Vas Népe, 1990. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

Tea-nap 35 forintért? Egy pohár teát és egy sze­let üres kenyeret kapott tegnap a lányom tízóraira — panaszkodott egy szülő pár nappal ezelőtt. Egész nap éhes volt. És akkor elvárták tőle, hogy minden órán fi­gyeljen, legyen ereje a tor­nán nagy távokat lefutni... Aztán több helyről is kaptunk hasonló híreket. Kérdezték: mi lesz ha ez így megy tovább? üres teán nem nőhetnek — és nem is tudnak felnőni — a gyere­kek. Szervezetükben már most magas a fehérjehiány, kevés a vitamin ... Tejre ál­lítólag nincs pénz. Valóban igaz a hír? Meg­kerestünk néhány iskolát. (Eredetileg a tanács illeté­keseivel szerettünk volna beszélni, de hiába kopogtat­tunk, mert­ ők meg a város­ban kopogtattak a kopogta­tócédulákkal ( a zárt ajtó­kon, napközben). Általános iskola, Fürst­­Andor utca (SZOMBATHELY): — Eddig még csak egy alkalommal kaptak teát a gye­rekek — tájékoztat az iskola igazgatója. Az viszont igaz a hírből, hogy ezután tea­napokat is fogunk tartani. De tejet is adunk — méghozzá az eddigi, poharas tejet. A Vendég­látó Vállalat ugyanis azt javasolta: térjünk át az olcsóbb, két és fél decis, zacskós tejre. (Hamarosan ilyen is forga­lomba kerül.) Akkor pedig a szívószálakat kellett volna sa­ját pénzből megvenni. — És a kifli, a zsemle? Azt beszélik, azt sem esznek többé a gyerekek az iskolában. — Szerencsére ez a hír sem teljesen igaz. A zsemlét, a kiflit, sőt a vajat, felvágottat a magas árak ellenére is megkapják a tanulók. Gyakrabban lesz kenyér, de kenye­­nyeret már adtunk eddig is. Nem azért mert olcsóbb, ha­nem mert van amikor ez a célszerűbb: kenőmájast, körö­zött túrót, sajtot kenyérre jobban lehet kenni. — Mennyivel emelkednek február elsejétől a térítési díjak? — Az általános iskolákban 25 százalékkal. Az egységes élelmezési térítési díj ezentúl napi 35 forint lesz. Egy ebéd új ára 23 forint. A meglévő kedvezmények (három, illetve többgyermekes család, hátrányos szociális helyzet) változat­lanok maradnak. BERCSÉNYI MIKLÓS ÁLTALÁNOS ISKOLA (SZOMBATHELY): — Tízóraira általában maradnak a tejtermékek — mondja az élelmezésvezető —, zsemlével, kiflivel, időnként kenyérrel, de tea­napot is tartunk. Az uzsonna? Változat­lan. A héten például egyebek között kenőmájas kenyeret, vajas kenyeret, szendvicset és almát ettek a gyerekek. A gyerekek... A gond viszont a miénk: 35 forintból kész mű­vészet kigazdálkodni mindezt. Januárban még kaptunk ta­nácsi hozzájárulást, februártól ez megszűnik. ORLAY FÜRST KÁROLY KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA: — A 25 százalék szerintem csak egységes alap — mond­ja az iskola gazdasági igazgatója. A nyersanyag díja. Eny­­nyivel emelkedtek az élelmiszerárak. Sajnos én még maga­sabb térítési díjaktól tartok. És még valami, amit nem ér­tek: itt vagyunk a térítési díjak emelése előtti napokban, közlöny — hivatalos rendelet — viszont nincs sehol. Még nem jelent meg. Késik. De az áremelés már január 8-ától életbe lépett. Nem tehetünk mást, mint a tanácsi körlevél alapján árat számolunk. — A körlevélben megjelölt 25 százalék szerint, hogyan változ(ná)nak az árak a szakmunkásképzősöknél, illetve a szakközépiskolásoknál ? — Az ebéd egységesen 25 forint lesz ebben az esetben. A szakközépiskolások a napi három étkezésért 54 forintot, a szakmunkástanulók pedig 59 forintot fizetnek. Remél­jük ... A folyosón egy idős asz­­szony várakozik. Hozzáfűzi a saját véleményét — csak­úgy magának mondogatva . „Hiába szóltam én már akkor is, amikor még kiflik­kel fociztak a pad alatt, en­nek még böjtje lesz. Kine­vettek. Most aztán csak pa­naszkodjanak ..