Vas Népe, 1987. december (32. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

A közigazgatás korszerűsí­­tsének újabb állomásaként­­ új évtől Vas, Nógrád, Fe­­­r és Szolnok megyében be­­ezetik a kétszintű tanácsi­gazgatást. Ez röviden annyit jlent, hogy a községi, nagy­­özségi tanácsok a városok­­kal azonos jogállásban köz­­vetlenül megyei irányítás­ba kerülnek. Az áttérés fel­­ételeirő­l, végrehajtásáról, várható hasznáról beszélget­ünk tanácsi szakemberek­ül. A kerekasztal-beszélge­­ésen részt vett dr. Pintér­stván, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának titká­­■a, Preininger Ferenc, Kő­­szeg tanácselnöke, Kovács Ferenc, a jánosházi nagy­községi közös tanács elnöke, Bertái Lajos, a nádasdi és Szabó Béla, az ikervári köz­ségi közös tanács­­ elnöke. Szerkesztőségünket Kása Tamás képviselte. — Milyen folyamat része a kétszintű igazgatásra való áttérés? Dr. Pintér István: — Már az 1971. évi tanácstörvény előkészítése során megfogal­mazódott az igénye annak, hogy növelni kell a helyi­­tanácsok önállóságát, erősí­teni kell a megyei és a köz­ségi tanácsok közvetlen kap­csolatait. E cél szellemében szűntek meg a járási taná­csok, a helyettük létrejött járási hivatalok is átmene­tet jelentettek. A lakosság ügyeinek intézése fokozato­san a városi, a községi taná­csokhoz került, amelyek az évek során átvették a neve­lési, az oktatási, az egész­ségügyi intézmények fenn­tartását, irányítását. A he­lyi tanácsok feladatköre fo­lyamatosan bővült, a járási hivatalok tevékenysége pe­dig formálissá vált. Ezt kö­vetően a járásokat összevon­ták, majd megszüntették. A kétszintű igazgatás megvaló­sítása már akkor, 1984-ben is felvetődött, ennek azon­ban akkor még nem min­denütt voltak meg a feltéte­lei. Kialakultak a városkör­nyékek, erősödött az együtt­működés a városok és a köz­ségek között, a városi taná­csok jobban szem előtt tar­tották egy-egy térség érde­keit, összehangolták a fej­lesztéseket. A városi taná­csok láttak el néhány olyan hatáskört, amelyre a közsé­gek nem voltak felkészülve. Ez átmeneti állapot volt, az­zal a céllal, hogy a községek váljanak a városokkal egyen­­jogúakká, kapjanak egyenlő hatásköröket. Ennek feltéte­lei mostanára alakultak ki. — Szükségesnek, lehetsé­gesnek tartják a kétszintű igazgatást a helyi tanácsok is? Preininger Ferenc: —Ked­vezőnek tartjuk az áttérést, amely teljes mértékben össz­hangban van a reformpoli­tikával. E változásokhoz jól illeszkedik a Vas megyei gyakorlat. Számomra min­denesetre nagyon megnyerő az a gyorsaság, ahogyan az áttérést megvalósítjuk. Ugyanis például a járások megszüntetésével kapcsolat­ban ezzel ellentétes tapasz­talataink is voltak korábban, az a folyamat tíz évig va­júdott. A mostani gyorsaság nem jelent zavart a tanácsok lakossági kapcsolataiban. A városkörnyék a gyakorlatban nem szűnik meg január el­sejétől, csak az igazgatás­ban, a hatósági munkában jelent változást. Kőszeg vá­roskörnyéke három „ütem­ben” alakult ki 1977 és 1984 között. A helyi tanácsok, ap­parátusok munkájának segí­tése volt a célunk mindvégig a városkörnyéken. A váro­sok közreműködésének ered­ménye is az, hogy most már alkalmasak a városkörnyéki tanácsok a kétszintű igazga­tásra, jobban élhetnek önál­lóságukkal, a helyi önkor­mányzat lehetőségeivel. És jegyezzük meg: eddig a köz­ségi, nagyközségi tanácsok két helyről­­kaptak „impul­zust”, információt, — a vá­rostól és a megyétől —, ez esetenként zavaró lehetett, még úgy is, hogy mindkét részről a segítő szándék volt a nyilvánvaló. Ma már egy­értelmű, hogy a helyi taná­csok képesek önállóan gon­­dsíaani.