Vas Népe, 1988. május (33. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

Interjú két vállalati párttitkárral A kommunisták megyénkben is megtárgyalták már a pártértekez­leti állásfoglalás-tervezetet. Mindenütt sok ész­revétel, javaslat hangzott el, s természetesen mindenütt vá­rakozással tekintenek a spártértekezlet elé. A tétlen vára­kozás helyett azonban a legtöbb helyen a tettrekészség, a helyi feladatok vállalása jellemző. Éppen erről, a helyileg elvégezhető tennivalókról készítettünk interjút két válla­lati párttitikárral, SIPOS LAJOS, a Vasi Volán pártbizottságánál? ■titkára: — Hat alapszerve­zet tartozók vállalati párt­­bizottságunkhoz. Az orszá­gos pártértekezlet állásfog­­lal­ás-tervezetét az alapszer­vezetek taggyűlésen tárgyal­ták meg. Ezt összegeztük és továbbítottuk a városi párt­bizottsághoz. Egyébként a politikai intézményrendszer megújhodása keretében ná­lunk ezekben a hetekben már bizonyos változás kö­vetkezett be. A korábbi pártvezetőség helyett össze­vont taggyűlésen 13 tagú pártbizottságot és négy munkabizottságot válasz­tott a tagság. A május 20- án kezdődő országos párt­értekezlet iránt nálunk is nagy a várakozás. Országos pártvezetőink nyilatkozatait hallva és a reális gazdasági helyzetkép alapján azonban tisztában vagyunk azzal, hogy egyik napról a másik­ra nem lehet döntő fordu­lat. Következetes, átgondolt politikai és gazdasági mun­kára van szükség ahhoz, hogy jelenlegi nehézsége­tekből kiláboljunk. Ezért vállalati pártbizottságunk tagjai és alapszervezeteink nem ölhetett kézzel várják az országos pártértekezletet, hanem addig is cseleked­nek. A mi vállalatunknál naponta fontos feladat a személyszállítás és az áruk továbbítása. Hiszen, ha me­netrendszerűen járnak az autóbuszok, akkor a többi vállalat is tervszerűbben dolgozhat és a lakosság köz­hangulata is jobb. Az áru­­szállítással pedig egyértel­műen segítjük a vállalatok tervteljesítését. Meggyőző­désem, hogyha a dolgozó­kat bevonjuk a döntéselő­készítésbe — amire igény is van — akkor a végrehaj­tás is sokkal­­gyorsabb és hatékonyabb lesz. Értelmes feladatokat kell megfogal­mazni és ezekre, lehet moz­gósítani. Ilyen esetben van eredmény. Ezt az idei gaz­dasági adatok is megerő­sítik. Vállalatunknál áru­­szállításból az árbevétel az első negyedévben a bázis­hoz képest 23,5 százalék­kal növekedett. Ezzel éves tervünk időarányos részét már túlteljesítettük. A Va­si Volánnál évek óta az or­szágos szakmai átlagnál di­namikusabban fejlődött az áruszállítás. Reméljük, hogy az év hátralévő részében az első negyedévi jó eredmé­nyeket tartani, sőt ha le­het, fokozni tudjuk. Ez azonban nemcsak rajtunk múlik. Ha például az ex­portáló vállalatok többet termelnek, mi is többet szállíthatunk. További piac­kutatásokat végzünk, hogy a tervet ebben a tekintet­ben is túlteljesíthessük. Személyszállításunk ki­egyensúlyozott, az igénye­ket kielégíti. A pártszervezetek gazda­ságpolitikai tevékenysége vállalaton belüli jól körül­határolható. A gazdasági vezetőknek és a pártszerve­zeteknek nem egymás he­lyett hanem egymás mel­lett, egymást kiegészítve kell tevékenykedniük. Mi a politika sajátos eszközei­vel kívánjuk segíteni a gaz­dasági feladatok megvalósí­tását. Olyan időszakot élünk, amikor szerintem az a helyes, ha a vezetőik töb­bet járnak a dolgozók kö­zött, őszintén­ és nyíltan po­litizálnak. BOKOR BÉLÁNÉ, a Vas Megyei Beruházási Válla­lat pártszervezetének titká­ra. — Vállalatunk