Vas Népe, 1987. december (32. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
A közigazgatás korszerűsítsének újabb állomásaként új évtől Vas, Nógrád, Fer és Szolnok megyében beezetik a kétszintű tanácsigazgatást. Ez röviden annyit jlent, hogy a községi, nagyözségi tanácsok a városokkal azonos jogállásban közvetlenül megyei irányításba kerülnek. Az áttérés felételeiről, végrehajtásáról, várható hasznáról beszélgetünk tanácsi szakemberekül. A kerekasztal-beszélgeésen részt vett dr. Pintérstván, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titká■a, Preininger Ferenc, Kőszeg tanácselnöke, Kovács Ferenc, a jánosházi nagyközségi közös tanács elnöke, Bertái Lajos, a nádasdi és Szabó Béla, az ikervári községi közös tanács elnöke. Szerkesztőségünket Kása Tamás képviselte. — Milyen folyamat része a kétszintű igazgatásra való áttérés? Dr. Pintér István: — Már az 1971. évi tanácstörvény előkészítése során megfogalmazódott az igénye annak, hogy növelni kell a helyitanácsok önállóságát, erősíteni kell a megyei és a községi tanácsok közvetlen kapcsolatait. E cél szellemében szűntek meg a járási tanácsok, a helyettük létrejött járási hivatalok is átmenetet jelentettek. A lakosság ügyeinek intézése fokozatosan a városi, a községi tanácsokhoz került, amelyek az évek során átvették a nevelési, az oktatási, az egészségügyi intézmények fenntartását, irányítását. A helyi tanácsok feladatköre folyamatosan bővült, a járási hivatalok tevékenysége pedig formálissá vált. Ezt követően a járásokat összevonták, majd megszüntették. A kétszintű igazgatás megvalósítása már akkor, 1984-ben is felvetődött, ennek azonban akkor még nem mindenütt voltak meg a feltételei. Kialakultak a városkörnyékek, erősödött az együttműködés a városok és a községek között, a városi tanácsok jobban szem előtt tartották egy-egy térség érdekeit, összehangolták a fejlesztéseket. A városi tanácsok láttak el néhány olyan hatáskört, amelyre a községek nem voltak felkészülve. Ez átmeneti állapot volt, azzal a céllal, hogy a községek váljanak a városokkal egyenjogúakká, kapjanak egyenlő hatásköröket. Ennek feltételei mostanára alakultak ki. — Szükségesnek, lehetségesnek tartják a kétszintű igazgatást a helyi tanácsok is? Preininger Ferenc: —Kedvezőnek tartjuk az áttérést, amely teljes mértékben összhangban van a reformpolitikával. E változásokhoz jól illeszkedik a Vas megyei gyakorlat. Számomra mindenesetre nagyon megnyerő az a gyorsaság, ahogyan az áttérést megvalósítjuk. Ugyanis például a járások megszüntetésével kapcsolatban ezzel ellentétes tapasztalataink is voltak korábban, az a folyamat tíz évig vajúdott. A mostani gyorsaság nem jelent zavart a tanácsok lakossági kapcsolataiban. A városkörnyék a gyakorlatban nem szűnik meg január elsejétől, csak az igazgatásban, a hatósági munkában jelent változást. Kőszeg városkörnyéke három „ütemben” alakult ki 1977 és 1984 között. A helyi tanácsok, apparátusok munkájának segítése volt a célunk mindvégig a városkörnyéken. A városok közreműködésének eredménye is az, hogy most már alkalmasak a városkörnyéki tanácsok a kétszintű igazgatásra, jobban élhetnek önállóságukkal, a helyi önkormányzat lehetőségeivel. És jegyezzük meg: eddig a községi, nagyközségi tanácsok két helyrőlkaptak „impulzust”, információt, — a várostól és a megyétől —, ez esetenként zavaró lehetett, még úgy is, hogy mindkét részről a segítő szándék volt a nyilvánvaló. Ma már egyértelmű, hogy a helyi tanácsok képesek önállóan gondsíaani.