Vas Népe, 1986. április (31. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

Ünnepek előtt képesla­pot kaptam Károly bácsi­tól; tudatta velem, hogy jól van, s ugyanezt kíván­ja nekem is. Az üdvözlő szöveg végén zárójeles utóirat következett: „Ne feledkezz meg a kakastol­las kalapról!” Mint akit tetten érnek, vagy súlyos mulasztásaira figyelmez­tetik: belepirultam. Még a múlt nyáron megígértem öreg barátomnak, hogy se­gítek neki, azaz szerzek a számára egy kakastollas csendőr kalapot és alkal­masint eljuttatom hozzá. Megígértem, s azt hittem, hamarosan teljesíteni tu­dom a kívánságát.­ Az olvasó most nyilván értetlenül felkapja a fejét,­­ valamifajta képtelenséget, esetleg tudathasadást téte­ I lez fel e sorok olvastán, s í tegyük hozzá: joggal. Vég­­­­tére is nem valamiféle ! közönséges árucikkről van szó, amely könnyűszerrel megszerezhető, megvásá­­­­rolható, elküldhető egy ! megadott címre. A kakas­­| tollas csendőr kalap tör­ténelmünk egy sötétebb I korszakának jellegzetes I tárgyi emléke, rettegett I szimbóluma, hiszen, ahol f megrezdültek azok a bizon­­­nyos tollak, ott rendsze­rint az erőszak, az önké­­­­nyeskedés vált a valóság tapintható tényévé. A ve­lem egykorúak valóságos­­ emléke a dölyfös csendőr, s a hatalmat megtestesítő, híven kiszolgáló ember­to­­­­rony; (micsoda anakroniz­­­­mus; Goldmann György szoboralakzata inkább földbe nyomott törpe, de­­ mindenképpen egy rideg­­ képződmény) akitől min­­­­denki félt. Károly bácsiról, el kell­­ mondanom, hogy idős ba­­­­rátom nem Magyarorszá­­­­gon, hanem a szomszédos­­ Ausztria burgenlandi tar- r­tományának egyik kis fa- I­lujában él. Tulajdonkép­­­­pen osztrák állampolgár,­­ de ugyanakkor magyarnak vallja magát; magyarság­tudata szenvedélyesen mély, akár azé a kis cso­porté, amely évtizedek óta következetesen munkálko­dik identitásáért, az anya­nyelv ápolásáért, nemze­tiségi jogaik gyakorlásá­ért. A burgenlandi magya­rok ősei még a honfogla­lás idején kerültek az őr­vidékre, büszkék arra, hogy egyenes leszármazot­tai azoknak a hajdani ha­tárőrzőknek, akiket az Ár­pád-házi királyok kivált­ságokkal ruháztak fel, Ká­roly Róberttől pedig ne­mesi jogot kaptak. A bur­genlandi magyarok tehát nem valamiféle bevándor­lók. E népcsoport politi­kai változás következtében — a trianoni békeszerző­dés után — került új ha­zába még az első világ­háború után. Ausztria dél­keleti tartományában ők éppúgy őslakók, mint a német, vagy horvát ajkú­ak, akikkel évszázadok óta együtt élnek. S mint oszt­rák állampolgárok, hűsé­gesek az új hazához is; törvényei szerint élnek, dolgoznak, s aminek én személy szerint is örülök: az utóbbi időben mind szí­vesebben és felszabadul­tabban vallják magukat magyarnak. Egy kicsit büszkék mindarra, ami ma az anyaországukban törté­nik. (Ez pedig azért na­gyon fontos, mert volt egy időszak, amikor odaát sem becsülték őket kellő­en, s tőlünk is „vasfüg­göny” zárta el őket.) A lakosság többsége színmagyar Károly bácsi falujában; tizenkétezer kö­tetes könyvtáruk van, ma­gyar nyelvű az iskolájuk, s az emberek többsége magyarul beszél. Idős ba­rátom innen indult el va­laha; gimnáziumot végzett, majd Bécsben, Berlinben, Münchenben tanult, mi­közben munkát vállalt, hogy előteremtse a tanu­láshoz szükséges költsé­geket. öt évi