Vas Népe, 1988. május (33. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-10 / 110. szám
Interjú két vállalati párttitkárral A kommunisták megyénkben is megtárgyalták már a pártértekezleti állásfoglalás-tervezetet. Mindenütt sok észrevétel, javaslat hangzott el, s természetesen mindenütt várakozással tekintenek a spártértekezlet elé. A tétlen várakozás helyett azonban a legtöbb helyen a tettrekészség, a helyi feladatok vállalása jellemző. Éppen erről, a helyileg elvégezhető tennivalókról készítettünk interjút két vállalati párttitikárral, SIPOS LAJOS, a Vasi Volán pártbizottságánál? ■titkára: — Hat alapszervezet tartozók vállalati pártbizottságunkhoz. Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét az alapszervezetek taggyűlésen tárgyalták meg. Ezt összegeztük és továbbítottuk a városi pártbizottsághoz. Egyébként a politikai intézményrendszer megújhodása keretében nálunk ezekben a hetekben már bizonyos változás következett be. A korábbi pártvezetőség helyett összevont taggyűlésen 13 tagú pártbizottságot és négy munkabizottságot választott a tagság. A május 20- án kezdődő országos pártértekezlet iránt nálunk is nagy a várakozás. Országos pártvezetőink nyilatkozatait hallva és a reális gazdasági helyzetkép alapján azonban tisztában vagyunk azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet döntő fordulat. Következetes, átgondolt politikai és gazdasági munkára van szükség ahhoz, hogy jelenlegi nehézségetekből kiláboljunk. Ezért vállalati pártbizottságunk tagjai és alapszervezeteink nem ölhetett kézzel várják az országos pártértekezletet, hanem addig is cselekednek. A mi vállalatunknál naponta fontos feladat a személyszállítás és az áruk továbbítása. Hiszen, ha menetrendszerűen járnak az autóbuszok, akkor a többi vállalat is tervszerűbben dolgozhat és a lakosság közhangulata is jobb. Az áruszállítással pedig egyértelműen segítjük a vállalatok tervteljesítését. Meggyőződésem, hogyha a dolgozókat bevonjuk a döntéselőkészítésbe — amire igény is van — akkor a végrehajtás is sokkalgyorsabb és hatékonyabb lesz. Értelmes feladatokat kell megfogalmazni és ezekre, lehet mozgósítani. Ilyen esetben van eredmény. Ezt az idei gazdasági adatok is megerősítik. Vállalatunknál áruszállításból az árbevétel az első negyedévben a bázishoz képest 23,5 százalékkal növekedett. Ezzel éves tervünk időarányos részét már túlteljesítettük. A Vasi Volánnál évek óta az országos szakmai átlagnál dinamikusabban fejlődött az áruszállítás. Reméljük, hogy az év hátralévő részében az első negyedévi jó eredményeket tartani, sőt ha lehet, fokozni tudjuk. Ez azonban nemcsak rajtunk múlik. Ha például az exportáló vállalatok többet termelnek, mi is többet szállíthatunk. További piackutatásokat végzünk, hogy a tervet ebben a tekintetben is túlteljesíthessük. Személyszállításunk kiegyensúlyozott, az igényeket kielégíti. A pártszervezetek gazdaságpolitikai tevékenysége vállalaton belüli jól körülhatárolható. A gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek nem egymás helyett hanem egymás mellett, egymást kiegészítve kell tevékenykedniük. Mi a politika sajátos eszközeivel kívánjuk segíteni a gazdasági feladatok megvalósítását. Olyan időszakot élünk, amikor szerintem az a helyes, ha a vezetőik többet járnak a dolgozók között, őszintén és nyíltan politizálnak. BOKOR BÉLÁNÉ, a Vas Megyei Beruházási Vállalat pártszervezetének