Vas Népe, 1988. december (33. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-01 / 286. szám

Az MHSZ szilárdan áll elvei mellett Vezetőség választó értekezlet Szentgotthárdon Az MSZMP Politikai Bi­zottsága tavaly októberben tárgyalta a Magyar Honvé­delmi Szövetség helyzetéről és feladatáról szóló jelen­tést, határozatot hozott a szövetség további tevékeny­ségére. A határozatban azt is kifejezésre juttatta, hogy az országban és külföldön végbement, illetve folyamat­ban levő változások, az if­júság szocialista szellemű ne­velése a honvédelmi neve­lőmunka megújítását igény­li. Ezért feladatul szabta a szövetség számára, hogy a politikai intézményrend­szer fejlesztésével összhang­ban erősítse tevékenységé­nek társadalmi, mozgalmi jellegét, munkájának de­mokratikus vonásait és en­nek megfelelően alakítsa át irányítási rendszerét. A már eddig lezajlott és a még december 31-ig meg­tartandó aktívaértekezletek már ezt az intenciót tükrö­zik. Nálunk a megyei érte­kezletet követően már sor­­ra-rendre lezajlottak a váro­si aktívaértekezletek, ame­lyeken a titkárok beszámo­lója után megválasztották a városi vezetőségeket, s a vá­lasztott vezetőség első ülé­sén a városi titkárokat. A sort Szentgotthárd zár­ta 26-án, szombaton meg­tartott aktívaértekezletével. (A tanácskozásokat munka­idő után, illetve munkaszü­neti napokon kell tartani.) A tanácskozás rangját tükröz­te­, hogy részt vett rajta dr. Máthé Endre, a városi pártbizottság első titkára és Dolgos Jánosné, a városi ta­nács vb-,titkára a város ve­zetésének figyelmét, törő­dését demonstrálva. Az MHSZ Országos Vezetősé­gét Molnár Ernő ezredes, az országos vezetőség tagja képviselte. A helyi szervezet jó kapcsolatait az együttmű­ködő társadalmi szerveze­tekkel az szimbolizálta, hogy az értekezlet elnöki tisztét Csörnyi Zoltánná, a városi Vöröskereszt titkára töltötte be. Szentgotthárdon 1984 óta városi vezetőség irányítja az MHSZ munkáját. Az azóta eltelt négy év munkájáról adott számot Holzmann Jó­zsef városi titkár. A beszá­molót élénk vita követte. A felszólalók, többségükben klubtitkárok, felvetették a megoldásra váró problémá­kat, sérelmek, helyteleníté­sek is elhangzottak, de min­dig a jobbítás szándékával, az előterjesztett javaslatok az MHSZ-élet gyakorlatában felmerült egy-egy nehézség megoldását célozták. Szót kért dr. Máthé Endre is. Az elmúlt négy év fej­lődése egyik mérföldkövé­nek jelölte meg a tanács­kozás színhelyéül szolgáló új MHSZ-épületet, amely egyúttal a jövő munkájának kiinduló forrása lehet. — Bármilyen formában is ala­kulnak a történések, mi eb­ben az országban szocializ­must akarunk, hazafias, szi­lárd magyarságtudatú if­júságot nevelni, ennek szol­gálatában továbbra is nél­külözhetetlen teendői vannak a Magyar Honvédelmi Szö­vetségnek — hangsúlyozta meggyőző erővel. Varga Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára el­mondta, hogy a szövetség megyei szervezetében Szent­gotthárd stabil, értékes bá­­ zist jelent. Üzemeiben, in­ tézményeiben eleven MHSZ- élet folyik. Emeli ennek a ténynek értékét, hogy a vá­ros és vonzáskörzete nem­zetiségiek aktív tevékenysé­gét is hozza — mondotta, majd a felszólalásokra vá­laszolt. Molnár Ernő ezredest is szólásra késztette a­­tanács­kozás aktivitása, hangulata. Kiemelte a vezetőségválasz­tás demokratizmusának je­lentőségét, szólt