Vas Népe, 1991. január (36. évfolyam, 2-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
„Gyors” munka Gyakran szidják mostanában a szerelőket, hogy lassan, drágán és pontatlanul dolgoznak. Én magam is ebben a tévhitben éltem január 5-áig. Ekkor, vasárnap délelőtt pillanatok alatt meggyőztek arról, hogy lehet gyorsan is dolgozni. Barátom „felhőtlen örömmel” újságolta, hogy autóját éjjel a Domus parkolójában meglátogatta egy „szerelő”, és a rendőrségi szakértők szerint két-három perc alatt kiszerelte a 14 000 forintos rádiósmagnót. Ez úton is szeretnék gratulálni a bravúros gyorsasággal véghez vitt mutatványhoz, ámbár mindezt értékelni nem tudjuk. Hogy a „szerelő” el ne bízza magát, ajánljuk neki, végezzen el egy továbbképző gyorstanfolyamot, mert munkáját nem sikerült tökéletes precízséggel végrehajtani. A kitépett kardánboxból két kis lemezdarab az autóban maradt, ezeket személyes jelentkezés esetén a tulajdonos szívesen a rendelkezésére bocsátja. Tisztelt szerető úr! Remélem megérti, hogy a történtek után nem kívánunk önnek további sok sikert munkájához. Ellenkezőleg. Szeretnénk önt egy biztos helyen tudni. P. G. Szombathely Úgy érzem, a Vas Népe 1990. december 10-ei számában „Elszaporodnak a bögrecsárdák” címmel megjelent írás félreértést okozott mind az érdekeltek, mind a lakosság körében. Erre utalnak a hozzánk (Kereskedelmi és Piacfelügyelőség) érkezett névtelen levelek, valamint az Olvasók Fórumában december 30-án megjelent reagálás is. A korábbihoz képest lényegesen egyszerűbbé vált a kereskedelmi tevékenység gyakorlására vonatkozó feltételrendszer. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmiféle előrás nincs. A palackozott italt árusító üzletek élelmiszerbolt jellegűek, amelyeknél csekély az egészségügyi előírás, ezért csak elvitelre értékesíthetnek. A helyben történő fogyasztáshoz — amely már vendéglátó tevékenység — nem biztosítják a szükséges feltételeket (például: mosogatás, WC stb.), ezért kisebb költségráfordítással működnek, áraik alacsonyabbak. Azzal azonban, ha helyben fogyasztás is történik, túllépik a részükre engedélyezett tevékenység határait, ezzel tisztességtelen versenyhelyzetet teremtenek. A cél pedig a verseny élénkítése, de az abban részt vevőkre azonos feltételekkel. A hatóság feladata pedig — rendszerváltozástól függetlenül — nem a „gancsoskodás”, hanem a jogszabályok betartásának megkövetelése. Várallai Károly felügyelőségvezető — Felháborodtam a mozdonyvezetők sztrájkján. Én is vasutas voltam. Ők most reggel elmennek, estére otthon vannak. Annak idején volt úgy, hogy három napig is távol voltunk az otthonunktól. Kis lábasban vittük magunkkal a melegítésre váró ételt. A fizetésemelést — szerintem — nem így kellene kikényszeríteni. Sokkal inkább el kéne venni többektől az 50 százalékos kezdvezményt, hisz lassan már nem is lesz olyan réteg, amely ilyenben nem részesül. Bezzeg, a vasutas ipari tanulóktól elvonták a kedvezményt. A szakszervezet erre is odafigyelhetne. Sz. J. Celldömölk Miért tették? _ Igazgatónk emlékére A téli szünet utáni első napon Sorkifalud körzetesített iskolájában kicsik és nagyok boldogan mesélték egymásnak élményeiket. Az első óra kezdetét jelző csengőszó előtt még senki nem sejtette azt a tragédiát, amelyet magukba rejtettek az iskola falai. Akkor még nem tudhatta senki, hogy az „igazgató bácsi”, Rácz László soha többé nem megy be órára kedves "gyermekei”, tanítványai közé történelmet tanítani. Reggel érkező kollégái, a község frissen választott vezetői sem találkozhattak vele, pedig ott volt köztük egyedül, magányosan, élettelenül. Kollégái keresték, azt hitték, rendetlenkedő szíve miatt lett rosszul... de nem! Iskolájáért, kollégáiért aggódó beteg szíve többé már nem dobogott, értelmetlen halála maga volt a döbbenet. Mi, kollégák — akik többségükben nők, feleségek, családanyák vagyunk — olyan vezetőt vesztettünk el, aki mindig segített gondjaink megoldásában. Éjjele-nappala az iskolai munka volt, szervezett, intézkedett. Most már tudjuk: túlhajszolta magát. Mindig segítőkész volt, lojalitása, gyermekszeretete példa értékű. Nem vettük észre, hogy rohanó-változó életünkben neki is voltak félelmei. Utólag megkérdezhetjük: miért nem voltunk iskolájáért folytatott küzdelmes életében egységesen segítőtársai? Azt éreznie kellett, hogy többségünkben miellette állunk! Nem vettük észre önmarcangoló félelmeit, nem vettük fel vélt „ellenségeivel” a harcot. Lakóhelyén az emberek szerették, polgármesterré választották. Mitől félt? Miért aggódott? Ezekre a kérdésekre már nincs válasz. Mélyen gyászoljuk, őrizzük emlékét, nem feledve őszinte emberségét, tisztességét, szerénységét, gyermekszeretetét. Az Általános Iskola és az Óvoda dolgozói Cseréljük vissza December 10-e körül adtam be drapp színű télikabátomat vegytisztításra Körmenden, a Batthyány-Strattmann László utcai Vegytisztító Szalonba. Sajnos, amikor a kabátomért mentem, akkor derült ki, hogy egy hölgy az enyémhez hasonló színű átmeneti kabátja helyett az én télikabátomat vitte el, azaz elcserélték. Kérem, szíveskedjen jelentkezni a fenti Patyolatnál, hogy mindketten saját kabátunkat vihessük haza. (Név és cím a szerkesztőségben) Válaszok a Volántól „A Volán csütörtököt mondott” címmel a december 29-ei számban megjelent cikkre az alábbi tájékoztatást adjuk: A munkáltatók nagy többsége országosan ledolgoztatja a karácsony és újév közötti munkanapokat. Az utazási igényeknek ezt a gyökeres változását igyekeztek követni a közlekedési vállalatok is. A hivatalos menetrendhez tartozó „menetrendi naptárnak” megfelelőtől eltérő közlekedési rendről a városi poglármesteri hivatalokat előzetes szóbeli tárgyaláson, az utazóközönséget pedig a megyében ötvenöt nagyvállalatnál, intézménynél elhelyezett plakáton, háromezer szórólapon és az újságon keresztül tájékoztattuk. Ennek ellenére a spontán átrendeződő utasforgalmat nem tudtuk minden vonalon zsúfoltságtól — helyenként utaslemaradástól mentesen — lebonyolítani. Mindehhez a közlekedési szempontból kedvezőtlen síkosság is hozzájárult. Tapasztalatainkat és az utazóközönség észrevételeit kamatoztatva a jövőben „közlekedik külön rendeletre” jelzéssel beépítjük menetrendbe azokat a rendkívüli járatokat, amelyekre egy korlátozott utazási igény mellett is szükség lesz a városkörnyéki településekről. