Vas Népe, 1987. december (32. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

Bio , az élettel kapcsolatos... Kis műanyag pohánkákban (konténerekben) nő az erdő, hatmillió csemetét növeszte­nek így évente a Fakombi­nátban. E szabadalmukat — hogy terjedjen másutt is az országban — eddig hét ha­­­zai erdészet vásárolta meg — olcsón. A „bejegyertyánosi konténer’’ hovatovább foga­lom a szakmában, írtuk tegnap a Falco-kí­­sérletekről szólva azt is, hogy az ivartalan csemete­­szaporítási kísérletekkel is szép eredményeket értek el, de ezen a ponton sem állnak meg a fejlesztők. Lombikban akarnak erdőt nevelni. Nem beszéltünk viszont azokról a különleges tala­jokról, amelyekkel szintén komoly kísérleteket folytat­nak a bejei és bajti cseme­tekertekben. Eddig jobbára tőzeges kom­­posztba ültették a magokat, dugványokat, de hát a tőzeg — drága. Mindenesetre sok­kal drágább, mint a hely­ben — minden erdőben — rendelkezésre álló fakéreg, fűrészpor, s egyéb hulladék. Tőzeg helyett újabban ezt a „hazait” használják, darál­va. Ehhez adagolják azt az algamasszát, amelyről ko­rábban már szót ejtettünk. Ha az ilyen talajt ráadásul algás vízzel öntözik — mert öntözik! — akkor valósággal bolondgomba módjára nő, sarjadzik a csemete, ötven­százalékos gyarapodásokat mértek, mérnek! A mérnökök és segítőik ma még csupán konstatálják — és nagy örömmel tapasz­talják — ezt a tényt. De a mérnöknek az a legfőbb dolga, hogy a miérteket vá­laszolja meg. — Az az igazság, hogy még nem tudjuk a pontos magyarázatot — mondja dr. Pethő József fejlesztési cso­portvezető. — Sejtéseink vannak csupán.. . — Mint ahogy arra sincs még egzakt válaszunk, hogy miért védi meg ez az algás lé a növényi kártevőktől a csemetéinket. De nagyon jól védi — tudjuk Zaxnétól, a fiatal erdőmérnöknőtől. Az algával öntözött cse­metéket — és ez a tölgy esetében mondják, különö­sen gyakori betegség — pél­dául megóvja a fehérjedús öntözés a lisztharmattól. Mosonmagyaróvári és tana­­kajdi kutatókkal együtt ke­resik a választ a miértre. Amelyeknek a megválaszo­lása azért fontos, hogy — akár a humán gyógyszerek esetében — az esetleges mellékhatásokat is kiszűr­hessék. Egy éve öntöznek Bejc­­gyertyánosban algával, ilyen rövid idő alatt jöttek rá nagy hasznára. Ha minden vilá­gos lesz — ez sem titkolt cél — azonnal kilépnek módszerükkel az exportpia­cokra is. Ki a konténerek­kel, benne az algás vízzel öntözött ,,fűrészpor” tápta­lajokkal. Itt akarják vissza­menteni a kutatás-fejlesztés­be fektetett energiákat, nem a hazai partnergazdaságo­kon. Egy tavalyi üzlet sejtetni engedi talán valamelyest a szombathelyi kísérletek le­hetséges hasznát. Van a megyében néhány hektárnyi erdei dióültetvénye a Fa­kombinátnak s ma nyuga­ton keresik a „vad” dolgo­kat. Húszezer diócsemetét neveltek tavaly egy külföl­di vásárlónak a fent emlí­tett módszerek kombinálásá­val. Egy szem kemény héjú „vad” dió apró kis csemeté­jéért két márka tíz pfenni­get kaptak. És most ismét nő a kertjükben ötvenezer diócsemete ... Az intenzív szaporítási technológia eredményei egy­re nyilvánvalóbbak a Fa­kombinátnál. A növényi hormonokkal kezelt hajtások