Vas Népe, 1988. december (33. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-01 / 286. szám
Az MHSZ szilárdan áll elvei mellett Vezetőség választó értekezlet Szentgotthárdon Az MSZMP Politikai Bizottsága tavaly októberben tárgyalta a Magyar Honvédelmi Szövetség helyzetéről és feladatáról szóló jelentést, határozatot hozott a szövetség további tevékenységére. A határozatban azt is kifejezésre juttatta, hogy az országban és külföldön végbement, illetve folyamatban levő változások, az ifjúság szocialista szellemű nevelése a honvédelmi nevelőmunka megújítását igényli. Ezért feladatul szabta a szövetség számára, hogy a politikai intézményrendszer fejlesztésével összhangban erősítse tevékenységének társadalmi, mozgalmi jellegét, munkájának demokratikus vonásait és ennek megfelelően alakítsa át irányítási rendszerét. A már eddig lezajlott és a még december 31-ig megtartandó aktívaértekezletek már ezt az intenciót tükrözik. Nálunk a megyei értekezletet követően már sorra-rendre lezajlottak a városi aktívaértekezletek, amelyeken a titkárok beszámolója után megválasztották a városi vezetőségeket, s a választott vezetőség első ülésén a városi titkárokat. A sort Szentgotthárd zárta 26-án, szombaton megtartott aktívaértekezletével. (A tanácskozásokat munkaidő után, illetve munkaszüneti napokon kell tartani.) A tanácskozás rangját tükrözte, hogy részt vett rajta dr. Máthé Endre, a városi pártbizottság első titkára és Dolgos Jánosné, a városi tanács vb-,titkára a város vezetésének figyelmét, törődését demonstrálva. Az MHSZ Országos Vezetőségét Molnár Ernő ezredes, az országos vezetőség tagja képviselte. A helyi szervezet jó kapcsolatait az együttműködő társadalmi szervezetekkel az szimbolizálta, hogy az értekezlet elnöki tisztét Csörnyi Zoltánná, a városi Vöröskereszt titkára töltötte be. Szentgotthárdon 1984 óta városi vezetőség irányítja az MHSZ munkáját. Az azóta eltelt négy év munkájáról adott számot Holzmann József városi titkár. A beszámolót élénk vita követte. A felszólalók, többségükben klubtitkárok, felvetették a megoldásra váró problémákat, sérelmek, helytelenítések is elhangzottak, de mindig a jobbítás szándékával, az előterjesztett javaslatok az MHSZ-élet gyakorlatában felmerült egy-egy nehézség megoldását célozták. Szót kért dr. Máthé Endre is. Az elmúlt négy év fejlődése egyik mérföldkövének jelölte meg a tanácskozás színhelyéül szolgáló új MHSZ-épületet, amely egyúttal a jövő munkájának kiinduló forrása lehet. — Bármilyen formában is alakulnak a történések, mi ebben az országban szocializmust akarunk, hazafias, szilárd magyarságtudatú ifjúságot nevelni, ennek szolgálatában továbbra is nélkülözhetetlen teendői vannak a Magyar Honvédelmi Szövetségnek — hangsúlyozta meggyőző erővel. Varga Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára elmondta, hogy a szövetség megyei szervezetében Szentgotthárd stabil, értékes bá zist jelent. Üzemeiben, in tézményeiben eleven MHSZ- élet folyik. Emeli ennek a ténynek értékét, hogy a város és vonzáskörzete nemzetiségiek aktív tevékenységét is hozza — mondotta, majd a felszólalásokra válaszolt. Molnár Ernő ezredest is szólásra késztette atanácskozás aktivitása, hangulata. Kiemelte a vezetőségválasztás demokratizmusának jelentőségét, szólt a felelősségről, amely az ifjúság hazafias nevelésében a haza védelmére való felkészítésben a szövetségre hárul. Működésével óriási tömegeket mozgat, s nemzetközileg is jelentős eredményeket mutat fel. Felszólalását ezzel a gondolattal fejezte be: — Az MHSZ továbbra is az ifjúság hazafias, szocialista nevelése mellett áll ki a maga karakterisztikus, megingathatatlan elvei alapján, kompromisszumra, nem a szocializmus irányában működő új, vagy felmelegített szervezetekkel nem hajlandó. A továbbiakban az értekezlet megválasztotta a városi vezetőséget, az pedig első ülésén Holzmann Józsefet választotta újra városi titkárnak. ★ Szentgotthárd és térsége lakosságának, ifjúságának erős magyarságtudata, hazafias gondolkodása nagyobb erkölcsi erő lehet mint más tájakon. Ez minden időkre érvényes, de különösen bizonytalankodó