„Tr,­ csazm­álkodni, csele­kedni, nem fontos a város minden áron való jelenléte. Kovács Ferenc: — János­­háza és társközségei koráb­ban a celldömölki járáshoz, aztán a sárvári járáshoz, majd később Celldömölk vá­roskörnyékhez tartoztak. Ezek a változások nem ked­veztek a nagyközség és a hozzá­­tartozó hat község öt­ezernél több lakójának. Sár­várhoz például sem közle­kedési, sem egyéb kötődése nem volt térségünknek. Ná­lunk már 1984-ben felvető­dött, hogy közvetlen megyei irányítás alá kerülhessünk, életszerű vonzást alakítsunk ki. Elég kevés hatósági ügyünk tartozott Celldömölk városhoz, csak olyanok, mint a gyámkirendelés, a kisajá­títás, az oktatás szakmai irá­nyítása. Most ezeket a ha­tásköröket átveszi­ a nagy­községi tanács. Bertai Lajos: — Sem el­túlozni, sem leegyszerűsíteni nem szabad a kétszintű igaz­gatás jelentőségét. Minden­esetre nem ért bennünket váratlanul, felkészületlenül az áttérés, hiszen a megyei tanács már nálunk is „gya­korlatozott”, bővültek köz­vetlen kapcsolataink a me­gyei irányítással, gyakran megfordultak Szombathely­ről a mi községünkben is. Közvetlenül a „megyének” számoltunk be munkánkról, közvetlenül kaptuk a megyei intézkedéseket, jelentéseket, tisztségviselők részt vettek a megyei értekezleteken, a megyei tanács többször tar­tott nálunk ellenőrzést, egy­séges elvek alapján ítélve meg munkánkat a többi ta­náccsal. A munkalátogatá­­sok alkalmával gyakran foly­tattunk eszmecserét helyi feladatainkról. A kétszintű igazgatás előnyeinek, a köz­ségi tanács önállóságának hasznosítása rajtunk is mú­lik a jövő évtől. Szabó Béla: — A járási hivatalok megszűnése után már vártam ezt a változást, a kétszintű irányítás csírái már megvoltak az utóbbi években. Január elsejétől még több ügyet intézünk helyben. Ez nem lesz új a hozzánk jövőknek, mert mi eddig is arra ösztönöztük az állampolgárokat, hogy ügyes­bajos dolgaikban az első út­juk hozzánk vezessen. Ha egyébbel nem, szakszerű ta­náccsal eddig is mindig se­gítettünk. Az építési hatóság eddig Sárváron volt, mi azt kértük eddig is, hogy a­­terveket hozzánk nyújtsák be, mi továbbítottuk a vá­rosi tanácsnak, előzetesen egyeztetve a mi rendezési tervünkkel. A lakosság már megszokta, hogy minden ügyével a községi közös ta­nácsot keresse fel elsőnek. — Milyen lesz ezután a város és a községek, nagy­községek tanácsának viszo­nya? Dr. Pintér István: — To­vábbra is nagyon lényeges marad a városi és a községi tanácsok együttműködése, aminek feltételei, módszerei már kialakultak. Ez a kap­csolat a jövőben fejlődik, tartalmasabbá, érdemibbé válik. A városi tanácsok nem felettes szervként, ha­nem fejlettebb település, jó intézményhálózat, színvona­lasabb ellátás irányítóiként és szervezőiként sokat tud­nak adni a városkörnyék la­kóinak is. A városkörnyéki határ közigazgatási szem­pontból megszűnik, az együttműködést a legéssze­rűbben lehet szervezni, úgy, ahogyan azt a lakosság ér­deke, ellátása megkívánja. Preininger Ferenc: — A községi tanácsok ezután sem mellőzhetik a városi taná­csok segítségét. Nálunk pél­dául az építési igazgatást, az ipari, kereskedelmi hatósági munkát továbbra is Kőszeg­től várják a helyi tanácsok, társulásos formában. Ha nem így lenne, akkor sem sza­kadna el város és község, mert ki vitathatná Kőszeg szerepét a térség gazdasági, munkaerőgazdálkodási vagy a középfokú oktatással kap­csolatos feladataiban; sőt az idegenforgalomban például a város szerepe a Sopron—Kő­­szeghegyaljai üdülőterületen a régi városkörnyéknél jóval tágabb. A városok szerepe meghatározó marad, de ez­után nem a felülről való­­irányítás, hanem a kölcsönös együttműködés, a kölcsönös előnyök határozzák meg a térség tanácsi feladatait. Az eddig kialakult kapcsolatfor­mákat (lakásépítési alap, kölcsönalap, gazdálkodási alap) fenntartjuk a közsé­gekkel, sőt az élet termé­szetéből adódó új formákkal is gazdagítani