„Tr, csazmálkodni, cselekedni, nem fontos a város minden áron való jelenléte. Kovács Ferenc: — Jánosháza és társközségei korábban a celldömölki járáshoz, aztán a sárvári járáshoz, majd később Celldömölk városkörnyékhez tartoztak. Ezek a változások nem kedveztek a nagyközség és a hozzátartozó hat község ötezernél több lakójának. Sárvárhoz például sem közlekedési, sem egyéb kötődése nem volt térségünknek. Nálunk már 1984-ben felvetődött, hogy közvetlen megyei irányítás alá kerülhessünk, életszerű vonzást alakítsunk ki. Elég kevés hatósági ügyünk tartozott Celldömölk városhoz, csak olyanok, mint a gyámkirendelés, a kisajátítás, az oktatás szakmai irányítása. Most ezeket a hatásköröket átveszi a nagyközségi tanács. Bertai Lajos: — Sem eltúlozni, sem leegyszerűsíteni nem szabad a kétszintű igazgatás jelentőségét. Mindenesetre nem ért bennünket váratlanul, felkészületlenül az áttérés, hiszen a megyei tanács már nálunk is „gyakorlatozott”, bővültek közvetlen kapcsolataink a megyei irányítással, gyakran megfordultak Szombathelyről a mi községünkben is. Közvetlenül a „megyének” számoltunk be munkánkról, közvetlenül kaptuk a megyei intézkedéseket, jelentéseket, tisztségviselők részt vettek a megyei értekezleteken, a megyei tanács többször tartott nálunk ellenőrzést, egységes elvek alapján ítélve meg munkánkat a többi tanáccsal. A munkalátogatások alkalmával gyakran folytattunk eszmecserét helyi feladatainkról. A kétszintű igazgatás előnyeinek, a községi tanács önállóságának hasznosítása rajtunk is múlik a jövő évtől. Szabó Béla: — A járási hivatalok megszűnése után már vártam ezt a változást, a kétszintű irányítás csírái már megvoltak az utóbbi években. Január elsejétől még több ügyet intézünk helyben. Ez nem lesz új a hozzánk jövőknek, mert mi eddig is arra ösztönöztük az állampolgárokat, hogy ügyesbajos dolgaikban az első útjuk hozzánk vezessen. Ha egyébbel nem, szakszerű tanáccsal eddig is mindig segítettünk. Az építési hatóság eddig Sárváron volt, mi azt kértük eddig is, hogy aterveket hozzánk nyújtsák be, mi továbbítottuk a városi tanácsnak, előzetesen egyeztetve a mi rendezési tervünkkel. A lakosság már megszokta, hogy minden ügyével a községi közös tanácsot keresse fel elsőnek. — Milyen lesz ezután a város és a községek, nagyközségek tanácsának viszonya? Dr. Pintér István: — Továbbra is nagyon lényeges marad a városi és a községi tanácsok együttműködése, aminek feltételei, módszerei már kialakultak. Ez a kapcsolat a jövőben fejlődik, tartalmasabbá, érdemibbé válik. A városi tanácsok nem felettes szervként, hanem fejlettebb település, jó intézményhálózat, színvonalasabb ellátás irányítóiként és szervezőiként sokat tudnak adni a városkörnyék lakóinak is. A városkörnyéki határ közigazgatási szempontból megszűnik, az együttműködést a legésszerűbben lehet szervezni, úgy, ahogyan azt a lakosság érdeke, ellátása megkívánja. Preininger Ferenc: — A községi tanácsok ezután sem mellőzhetik a városi tanácsok segítségét. Nálunk például az építési igazgatást, az ipari, kereskedelmi hatósági munkát továbbra is Kőszegtől várják a helyi tanácsok, társulásos formában. Ha nem így lenne, akkor sem szakadna el város és község, mert ki vitathatná Kőszeg szerepét a térség gazdasági, munkaerőgazdálkodási vagy a középfokú oktatással kapcsolatos feladataiban; sőt az idegenforgalomban például a város szerepe a Sopron—Kőszeghegyaljai üdülőterületen a régi városkörnyéknél jóval tágabb. A városok szerepe meghatározó marad, de ezután nem a felülről valóirányítás, hanem a kölcsönös együttműködés, a kölcsönös előnyök határozzák meg a térség tanácsi feladatait. Az eddig kialakult kapcsolatformákat (lakásépítési alap, kölcsönalap, gazdálkodási alap) fenntartjuk a községekkel, sőt az élet természetéből adódó új formákkal is gazdagítani kívánjuk. Az