Vas Népe, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

Átadták a díjakat a legjobb tej- és hústermelőknek Ünnepség a megyei tanácson Az ismerős arcokat látom itt Szombathelyen, a megyei tanács nagytermében, ahol rövidesen átadják az okle­veleket, a pénzjutalmakat azoknak a nagyüzemeknek és a kistermelőknek, akik a legjobb eredményt érték el a tavalyi megyei tej- és hús­termelési versenyben. A megszokott arcok azt jelen­tik, hogy hagyományosan azok a tenyésztők tartják, szilárdítják magukat a ver­senyben, ahol a legjobban értik a tej- és hústermelés módját, ahol további fantá­ziát remélnek a marhatar­tásban, akiket évek óta va­lamilyen elismerés átvételé­re szólítanak. Persze első helyezett mindig csak egy lehet... Az eseményen je­len van Németh György, a megyei pártbizottság osztály­­vezetője is. Dr. Németh Miklós, a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője arról ad tájékoztatást, hogy az évről évre meghirdetett verseny ismét kedvező fogadtatásra talált a nagyüzemek és a kistermelők körében. A va­si nagyüzemek közül 49 gaz­daságban tartanak tejhasz­nú, hétben tej- és húshasz­nú állományt. Kettőben csak húshasznú tehenészet van, míg három nagyüzem növendékneveléssel és mar­hahizlalással foglalkozik. Az osztályvezető a továbbiak­ban vázolja a megye mar­haállományának alakulását. Az előző évhez képest az összlétszám 2,3, a tehénlét­szám 4,1 százalékkal keve­sebb. Tavaly 37 gazdaság 1354-gyel csökkentette tehén­­állományát, s a termelésbő­vítő beruházások sem való­sultak meg maradéktalanul. A mai igényeknek, követel­ményeknek megfelelő telep­szerű fejlesztés csak hat tsz­­ben történt meg, s a közeli jövőben új telepek építése, és telepi rekonstrukció nem várható. Ezután azt hallom: a me­gye tsz-eiben 4191, az álla­mi gazdaságokban 4796, a kisüzemekben 3595 liter tej egy tehén évi átlagos ter­melése. Kár, hogy még most is van olyan nagyüzem, ahol 3 ezer liter alatt van a te­henenként­ évi fajlagos ho­zam. Különben a gazdaság­ban fejnek 5 ezer liter fe­letti átlagot, 19-ben 4—5 ezer liter között, 27-ben 3— 4 ezer liter között. E té­nyeknél idézve azt hangoz­tatja az előadó, mennyire alapvető, hogy jövedelmező legyen a tejtermelés, mert csak ez állíthatja meg a marhatenyésztésben tapasz­talható kedvezőtlen jelen­ségeket. A vasi nagyüzemek tava­lyi eredményeik alapján is beleszóltak az országos tej- és hústermelési verseny he­lyezéseibe, s két vasi álla­mi gazdaság és 3 termelő­­szövetkezet rangos elisme­rést kapott. Első helyezett lett például a Csepregi Állami Tangazdaság, amely­nek több mint 500-as lét­számú magyartarka állomá­nyától átlagosan 4796 kilót fejtek. Harmadik helyezett az ostffyasszonyfai­­ Petőfi Tsz. Különdíjban részesí­tették a vasvári Kossuth, a simasági Május 1. Tsz, és a Sárvári Állami Gazdaság te­henészetét, illetve tejterme­lését. Ezután átnyújtották az el­ismeréseket a megyei ver­seny díjazottjainak. A verseny I. kategóriájá­ban az egy tehénre jutó lak­­tációs termelésben első lett a répcelaki Nagymező Tsz, átlagban 6229 kilós hozamá­val. Második a csákánydo­­roszlói Kossuth Tsz, ahol 5815 kilót fejtek, s ugyan­csak második helyezésre ér­demesítették a vasaljai Pin­kamenti Tsz tehenészetét, ahol 5530 kilós a tehenek évi átlagos termelése. Har­madik díjat kapott a cell­­dömölki Sághegyalja Terme­lőszövetkezet 5053 kilós, valamint az egyházashetyei Berzsenyi Tsz a 4384 kilós termelésével. A II. kategóriában az egy tehénre jutó tejzsírtermelést vették alapul. Ebben első lett a sárvári Kossuth Tsz, ahol 222,8 kiló