Vas Népe, 1986. november (31. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
—Vonzóan és odaadóan— A gyermekeket sohasem szabad becsapni... Holdosi József határőr zászlóst — bár életéveinek száma közel jár a negyvenhez, — szolgálati helyén munkatársai tréfálkozó hangon „kis úttörőnek” hívják, de nem a termete miatt. Holdosi József határőr zászlóst — bár még negyvenéves sincs — társadalmi „munkahelyén”, a szombathelyi Hámán Kató Utcai Általános Iskolában „Józsi bácsinak” szólítják. Az egymásnak ellentmondó — az egy embernek címzett — „kis úttörő” s „Józsibácsi” elnevezés az évek során azért alakult ki párhuzamosan, mert Holdosi József zászlós több mint öt éve foglalkozik — nagy odaadással — az úttörők honvédelmi nevelésével. „Másodállásban” vezeti az iskola tanulóiból szervezett határőr úttörő gárdát. Az eltelt évek során igen jó kapcsolatot alakított ki az iskolával. Mint Németh László tanár, az 1747-es számú Hámán Kató úttörőcsapat vezetője elmondta, „Józsi bácsi” igen jelentős segítséget nyújt az iskolai honvédelmi s úttörőmunkához. Nem sajnálja idejét arra, hogy az iskolával, az úttörőkkel állandó kapcsolata legyen. Amit elvállal, amit megígér, azt mindenkor teljesíti, mert mint mondta: a gyermekeket sohasem szabad becsapni. Az úttörők szeretik és várják, mert „ő jót akar nekünk”, „nagyon érdekesen beszél a katonákról, a határőrökről”, „minden foglalkozáson van valami érdekes”, s azt is szeretnék, ha „Józsi bácsi gyakrabban jönne, s több szakköri rendezvény lenne.” Az elvárás, a szeretet jele — többek között — az is,hogy amikor Józsi bácsi a megbeszélt rendezvényre érkezik, az úttörők közül többen már a kapuban várják és közrefogják. S jövetelében nem csalódnak, mert pontosan érkezik, mert mindig hoz valamit a csapat tagjainak. Hol egy izgalmas határőrtörténetet, hol katonai tárgyú képeslapokat, vagy a Határőrök Kiskönyvtárának valamelyik kötetét. S ez utóbbiakat minden foglalkozásnál, vetélkedőnél, játéknál a legjobban szereplők vehetik át. Az iskolai honvédelmi nevelőmunka részeként szervezett határőr úttörő szakkör tevékenysége tehát vonzó a tanulók körében. Olyannyira, hogy a tervezett 14—15 helyett állandóan húszon felül van az idejáró leányok és fiúk száma, s a már „leszerelt”, volt nyolcadikosok közül is visszajárnak néhányan... Megismerve az iskolában működő határőr úttörő gárda szakkör tevékenységét, látva, hallva az úttörők életét, Holdosi József zászlóshoz fűződő kapcsolataikat, önkéntelenül is arra kerestem a választ, hogy miért szeretik a gyerekek ennyire „Józsi bácsit”? S azt hiszem, a tapasztalatok birtokában nyugodtan írhatom, mert „Józsi bácsi” is őszintén szereti a gyermekeket, s ezt a gyermekek érzik s a maguk módján viszonozzák. Szavai igazát s hitelét növeli az a tény, hogy Holdosi József zászlós négygyermekes családapa. A „kis úttörő” s a „Józsi bácsi” megszólítás tiszteletet és szeretetet, ragaszkodást fejez ki egy ember iránt azért az önzetlen munkáért, amit az úttörők honvédelmi nevelésében végez, s ezért, ahogyan ezt teszi, vonzóan és odaadóan. Megérdemelten ékesíti zubbonyát — más kitüntetések mellett — az aranykoszorús KISZ-jelvény s a Kiváló Úttörő Vezető érdemérem is. — simpla — Természetes dolog, hogy a csoportvezető, a művezető, vagy az osztályvezető közelebb áll beosztottaihoz, mint az igazgató, vagy a miniszter. A közvetlen fölöttes a munkakörülményeket, az egyéni gondokat-bajokat, és a teljesítmények mögöttes összetevőit is jobban ismeri. Ily módon szívesebben is mondanak véleményt, könynyebben nyilatkoznak meg előtte az emberek: megértést, méltányolást, vagy csupán meghallgatást várva. Az is az emberi természet jellemzője, hogy sérelmükkel, bajukkal csak akkor fordulnak a magasabb vezetőkhöz, a munkahelyi szervekhez, ha problémáik lentebb nem nyernek