kívánjuk. Az új helyzetben a városnak több lehetősége lesz az önál­lóságra, a helyi önkormány­zat jobb érvényesítésére. Ez a nagyobb figyelem mai, gyorsan változó világunkban különösen fontos a városok számára is. Több lehetősé­gük lesz saját döntéseikre összpontosítani, valamint a lakossági kapcsolatokra. Nyi­tott a város tanácsa arra, hogy segítsen a községeknek. Létszámunk tíz százalékkal csökken, hatáskörünk csak látszólag szűkebb. Ezzel a város tekintélye nem csök­ken, hanem erősödik. Ezután ugyanis kapcsolatunk a tér­ség tanácsaival természetes folyamatban alakul, fejlődik tovább. Szabó Béla: — A községi tanácsoknál is megvan az az igény, hogy ha szükséges, kérhessük a tapasztaltabb városi apparátus segítségét. Kik sok témában tapasztal­tabbak, jobban szakosodtak, könnyebben tudnak felvilá­gosítást adni. Mi eddig sem­ szégyelltük, ha bizonytalanok voltunk valamiben, szívesen fogadtak bennünket a me­gyei tanácson is. Ugyanis jobb mindent előre tisztázni. Ebben remélem, ezután is partner lesz a megye, pél­dául referensi hálózatot szer­veztek. örülünk annak, hogy a megyei tanács szervei is keresik a kapcsolatok élet­szerűbbé tételének formáit. Ezt minden bizonnyal elő fogja segíteni a területi re­ferensi hálózat, amelynek keretében a megyei tanács vb munkatársai közvetlen kapcsolatot tartanak egy-egy helyi tanács tisztségviselői­vel. Sok kérdésben — pél­dául a kereskedelmi ellátás­iban — nem nélkülözhetjük a városi tanáccsal való együttműködést, hiszen az áfész központja is a város­ban van. — A kétszintű igazgatás alapvető célja a községi ta­nácsok önállóságának növe­lése, s az, hogy minél több ügyet helyben és gyorsab­ban zárhassanak le. Milyen volt az áttérés előkészítése, milyenek a feltételek? Szabó Béla: — A kétszintű igazgatást egyebek mellett az is indokolja, hogy sok olyan határozatot, amelyre a vá­rosban ütötték rá a pecsétet, mi készítettünk elő, mi vizs­gáltunk ki. Az állampolgárok nagy része azonban ezt nem tudja. Előkészítő munkánk színvonalát mutatja, hogy nem fellebbezték meg ügy­feleink az általunk előkészí­tett határozatokat. Sárvár­y tanácsa nagyon korrekt volt velünk mindig, soha nem éreztük, hogy „csak” közsé­gi tanács vagyunk. Gyara­podó önállóságunk mindig gondolkodásra késztetett bennünket. A kétszintű igaz­gatás bevezetésében azt tart­juk: a gyorsaság fél siker. Hét-nyolc éve, a városkör­nyék kialakulásakor sok volt a bizonytalanság. Most már a falugyűléseken elmondtuk, mi várható, s kértük, to­vábbra is minket keressenek ■fel először az emberek. Kovács Ferenc: — János­­házán és környékén minden­­bizonnyal zökkenőmentes lesz az áttérés. Folyamato­san készültünk a változásra. Tudjuk, hogy felelősségünk nő, például a testületek elé kerülő javaslatokat eddig a város „megszűrte” törvényes­ségi szempontból. Most ilyen jelzést a döntés előtt más­honnan nem kapunk, még jobban vigyáznunk kell a magasabb szintű jogszabá­lyok betartására. Bertai Lajos: — Appará­tusunk szakmai felkészültsé­ge jó, munkatársaim fogé­konyak az újra. Nálunk nem okoztak zavart a korábbi közigazgatási változások sem, most az idő rövidsége ellenére is fel tudtunk ké­szülni a kétszintűségre. Jól képzettek a dolgozóink, ko­rábban már például iparha­tósági jogkört is gyakorol­tunk. Több olyan ügyet in­tézünk ezután helyben, ame­lyet eddig Körmenden dön­töttek el. Ilyen például több gyámügyi feladat, a rokkan­taik üzemanyag-támogatási ügye. Az előkészítést, a ki­vizsgálást eddig is mi végez­tük, csak az akta utazott. Most ez utóbbit kiiktatjuk, gyorsíthatjuk a határozatho­zatalt. Különösen jónak tar­tom azt, hogy ezután­­még inkább érvényesül az a szem­lélet, hogy ne az ügyfél utaz­zon a hivatalba, hanem az ügyintéző a helyszínre. La­kosságunkat