új helyzetben a városnak több lehetősége lesz az önállóságra, a helyi önkormányzat jobb érvényesítésére. Ez a nagyobb figyelem mai, gyorsan változó világunkban különösen fontos a városok számára is. Több lehetőségük lesz saját döntéseikre összpontosítani, valamint a lakossági kapcsolatokra. Nyitott a város tanácsa arra, hogy segítsen a községeknek. Létszámunk tíz százalékkal csökken, hatáskörünk csak látszólag szűkebb. Ezzel a város tekintélye nem csökken, hanem erősödik. Ezután ugyanis kapcsolatunk a térség tanácsaival természetes folyamatban alakul, fejlődik tovább. Szabó Béla: — A községi tanácsoknál is megvan az az igény, hogy ha szükséges, kérhessük a tapasztaltabb városi apparátus segítségét. Kik sok témában tapasztaltabbak, jobban szakosodtak, könnyebben tudnak felvilágosítást adni. Mi eddig sem szégyelltük, ha bizonytalanok voltunk valamiben, szívesen fogadtak bennünket a megyei tanácson is. Ugyanis jobb mindent előre tisztázni. Ebben remélem, ezután is partner lesz a megye, például referensi hálózatot szerveztek. örülünk annak, hogy a megyei tanács szervei is keresik a kapcsolatok életszerűbbé tételének formáit. Ezt minden bizonnyal elő fogja segíteni a területi referensi hálózat, amelynek keretében a megyei tanács vb munkatársai közvetlen kapcsolatot tartanak egy-egy helyi tanács tisztségviselőivel. Sok kérdésben — például a kereskedelmi ellátásiban — nem nélkülözhetjük a városi tanáccsal való együttműködést, hiszen az áfész központja is a városban van. — A kétszintű igazgatás alapvető célja a községi tanácsok önállóságának növelése, s az, hogy minél több ügyet helyben és gyorsabban zárhassanak le. Milyen volt az áttérés előkészítése, milyenek a feltételek? Szabó Béla: — A kétszintű igazgatást egyebek mellett az is indokolja, hogy sok olyan határozatot, amelyre a városban ütötték rá a pecsétet, mi készítettünk elő, mi vizsgáltunk ki. Az állampolgárok nagy része azonban ezt nem tudja. Előkészítő munkánk színvonalát mutatja, hogy nem fellebbezték meg ügyfeleink az általunk előkészített határozatokat. Sárváry tanácsa nagyon korrekt volt velünk mindig, soha nem éreztük, hogy „csak” községi tanács vagyunk. Gyarapodó önállóságunk mindig gondolkodásra késztetett bennünket. A kétszintű igazgatás bevezetésében azt tartjuk: a gyorsaság fél siker. Hét-nyolc éve, a városkörnyék kialakulásakor sok volt a bizonytalanság. Most már a falugyűléseken elmondtuk, mi várható, s kértük, továbbra is minket keressenek ■fel először az emberek. Kovács Ferenc: — Jánosházán és környékén mindenbizonnyal zökkenőmentes lesz az áttérés. Folyamatosan készültünk a változásra. Tudjuk, hogy felelősségünk nő, például a testületek elé kerülő javaslatokat eddig a város „megszűrte” törvényességi szempontból. Most ilyen jelzést a döntés előtt máshonnan nem kapunk, még jobban vigyáznunk kell a magasabb szintű jogszabályok betartására. Bertai Lajos: — Apparátusunk szakmai felkészültsége jó, munkatársaim fogékonyak az újra. Nálunk nem okoztak zavart a korábbi közigazgatási változások sem, most az idő rövidsége ellenére is fel tudtunk készülni a kétszintűségre. Jól képzettek a dolgozóink, korábban már például iparhatósági jogkört is gyakoroltunk. Több olyan ügyet intézünk ezután helyben, amelyet eddig Körmenden döntöttek el. Ilyen például több gyámügyi feladat, a rokkantaik üzemanyag-támogatási ügye. Az előkészítést, a kivizsgálást eddig is mi végeztük, csak az akta utazott. Most ez utóbbit kiiktatjuk, gyorsíthatjuk a határozathozatalt. Különösen jónak tartom azt, hogy ezutánmég inkább érvényesül az a szemlélet, hogy ne az ügyfél utazzon a hivatalba, hanem az ügyintéző a helyszínre. Lakosságunkat