katonásko­dás, illetve hadifogság után a jogtudományból doktorált s egy biztosító társaság jogtanácsosaként élte le az életét. Nyugdíj­ba vonulása óta a falujá­ban lakik s a kancellá­riában a magyarságot kép­viselő Népcsoport Tanács egyik tagja. Ami azonban a mi szempontunkból most sokkal fontosabb, hogy ez az idős ember, néhány ba­rátja segítségével valósá­gos kis múzeumot hozott össze falujában. A hely­­történeti gyűjtemény első­sorban az Őrség felső vi­dékét hivatott az ősi múlt még fellelhető tárgyi em­lékeivel bemutatni, meg­őrizni, de található benne számos olyan használati eszköz, szerszám s egyéb rekvizítum, amely általá­ban mutatja fel a paraszti világ, a hajdani szegény­sors emlék­képeit. Egy ki­csit a Monarchia is újjá­éled, Ferenc József hat­vannyolc éves császárságá­nak emléktöredékeiből is ízelítőt ad, ám összességé­ben a magyar múlt ábrá­zolása, annak megőrzése a gyűjtemény. Károly bácsival többször is végignéztük a kiállí­tott tárgyakat. Két öreg, de felújítva gyönyörű tor­­násos ház legalább hat he­lyiségében, pajtájában, ko­vács- és bognárműhelyé­ben látható a hihetetlenül gazdag anyag. A paraszt­család fészke, a tiszta szo­ba, a konyha, a kamra minden tartozékával együtt láttatja magát. Időnként meg-megálltunk, vendéglátóm kézbe vett egy-egy tárgyat, szerszá­mot, s megkérdezte: „Mit tesz ez neked?” Vagyis, hogy felismerem-e? örült, ha meg tudtam nevezni az ösztökét (vagy észtekét), a kévehányó favillát, a kéz­zel hajtott gabonarostát, a „szájas” nevű, cserépből készített ivó alkalmatossá­got, vagy a bugyogakorsót. Amikor végéhez értünk a szívet-lelket gyönyörköd­tető nézelődésnek, megkér­deztem : segíthetnék-e va­lamiben? Károly bácsi né­mi gondolkodás után ak­kor rukkolt ki először a furcsa kívánsággal: a csendőr­kalap még hi­ányzik a gyűjteményéből. Sokáig vitatkoztunk, próbáltam lebeszélni róla, hiszen enélkül is igazán teljes az itt látható, réges­­rég porba omlott világ, de ő hajthatatlan maradt, s biztatott, nézzek csak kö­rül itthon, talán csak rá­akadok egy ilyen kakas­tollas kalapra, s ha majd újra arra járok, vigyem el neki. Hát most itt állok, néze­getem a képeslapot, ame­lyen ott a nyomatékos üzenet: ne feledkezz meg a kakastollas kalapról! S az igazság az (be kell val­lanom), hogy már körül is néztem. Otthon is, itt a fővárosban is megpróbál­tam fölhajtani egy ilyen micsodát, de mindenütt, ahol csak érdeklődöm, enyhén szólva furcsán néznek rám — tán bolond­nak hisznek, vagy minek, mert ekkora őrültség ki­nek is jutna eszébe negy­venegy évvel a felszaba­dulás után. Több mint négy évtized múlt el ka­kastoll nélkül; ebben a történelmileg nézve is hosszúra nyúlt időben — jelképesen és valóságosan — szétmállottak a kakas­tollak, utoljára talán 1956-­­ban fordult elő, hogy vala­ki előszedte a láda feneké­ről és kivonult benne az utcára, de hamarosan megbánta és elégette, vagy elásta, végleg megvált, il­letve megszabadult tőle. A négy évtized gyökeres változásokat hozott az éle­tünkben, s ha nem is gondtalanul, de tisztessé­gesen élünk, viszonyaink minden tekintetben meg­változtak, sokat javultak. A világért sem akarok a hetvenkedő kiskakas ké­pében tetszelegni (erre most a szél­járás sem a legjobb, hiszen tényleg vannak gondjaink), az életszínvonal puszta tartá­sa, megőrzése