a szülészeti ellátást. A lakosság egészségi álla­potának javításában — az egészségügyi ellátáson kívül — fontos tényező, hogy emelkedjen az egészségkul­túra általános színvonala, s visszaszoruljanak az egész­ségkárosító szokások. Prog­ramot kell kidolgozni és végrehajtani annak elősegí­tésére, hogy mérséklődjön az alkoholzimus és a do­hányzás, egészségesebbé vál­jon a táplálkozás, s csök­kenjenek a környezeti ártalmak. A KÜLÖNBÖZŐ IDŐTÁ­VÚ népgazdasági tervekben az eddiginél átfogóbban és következetesebben kell ér­vényesülnie a népesedéspo­litikai céloknak és érdekek­nek. A népesedéspolitikát szolgáló intézkedéseket a népgazdasági tervekben úgy kell időzíteni, hogy a gyer­mekvállalás és-nevelés, va­lamint az egészség megóvá­sának legfontosabb feltételei már az elkövetkező évek­ben érezhetően javuljanak. sei állapította­­ meg, hogy katonai szolgálatuk első hó­napját­­kemény munká­val, ' 'becsületes helytállással tudhatják maguk mögött, de a hátralevő tizenhét még keményebb és bonyo­lultabb munkát tartogat. Meggyőződése, hogy az egy­ség hagyományaiihoz és jó híréhez méltóan ezután is derekasan helytállnak. — Elbizakodottság nélkül mondhatjuk — hangoztatta —, hogy a Magyar Néphad­sereg a kor színvonalán ál­ló, modern hadsereg, amely a Varsói Szerződésben tö­mörült egyesített fegyveres erők tagjaként politikailag, erkölcsileg egységesen kész és képes a számára megha­tározott feladatok végrehaj­tására. Beszéde végén köszönetet mondott a szüleiknek és­­to­vábbi gondosságukat kérve a katonafiúknak jó szolgá­latot, nekik boldogságot­­kí­vánt családi életüikben. Esküt tett társai nevében — mellette szüleivel — Paul István honvéd ígérte, hogy az idősebb katonákkal vállvetve, a legjobb tudásuk szerint dolgoznak a rájuk váró feladatok végrehajtá­sában. A párt-, állami és ifjúsá­gi szervek üdvözletét Ma­gyar Elemér megyei KISZ- titkár tolmácsolta azzal a­­központi gondolattal, hogy katonának lenni felelősség és tisztesség. Az elsőit a ka­­tonaes­kü most rakta a vál­­lalatra, a másodikat azzal a munkával kell kiérdemelni­ük, amit ezután ezzel a fe­lelősséggel elvégeznek. Az ünnepséget a hagyo­mányos díszmenet, majd az Internacionálé zárta. KÖRMEND. A város főte­rén a kép szántó azonos a szombathelyivel. Szülők, hozzátartozók ezrei a tér közepén zsinóregyenes so­rokban moccanatlanul álló szeretteik körül, várakozó, ünnepi hangulat. A dísz­emelvényen, az elnökség tagjai között ugyanúgy ott voltak a párt- és állami vezetők, a társ fegyveres testületek parancsnokai, üzemek, intézmények kép­viselői. Szabó Sándor őrnagy kö­szöntő, megnyitó szavai után Mester Tibor honvéd előolvasásával felhangzott a katonai eskü, utána Meglécz Gyula alezredes, a Határ­őrség Országos Parancsnok­ságának képviseletében mondott ünnepi beszédet. A beszéden végigvonult a ka­­tonaesten­y meghatározó je­lentősége a fiatal katonák életében és az a gondolat, hogy az abban fogadtak hű­séges teljesítése egész né­pünk megbecsülését vívja ki. Az esküt­­tett határőrök és honvédek nevében Le­gát Tibor határőr tett ígé­retet a legjobb képességeik szerinti helytállásra. A párt-, KISZ, állami és társadalmi szervek köszön­tését Kovácsáé Csoknyi Éva városi KISZ-tittikár fe­jezte ki­­beszédében. A fiatal katonák díszme­­netében gyönyörködött ez­után a közönség. A szép katonaünnepet az Interna­­cionálé zárta. (várhelyi) Fotó: H. P., M. T. Apa és testvér az eskümondó oldalán Körmenden. 