tízezrével virítanak kertje­ikben. Büszkén nézhet rá­juk a fiatal mérnöknő, Zax­­né Simon Erzsiké is. Az ő munkáját is minősítik ezek a fiatal hajtások. Kérdezem tőle, jól érzi-e magát közöt­tük. És mondja: nagyon. — Kevés jókedvű mér­nökkel találkozik ma az em­ber ... — Én elégedett vagyok a helyemmel, a sorsommal — mondja. — A Fakombinát kiváló lehetőséget nyújt if­jú szakembereinek. — Rögtön a mély vízbe dobták az egyetem után? — Nem, fél évig hósztol­­tam. — Az micsoda? — Görbe késsel jelölget­­tem az erdőn a fákat. Fél év után kerültem ide a fej­lesztésre. — És mennyit keres? — Hatezer forint az alap­fizetésem és háromezer-öt­száz a havi mozgóbérem. — Ezt az utóbbit mindig megkapja? — Mivel az üzem, ahova tartozom, másfél év óta mindig teljesítette azt, amit vártak tőle, én is mindig megkaptam a mozgóbéremet. — Tehát ha jól értem, nem szükségképpen kell négyezer forintot keresnie a kezdő mérnöknek ... — A mi példánk és az én esetem is azt látszik iga­zolni, hogy lehet másképpen is Hogy így lehessen, ahhoz ma úgy látjuk, kell egy Fa­kombinát. Ahol nem csupán a jövő erdeire, de annak embereire is nagy figyelem irányul — a jelenben. Ahol — „katonás” kifejezéssel szólva — kimunkált, meg­alapozott stratégiára épül a napi taktika és nem ad hoc praktikák viszik előre a sze­keret. A kor tudományos ered­ményei itt szükségképpen vannak jelen a mindennapok termelési gyakorlatában és nem azért, mert valahol ha­tározatokat hoztak az ilye­nek befogadására. A Falco ezzel az intenzív szaporítá­sos módszerrel is megelőzte a szakmát, talán még a ha­zai kutatóhelyek munkáját is katalizálja. Egy-egy pillantást vetet­tünk a napokban műhelyeik­re, érzékeltetni szerettük volna biotechnikai jellegű törekvéseiket. In vivo — in vitro munkálkodásukat. Az­az: az élet továbbviteléért megtett kísérleteiket. Napjaink új felismerései — a természeti környezet védelmének elemi igénye — mozgalmakat éltetnek nyu­gaton. Nálunk is egyre erő­södik az „életes” megoldá­sok iránt táplált vágy, aka­rat. A ma csemetéi egyszer fá­vá növekszenek a Falco er­deiben is. Az erdő egy ré­szét megdarálják és példá­ul bútorlapokat készítenek belőle. De ha a kötésre hasz­nált gyantából még évek múltán is árad a formalin — ha a kinyitott szekrényből csípős szag terjeng —, akkor egyszer majd nem kell ne­künk sem az ilyen bútorlap, az ilyen bútor. Magyarorszá­gon ma nincs olyan gyanta, amelyben ne lenne szabad formálni ... Majd gyanta­­importra szorul, ha jó lapo­kat akar a Fakombinát! Vagy épít magának egy gyantaüzemet!? A hazai vegyipar illetékes gyárának kényelmét mindenképpen mi fizetjük. (A Rába MVG hasonló helyzetben úgy kényszerült úrrá lenni má­sok restségén-ön­kényén, hogy csavargyárat épített magának Sárváron. Lám, máig sem sokat változott a világ.) A Fakombinát kénytelen figyelni a világ valóságos változásaira, mert termé­kei nagy részét a nemzet­iközi piacokon adja el. Má­ra az is kiderült: nagy stra­tégiai húzás volt annak ide­jén a cementforgácslap-gyár­­tás szombathelyi meghonosí­tása. Valóságos őrülethullám söpör végig nyugaton, ahol új tudományágként beszél­nek az építésbiológiáról. Ma Európa