pártszer­vezete április elején tár­gyalta meg a közeljövőben összeülő országos pártér­tekezlet ál­l­ásf­ogl­alás-ter­ve­­zetét. A taggyűlés állás­pontját jegyzőkönyvünk rögzíti. Ezt az irányító pártszervünknek, a szom­bathelyi városi pártbizott­ságnak megküldtük. Tagsá­gunk, egész vállalati közös­­­ségünk élénk figyelemmel kíséri az előkészületeket, az egyre szélesedő társadalmi vitát. Meggyőződésünk azonban, hogy azonnali, lát­ványos fordulatot a párt­értekezlet nem eredményez­het. Sikere kizárólag az al­kotó emberek, a párttagok, pártonkívüliek munkájától, megújulásra kész magatar­tásától függ. Ehhez várjuk a pártértekezlet megfelelő határozatát. A viszonylag rövid előkészítési időszak ellenére nem várakozha­tunk tétl­enül. Minden elve­szett nap, nem kihasznált óra csak gondjainkat szapo­rítja. Vállalatunk fő tevé­kenysége az építőipari be­ruházások szervezése, lebo­nyolítása. Az építőipari ága­zat az elmúlt években je­lentős mértékű változáson, ellentmondásokkal teli idő­szakon ment át. A beruhá­zási piac szűkülése, az épí­tési kereslet csökkenése, a nehezedő gazdasági körül­mények, az egyre szélesebb körű piaci versenyhelyzet kihívásának csak folyama­tos fejlődéssel tudunk meg­felelni. Felismerve az újabb elvárások sürgető szükségességét, gazdasági kényszerét, jelentős fejlesz­téseket valósítottunk meg. A­lapszervezetünk már a korábban hozott központi bizottsági határozatok szel­lemében alapvető változáso­kat határozott meg, és azok­­megvalósításán a dolgozó kollektíva segítségével fo­lyamatosan munkálkodik. A korábbi egysíkú tevékeny­ség mellett létrehoztuk ki­vitelező, tervező szerveze­tünket, amely jelentős sze­repet vállal a tanácsi igé­nyek egyre jobb kielégíté­sében. A kibővült feladatok megvalósításához — kör­nyezetünkben szinte egye­dülállóként — 45 százalék­kal növeltük létszámunkat. Termelésünk, árbevételünk azonban a létszámnöveke­désnél nagyobb ütemű fej­lődést mutat. Fejlődésünket akadályozza szabályozó rendszerünk ellentmondá­sossága. A bérszabályozás korlátai, a különféle vállal­kozási formák eltérő pénz­ügyi feltételei a vállalati gazdálkodásunkat hátrányo­san érintik. Agi­tációs mun­kánk ilyen körülmények között nehéz, hiszen nincs megfelelő politikai érvünk arra, hogy miért értékesebb a kisszövetkezetnél vagy a gmtk-ban végzett ugyan­olyan munka. A közelmúlt­ban ünnepeltük vállalatunk 25 éves jubileumát. Az el­múlt­ időszak tevékenységét fotókiállításon mutattuk be. Részt vettünk számos lakás, óvoda, iskola, közintézmény létrehozásában. Ilyen volt a legutóbbi időkben a megyei­­kórház komplex tömbje, az oladi oktatási központ és az oladi lakások építése, a Savaria Szálló, az ikervári nevelőottthon, a csákánydo­­roszlói és az ivánci szoci­ális otthon teljeskörű fel­újítása. A most folyamat­ban lévő munkák közül említhetném a Köjál szék­házat, a gyógyszertári köz­pont laboratóriumi épületét, az acsodó szociális otthon bővítését. Ugyancsak részt vállalunk a kisebb tanácsi beruházások megvalósításá­ban. E néhány kiragadott példa csak ízelítőt adhat feladatunk sokrétűségéről. Tevékenységünkben a hang­súly a szerkezetátalakítá­son, a szolgáltatásunk bőví­tése érdekében teendő in­tézkedéseken van. E munka folyamatos, nincs módunk várakozni. A munkában a gazdasági-társadalmi szer­vek összefogásával a válla­lati közgyűlés által irányí­tott kollektíva minden tag­ja tudása, szorgalma legja­vát adva munkálkodik. Farkas László dalt és öregedő szívem