napjainkban, amikor a rend méltóságára, a fegyelem biztonságára, a lelkiismeretesen végzett munka megtartó erejére olyan nagy szükségünk van. (várhelyi) Fotó: Gál A városi első titkár is felszólalt a vitában. Minél magasabb beosztású vezető általánosít... A Pénzügyminisztérium és az Ipari Minisztérium által negyedszer szervezett országos értékelemzőkonferencia kiállításán több, mint ötven résztvevő között első lett a szombathelyi Auto-Aero Közlekedéstechnikai Vállalat. Megtörtént valahol Magyarországon: az úgynevezett kardánkereszt-gyártás gazdaságosabbá tételén gondolkodott a vállalat úgynevezett értékelemző csapata (teamje). Minden „lehetetlen” oldalról szemügyre vették, mit tehetnek a jobbítás érdekében. Végül eljutottak a leglényegtelenebbnek látszó ponthoz, a kardánkeresztet összefogó M8-as csavaranyához. Azt mondta az egyik csapattag: „Ez a csavar olyan pici és oly csekély az értéke, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni”. Ám az elemző csoport vezetője nem fogadta el ezt az általánosítást, azt a javaslatot, hogy a csavaranya kimaradjon az elemzésből. Innét kezdve az események gyorsan peregtek. Forgatták a csavart jobbról és balról és az volt rajta a legszembetűnőbb, hogy fényes. Ám egy csavarnak nem az a legfőbb rendeltetése, hogy fényes legyen, sokkal inkább az, hogy jól rögzítsen. Kiderült tehát, hogy a „fényes” esztétikai funkció felesleges. Annál inkább felesleges, mert szerelés után a csavart az egész szerkezettel — kardánkereszttel — együtt befestik. Tehát eltüntetik a fényét. Ráadásul e festett — hajdan fényes — csavart még be is burkolják egy lemezzel... Szinte perceken belül kiderült, hogy fényes anya helyett tökéletesen megfelel a fekete is. S most jön a lényeg: amíg a fényes MP 8- as darabja 35 fillér, a feketéé csupán 13 fillér. Szorzással újabb másodpercek után kiderült, hogy ennél a vállalatnál a kacciánkeresztgyártásban csupán a fényes csavar feketére cserélésével évente pár forint híján negyvenezret nyernek. És ez volt a szerkezet legkisebb, legjelentéktelenebb eleme ... Úgy gondoljuk, a példa minden elvi fejtegetésnél jobban érthetővé teszi, költségtakarékosságra kényszerítő világunkban miért lesz egyre fontosabb az értékelemzés, ez az évekig a gazdaságtalan perifériáira szorított — és ma sem túlzottan elterjedt — módszer. Amelyet 1987-től alkalmaznak a szombathelyi Auto-Aero Közlekedésitechnikai Vállalatnál. Az autójavítók most az ilyen ügyekben már korábban az ország élére állt Vasi Volán nyomdokaiba léptek. Az autójavítóknál két értékelemző csoport dolgozik. Egy a termékgyártóknál, egy pedig a gépkocsialkatrész felújításban. E csoportok irányítóival, Gyopáros Tibor mérnökosztályvezetővel és Klein József főművezetővel a siker hátterébe próbálunk valamelyest bevilágítani, azzal a nem titkolt céllal, hátha másoknak is megtetszik a dolog. Klein József mondja: — Háromszáz magyar vállalat értékelemzői voltak ott ezen az országos értékelemző konferencián, közülük ötven állított ki, ezeksorában voltunk mi is. — Miért éppen önöket emelték piedesztálra? — Gondolom azért — így Gyopáros Tibor —, mert mi nem csupán tablókon mutattuk be az értékelemző gyakorlatunk hasznosságát, hanem megfoghatóvá is tettük. — Hogyan? — Mi legalább ezer féle célszerszámot készítünk itt Szombathelyen, Ikarus buszokhoz, Rába és Csepel teherkocsikhoz. Eddig csupán harminc-negyvenet vetettünk elemzés alá, s változtattunk is rajtuk, ahol lehetett és kellett. Oda tettük tehát a kiállításon a régi célszerszámot is a kis standunkra, meg mellé az újat is. Szemmel látható volt a különbség és úgy vettem észre, ez a gyakorlati hasznosság „megfogta” a zsűrit. Klein: — És ugyanígy tettük ezt más, általunk átalakított termékeinkkel is. — Forintra váltható haszonról is tudnak már? — Majd év végén, ha elkészül a főkönyv. De a vizsgált és elemzett célszerszámoknál negyvenszázalékos megtakarításról nyugodtan beszélhetünk. — Ezer célszerszámból harminc-negyvenet vizsgáltak át... A „maradék”? — Ad hoc megoldásokkal nem, csak folyamatos munkával haladhatunk előre, — tudjuk a mérnök-osztályvezetőtől. Továbbra