is óriási erőfeszítést követel, de idegesítő, hogy mennyire divat manapság a nya­­valygás, az öncélú panasz­kodás. A jogos felszólalá­sok mellett, a „nép nevé­ben” azok kárognak leg­inkább, akik még ebben az átmeneti időben is in­kább tollasodnak. Én tudom, hogy a mai nehézségek ellenére sincs akkora baj, mint amilyen­nek sokan látják. S azt is, hogy a mi pártunk egyik legfontosabb törekvése, hogy gazdasági bajainkból mihamarabb kijussunk, mégpedig úgy, hogy az ne menjen az életszínvonal rovására. Óriási dolog ez, csak végig kell gondolni. A tisztességes munka tisz­tes eredményt hoz, ebben lehet bízni, s érdemes ten­ni, cselekedni érte. Kádár János kongresz­­szusi zárszavának néhány sora kívánkozik ide: „A mi népünk kis lélekszámú, alig több mint tíz és fél­millióan vagyunk. Ehhez viszonyítva jelentős szá­mú magyar él az ország határain túl, közeli és tá­voli országokban. Dolgoz­zunk azért is becsülettel, hogy a határainkon kívül élő magyar származásúak, magyar nemzetiségűek emelt fővel hallgathassák, ha Magyarországról esik szó. Pártunk — ez a világ­nézetéből következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szel­lem és munka eredményei az életet, a szilárd és tar­­­­tós békét szolgálják ...” Megalakult a versenytárs: a Hungária Biztosító Az MSZMP KB 1984 áp­rilisi állásfoglalásában — sok más mellett — a pénz­intézeti rendszer korszerűsí­tését és továbbfejlesztését feladatul jelölte meg. A Mi­nisztertanács — az állásfog­lalásnak megfelelően — olyan pénzintézeti rendszer kialakítását tűzte ki célul amely sokszínű, a szolgálta­tás színvonalát javítja és nagyobb választási lehetősé­get nyújt az ügyfeleknek. Ez a felismerés késztette a pénzügyi kormányzatot arra, hogy az Állami Biztosító monopolhelyzetét megszün­tesse és annak személyi és anyagi feltételeinek meg­osztásával július elsejével kialakítsa a Hungária Biz­tosítót. A nagyszabású rendelke­zést sajtótájékoztatón jelen­tette be dr. Medgyessy Pé­ter pénzügyminiszter-he­lyettes. Hangsúlyozta, hogy a gazdálkodás bonyolultsá­gával a piaci verseny és a kockázatvállalás is növek­szik. Ezzel együtt bővül a biztosítási igény, és az Ál­lami Biztosító kínálatán ma már jócskám túllépett az idő. A differenciáltabb igé­nyek kielégítésére a nagy szervezet kevésbé alkalmas, ezért hozzák létre a másik biztosítót. Mindkét vállalat a biztosítás minden fajtájá­val foglalkozik. Kivételt ké­pez azonban a nemzetközi biztosítások köre, amely ki­zárólag a Hungária Biztosí­tó felségterülete lesz. A július elsejei változás után az Állami Biztosítónál maradnak a lakossági, a mezőgazdasági, a szövetke­zeti és a költségvetési szer­vek kötvényei. A Hungáriá­hoz pedig a nemzetközi, a vállalati és a gépjármű biz­tosítások kerülnek. A biz­tosítási állományok megosz­tása jogutódlást jelent, azaz a szerződéses ügyfelek jo­gaikat megőrzik. Az osztoz­kodással járó munkálatok után valamennyi biztosítási ágazatban kibontakozhat majd a verseny. A nemzet­közi biztosítás kivételével mindkét biztosítónak joga lesz bármelyik területen szerződéseket kötni. A tisz­tességes verseny felett a Pénzügyminisztérium bizto­sítás felügyelete őrködik. Deák Andrea, az Állami Biztosító vezérigazgatója a két vállalat közötti esély­­egyenlőség fontosságát hang­súlyozta. Elsősorban