Greenwichez közeleb­bi térfelére csak olyan anyagokat engednek építési céllal bevinni, amelyek ter­­mészet­ komformok. Ame­lyek „barátságban” vannak emberrel, környezettel. Bealkonyult az azbesztce­ment lapokból épült házak­nak (az azbeszt rákkeltő ha­tásáról egy évtizede is cik­keztek már). Reneszánszu­kat élik az emberhez simu­ló anyagok, főképpen a fa. Kezdik elismerni odakint a szombathelyi Falco ce­menttel kevert fa építőleme­zeit és ezeket egy nyugat­német intézet az ajánlott építőanyagok közé sorolta. (A radioaktív kisugárzás miatt még azt is dokumen­tálnia kellett Szombathely­nek, hogy honnét származik a Betonúp­lap gyártásához használt cement...) — Olyan roppant módon összetett ügyr­ől van szó, amellyel Magyarországon át­fogó módon eddig még sen­ki nem foglalkozott — állít­ja a Falco műszaki igazgató­ja Ausztriában folynak a leg­intenzívebb módon az épí­tésbiológiai kutatások, ők még az NSZK szigorú vizs­gálati eredményeit sem fo­gadják el maradéktalanul. Rövidesen asztalhoz ülnek az osztrák illetékes kutató­­intézet és a Falco szakem­berei azért, hogy az utolsó bukkanókat is elsimítsák a környezetbarát szombathe­lyi építőlapok útján. Az elmúlt három évben háromszorosára nőtt az igény Ausztriában a szom­bathelyi lapokból épült há­zak iránt. T. Z. Biotechnikai kísérletek a Fakombinátban (2.) A bejei konténer fogalom a szakmában, ültetni is könnyebb a konténerben nevelt fázs­kat. Mert meghosszabbítható az ültetési időszak is, megszűnnek a munkacsúcsok. j'N­Th »urai ** fjj «É i ** l­ m m * WsjM 11 aj grf -el. A u Vízellátás, csatornázás­­ társulati úton Az országban működő mintegy négyszáz víziközmű társulat­­beruházásainak idei előzetes mérlege szerint több mint háromm­llliárd forintot költöttek a víz- és csatorna­hálózat bővítésére. Ennek háromnegyed részét a vázellá­tás fejlesztésére fordították. Állami, helyi, intézményi és lakossági erőforrásokból 800 kilométer hosszú vízvezetéket és a falvakban száznál­ több új vízművet építettek. Ezek­kel megközelítőleg százezer lakost juttattak vezetéken egészséges i­vóvízhez. Ebben az évben különösen lendülete­sen fejlesztették a hálózatot Baranya, Vas, Zala és Sza­­bolcs-Szatmár megye aprófal­vái­ban. A csatornamű társulatok közreműködésével az idén de­cember végéig várhatóan 70—80 kilométer hosszú új csa­tornaszakasz építése fejeződik be. Ennek jelentős része a Balaton környéki csatornahálózat bővítését, a tó vizének védelm­ét szolgálja. A társulati mozgalom az utóbbi kat évben kiterjesztette tevékenységét a települések­­belterüle­tét időnként elöntő csapadékvíz biztonságos elvezetéséhez szükséges nyitott vagy zárt csatornahálózat kiépítésére i­s. Berettyóújfalu, Csurgó, Mezőtúr és a Hajdúhadházához csatolt Téglás után, alig néhány hete Siófokon alakult meg az ötödik, és egyúttal a legnagyobb ilyen csapadék­víz-el­vezető társulat. Tervei szerint 1991-ig több mint 120 mil­lió forintot fordítanak a belterületi vízkárokat megelőző hálózat kialakítására. A többi társulattal együtt a jelen­legi tervidőszakban csaknem 400 millió forintot költenek belterületi vízelvezetésre. Az orsz­ág vízgazdálkodási feladatainak