is ő beszéljen. Például arról hogy az értékelemzéssel megújított termékeknek milyen hasznát látja a vevő, korlátlanul beavatkozhatnak-e az elemzők a célszerszámok eredeti tervezőinek s más tervezőknek az alkotásaiba, és így tovább. Ezer kérdés kínálja magát. Vegyünk sorba néhányat: — Nekünk az a célunk az elemzéssel, hogy — irányuljon az bármely gyártmányra — olcsóbb legyen nekünk. Ha házon belül elérjük ezt, akkor olcsóbb lesz a mi megrendelőnknek is. Ha ez a helyzet áll elő, akkor máskor is hozzánk jön, és mi versenyképesek leszünk. Kölcsönös tehát a haszon. Ami a tervezőt illeti: a változtatást vele meg kell beszélni, minden esetben. — És hogyan reagálnak? — A győri Rába-gyár célszerszám-tervezői például ■az általunk túlméretezettnek, „túlsúlyosnak” és ezért szerintünk megváltoztatandónak érzett szerszámaikat ezzel a logikus indokkal védték: „A mi szerszámunknak két helyen kell egyszerre megfelelniük. Valamely nagyszériás gyártósoron, ahol komoly erőhatásoknak vannak kitéve, másrészt meg aszervizekben, ahol sokkal kisebb igénybevételt kell állniok. „Mármost a mi leckénk az volt, hogy egyidőben minden funkciónak megfeleljen a szerszám. Vékonyabbá tettük és igen erős „nyúzópróbának” vetettük alá. Csuda egy dolog ez az értékelemzés. Művelői például ,— mint fentebb már érzékeltettük talán — erőteljesen törekszenek arra, hogy a vizsgált terméknek milyen célra nem kell megfelelnie. A mozdonynak — hogy valami nagy szamárságot mondjunk — például nem kell a levegőben repülnie. A bicskának nem kell „tudnia” teszem azt zenélni... Olvasóink talán tudják, hogy a szombathelyi autójavítóik — jobb megélhetésükért — évek óta gyártanak már konténerben szállítható, bárhol gyorsan felállítható szennyvíztisztítórendszereket. Egy ilyen bárhol felállítható. Betonalap kell hozzá, elemei pedig a betonhoz rögzített oszlophoz csatlakoznak. Ennek a konténernek a padozata sokáig bordáslemezből készült, mert látszólag „terhet hord’” és „csúszást gátol” ez a bordás fémlap. Az elemzés kiderítette, hogy ezek „nem létező funkciók”, mivel a konténerbe épített és egy ajtó kinyi Értékelemzési kiállításon első, Auto-Aero fásával pillanatok alatt láthatóvá tett műszerek és berendezések elhelyezkedése (azaz a kis hely) miatt nem kell ezen a padlón közlekedni. A készülék terhét sem a padozat viseli, hanem a betonba ágyazott oszlopok. Akkor minek a rendkívül nehéz padló? Felesleges ballaszt, többletsúly a könnyű konténeren, nehezíti a fölemelését, szállítását. Azaz többlet-energiákat kell igénybe venni emiatt. Ráadásul a víz is lecsepeg rá használat közben és rozsdásodik. A padlóburkolat elhagyása óta könnyebben szállítható, szerelhető és működtethető a KONT-AERMIX-készülék — és eladni is könnyebb! Vajon hány és hány magyar terméket lenne jó holnap munkába fogniok az értékelemzőknek ? De faggassuk meg a győztes csapat vezető tagjait. Például a módszer prognosztizálható jövőjéről. Gyopáros Tibor: — Arról már hallani, hogy bizonyos országok kijelentették: csak értékelemzett terméket vásárolnak meg. Ám a módszerre még a vállalat kapuin belül sem néz mindenki jó szemmel. Miközben az igazgató és helyettesei — negyven kollégával együtt — elvégezték az alapfokú értékelemző tanfolyamot, mások még akaratlanul is gátolják. Ha tehetném, minden épkézláb embert megtanítanék az ide kívánatos szemlélet elsajátítására. Klein József: — A vállalatvezetés nálunk lándzsát tört az értékelemzés mellett, ez gyakorlatilag el is döntötte a kérdést. Részeredménye — a pesti siker —ismert. Ám más haszna is van a dolognak. Ember — elegendő mérnök, meg közgazda — híján egyre több gond gyűlik föl az előkészítő munkáknál. Például a műszaki előkészítésben. Namármost, a „teamekben” — ahol a műszaki ember közgazdává is kényszerül lényegülni és viszont — az emberek szükség szerint dolgozhatnak a gyrátásfejlesztés feladatain, a technológia módosításán, gazdasági számításokat végezhetnek, azaz Jolly Jokerek a „pakliban”. Gyopáros: — A szemlélet — az újszerű szemlélet — mellett az értékelemzés módszere a másik lényeges elem. Nos, a módszeres csapatmunka, ahol az