do­bolását hallottam, de felér­tem a csúcsra. A kilátás a Mátrabércen láthatóhoz ha­sonló: hegycsúcsok, meredek hegyoldal, a völgyben ködbe­vesző falvak. Jó dolog, hogy a csúcsot jelző oszlopon vas­dobozban, nylonzacskóban vaskos füzet, toll, ki-ki beír­hatja nevét, élményeit. E füzetből tudom, hogy négy ifjú járt két nappal előttem ott. A szokatlan túrától olyan izomlázam lett, hogy másnap csak völgyi sétára vállalkoz­tam. Közben elmondtam magamban délutáni előadá­somat, legújabb kutatási eredményeimet, a kva­ntu­­mechanika és a szilárdtest­fizika gimnáziumi tanításá­nak magyarországi tapaszta­latait. A szellemi lét még egy másik területére, a mű­vészet birodalmába is elka­landoztam : zenei élménnyel zártam a hetet. Claudio Ab­­bado karmester méltán híres Gustav Mahler Ifjúsági Ze­nekara — cseh, osztrák, nyu­gatnémet és magyar fiatal zenészek — azokban a na­pokban Pöstyénben készül­tek tavaszi közép-európai turné­jukra. (Az elmúlt nyáron Szombathelyen voltak, és hangversenyükkel az utóbbi évtized legjelentősebb zenei éményét nyújtották a hallga­tóságnak.) Rövid keresgélés után megtaláltam szálláshelyüket, ahonnét a próba színhelyé­re, a Vág partján épült új kultúrpalotába kalauzol­tak. Engedélyt kaptam a be­lépésre: a sötét folyosó vé­gén levő vasajtót kinyitva hirtelen a színpad végébe kerültem, és már emelt is magához Mahler zenéje. Halkan átosontam a nézőtér­re, leültem az éppen nem szereplő zenészek, néhány szülő és rendező közé, és él­veztem a próbát. Remek volt látni, hallani, ahogy a karmester előéne­kelte, érzékletesen elmagya­rázta a megszólaltatás mód­ját, a hangsúlyokat, a rit­must. Milyen jól beszél ez a fia­tal karmester angolul, álla­pítottam meg. Szünetben az­tán kiderült, hogy ő James Judd, az angol karmester, aki aznap vette át a zene­kart osztrák kollégájától, és csodát művelt a zenészekkel. Öröm volt látni, hogy a 134, húsz év körüli művészjelölt milyen gyorsan tud alkal­mazkodni. Szinte az első próbálkozásra megoldják a kért módosításokat. Szeren­csére összefüggően is elját­szották a műsorszámokat, így hangversenyen is érez­hettem magam. Csodálatos volt a megszólaltatás: a hu­szonnégy első hegedű, a ti­zennégy cselló a lassú, szóló részeknél annyira szépen, olyan egységesen szólt, hogy ehhez foghatót utoljára tíz éve Angliában a Royal Fes­tival Hallban a londoni szim­fonikusok hangversenyén hallottam. Ezek a fiatalok már rendelkeznek a szüksé­ges technikai tudás legna­gyobb részével, ugyanakkor rendelkeznek egy olyan tö­retlen hittel, lelkesedéssel, odaadó akarással, ami a fel­nőtt zenészek mellé, sőt fö­lé emeli őket. Öröm volt felfedezni a zenekar tizenöt magyar tag­ja között a szombathelyi ki­váló csellistát, Nagymiklósi Juditot és a nagyszerű sár­vári bőgőst, Martos Attilát, akik mindketten tavaly vé­geztek a szombathelyi Zene­­művészeti Szakközépiskolá­ban, és jelenleg a budapesti Zeneakadémia első éves nö­vendékei. A magyar zenekritika elé­gedetlen volt a Mahler-zene­­kar zeneakadémiai szereplé­sével. Lehet, hogy a kritikus csak a tele­vízióban nézte meg a hangversenyt. A tele­vízióadás valóban nem ha­sonlítható az élő muzsikálás élményéhez, az elektronikus átvitel, a képkivágások el­torzítják a valóságot. Aki egyszer élőben hallotta a Gustav Mahler zenekart, az alig várja, hogy újra fel­frissülhessen zenéjüktől. Dr. Kovács László a fizikai tudomány kandidátusa Havas túra áprilisban. A Záruby hegycsúcs a Kis Kárpátokban. 