­. I. A péntek esti Parabola Cicciolina választási módsze­reit bemutató tudósítása lát­tán teljesen elhűltem: Mi lesz, ha Ilona kisasszony kibontakozásos jellegű kor­­teshadjáratát többen követni kezdik? A hideg veríték vert ki arra a gondolatra, hogy egyszer csak megjelenik Ró­bert bácsi, és lenge alsóban eltett egy ugrálást a Ban­­kócska vérpezsdítő taktusai­ra. .. Ezután meglepve tapasz­taltam, hogy Husika bizo­nyos részeit előzékenyen el­takarta egy fekete négyszög, amely követte elszármazott hazánklánya ugrásait, ezáltal megóvván sokakat a lát­ványtól. A fekete négyszög ősi ma­gyar találmány abból a kor­szakból, amikor a vezetők meg voltak győződve arról, hogy amit a négyzeteikével letakarnak, az eltűnik, nincs, nem létezik, vagy inkább: nem látszik. Enyhén kínos volt a dolog, mert egyrészt vagy tudta mindenki mi van lefedve, vagy ha szupertitkos takargatnivalóról volt szó, akkor mindig akadt valaki, aki felröhögött. A fekete négyszög Ez a „van, de államtag még nincs” állapot az ál­lamadósság példáján szemlél­tethető a legjobban: alig kezdték el a fekete négy­zetet kapargatni, rögtön elő is bukkant.■"Múszmillárd. Én azt mondom:'ha Husiké sem­ villoghatott a' maga meztelen valóságában, ’ akkor a tarto­zásaink Rondábbik felén is hagyjuk ott a flastromot. Nem hiányzik a jónépnek még egy sokk. Emellett még javasolnám, hogy az ár­emeléseket s népszerűtlen intézkedéseket bejelentő, a azokat tudományosan meg is magyarázó illetékeseink fe­jére is helyezzünk apró kis lapocskát, hogy a polgá­rok utólag ne mondhassák: volt képe ennek ilyeneket mondani. Különlegesen erős idegzetű felnőtt nézők ter­mészetesen takarás nélkül te­kinthetnék meg az ismétlé­sek során Grósz urat, amint három évvel ezelőtt két szűk esztendőről regél, vagy ép­pen Kupa urat, aki tételesen bebizonyítja, hogy az adó­rendszer növeli a teljesít­ményt és fokozza a munka­kedvet. Nekem alapvetően szimpatikus az eljárás: ta­karjunk le mindent, ami sértheti bárki ügyeletes ér­zületét, így az antialkoholis­ták kedvéért a borokat, a piások örömére a vizet s az üdítőket: helyezzünk fekete négyzetet a téli képekre a nyarat szeretők kedvéért, aki a hőséget utálja, annak a kedvében járva a nyári fel­vételeket fedjük el; a fiú­kat előnyben részesítők mi­att a női bemondókat ta­kargassuk, a nőkre voksolók érdekében a férfiakat helyez­zük négyszög alá, és még adhatnám az ötleteket — a nép nevében... Végül a megrendszabályozott, kor­szerűen felügyelt tv köz­­megelégedésre nem sugároz­na mást, mint fekete négy­zetet. Amíg a hazánkban tanuló dél-afrikai diákok ezt nem sérelmeznék. —Jöti— 1990. február 1. Csütörtök Megbocsát, de nem felejt Szombathelyen is alakul Recski Szövetség Both Béla egykori ludovi­­kás tiszt, már nyugdíjas, Szombathelyen él, tagja az egykori foglyok érdekeinek védelmére alakult politikai szervezetnek, a Recski Szö­vetségnek, amely az inter­náltak, a kitelepítettek, a volt hadifoglyok szövetsége is.