orvoslást, munkájuk nem kap kellő figyelmet, elismerést. A türelmetlen csoportvezető, az úrhatnám osztályvezető, vagy a fölfelé hajbókoló, lefelé goromba művezető ismerős figura a barátok elbeszéléséből, a magunk tapasztalatából. Az igazság mégis az, hogy vállalatainknál, intézményeinkben sokkal több az emberséges, a munkatársaival együtt síró-nevető középvezető, mint a rideg, értetlen főnök. Kérdés persze, hogy a normális hangnem és a munkában egyenrangú, munkatársi viszony — mint a jó munkahelyi légkör alapja — párosul-e a szükséges bírálattal befelé, illetve a jogos érdekek és az igazi értékek képviseletében, kellő kiállással kifelé? Mert — ezt minden rendű és rangú munkavállaló elismeri — hiába a megértő, netán segítő kisfőnök, ha az illető történetesen embereiért egy jó szót is fél kiejteni a nagyfőnök előtt. Vagy megfordítva : kapcsolatmérgező az a fajta jófiúskodás, amely a kollégáknál tompítani igyekszik a jogos kritikát, de fölfelé gátlástalanul eláztatja a beosztottait. Nyilvánvaló, ideális vezetők nincsenek, kár is lenne egy számítógép precíz hozzáértését és gépies tárgyilagosságát számonkérni termelésirányítóinktól. Nem is a tévedhetetlenségüket, inkább az emberi kapcsolatteremtést, a példamutatást és a jellemességet hiányoljuk náluk sokszor. S azt a gyarlóságból eredő hibájukat kárhoztatjuk joggal, hogy egyes vezetők, miközben egyre feljebb lépnek a ranglétrán, fokozatosan veszítik el érdeklődésüket és méltányosságukat. Minden vezető poszton nemcsak a hatáskörnek és a felelősségnek, hanem a rangnak és a hangnak is megfelelő arányban kell állnia egymással. Nem a hangerő növelését vagy halkulását értjük ezalatt, hanem a hangnem változásait. Az emberi hangvétel, a beosztottak véleményének meghallgatása továbbra is elengedhetetlen a vezetők stílusában, de természetesen a pozíciójukból eredő nagyobb áttekintés, a rendelkezés, az irányítás joga alaposabb körültekintést és szívós következetességet is igényel tőlük. Hogy a vezetőnek ne csak rangja és hangja, hanem szava is legyen. Zs. Cs. Rang és Hang szolgálatában Becsen it Nyitray A magyar vendégtanár a nyitrai várban. 1986. november 26. Szerda szakemberek képzését is megoldják Szlovákiában, hisz a magyar iskolák számának csökkenésével nem helyezkedhet el tanárként az összes végző hallgató. A magyar szakos képzés beindításához új tanárok kellettek. Ekkor hívták meg eddigi eredményes munkássága alapján vendégtanárnak Magyarországról a nemzetközileg is elismert, jelentős szakmai múlttal és gazdag pedagógiai tapasztalattal rendelkező dr. Vörös Ottót, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének adjunktusát, aki korábban már két évig volt magyar nyelvi lektor a Maribori Pedagógiai Akadémián. — Miben különbözik a lektor és a vendégtanár munkája, és mit jelent egy főiskolai oktató számára a megtisztelő vendégtanári meghívás ? — kérdezem. — A lektor feladata az, hogy az intézet általános képzésébe bekapcsolódva a hallgatóknak idegen nyelvként tanítsa a magyart. Ezzel szemben a vendégtanár magyar szakos tanárokat képez, nyelvészetet és szakmát tanít. Ezzel az egyetemnek az anyanemzet támogatását biztosítja, hisz Szlovákiában kevesebb a magyar nyelvész szakember. Ugyanakkor az oktató számára remek továbbképzési lehetőség a vendégtanári állás, mert meg kell ismernie a szlovák nyelvet és kultúrát, és olyan nyelvészeti tantárgyakat is taníthat, amelyekre itthon nem volt lehetősége. Hörpintettünk a Magas Tátra fenyőinek illatát idéző borovicskából és folytattuk a beszélgetést. A nyitrai tanszék hungarológiai műhely is. Gondoskodik arról, hogy többet tudjanak rólunk, magyarokról Szlovákiában. Jelenleg csak magyar anyanyelvűek járnak magyar tanári szakra. Nekikkell a nemzeti kultúrák közvetítését elvégezni. Az igazi műfordítás az — folytatja