1988. május 10. Kedd Döbbenjen meg a szülő! ! A felmérésit egy kisvárosban végezték, de bizo­nyára másutt is hasonlóak lennének a tapasztalatok. ■ A gyerekek egészséges életmódja (vagy egészségtelen­­ életmódja?) volt a vizsgálat tárgya. Néhány adat — először — kommentár nélkül. Az I. osztályosok 13 százaléka, a VIII. osztályosok­­ 50 százaléka nem reggelizik otthon az iskolába in­ I­dulás előtt. Az elsősök fele más naponta kétszer fo­­r­gat, a nyolcadikosoknak már csak egyharmada. Az­­ elsősök (6-7 éves gyerekek!) 6 százaléka már meg­próbált cigarettát szívni, a legnagyobbaknak viszont ■ már egy jelentős része nem is titkolta, hogy többé- s kevésbé rendszeresen dohányzik. Különösen elszom s morító, hogy a szeszes ital kipróbálásában már nem is volt lényeges különbség köztük. A kicsik 22 száza­­­­léka, a nagyok 30 százaléka ivott már egyszer vagy­­ többször sört, bort, sőt pálinkát is. S amit szándékosan a végére hagytam, az ösz­ I­szefügg valamennyi előbbi egészségrontó tényezővel. Volt egy ilyen kérdés: ki túrázik hétvégeken rendsze­■ révén szüleivel? Az elsősök 48 százaléka válaszolt igen- I nel, míg a nyolcadikosoknak mindössze 3 százaléka. Az iskolában felmértek. Ezt azért tették, hogy arról, amit úgyis sejtenek, világosabb, pontosabb­­ képet kapjanak, s azért, hogy a szülőket is megdöb­bentsék, hogy felhívják a figyelmüket arra, mennyi mindent kell nekik is tenniük a gyermekeik egész­ségéért. Az egészséges életmódra nevelés mind többször ■ hangzik el, talán már van is, aki unja, aki azt ■ mondja, ez csepeg a vízcsapból is. Hát nem csepeg eléggé! Folynia, zúdulnia kelle­ne. És nem ártana az említetthez hasonló, vagy más módszerekkel, de minél hatásosabban rádöbbenteni ■ a szülőket arra, hogy gyermekeik egészségéért első- s sorban ők a felelősek, és ők tehetik a legtöbbet. Érte ■ is és ellene is. (sárdi) Hülyék? Vallom, hogy a gyerekek megismerésére soha nincs jobb alkalom, mint kiránduláson. A fiúknak, a lányokkal való „békés egymás mellett élése”, udvarias, segítőkész magatartása is kamaszkor minden zavartsá­­gát, nyegleségét meghazudtolja. A gyerekekkel való közvetlen kapcsolat itt alakul a leggyorsabban szalon­nasütés vagy­­­bográcsgulyás-kevergetés mellett. Az se baj, ha tűzrakási tilalom van, mert akkor jó a közö­sen készített szendvics, zsíros kenyér, a közösen elfo­gyasztott azonos eledel, s nem látszik az otthonról ho­zott filléres és­­méregdrága elemózsia kontrasztja. Hogy ezek a dolgok munkaigényesek? Nagyon is! Kisérő pedagógus társamnak, a velünk levő két szülő­nek és nekem is az­­volt, amikor éppen azon dolgoz­tunk a zalakarosi autóbusz-parkolóban a velünk ho­zott bádogasztalkán, hogy nyolc kiló kenyérből vajjal, felvágottal, retekkel,paprikával uzsonnát üssünk ösz­­sze harminchat éhes száj megetetésére. Ekkor állt meg mellettünk az az autóbusz, amely­ből elegáns, fehér inges, nyakkendős tanárok és az enyémekkel egykorú gyerekek szálltak ki. Kettes sor­ban vitték őket a bazár­sorhoz, s a gyerekeket ma­gukra hagyva a tanárok visszasétáltak a buszhoz, vár­ták, hogy elfogyjon az otthonról hozott zsebpénz. Fürdés után elpilledt, éhes gyerekeinket látva, amint azok repetáért álltak sorba, az egyik félhango­san megkérdezte a másiktól: „Kik ezek?” A rövid vá­lasz is félhangos ivott: „Hülyék!” Ejnye-ejnye, ismeretlen ,kollégáim! Túlságosan is goromba­­kifejezés ez azokra, akik nem szeretik a leg­kényelmesebb megoldást választani. Schrott Géza tanár Karöltve

Next