újítások egy részével ellentétben nem a féltékenység a motiváló, hanem a közös cél szabja a teendők irányát. Általában mondható, hogy a szellemi ember a köznapokon az agyában rejlő tudás tizenöt százlékát használja rendszeresen. Az értékelemzés a „maradék” nyolcvanötöt is igyekszik mozgásba hozni ... És soha nem személyre, hanem valamely tárgyra irányul a munka során a bírálat! — Végezetül valami jó sztori kellene még. A mérnök emeli föl a „kesztyűt”. Milesre hivatkozik, az értékelemzés úttörő atyjára, aki tizenhárom tanácsa között azt is javasolja az értékelemzőknek, hogy mindig a konkrétumok felé haladjanak és kerüljék az általánosításokat. — Ezzel kapcsolatos az a nekem jó mondat, amit a pesti konferencián írtam föl, így hangzik: „Minél magasabb beosztású vezető általánosít, annál ngyobb területre terjed bénító hatása!”... T. Z. 4 Has Mepe Beteg az ágazat Harmadszor sem jött létre egyezség Hogy jövőre is lesz-e annyi csirkehús a boltokban — és az asztalunkon — mint amennyi az idén volt, az részben a következő napokban dől el. Más években decembertájt keresték az üzemek a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalatot, hogy szerződjön velük hizlalásra. Most is találkoznak a szerződő felek, de már a vállalat is elmegy az üzemekhez... Az idén harmadik alkalommal próbálkoztak egyezségre jutni naposcsibe előállítók, nagyüzemi vezetők és felvásárlók, hogy a kínálkozó üzletben közösen megtalálják egymás érdekét. Ezúttal sem jutottak közös álláspontra, noha a szándék egyik oldalról sem volt vitatható. A tsz-ek megyei szövetségének székházában ugyancsak egyenjogú félként tárgyaltak, s ami külön megnyugtató: a szövetség mindvégig kiállt a szövetkezetek érdekeinek védelmében. Vas megyében a baromfi meghatározó ágazata e gazdálkodásnak, s országosan harmadikként a legtöbb szárnyast juttatjuk a közellátásba. Még néhány adat: szintén megyénkben a vágóállatnak 62 százalékát adja a baromfi, s magától értetődő, milyen befolyással van az üzemek pénzgazdálkodására. Gond, hogy a dráguló árak miatt tavaly 12 gazdaságban veszteséges volt a hizlalás, és a jelek szerint az idén közel 20 nagyüzemben lesz az. Mivel a veszteségből nem lehet megélni, választaniuk kell az üzemeknek: felhagynak a hizlalással vagy nagyobb részesedést kérnek a hízott csirke — sajnos — nem túl magas hasznából. Miközben az üzemek sorra ráfizetnek a hizlalásra, a felvásárló, illetve a feldolgozó vállalat sincs irigylésre méltó helyzetben. Egy évre előre sem látja a biztos felvevő piacot, így legszívesebben féléves időtartamra szerződne. A nagyüzemek viszont egész évben szeretnék kihasználni a drága pénzen kialakított férőhelyeiket, a beépített technológiát. S ha kicsi lenne a hasznuk, legalább a gyakoribb pénzforgás előnyét élvezhetnék, hiszen a csirke pár hét alatt meghízik ... Az üzemeknek érdekük a szerződéskötés, mert általa a benne rögzített árat fizeti a vállalat. A nem szerződött csirkét is átveszi, de annak árát már ő szabja meg. Így viszont nagyobb az üzemek kiszolgáltatottsága, s erejüket érthetően az egységes fellépésben látják, remélik. A naposcsibét a devecseri keltetőből, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináttól, illetve Horvátkimléről, a Szigetközi Agráripari Egyesüléstől vásárolják a vasiak. A keltető üzemek is a saját ágazatukból élnek, érthető, hogy a naposcsibét minél magasabb áron szeretnék eladni — ebben ők is összefognak — míg a felvásárló vállalattnak az alacsony átvételi ár lenne az érdeke. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek sem fizethetnek rá, és nélkülük nincs hústermelés. A hét elején nem jött létre egyezség. A vasi termelők azt kérik: a naposcsibét ne 11 forintért, hanem tíz hetvenért adják a keltetők, a baromfifeldolgozó vállalat pedig a jelenlegi kilónkénti árra ne hat, hanem hét forintot fizessen jövőre. Ha az egyik fél köti az ebet a karóhoz, a másik is jogot formálhat ehhez. A legközelebbi találkozás december 9-én lesz Sárváron, remélhetően egyezség lesz a vége. Saját véleményem: beteg a csirkeágazat, gyógyítani kellene ... u. Gy. 1988. december 1. Csütörtök