lelkes magyarázatát vendéglátóm — amikor saját anyanyelvére tudja közvetíteni valaki a környezet kultúráját. Ezt a jelenlegi szlovákiai magyar értelmiség meg tudja tenni. Bizonyíték erre a környező kis népek kulturális termékeit felvonultató sok magyar nyelvű könyv. Jó lenne, ha kétoldalúvá válna ez a közvetítés, azonban a szlovák anyanyelvű értelmiség közül nagyon kevesen tudnak magyarul, így nem tudják a magyar kultúrát a szlovákok számára hozzáférhetővé tenni. Kovács László Üzlet? Megyénk legifjabb városának egyik üzletébe betért egy ismerősöm. Vásárlási utalványt akart venni, hogy egy névadó ünnepség alkalmával — cége szerény figyelmessége jeléül — átnyújthassa a szülőknek. Ekkor vette kezdetét az a tortúra, ami ismerősömet korántsem szórakoztatta. A boltban közölték vele, hogy nincs vásárlási utalványuk. Ha mindenáron ilyet akar, menjen fel az ÁFÉSZ közelben lévő irodájába. Lévén az összes számításba jöhető üzlet gazdája a szövetkezet, nem volt más választása. Bár ekkor már kedve sem nagyon volt. Az irodában nehezen akadt vállalkozó szellemű munkatárs, mert az a kolléga, aki ezt intézi, szabadságon volt. Aztán mégis. Lett utalvány. Ismerősöm 800 forintot szándékozott átváltani. Ezért kapott négy darab 200 forintot érő papírlapocskát, melyek ára összesen 827 forint és 20 fillér. Na ne! De igen. Mi az a 27 forint 20 fillér? Kérem lazítsák el magukat! Nyomtatványköltség! Darabonként 6 forint 80 fillér. Az a költség, melyért az ÁFÉSZ megvásárolta a nyomtatványt, ami csak az illetékességi területén váltható be, természetesen névértékben. Kérem, ne lepődjenek meg, ha ezután valamelyik boltban 10 fillérrel többet kell fizetni, mint ami a blokkon áll. Nem tévedés áldozatai lettek! Az a 10 fillér a blokk nyomtatványköltsége lesz. — hj — Az első könnycsepp Szeptember elején volt az esküvőjük, ők azok, akikre joggal mondhatni: szép pár. A fiú magas, izmos, férfias vonású, a lány karcsú, kedves arcú. Évekig tartott a jegyesség — míg a fiú le nem szerelt —, azután jött az esküvő. Nagy volt a lakodalom, a menyasszonytáncból annyi gyűlt össze, hogy tavaszra megkezdhetik az építkezést a lány szüleinek jókora telkén. És most itt az első könnycsepp. A lány, Katika jött hozzám afféle pótmamás tanácsért, vigaszért. Hogy miért kell avigasz? Mert megvolt az első veszekedés. 15 gyereket szeretne mihamarább, a fiatal férj viszont úgy gondolja, ha elkészült a házuk, boldogan, építkezne a szülei telkén, a férj ragaszkodik hozzá, hogy egészen külön legyenek, s már úgy is látszik, hogy sikerül olcsón megvenni egy telket, bár így kissé elhúzódhat az építkezés, hiszen a menyasszonytánc-pénz majdhogynem elmegy a telekre.Katit nagyon szeretem, születése óta ismerem, és meg is értem azt a bizonyos első könnycseppet. Mégis Jánosnak, az ifjú férjnek voltam kénytelen igazat adni. Őmaga szeretné megteremteni az otthonukat, neki soha senki ne mondja, hogy betolakodott. Kati úgy véli, ezt az ő szülei soha nem mondanák, legfeljebb a húga tehet majd szemrehányást, mert ha majd ő férjhez megy, neki már nem jut hely a szülői ház kertjében.Talán ez volt az első, amit Kati nekem elmondott, és gondolkodni kezdett. Talán mégis Jánosnak van igaza? És ahogy folytattuk a beszélgetést, úgy száradtak fel a könnyek. Igen, lehet, hogy így lesz jó. Inkább lassabban épüljön fel a ház, de a maguk kedve, ízlése, szándéka szerint. Inkább jöjjön egy évvel később az első gyerek (mert legalább hármat akarnak), de egészen a sajátjukba jöjjön. Ami most talán rosszul esik Kati szüleinek, az bizonyos, hogy későbbi kapcsolatuk javára válik, és ha János valóban mindent megtesz azért, hogy saját — egészen saját — otthonukat teremtse meg, és meg is teremtik ketten együtt, az igazi otthonná válhat. (sm) VDSNEPE „Koncert” után m m m (Lakatos Ferenc karikatúrája) . 3