­­ Célunk az, hogy a recs­ki kényszermunkatábor lé­tesítésével, az internálások­kal, a kitelepítésekkel, a hadifogsággal és a többi, deportálás jellegű kényszer­­intézkedéssel elkövetett tör­vénytelenséget vizsgálják ki, következményeit számolják fel, az áldozatokat teljes­­körűen rehabilitálják. Fel­kutatjuk a meghurcoltakat, ügyünknek nyilvánosságot teremtünk, küzdünk a tisz­ta magyar közéletért. Há­romféle tagság létezik ná­lunk: rendes tag az emlí­tett kényszerintézkedések áldozata vagy házastársa, gyermeke (kivéve, ha maga­tartásával kiszolgálta az el­nyomó hatalmat), valamint a pártoló és a tiszteletbeli tag. — Az egyik legfontosabb a meghurcoltaknak az, hogy valamilyen módon kárpótol­ják őket anyagi és erkölcsi veszteségeikért. Mi vár még ez ügyben megoldásra? — Alapelvünk ebben az, hogy az áldozatok helyzete nem lehet rosszabb azoké­­nál, akik elkövették a tör­vénytelenségeket. A kor­mány még nem hozott áttö­rést jelentő rendeletet, reha­bilitáció helyett csupán be­számították a nyugdíj­időbe a fogvatartást. Akinek nem, az havi 500 forint nyugdíj­kiegészítésre jogosult, illetve az özvegye 250 forintra. Szerintünk az 1945 és 1963 között tartott rengeteg po­litikai, koncepciós per és a többi, mérhetetlenül sok jogtalan intézkedés áldoza­tának rehabilitálása, a meg­felelő anyagi kártérítés nem jóindulat vagy kegy kérdé­se, hanem a magyar társa­dalom történelmi igazságér­zetén alapuló nemzeti kö­vetelés. Annyi magyar csa­ládot ért méltatlan sérelem és megaláztatás, hogy ezek orvoslása az egész társadal­mat érintő és tovább nem halogatható igény. E kérdé­sek megnyugtató rendezése nélkül nem képzelhető el nemzeti megbékélés, és jog­­államiságról beszélni sem lehet. Ezért a kormánynak olyan törvényjavaslatot kell előterjesztenie, amely min­den áldozat ügyét felöleli, eltörli az összes joghátrányt, erkölcsi-politikai elégtételt nyújt, kimondja az anyagi kártérítés szükségességét. A szövetség szükségesnek tart­ja, hogy az Alkotmány mondja ki: a magyar kor­mány magyar állampolgárt idegen hatalomnak semmi­lyen körülmények között nem szolgáltathat ki. Nem várathat magára az anyagi kártérítés sem. Szakemberek számításai szerint az akkori, egyhavi kereset mai értékre átszámítva tizenegyezer fo­rint, s ez csak az anyagi hátrány. Hol van a fájda­lomdíj a kegyetlenségekért, a magánélet veszteségeiért, a szakmai pályafutás de­rékba töréséért, az elmaradt iskolákért? Ha egy tör­vénysértő intézkedés bizo­nyíthatóan sikeres életpá­lyát tett tönkre, olyan nyug­díjat kell adni, mint ami­lyent az illető egyébként fel­tételezhetően kapna. Ezért a megyei társadalombiztosít­­ási bizottságokat át kell alakítani és kiegészíteni az áldozatok képviselőivel. Az áldozatok esetében már most lakbér­ rögzítés és in­gyenes gyógyszerellátás is szükséges lenne. — A Recski Szövetség el­sősorban budapesti szerve­zet. Helyi csoport akár öt taggal is szerveződhet. Lesz-e ilyen a megyében? — A szövetségnek 5350 tagja van szerte az ország­ban. Vidéken Debrecenben, Hatvanban és Pécsett mű­ködik helyi csoport, Szege­den szervezik, s mi most Szombathelyen is megkezd­tük a szervezést. A Recski Szövetség főtitkára, dr. Zi­­mányi Tibor —, aki eddig oly sokat tett a szövetségért — megígérte, az alakuló gyűlésre Szombathelyre jön, hogy személyesen tájékoz­tasson az eddigi célokról. — Ön az első naptól az utolsóig „végigcsinálta” Recsket, utána visszamenő­leg elítélték, ön és sorstár­sai el tudják-e felejteni ezt a rettenetes élményt? — Én meg tudok bocsáta­ni, de nem felejtek. Azt sze­retném, hogy szűnjön meg végre a magyar történelem­nek az a szörnyű vonulata, hogy az alul levők le