fejlesztés­ében közreműködő társulatok mozgalma az idén harmincéves. Ebben a három évtizedben — az ez évi várhatóval együtt — több mint 21 milliárd forint értékű vízellátási és 6,6 milliárd forint értékű csatornázási beruházást valósítot­tak meg. Összesen 1600 társulat vett részt a munkákban, de az elkészült létesítmények átadásával mintegy 1200 ilyen alkalmi egyesülés már befejezte tevékenységét. Három közül kettő vergődik Az áfész mint nagykereskedő Előbb egyedileg, majd ál­talánosan engedélyezték, hogy nagykereskedelmi te­vékenységet folytassanak az országban az áfészek. Szá­mos fogyasztási szövetkezet valóságos nagykereskedel­mi vállalatot hozott így lét­re, évente sok százmillió fo­rintos forgalmat bonyolítva le. Azzal, hogy az áfészek közvetlenül az iparhoz for­dulhatnak, azaz kikerülhe­tik a „hivatásos” nagyke­reskedelmet, versenyhely­zet állt elő — gondolhat­nánk. Mégsem ez a helyzet. Igaz, több áfész megtalálta a szá­mítását a nagykereskedelmi munkával, azonban a ha­gyományos — raktár, ügy­nök, bemutatóterem „alap­­iképletű” — nagykereskedel­mi tevékenység sok helyütt nem volt sikeres. Ezt a meg­levő nagykereskedelem job­ban csinálta. Azok az áfé­szek lettek jó nagykereske­dők, amelyek saját üzleteik ellátására, a felvásárolt termékek értékesítésére, árucsere lebonyolítására vállalkoztak. Persze vállal­kozási készség nélkül ez sem sikerülhetett — hang­súlyozták a Mészöv elnöksé­gének novemberi ülésén, ahol az áfészek nagykeres­kedelmi tevékenysége volt a téma. A megyében három áfész foglalkozik nagykereske­delemmel. A szombathelyi szövetkezetben a külkeres­kedelmi és nagykereskedel­mi osztály feladata az, hogy a nemzetközi áruházi cserét lebonyolítsák. Értékesítik is az árucseréből származó­­termékeket. Szentgotthár­­don faipari árukat vásárol­nak fel, ennek fejében Auszt­riából sört szereznek be. Tervezték, hogy a Rába MMG helyi gyárából kapát, kaszát, szalagfűrészt és más szerárukat vesznek át, azon­ban ez a terv füstbe ment. Ugyanis a nagykereskedel­mi árrés még az áru Buda­pestre való szállítását sem fedezte. Ezért úgy döntöt­tek, hogy szerszámnyelet, cirokseprőt és más faipari cikkeket, a Lignimpex kül­kereskedelmi vállalattal létrehozott szentgotthárdi irodán keresztül értékesítik. Az iroda csak néhány hó­napja működik, most kezdik megismerni a külföldi — az osztrák — vásárlók. Az benne a „fantázia”, hogy az osztrák üzletember (vagy magánszemély) közvetlenül az irodában fizethet schil­­linggel, nem kell Budapest­re utazgatnia kiviteli enge­délyért. A szentgotthárdiak hagyo­mányos nagykereskedelmi tevékenységükben főleg WC- papírt forgalmaznak. Kilenc hónap alatt a tervezett nagy­kereskedelmi árbevételnek alig több mint a negyedét érték el. A sárvári áfész-nagyke­­reskedők választékbővítés­re, hiánycikkek pótlására hozták létre nagykereske­delmi szervezetüket. Kapcso­latba léptek a Skála-Coop­­pal és a Délkerrel, beszerez­tek például cipőféléket és importitalokat, is. Azonban a nem közvetlen beszerzésű árukból nem származott elég nyereség. Ezért a szö­vetkezet vezetése úgy dön­tött, hogy a jelenlegi nagy­kereskedelmi szervezetét le­építi. Nem