a felelős­ségről, amely az ifjúság ha­zafias nevelésében a haza védelmére való felkészítés­ben a szövetségre hárul. Működésével óriási tömege­ket mozgat, s nemzetközileg is jelentős eredményeket mutat fe­l. Felszólalását ez­zel a gondolattal fejezte be: — Az MHSZ továbbra is az ifjúság hazafias, szo­cialista nevelése mellett áll ki a maga karakterisztikus, megingathatatlan elvei alap­ján, kompromisszumra, nem a­ szocializmus irányában működő új, vagy felmelegí­­tett szervezetekkel nem haj­landó. A továbbiakban az érte­kezlet megválasztotta a vá­rosi vezetőséget, az pedig első ülésén Holzmann Jó­zsefet választotta újra vá­rosi titkárnak. ★ Szentgotthárd és térsége lakosságának, ifjúságának erős magyarságtudata, haza­fias gondolkodása nagyobb erkölcsi erő lehet mint más tájakon. Ez minden időkre érvényes, de különösen bi­­­­zonytalankodó napjainkban, amikor a rend méltóságára, a fegyelem biztonságára, a lelkiismeretesen végzett munka megtartó erejére olyan nagy szükségünk van. (várhelyi) Fotó: Gál A városi első titkár is felszólalt a vitában. Minél magasabb beosztású vezető általánosít... A Pénzügyminiszté­rium és az Ipari Minisz­térium által negyedszer szervezett országos ér­tékelemző­­konferencia kiállításán több, mint ötven résztvevő között első lett a szombathe­lyi Auto-Aero Közleke­déstechnikai Vállalat. Megtörtént valahol Ma­gyarországon: az úgyneve­zett kardánkereszt-gyár­­tás gazdaságosabbá tételén gondolkodott a vállalat úgy­nevezett értékelemző csapa­ta (teamje). Minden „lehe­tetlen” oldalról szemügyre vették, mit tehetnek a job­bítás érdekében. Végül el­jutottak a leglényegtele­nebbnek látszó ponthoz, a kardánkeresztet összefogó M­8-as csavaranyához. Azt mondta az egyik csapattag: „Ez a csavar olyan pici és oly csekély az értéke, hogy ezzel nem érdemes fog­lalkozni”. Ám az elemző csoport vezetője nem fo­gadta el ezt az általánosí­tást, azt a javaslatot, hogy a csavaranya kimaradjon az elemzésből. Innét kezdve az esemé­nyek gyorsan peregtek. Forgatták a cs­a­vart jobb­ról és balról és az volt raj­ta a legszembetűnőbb, hogy fényes. Ám egy csavarnak nem az a legfőbb rendelte­tése, hogy­ fényes legyen, sokkal inkább az, hogy jól rögzítsen. Kiderült tehát, hogy a „fényes” esztétikai funkció felesleges. Annál inkább felesleges, mert szerelés után a csavart az egész szerkezettel — kar­dánkereszttel — együtt be­festik. Tehát eltüntetik a fényét. Ráadásul e festett — hajdan fényes — csavart még be is burkolják egy lemezzel... Szinte perceken belül ki­derült, hogy fényes anya helyett tökéletesen megfe­lel a fekete is. S most jön a lényeg: amíg a fényes MP 8- as darabja 35 fillér, a feke­téé csupán 13 fillér. Szorzással újabb másod­percek után kiderült, hogy ennél a vállalatnál a kac­­ciánkeresztgyártásban csu­pán a fényes csavar feke­tére cserélésével évente pár forint híján negyvenezret nyernek. És ez volt a szer­kezet legkisebb, legjelen­­­téktelenebb eleme ... Úgy gondoljuk, a példa minden elvi fejtegetésnél jobban érthetővé teszi, költségtakarékosságra kény­szerítő világunkban miért lesz egyre fontosabb az értékelemzés, ez az évekig a gazdaságtalan perifériái­ra szorított — és ma sem túlzottan elterjedt — mód­szer. Amelyet 1987-től alkal­maznak a szombathelyi Au­to-Aero Közlekedésitech­nikai Vállalatnál. Az autó­javítók most az ilyen ügyekben