titkára. — Vállalatunk pártszervezete április elején tárgyalta meg a közeljövőben összeülő országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét. A taggyűlés álláspontját jegyzőkönyvünk rögzíti. Ezt az irányító pártszervünknek, a szombathelyi városi pártbizottságnak megküldtük. Tagságunk, egész vállalati közösségünk élénk figyelemmel kíséri az előkészületeket, az egyre szélesedő társadalmi vitát. Meggyőződésünk azonban, hogy azonnali, látványos fordulatot a pártértekezlet nem eredményezhet. Sikere kizárólag az alkotó emberek, a párttagok, pártonkívüliek munkájától, megújulásra kész magatartásától függ. Ehhez várjuk a pártértekezlet megfelelő határozatát. A viszonylag rövid előkészítési időszak ellenére nem várakozhatunk tétlenül. Minden elveszett nap, nem kihasznált óra csak gondjainkat szaporítja. Vállalatunk fő tevékenysége az építőipari beruházások szervezése, lebonyolítása. Az építőipari ágazat az elmúlt években jelentős mértékű változáson, ellentmondásokkal teli időszakon ment át. A beruházási piac szűkülése, az építési kereslet csökkenése, a nehezedő gazdasági körülmények, az egyre szélesebb körű piaci versenyhelyzet kihívásának csak folyamatos fejlődéssel tudunk megfelelni. Felismerve az újabb elvárások sürgető szükségességét, gazdasági kényszerét, jelentős fejlesztéseket valósítottunk meg. Alapszervezetünk már a korábban hozott központi bizottsági határozatok szellemében alapvető változásokat határozott meg, és azokmegvalósításán a dolgozó kollektíva segítségével folyamatosan munkálkodik. A korábbi egysíkú tevékenység mellett létrehoztuk kivitelező, tervező szervezetünket, amely jelentős szerepet vállal a tanácsi igények egyre jobb kielégítésében. A kibővült feladatok megvalósításához — környezetünkben szinte egyedülállóként — 45 százalékkal növeltük létszámunkat. Termelésünk, árbevételünk azonban a létszámnövekedésnél nagyobb ütemű fejlődést mutat. Fejlődésünket akadályozza szabályozó rendszerünk ellentmondásossága. A bérszabályozás korlátai, a különféle vállalkozási formák eltérő pénzügyi feltételei a vállalati gazdálkodásunkat hátrányosan érintik. Agitációs munkánk ilyen körülmények között nehéz, hiszen nincs megfelelő politikai érvünk arra, hogy miért értékesebb a kisszövetkezetnél vagy a gmtk-ban végzett ugyanolyan munka. A közelmúltban ünnepeltük vállalatunk 25 éves jubileumát. Az elmúlt időszak tevékenységét fotókiállításon mutattuk be. Részt vettünk számos lakás, óvoda, iskola, közintézmény létrehozásában. Ilyen volt a legutóbbi időkben a megyeikórház komplex tömbje, az oladi oktatási központ és az oladi lakások építése, a Savaria Szálló, az ikervári nevelőottthon, a csákánydoroszlói és az ivánci szociális otthon teljeskörű felújítása. A most folyamatban lévő munkák közül említhetném a Köjál székházat, a gyógyszertári központ laboratóriumi épületét, az acsodó szociális otthon bővítését. Ugyancsak részt vállalunk a kisebb tanácsi beruházások megvalósításában. E néhány kiragadott példa csak ízelítőt adhat feladatunk sokrétűségéről. Tevékenységünkben a hangsúly a szerkezetátalakításon, a szolgáltatásunk bővítése érdekében teendő intézkedéseken van. E munka folyamatos, nincs módunk várakozni. A munkában a gazdasági-társadalmi szervek összefogásával a vállalati közgyűlés által irányított kollektíva minden tagja tudása, szorgalma legjavát adva munkálkodik. Farkas László dalt és öregedő szívem