véglegesen, de csak az eddiginél kifizető­dőbb üzletbe fognak ezután. A megyében a legjelentő­sebb áfész-nagykereskedő a szombathelyi. Saját üzletei­ben, más áfészek boltjaiban, sőt az állami kereskedelem­iben is megtalálhatók az árucseréből származó ter­mékek, például a csehszlo­vák cukorka, csokoládé, só, porcelán, drótfonat, kriszláy, gyermekcipő, játék a Len­gyelországból behozott WC- papír, papírzsebkendő, ka­ramell. Bulgáriából mosta­nában várnak jelentős mennyiségű csempét. Kap­csolata van az áfésznek, il­letve áruházának egy romá­niai szövetkezettel is, velük 110 ezer rubel értékű áru cseréjére szerződtek. Az elnökség leszögezte: az áfészek nagykereskedelmi ■tevékenysége — főleg Szent­­gotthárdon és Sárváron — nem hozta meg a kívánt eredményt. Több termék ér­tékesítése igen nehéz volt. Nyilvánvaló, hogy elsődleges itt is a gazdaságosság. Ahol pedig nem megy? A nagy­­kereskedés nem kötelező ... kt Intézkedések az ittas vezetés visszaszorítására A Belügyminisztérium döntése nyomán az elkö­vetkezendő időszakban szi­gorúbb bírsággal­ sújtj­ák az ittas vezetőiket a sza­bálysértési eljárások alkal­mával. A kapatosan volánhoz ülő autósoknak mostan­tól számolniuk kel­l azzal, hogy az embertársaik tes­ti épségét, életét súlyosan veszélyeztető cselekmé­nyükért a hatóságok mind gyakrabban szabják ki a jogszabály biztosította leg­magasabb büntetési tételt: 10 ezer forintot. Ezzel együtt növekszik a veze­tői engedélyek visszavoná­­■sának időtartama is, súlyo­sabb esetekben akár egy évre is búcsút mondhat jo­gosítványának az alkohol­fogyasztás után útra kelő autós. Szigorúbban bírál­ják el azoknak a sofőrök­nek az ügyét is, akiknek véralkohol szintje a vizs­gálat alkalmával megha­ladja a 0,8 ezreléket, s ez­zel már súlyosabb jogsér­tést, bűncselekményt kö­vetnek el. Az ő esetükben bíróság dönt a büntetés mértékéről. A hatóságok szigorúbb fellépését elsősorban az tette halaszthatatlanná, hogy a széles körű felvilá­gosító,­­ellenőrző munka elllemére nem változott az ittas vezetés okozta balese­tek száma. Ez év első 10 hónapjában csaknem 15 ezer embert ért szeren­csétlenség hazánk közútja­in. A balesetek 900 ember életét oltották ki, s tö­bb mint 6 ezren szenvedtek súlyos — gyakran örökre nyomot hagyó — sérülése­ket. Különösen aggasztó — s a több éve tartó kedve­zőtlen helyzet nyomán, in­tézkedésre sarkalló jelen­ség —, hogy az esetek 18— 20 százalékában ittas gép­járművezetőik okoztak tra­gédiát. Ugyancsak az al­kohol játszotta a főszere­pet a súlyos sebesüléssel járó balesetek jelentős ré­szében. A balesetek idei alakulásának fekete króni­kájában szomorú rekordot jelent november: 15 halá­los kimenetelű baleset tör­tént úgy, hogy azt a gázoló vagy az áldozat részegsége okozta. A rendőrségi­­tapasztala­tok arra is rávilágítanak, hogy a közvélemény egy részében, tovább él az ittas vezetés elnéző megítélése, a kapatos autósok iránt ta­núsított elvtelen lojalitás. Gyakran előfordul, hogy a látogatóba érkező rokono­kat, barátokat kiadós búcsú­­pohár után engedik csak útnak indulni, nem is sejt­ve, milyen nagy veszély­nek teszik ki ezzel őket. 1987. december 1. Kedd

Next