akar­ják taszítani és megsemmi­síteni a felül levőket, mert ha nem teszünk ez ellen, akkor ez újra és újra meg­ismétlődhet ... K. T. Recsk — jelkép. Jelképe annak, hogy egy barbár ide­gen hatalom hazai szálláscsinálói hogyan próbálták szolgai módon lemásolni a sztálini megsemmisítő táborokat, a Né­pek Atyjának gyűlölt és rettegett magyar tanítványai mi­ként tették hasonlatossá a bolsevizmust a népirtáshoz. A Rákosi utáni hatalom évtizedekig takargatta elődeinek gaz­tetteit, a recski fogolytábor egészen a legutóbbi időkig „nem létezett”. Pedig a Recsket megjártak nagy része él, sokukról talán nem is sejtjük, hogy megjárta az osztályharc poklát. Mind többen nyilatkoznak meg közülük, ráébredve arra, hogy Recsk nem az ő szégyenük ... A tanulóvezető lába Szombathely belvárosa egy tekintetben biztos, hogy világrekorder: az egységnyi úthálózatra jutó ta­nulóvezetők számában. Aki nem hiszi, járjon utána, feltéve, ha kötélből vannak az idegei. A Savaria Szálló környékén, a város szívében a péntek délutáni csúcsforgalomban is egymást érik a szerencsét­len­kedve araszoló, a forgalmat megbénító T betűs autók. Tessék elhinni, hogy nem a már jogosítványhoz jutottak nagyképű gőgje, a magukat Forma 1-es ver­senyzőnek képzelők fölényes leereszkedése az, ami írásra késztet. Nem. Sőt azt is tudom, hogy forga­lomban közlekedni végső soron csak akkor tanulhat meg bárki is, ha a forgalomban közlekedik, ráadásul minél többet. Viszont azt is tudom, hogy nem ott kell kezdeni. A tanulóvezetőt akkor kell és akkor szabad a mélyvízbe dob­ni, ha már tudja, sőt elhiszi, hogy három pedál van az autóban, s erre csak két láb jut. Nem pedig fordítva. A technikai alapokat a gya­korlópályákon kell elsajátíttatni. A napokban is azt láttam, hogy egy csodás szőke démon elképesztő, mintegy ötkilométeres sebességgel kanyarodik a Bajcsy-Zsilinszky utcába, miközben né­hányon mögötte kis híján egymásba futunk. Türel­mesen viseltem volna rossz sorsomat, ha azt nem látom, hogy a kanyarodás sikeres befejezése érdeké­ben az oktatója kormányoz a kisasszony helyett. Kedves Oktatói Urak! Kérem tisztelettel, kímél­jék az idegeinket. Akkor merészkedjenek csak tanít­ványaikkal a belváros környékére, ha már meg me­rik simogatni a szőke szépség lábát. Anélkül, hogy kockáztatnák, szálka fúródik a tenyerükbe. IS I I I m rí» MN­rrn □ □ □ Volt, van, és...? — Szemét mindig volt, van és lesz. Az ember megjelenésével a hulladék is megjelent a Földön. Bn tudomásul kell venni — válaszolta — meglehetősen rezignáltan — a köztisztasági szakkérdésekkel foglal­kozó egyik ismerősöm, miután elpanaszoltam neki (is), hogy helyenként milyen áldatlan állapotok van­nak a felelőtlen szemétlerakások miatt. Igen, tudomásul kell venni a szemetet, de csak akkor, ha az megfelelő helyre kerül. De azt már ne­héz szó nélkül tűrni — folytattam magamban a gondolatsort —, hogy az emberek egy része úton-útfé­­len eldobálja — vagy kocsirakományként ledönti — a különféle hulladékokat. Mint például Szombathely oladi részén, a Szabad Föld utca külső páratlan ol­dalánál-végénél ahol az utóbbi időben roham­tempóban folyik a hulladékok illegális lerakása, az építési törmeléktől kezdve az autójavító és más mű­helyek hulladékán át, a különféle háztartási szemétig. Ilyen helyeken, az ilyeneket szerintem nehéz — s nem is kellene — tudomásul venni. —Iimota— □ □ □ Választási műsorok (Lakatos Perese karikatúrája) 3

Next