már korábban az ország élére állt Vasi Volán nyomdokaiba léptek. Az autójavítóknál két értékelemző csoport dolgo­zik. Egy a termékgyártók­nál, egy pedig a gépkocsial­katrész felújításban. E csoportok irányítóival, Gyopáros Tibor mérnök­­osztályvezetővel és Klein József főművezetővel a si­ker hátterébe próbálunk valamelyest bevilágítani, az­zal a nem titkolt céllal, hát­ha másoknak is megtetszik a dolog. Klein József mondja: — Háromszáz magyar vállalat értékelemzői voltak ott ezen az országos érték­elemző konferencián, közü­lük ötven állított ki, ezek­­sorában voltunk mi is. — Miért éppen önö­ket emelték piedesztál­­ra? — Gondolom azért — így Gyopáros Tibor —, mert mi nem csupán tablókon mu­tattuk be az értékelemző gyakorlatunk hasznosságát, hanem megfoghatóvá is tet­tük. — Hogyan? — Mi legalább ezer féle célszerszámot készítünk itt Szombathelyen, Ikarus bu­szokhoz, Rába és Csepel te­herkocsikhoz. Eddig csupán harminc-negyvenet­­ vetet­tünk elemzés alá, s változ­tattunk is rajtuk, ahol le­hetett és kellett. Oda tet­tük tehát a kiállításon a ré­gi célszerszámot is a kis standunkra, meg mellé az újat is. Szemmel látható volt a különbség és úgy vettem észre, ez a gyakorla­ti hasznosság „megfogta” a zsűrit. Klein: — És ugyanígy tet­tük ezt más, általunk át­alakított termékein­kkel is. — Forintra váltható haszonról is tudnak már? — Majd év végén, ha el­készül a főkönyv. De a vizsgált és elemzett célszer­számoknál negyvenszáza­lékos megtakarításról nyu­godtan beszélhetünk. — Ezer célszerszám­ból harminc-negyvenet vizsgáltak át... A „maradék”? — Ad hoc megoldásokkal nem, csak folyamatos mun­kával haladhatunk előre, — tudjuk a mérnök-osz­tályvezetőtől. Továbbra is ő beszéljen. Például arról hogy az értékelemzéssel megújított termékeknek milyen hasznát látja a ve­vő, korlátlanul beavatkoz­hatnak-e az elemzők a cél­szerszámok eredeti tervezői­nek s más tervezőknek az al­kotásaiba, és így tovább. Ezer kérdés kínálja magát. Ve­gyünk sorba néhányat: — Nekünk az a célunk az elemzéssel, hogy — irányul­jon az bármely gyártmány­ra — olcsóbb legyen ne­künk. Ha házon belül el­érjük ezt, akkor olcsóbb lesz a mi megrendelőnknek is. Ha ez a helyzet áll elő, akkor máskor is hozzánk jön, és mi versenyképesek leszünk. Kölcsönös tehát a haszon. Ami a tervezőt ille­ti: a változtatást vele meg kell beszélni, minden eset­ben. — És hogyan reagál­nak? — A győri Rába-gyár cél­szerszám-tervezői például ■az általunk túlméretezett­nek, „túlsúlyosnak” és ezért szerintünk megváltoz­tatan­­dónak érzett szerszámaikat ezzel a logikus indokkal védték: „A mi szerszámunknak két helyen kell egyszerre megfelelniük. Valamely nagyszériás gyártósoron, ahol komoly erőhatásoknak vannak kitéve, másrészt meg a­­szervizekben, ahol sokkal kisebb igénybevételt kell állniok. „Mármost a mi leckénk az volt, hogy egy­­időben minden funkciónak megfeleljen a szerszám. Vékonyabbá tettük és igen erős „nyúzó­próbának” ve­tettük alá. Csuda egy dolog ez az ér­tékelemzés. Művelői példá­ul ,— mint fentebb már ér­zékeltettük talán — erőtel­jesen törekszenek arra, hogy a vizsgált terméknek mi­lyen célra nem kell meg­felelnie. A mozdonynak — hogy valami nagy szamár­ságot mondjunk — például nem kell a levegőben repül­nie. A bicskának nem kell „tudnia” teszem azt zenél­ni... Olvasóink talán tudják, hogy a szombathelyi