egyébként időben tájékoztattuk a változásokról, elfogadták ezeket. Kovács Ferenc: — Lakosságunk felkészítését mi, előbb elkezdhettük, mert a nagyközségek megyei irányítás alá vétele már korábban eldőlt. Egyébként is: Jánosháza a megye csücskében van, soha nem „lélegzett” nagyon együtt a várossal, önálló üzemei vannak, ez is nagyobb önállóságra ösztönözte eddig. Más megyékben jártunk nemrégen tapasztalatcserén, megtudni, más nagyközségekben mi a gyakorlat. Első fokon teljessé válik nálunk az ügyintézés, reméljük, kevés ügy kerül fellebbezés miatt a megyei tanácshoz. — Milyen társulások alakulnak községek, városok és községek között? Dr. Pintér István: — Kétféle társulásról lehet szó. Alakosság széles körét érintő feladatok közös megszervezésére eddig is volt lehetőség. Éltek is ezzel a helyi tanácsok, szervezik a szemétszállítást, közösen tartanak fenn gameszeket, egészségügyi, oktatási intézményeket. A másik az igazgatási társulás. Nem sok olyan ügy van, amely közös intézésére községek egymással, nagyközséggel vagy várossal társultak eddig. Az újszerű az, hogy január elsejétől valamennyi községi tanács valamennyi tanácsi jogkört a városokéval azonos hatáskörrel gyakorolhat. A városok saját jogukon nem rendelkeznek semmilyen hatáskörrel a községekben. Más kérdés, hogy gazdaságosság, szakemberhiány, vagy más ok miatt minden községi tanács nem tudja ellátni egyedül az összes hatáskört. A jogszabály lehetővé teszi az érdekelt tanácsok társulását, közös szervezet létrehozását, vagy közös szakember beállítását. Hírről a helyi tanácsok döntenek. Vas megyében a lakosság legszívesebben azt kéri általában, hogy a legközelebbi város vagy nagyközség tanácsa intézze a közös ügyeket. Ez azért is jó, hiszen ott felkészültebb aszakembergárda. A társulásos ügyek köre szűk, építési, ipari, kereskedelmi hatósági, örökbefogadási ügyekről, alkoholelvonásra kötelezésről van általában szó. Kovács Ferenc: — Mi ezután is közösen tartunk fel Celldömölkkel üdülőt, úttörőtábort, az áfész révén kereskedelmi ügyben leszünk, kapcsolatban. Szeretnénk, ha a munkaügyi döntőbizottság is a városban maradna, a celli kórház látja majd el a rendelőnk szakmai felügyeletét. Más ügyben nem kívánunk társulni. Szabó Béla: — Együttműködési megállapodásunk van a sárvári tanáccsal, most csak névváltozás történik lényegében. Társulásban oldjuk meg azután az építési és néhány gyámhatósági ügyet. — Mik lehetnek a kétszintű igazgatás, eredményei? Dr. Pintér István — Megtisztelőnek tartottuk, hogy Vas megyét is érettnek találták a kétszintű igazgatás bevezetésére, a tapasztalatszerzésre. A községek nálunk jó irányba fejlődtek, megfelelő kapcsolat alakult ki a községek és a városok között, megvalósult a „térségi” gondolkodás, ezt segítették a megyei irányítás változásai is. Ha a kétszintű irányítást jól megvalósítjuk, ennek hasznát mielőbb megérzik az állampolgárok a településfejlesztésben, az ellátásban, az ügyek intézésében, egyaránt. Egyszerűsödik az irányítás, kisebb, de képzettebb és stabilabb lesz a tanácsi apparátus. Azonban szeretném hangsúlyozni azt, hogy ,a tanácsok elsőrendű feladata továbbra is a gazdaságszervezés, az ötéves terv megvalósítása, a szociálpolitika, az ellátás javítása. A kétszintű igazgatásra való áttérés nem öncélú, hanem e fő feladatok jobb megoldását hivatott elősegíteni, azt, hogy a tennivalókat még jobban igazíthassuk a helyi szükségletekhez. Kétszintű tanácsi igazgatás - nagyobb helyi felelősség és önállóság Beszélgetés tanácsi vezetőkkel A beszélgetés résztvevői. Jobbról: Szabó Béla, Bertái Lajos, Kovács Ferenc, dr. Pintér István, Preininger Ferenc, Kósa Tamás.