egyébként idő­ben tájékoztattuk a változá­sokról, elfogadták ezeket. Kovács Ferenc: — Lakos­ságunk felkészítését mi, előbb elkezdhettük, mert a nagy­községek megyei irányítás alá vétele már korábban el­dőlt. Egyébként is: János­­háza a megye csücskében van, soha nem „lélegzett” nagyon együtt a várossal, önálló üzemei vannak, ez is nagyobb önállóságra ösztö­nözte eddig. Más megyékben jártunk nemrégen tapaszta­latcserén, megtudni, más nagyközségekben mi a gya­korlat. Első fokon teljessé válik nálunk az ügyintézés, reméljük, kevés ügy kerül fellebbezés miatt a megyei tanácshoz. — Milyen társulások ala­kulnak községek, városok és községek között? Dr. Pintér István: — Két­féle társulásról lehet szó. A­­lakosság széles körét érintő feladatok közös megszerve­zésére eddig is volt lehető­ség. Éltek is ezzel a helyi ta­nácsok, szervezik a szemét­­szállítást, közösen tartanak fenn gameszeket,­­ egészség­­ügyi, oktatási intézményeket. A másik az igazgatási tár­sulás. Nem sok olyan ügy van, amely közös intézésére községek egymással, nagy­községgel vagy várossal tár­sultak eddig. Az újszerű az, hogy január elsejétől vala­mennyi községi tanács vala­mennyi tanácsi jogkört a városokéval azonos hatás­körrel gyakorolhat. A váro­sok saját jogukon nem ren­delkeznek semmilyen hatás­körrel a községekben. Más kérdés, hogy gazdaságosság, szakemberhiány, vagy más ok miatt minden községi ta­nács nem tudja ellátni egye­dül az összes hatáskört. A­ jogszabály lehetővé teszi az érdekelt tanácsok társulását, közös szervezet létrehozását, vagy közös szakember beál­lítását. Hírről a helyi taná­csok döntenek. Vas megyé­ben a lakosság legszíveseb­ben azt kéri általában, hogy a legközelebbi város vagy nagyközség tanácsa intézze a közös ügyeket. Ez azért is jó, hiszen ott felkészültebb a­­szakembergárda. A társulá­sos ügyek köre szűk, építési, ipari, kereskedelmi hatósági, örökbefogadási ügyekről, al­koholelvonásra kötelezésről van általában szó. Kovács Ferenc: — Mi ez­után is közösen tartunk fel Celldömölkkel üdülőt, úttö­rőtábort, az áfész révén ke­reskedelmi ügyben leszünk, kapcsolatban. Szeretnénk, ha a munkaügyi döntőbizott­ság is a városban maradna, a celli kórház látja majd el a rendelőnk szakmai fel­ügyeletét. Más ügyben nem kívánunk társulni. Szabó Béla: — Együtt­működési megállapodásunk­ van a sárvári tanáccsal, most csak névváltozás tör­ténik lényegében. Társulás­ban oldjuk meg azután az építési és néhány gyámható­sági ügyet. — Mik lehetnek a két­szintű igazgatás, eredményei? Dr. Pintér István — Meg­tisztelőnek tartottuk, hogy Vas megyét is érettnek ta­lálták a kétszintű igazgatás bevezetésére, a tapasztalat­szerzésre. A községek nálunk jó irányba fejlődtek, megfe­lelő kapcsolat alakult ki a községek és a városok kö­zött, megvalósult a „térségi” gondolkodás, ezt segítették a megyei irányítás változásai is. Ha a kétszintű irányítást jól megvalósítjuk, ennek hasznát mielőbb megérzik az állampolgárok a település­­fejlesztésben, az ellátásban, az ügyek intézésében, egy­aránt. Egyszerűsödik az irá­nyítás, kisebb, de képzettebb és stabilabb lesz a tanácsi apparátus. Azonban szeret­ném hangsúlyozni azt, hogy ,a tanácsok elsőrendű felada­ta továbbra is a gazdaság­szervezés, az ötéves terv megvalósítása, a szociálpoli­tika, az ellátás javítása. A kétszintű igazgatásra való áttérés nem öncélú, hanem e fő feladatok jobb megoldá­sát hivatott elősegíteni, azt, hogy a tennivalókat még jobban igazíthassuk a helyi szükségletekhez. Kétszintű tanácsi igazgatás - nagyobb helyi felelősség és önállóság Beszélgetés tanácsi vezetőkkel A beszélgetés résztvevői. Jobbról: Szabó Béla, Bertái Lajos, Kovács Ferenc, dr. Pintér István, Preininger Ferenc, Kósa Tamás.

Next