dobolását hallottam, de felértem a csúcsra. A kilátás a Mátrabércen láthatóhoz hasonló: hegycsúcsok, meredek hegyoldal, a völgyben ködbevesző falvak. Jó dolog, hogy a csúcsot jelző oszlopon vasdobozban, nylonzacskóban vaskos füzet, toll, ki-ki beírhatja nevét, élményeit. E füzetből tudom, hogy négy ifjú járt két nappal előttem ott. A szokatlan túrától olyan izomlázam lett, hogy másnap csak völgyi sétára vállalkoztam. Közben elmondtam magamban délutáni előadásomat, legújabb kutatási eredményeimet, a kvantumechanika és a szilárdtestfizika gimnáziumi tanításának magyarországi tapasztalatait. A szellemi lét még egy másik területére, a művészet birodalmába is elkalandoztam : zenei élménnyel zártam a hetet. Claudio Abbado karmester méltán híres Gustav Mahler Ifjúsági Zenekara — cseh, osztrák, nyugatnémet és magyar fiatal zenészek — azokban a napokban Pöstyénben készültek tavaszi közép-európai turnéjukra. (Az elmúlt nyáron Szombathelyen voltak, és hangversenyükkel az utóbbi évtized legjelentősebb zenei éményét nyújtották a hallgatóságnak.) Rövid keresgélés után megtaláltam szálláshelyüket, ahonnét a próba színhelyére, a Vág partján épült új kultúrpalotába kalauzoltak. Engedélyt kaptam a belépésre: a sötét folyosó végén levő vasajtót kinyitva hirtelen a színpad végébe kerültem, és már emelt is magához Mahler zenéje. Halkan átosontam a nézőtérre, leültem az éppen nem szereplő zenészek, néhány szülő és rendező közé, és élveztem a próbát. Remek volt látni, hallani, ahogy a karmester előénekelte, érzékletesen elmagyarázta a megszólaltatás módját, a hangsúlyokat, a ritmust. Milyen jól beszél ez a fiatal karmester angolul, állapítottam meg. Szünetben aztán kiderült, hogy ő James Judd, az angol karmester, aki aznap vette át a zenekart osztrák kollégájától, és csodát művelt a zenészekkel. Öröm volt látni, hogy a 134, húsz év körüli művészjelölt milyen gyorsan tud alkalmazkodni. Szinte az első próbálkozásra megoldják a kért módosításokat. Szerencsére összefüggően is eljátszották a műsorszámokat, így hangversenyen is érezhettem magam. Csodálatos volt a megszólaltatás: a huszonnégy első hegedű, a tizennégy cselló a lassú, szóló részeknél annyira szépen, olyan egységesen szólt, hogy ehhez foghatót utoljára tíz éve Angliában a Royal Festival Hallban a londoni szimfonikusok hangversenyén hallottam. Ezek a fiatalok már rendelkeznek a szükséges technikai tudás legnagyobb részével, ugyanakkor rendelkeznek egy olyan töretlen hittel, lelkesedéssel, odaadó akarással, ami a felnőtt zenészek mellé, sőt fölé emeli őket. Öröm volt felfedezni a zenekar tizenöt magyar tagja között a szombathelyi kiváló csellistát, Nagymiklósi Juditot és a nagyszerű sárvári bőgőst, Martos Attilát, akik mindketten tavaly végeztek a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskolában, és jelenleg a budapesti Zeneakadémia első éves növendékei. A magyar zenekritika elégedetlen volt a Mahler-zenekar zeneakadémiai szereplésével. Lehet, hogy a kritikus csak a televízióban nézte meg a hangversenyt. A televízióadás valóban nem hasonlítható az élő muzsikálás élményéhez, az elektronikus átvitel, a képkivágások eltorzítják a valóságot. Aki egyszer élőben hallotta a Gustav Mahler zenekart, az alig várja, hogy újra felfrissülhessen zenéjüktől. Dr. Kovács László a fizikai tudomány kandidátusa Havas túra áprilisban. A Záruby hegycsúcs a Kis Kárpátokban. 