a vál­lalkozási formák bővítésével akarnak versenyezni egy­mással. Mert a lakosságnak egyre újabb igényei vannak, ezért választékosabb bizto­sítási formák bevezetésére törekszenek. Egyebek között azt is megemlítette, hogy a gépjárműbiztosításokknál — kívánságra — nem a kár pénzben­ ellenértékét adják a károsultnak, hanem a gép­járművet javíttatják meg. A lakosság személyi biztosítási rendszerét merevnek tartja, ezért rugalmasabb ajánla­tokkal fognak élni, olyanok­kal, amelyek az alacsonyabb­­keresetűek lehetőségeit is figyelembe veszik. A lakás­­biztosításokat pedig speciá­lis kockázatvállalásokkal egészítik ki. A mezőgazda­ságban az­­ összevont bizto­sítások mellett jobban fi­gyelembe veszik az üzemek területi sajátosságait, kí­vánságait. Uzsonyi Tamás, a Hungá­ria Biztosító vezérigazgatója az új üzletpolitika megte­remtését ígérte. Hangsúlyoz­,­ta, hogy nem árversenyre, hanem szolgáltatási verseny­re törekszenek. Véleménye szerint július elsején a szo­cialista biztosítás történeté­ben egy új folyamat kezdő­dik el, de az új vállalat ki­építéséhez bizonyos időre lesz szükségük. HÁTTÉR: új kiadvány a diákoknak HÁTTÉR címmel új kiadványsorozat el­ső, bemutatkozó számának megjelenéséről tájékoztatták az újságírókat pénteken a Fáklya Klubban. Az Országos Pedagógiai­ Intézet és a Delta Szaklapkiadó Leányvál­lalat gondozásában — a 13—18 éves diákok számára —­ készülő új, évente két alka­lommal jelentkező periodikum az iskolai tananyaghoz kapcsolódó témákat dolgoz fel, gazdagon illusztrált, színes, szórakoztató formában. Mint azt Szabolcsi Miklós akadémikus, az OPI főigazgatója, a HÁTTÉR szerkesztő­bizottságának elnöke és Erdei Grünwald Mihály, a kiadvány felelős szerkesztője el­mondta, a hat évfolyam számára külön-kül­lön összeállított kötetek az iskolai tan­tárgyszerkezetet követve fontos háttérin­formációkat, tudomány- és technikatörté­neti érdekességeket, művészeti és tudomá­nyos ismereteket tartalmaznak. Ezek segí­tik a tanulók felkészülését, kiegészítik a tankönyvek anyagát, és megvilágítják a kü­lönböző tárgyak, tudományterületek közötti összefüggéseket is. A Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát Bútor és Épületszerkezet Gyára Sopron, Bánfalvi út 27. 50%-oS ENGEDMÉNYES KIÁRUSÍTÁST TART TERMOPAN ÜVEGEZÉSŰ_____________________ FOKOZOTT HŐSZIGETELÉSŰ NYÍLÁSZÁRÓKBÓL PEVDI műanyag nyílászárók: 110/120 nyíló ablak Balos 25 db 2180,— Jobbos 25 db 2180,— 110/160 bukó ablak 49 db 1480,— 90/120 nyíló ablak Balos 4 db 1760,— Jobbos 4 db 1760,— 90/150 nyíló ablak Balos 3 db 1960,— Jobbos 4 db 1960,— 90/ 90 fix ablak 3 db 900,— 110/150 nyíló ablak Jobbos 49 db 2490,— 90/ 90 ny­íló ablak Balos 10 db 1450,— Jobbos 11 db 1450,— 150/ 90 bukó ablak 10 db 2250,— 90/240 erkélyajtó Jobbos 6 db 3290,— 90/ 90 fix­­háromszögalaki: 34 db 1050,— SOFATHERM fa nyílászárók: 105/150 nyíló ablak Jobbos 6 db 2690,— 40/ 90 bukó ablak 6 db 990,— 105/240 erkélyajtó Balos 2 db 2820,— 90/ 90 fix háromszögalakú 117 db 870,— PURÁL tetőtérablak: 74/112 billenő 15 db 4200,— 85/112 billenő 14 db 4790,— EGYÉB: 220/210 fa garázskapu 16 db 3280,— 12,4/64/250 ragasztott fa áthidaló 27 db 635,— Árusítás 1986. április 1—30-ig naponta 7—13 óra között. Ügyintéző: Vanya János 99/14-330 (5621) 1986. április 1. Kedd

Next