zsírt, máso­dik a bajánsenyei Kerka­­menti Tsz, ahol tehenenként 208,2 kiló zsírt termeltek. A hústermelési verseny­ben első helyezett lett a vasvári Kossuth Tsz 86 pontjával, második az egy­házashetyei Berzsenyi Tsz, mely nagyüzem ugyancsak 86 pontot szerzett. A kistermelők versenyé­ben, ahol az értékesített össztejet vették a helyezés alapjául, az I-es kategóriá­ban első lett Mosolits Ernő rábagyarmati gazda, aki 8 tehene után 40 468 liter te­jet adott a közfogyasztásba. Második helyezett Zámbó Géza kemenessömjéni ter­melő, aki 10 tehéntől 37 547 liter tejet értékesített. Har­madik helyezett lett Kis­gazda Zoltán szaknyéri te­nyésztő, aki 11 tehenétől 33 813 liter tejet juttatott a közellátásba. Ugyancsak a kistermelők versenyének II. kategóriájá­ban, ahol az 1 tehén után értékesített tej mennyiségét vették figyelembe, első dí­jat kapott Németh László zsennyei lakos, aki egy te­héntől évi 7073 liter tejet fejt, illetve értékesített. Má­sodik lett Németh Antal mesterházi tenyésztő, aki tehenenként 6971 litert, har­madik Szanyi Miklós ölbői kisgazda, aki 6169 liter te­jet adott el egy tehénre ju­­tóan. (A kistermelők pénz­jutalomban is részesültek.) A megyei tanács vb kü­löndíját — 40 ezer forintot — a vasvári Kossuth Ter­melőszövetkezet kapja, mely nagyüzem mind a tejterme­lésben, mind a hústermelés­ben jeleskedett. El­ismerés­ben részesíti partnergazda­ságait a TAURINA és a Vas megyei Tejipari Válla­lat is. Udvardy Gyula­Fotó: Kaczmarski Zoltán Szabó László, a megyei tanács elnökhelyettese átadja a megyei tanács vb különdíját Jeszti Alajosnak, a vasvári Kossuth Tsz elnökének. piactéren Május dereka van, végre melegebb az idő, a padokon idősebb emberek sütkérez­­­nek. Egy kismama gyer­mekkocsival, odébb három diáklány egy három könyv­vel, valószínű, érettségire készülőik. Kis szétlő libben, orgona­illatot permetez. A fák, bokrok átgbagaólból gerlepár bugása és más madarak csi­ripel­ése andalít. Békesség, ■nyugatom. De hált a május, „hivatalosan” is a béke hó­napja. Negyven éve, hogy véges­zakad­t a második vi­lágháború borzalmainak. Ki emlékszik azokra a napokra? Hogy nézhetett ki akkor ez a város? Kérdésemre választ ke­resve egy kis padon két öreg apuka mellé ülök. Emlékeznek-e? Rám emelek tekintetüket. Talán egy kicsit rosszallón is, hogy ilyen kérdezőskö­­déssel zavarom nyugalmu­kat. Két perc is elk­elik, mi­re az egyik megszólal, mondván, hogy ő akkor még hadifogságban volt. Mire hazajött, úgy nagyjá­ból már rendeződött itt is az élet De a Miska m­­­int öreg társéira, ő talán job­ban tudja hogy nézett ki ez a város közvetlen a háború után. — No hiszen... — szólal meg végre Miska bácsi. — A romokat ugyan eltakarí­tottuk, megindult az élet, de a hatvanas évek elejéig itt lényeges építkezés nem volt. Ami szépet és jót lát Szombathelyen, az tulaj­donképpen az utóbbi két­­hároo­ évtized alatt történt. De csudálatosan, no. Úgy képzelje el, hogy szinte egyik évről a másikra nőt­tek ki a földiből az új lakó­telepek, iskoláik, kultúrpalo­ták és új üzemek. Nem tu­dom, mikor járt itt nálunk, de most már az üzletek, vendéglők is olyan szépek, csinosak, hogy isteni bizony egyik-másikba én magam is olyan megilletődve lépek,­­mint a templomba. — Büszkék rá? — Nézze, én vasutas vol­tam, de igazán utazgatni, hiába volt szabadj­egyem, csak most tudok, mióta nyugdíjas lettem. Az asz­­szonnyal bebarangoltuk az országot. Másutt is épültek­­szépületek. Nagyon tetszik nekem például Salgótarján, Nyíregyháza, hogy csak a miénkhez hasonló nagyságú­­akat említsem, de