autó­javítóik — jobb megélheté­sükért — évek óta gyárta­nak már konténerben szál­lítható, bárhol gyorsan fel­állítható szenny­víztisztí­tó­rendszereket. Egy ilyen bár­hol felállítható. Betonalap kell hozzá, elemei pedig a betonhoz rögzített oszlop­hoz csatlakoznak. Ennek a konténernek a padozata so­káig bordáslemezből ké­szült, mert látszólag „ter­het hord’” és „csúszást gá­tol” ez a bordás fémlap. Az elemzés kiderítette, hogy ezek „nem létező funk­ciók”, mivel a konténerbe épített é­s egy ajtó kinyi­ Értékelemzési kiállításon első, Auto-Aero fásával pillanatok alatt lát­hatóvá tett műszerek és berendezések elhelyezkedé­se (azaz a kis hely) miatt nem kell ezen a padlón közlekedni. A készülék ter­hét sem a padozat viseli, ha­nem a betonba ágyazott osz­lopok. Akkor minek a rendkívül nehéz padló? Felesleges bal­laszt, többletsúly a könnyű konténeren, nehezíti a föl­emelését, szállítását. Azaz többlet-energiákat kell igénybe venni emiatt. Rá­adásul a víz is lecsepeg rá használat közben és rozsdá­sodik. A padlóburkolat elhagyá­sa óta könnyebben szállít­ható, szerelhető és működ­tethető a KONT-AERMIX-ké­szülék — és eladni is könnyebb! Vajon hány és hány ma­gyar terméket lenne jó hol­nap munkába fogniok az ér­­tékelemzőknek ? De faggassuk meg a győz­tes csapat vezető tagjait. Például a módszer prog­nosztizálható jövőjéről. Gyopáros Tibor: — Arról már hallani, hogy bizonyos országok ki­jelentették: csak érték­elem­zett terméket vásárolnak meg. Ám a módszerre még a vállalat kapuin belül sem néz mindenki jó szemmel. Miközben az igazgató és helyettesei — negyven kol­légával együtt — elvégezték az alapfokú értékelemző tanfolyamot, mások még akaratlanul is gátolják. Ha tehetném, minden épkézláb embert megtanítanék az ide kívánatos szemlélet el­sajátítására. Klein József: — A vállalatvezetés ná­lunk lándzsát tört az ér­tékelemzés mellett, ez gya­korlatilag el is döntötte a kérdést. Részeredménye — a pesti siker —­­ismert. Ám más haszna is van a dolog­nak. Ember — elegendő mérnök, meg közgazda — híján egyre több gond gyűlik föl az előkészítő munkáknál. Például a mű­szaki előkészítésben. Na­­mármost, a „­teamekben” — ahol a műszaki ember köz­gazdává is kényszerül lé­nyegülni és viszont — az emberek szükség szerint dolgozhatnak a gyrátásfej­­lesztés feladatain, a techno­lógia módosításán, gazda­sági számításokat végez­hetnek, azaz Jolly Joke­rek a „pakliban”. Gyopáros: — A szemlélet — az új­szerű szemlélet — mellett az értékelemzés módszere a másik lényeges elem. Nos, a módszere­s csapatmunka, ahol az újítások egy részé­vel ellentétben nem a félté­kenység a motiváló, hanem a közös cél szabja a teen­dők irányát. Általában mondható, hogy a szellemi ember a köznapokon az agyában rejlő tudás tizen­öt százlékát használja rend­szeresen. Az értékelemzés a „maradék” nyolcvanötöt is igyekszik mozgásba hozni ... És soha nem személyre, ha­nem valamely tárgyra irá­nyul a munka során a bírá­lat! — Végezetül valami jó sztori kellene még. A mérnök emeli föl a „kesztyűt”. Milesre hivatko­zik, az értékelemzés úttörő atyjára, aki tizenhárom ta­nácsa között azt is javasol­ja az értékelemzőknek, hogy mindig a konkrétumok felé haladjanak és kerüljék az általánosításokat. — Ezzel kapcsolatos az a nekem jó mondat, amit a pesti konferencián írtam föl, így hangzik: „Minél magasabb beosz­tású vezető általánosít, an­nál ngyobb területre terjed bénító hatása!”