1988. május 10. Kedd Döbbenjen meg a szülő! ! A felmérésit egy kisvárosban végezték, de bizonyára másutt is hasonlóak lennének a tapasztalatok. ■ A gyerekek egészséges életmódja (vagy egészségtelen életmódja?) volt a vizsgálat tárgya. Néhány adat — először — kommentár nélkül. Az I. osztályosok 13 százaléka, a VIII. osztályosok 50 százaléka nem reggelizik otthon az iskolába in Idulás előtt. Az elsősök fele más naponta kétszer forgat, a nyolcadikosoknak már csak egyharmada. Az elsősök (6-7 éves gyerekek!) 6 százaléka már megpróbált cigarettát szívni, a legnagyobbaknak viszont ■ már egy jelentős része nem is titkolta, hogy többé- s kevésbé rendszeresen dohányzik. Különösen elszom s morító, hogy a szeszes ital kipróbálásában már nem is volt lényeges különbség köztük. A kicsik 22 százaléka, a nagyok 30 százaléka ivott már egyszer vagy többször sört, bort, sőt pálinkát is. S amit szándékosan a végére hagytam, az ösz Iszefügg valamennyi előbbi egészségrontó tényezővel. Volt egy ilyen kérdés: ki túrázik hétvégeken rendsze■ révén szüleivel? Az elsősök 48 százaléka válaszolt igen- I nel, míg a nyolcadikosoknak mindössze 3 százaléka. Az iskolában felmértek. Ezt azért tették, hogy arról, amit úgyis sejtenek, világosabb, pontosabb képet kapjanak, s azért, hogy a szülőket is megdöbbentsék, hogy felhívják a figyelmüket arra, mennyi mindent kell nekik is tenniük a gyermekeik egészségéért. Az egészséges életmódra nevelés mind többször ■ hangzik el, talán már van is, aki unja, aki azt ■ mondja, ez csepeg a vízcsapból is. Hát nem csepeg eléggé! Folynia, zúdulnia kellene. És nem ártana az említetthez hasonló, vagy más módszerekkel, de minél hatásosabban rádöbbenteni ■ a szülőket arra, hogy gyermekeik egészségéért első- s sorban ők a felelősek, és ők tehetik a legtöbbet. Érte ■ is és ellene is. (sárdi) Hülyék? Vallom, hogy a gyerekek megismerésére soha nincs jobb alkalom, mint kiránduláson. A fiúknak, a lányokkal való „békés egymás mellett élése”, udvarias, segítőkész magatartása is kamaszkor minden zavartságát, nyegleségét meghazudtolja. A gyerekekkel való közvetlen kapcsolat itt alakul a leggyorsabban szalonnasütés vagybográcsgulyás-kevergetés mellett. Az se baj, ha tűzrakási tilalom van, mert akkor jó a közösen készített szendvics, zsíros kenyér, a közösen elfogyasztott azonos eledel, s nem látszik az otthonról hozott filléres ésméregdrága elemózsia kontrasztja. Hogy ezek a dolgok munkaigényesek? Nagyon is! Kisérő pedagógus társamnak, a velünk levő két szülőnek és nekem is azvolt, amikor éppen azon dolgoztunk a zalakarosi autóbusz-parkolóban a velünk hozott bádogasztalkán, hogy nyolc kiló kenyérből vajjal, felvágottal, retekkel,paprikával uzsonnát üssünk öszsze harminchat éhes száj megetetésére. Ekkor állt meg mellettünk az az autóbusz, amelyből elegáns, fehér inges, nyakkendős tanárok és az enyémekkel egykorú gyerekek szálltak ki. Kettes sorban vitték őket a bazársorhoz, s a gyerekeket magukra hagyva a tanárok visszasétáltak a buszhoz, várták, hogy elfogyjon az otthonról hozott zsebpénz. Fürdés után elpilledt, éhes gyerekeinket látva, amint azok repetáért álltak sorba, az egyik félhangosan megkérdezte a másiktól: „Kik ezek?” A rövid válasz is félhangos ivott: „Hülyék!” Ejnye-ejnye, ismeretlen ,kollégáim! Túlságosan is gorombakifejezés ez azokra, akik nem szeretik a legkényelmesebb megoldást választani. Schrott Géza tanár Karöltve