Szombat­helyt nem cserélném el egyikkel sem. Pedig én nem is itt születtem. Alföldi gye­rekként, fiatalon kerültem ide a vasútra. Itt nősültem és neveltem három gyere­ket. Nekem ez a hazám, az otthonom. — Hol lakik? — Itt a Kisfaludy utcá­ban. De van egy­­kis ker­tem az Oladi dombon, a Rigóvölgyben. Oda jöjjön ki. Az még egy csuda. On­nan rálátni a Csónakázó­tóra, a Derkovits lakóte­lepre. Szóval onnan igazán szép a város. Dávid József 1985. május 15. Szerda Csatatér szeméttel Számos rendezvény színhelye volt vasárnap Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, az Orlay Szakkö­zépiskola, a Hollán Ernő utca, az Ady tér és a Szabadság-híd által ha­tárolt terület. Sok százan foglaltak helyet a gyö­nyörű napsütéses időben az üde zöld füvön, de ott is hagyták a „névje­gyüket”. Hétfőn reggel az arra közlekedőket meglepően kínos látvány fogadta: a papír-, mű­anyagzacskó és -pohár, valamint ételmaradvá­­nyoktól a terület inkább a szeméttelephez hason­lított (ott is nagyobb a rend!), mint kultúrintéz­mények közti területhez. A terület három régen ottlévő hulladékgyűjtője — az MMIK-hoz vezető feljárat két oldalán és a szakközépiskolai kollégi­um bejáratánál — szinte üresen tátongott. Felvetődik ilyenkor sok kérdés. A rendezők miért nem helyeztek ki ezen alkalomra ideigle­nes használatra hulladék­gyűjtőket? Miért nem fi­gyelmeztették a jelenlé­vőket a környezet védel­mére, a köztisztaság leg­elemibb szabályai betar­tására? Vajon a résztve­vők milyen, a kulturált viselkedéshez méltó is­mereteket szereztek és magatartást sajátítottak el eddig az általános és felsőbb iskolai tanulmá­nyaik során? Vajon az egyes csoportok vezetői is tisztában voltak-e irá­nyító kötelmeikkel, ame­lyekhez hozzátartozik a környezet, a természet védelme, szeretete és megbecsülése. Vagy egy idegen városban és he­lyen megengedő erő -e az, amit otthon sem enged­nének meg maguknak? A felvetett kérdések azt jelzik, hogy van tenni­, nevelni valónk e téren. De azt is, hogy a szervezőknek, rendezők­nek is oda kell figyelni­ük, hogy a hasonló eset többé Szombathelyen ne ismétlődhessen meg. Dr. Pajor Géza ★ A leírtakkal egyetér­tünk, ám hadd tegyük hozzá: hétfő délg a csa­tateret rendbetették, a szemetet eltakarították, a rend visszaállt. Valahol ez is az igazsághoz tar­tozik! • ! • Helló C?) Úgy látom, hallom, ta­pasztalom úton-útfélen, hogy Szombathelyen az ismert szia köszöntés vég­napjait éli. Az új módi a HELLÓ! No persze én emiatt — még ha nyelv­rontásnak érzem is — a fiatalokon egy cseppet sem csodálkozom. „Be­gyűrűzött" ez is Nyugat­ról, mint a farmernadrág és a többi butikos cucc. De hogy korombeli ősz­hajú anyókák, nagyapák is hellóznak már, hát... enyhén szólva ez nekik úgy áll — tisztesség ne essék szólván — mint tehénen a gatya. Jön velem szemben az utcán a minap is egy ré­gi ismerősöm és már messziről hellózik. ösz­­szeszedem picurka angol nyelvismeretem és meg­kérdem, hogy van. Néz rám, mint boci az újka­pura. Aztán amikor ma­gyarra fordítom a szót, fellélegzik és azt mond­ja: — Már megijedtem, hogy valami előkelő ang­­likánus úrral tévesztette­lek össze. — Én meg azt hittem, hogy most jöttél Ameri­kából és annyira a szá­don van még az ottani módi, hogy elfelejtetted az aggyonistent, vagy a szervuszt. — No, ti tollforgató emberek — mondja ne­vetve — az élő fába is bele tudtok kötni. — Abba azért nem, de mert a mi munkaeszkö­zünk a nyelv, kötelessé­günk szóvá tenni, ha szé­pen csengő harmóniáját valami — majmolás sze­rű — disszonáns hang sérti... - dj­­ • ■ • Tablók időszaka

Next