... T. Z. 4 Has Mepe Beteg az ágazat Harmadszor sem jött létre egyezség Hogy jövőre is lesz-e annyi csirkehús a boltokban — és az asztalunkon — mint amennyi az idén volt, az részben a következő napokban dől el. Más években decembertájt keresték az üzemek a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalatot, hogy szerződjön velük hizlalásra. Most is találkoznak a szer­ződő felek, de már a vállalat is elmegy az üzemekhez... Az idén harmadik alkalommal próbálkoztak egyezségre jutni naposcsibe előállítók, nagyüzemi vezetők és felvásár­lók, hogy a kínálkozó üzletben közösen megtalálják egymás érdekét. Ezúttal sem jutottak közös álláspontra, noha a szándék egyik oldalról sem volt vitatható. A tsz-ek megyei szövetségének székházában ugyancsak egyenjogú félként tárgyaltak, s ami külön megnyugtató: a szövetség mindvégig kiállt a szövetkezetek érdekeinek vé­delmében. Vas megyében a baromfi meghatározó ágazata e­ gazdálkodásnak, s országosan harmadikként a legtöbb szárnyast juttatjuk a közellátásba. Még néhány adat: szin­tén megyénkben a vágóállatnak 62 százalékát adja a ba­romfi, s magától értetődő, milyen befolyással van az üzemek pénzgazdálkodására. Gond, hogy a dráguló árak miatt tavaly 12 gazdaságban veszteséges volt a hizlalás, és a jelek szerint az idén közel 20 nagyüzemben lesz az. Mivel a vesz­teségből nem lehet megélni, választaniuk kell az üzemek­nek: felhagynak a hizlalással vagy nagyobb részesedést kér­nek a hízott csirke — sajnos — nem túl magas hasznából. Miközben az üzemek sorra ráfizetnek a hizlalásra, a felvásárló, illetve a feldolgozó vállalat sincs irigylésre mél­tó helyzetben. Egy évre előre sem látja a biztos felvevő piacot, így legszívesebben féléves időtartamra szerződne. A nagyüzemek viszont egész évben szeretnék kihasználni a drága pénzen kialakított férőhelyeiket, a beépített tech­nológiát. S ha kicsi lenne a hasznuk, legalább a gyakoribb pénzforgás előnyét élvezhetnék, hiszen a csirke pár hét alatt meghízik ... Az üzemeknek érdekük a szerződéskötés, mert általa a benne rögzített árat fizeti a vállalat. A nem szerződött csirkét is átveszi, de annak árát már ő szabja meg. Így viszont nagyobb az üzemek kiszolgáltatottsága, s erejüket érthetően az egységes fellépésben látják, remélik. A naposcsibét a devecseri keltetőből, a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombináttól, illetve Horvátkimléről, a Sziget­közi Agráripari Egyesüléstől vásárolják a vasiak. A kel­tető üzemek is a saját ágazatukból élnek, érthető, hogy a naposcsibét minél magasabb áron szeretnék eladni — eb­ben ők is összefognak — míg a felvásárló vállalattnak az alacsony átvételi ár lenne az érdeke. Ugyanakkor a ter­melőszövetkezetek sem fizethetnek rá, és nélkülük nincs hústermelés. A hét elején nem jött létre egyezség. A vasi termelők azt kérik: a naposcsibét ne 11 forintért, hanem tíz het­venért adják a keltetők, a baromfifeldolgozó vállalat pedig a jelenlegi kilónkénti árra ne hat, hanem hét forintot fi­zessen jövőre. Ha az egyik fél köti az ebet a karóhoz, a másik is jogot formálhat ehhez. A legközelebbi találkozás december 9-én lesz Sárváron, remélhetően egyezség lesz a vége. Saját véleményem: beteg a csirkeágazat, gyógyítani kel­lene ... u. Gy. 1988. december 1. Csütörtök

Next