1984. október 2. Kedd Sokszor beszélünk a művelődési központok kisugárzó szerepéről, ha­tásáról. Arról van szó, hogy egy-egy nagyobb településen, városban jó körülmények között dol­gozó művelődési intéz­mény segíti a ,,kistestvé­reket", azaz a környező falvak kultúrházait, klubkönyvtárait. Az ilyen segítségnyújtásról hal­lottam a minap Szaka­­sits Lászlótól, a csákány­­doroszlói tanácselnöktől, aki elmondta, hogy a fa­luban a közművelődés elég alacsony színvona­lon áll. Évek óta nincs igazgatója a művelődési háznak, az egyetlen mű­­velődési lehetőséget az alkalmankénti körmendi színházi estek jelentik, illetve jelentenék, ha... Ha a Körmendi Ifjú­sági és Művelődési Köz­pont kérés és hívás nél­kül esetenként meg nem jelenne, s amatőr mű­vészeti együtteseivel nem szerepelne. Színvonalas, jó előadásokat kapnak így ingyen, s ami nagy szó: önként. (Hány mű­velődési központ vezető­jétől hallottam már azt, hogy ajánlott műsoraik süket fülekre találtak, nem kérték, nem igé­nyelték ezeket!) Talán ez a gesztus is hozzájárult ahhoz, hogy létrehozták Csákánydo­­roszlón az általános mű­velődési központot, amelyben az óvoda, az iskola és a közművelődés egy kézből irányítása ré­vén szervezettebb, ered­ményesebb a munka. Ezt remélik a csákány­­doroszlóiak is. Azt pél­dául, hogy a pedagógu­sok nemcsak az iskolá­sokkal, hanem a község felnőtt lakosságával is foglalkoznak, esetleg szakköröket, klubokat vezetnek, megteremtik a közművelődés apró mű­helyeit. Esetleg a régen sikeres színjátszócsopor­tot i­s életre lehetne hív­ni... Szóval tervezget­nek. Amikor megköszön­ték a körmendiek eddigi segítségét, elmondták, hogy a továbbiakban is igénylik ezt. S ha ők eddig segítet­tek, miért ne tennék most, amikor a települé­sen is megmozdult vala­mi­t a kisugárzás hatá­sára? !­ (szakály) Illatos pavilonsor Bük­gyógyfürdőn, a pavilonsor ivócsarnoka és ajándékboltjai közelében üzemel az Utasellátó bü­féje, ahol a többféle üdí­tő és egyéb helyben fo­gyasztható italféleségen kívül grillcsirke, főtt kol­bász és debreceni, vala­mint sült hal is kapha­tó. A sült hal vásárlási és fogyasztási lehetőségé­re az autóbuszállomásra érkezőket, majd onnan a gyógyfürdő bejárata és a reumatológiai szakren­delő épülete felé igyek­vőket az égett olaj és hal vegyes illata figyel­mezteti. A bűzös és so­kak számára — hol ke­vésbé, hol erősebben érezhető — kellemetlen szag reggeltől a késő dél­utánig terjeng, a széljá­rástól függően gyakran eljut a nemzetközi be­szélgetések gyors lebo­nyolítására használt tele­fonfülkéig is. Az égett sült hal és sokan nem bírják, ezért nappal messze elkerülik a pavilonsor ezen részét, a telefonfülkét is a szag­talan késő­ délutáni és esti órákban veszik igény­be. A huzamosabb ideig Bük­fürdőn tartózkodó külföldi, főleg osztrák és nyugatnémet vendégek az idei nyáron többször is méltatlankodva jegyez­ték meg, hogy az ilyen olaj kellemetlen szagát „illat” nem illő egy gyógyhelyhez, náluk ilyesmit nem tűrnek és nem engednek meg! A környezetszennyezés­nek tekinthető penetráns szagot azonban nemcsak a külföldiek észrevétele­­zik, hanem a magyar ál­lampolgárok is. Környe­zeti kultúránk általános színvonalának emelése és a gyógyhely népszerű­ségét csökkentő szagálla­pot megszüntetése miatt itt az ideje, hogy az üze­meltető és az intézkedés­re hivatott hatóságok mi­előbb megtegyék a szük­séges intézkedéseket! Dr. Pajor Géza Csillagászati hét nyílt

Next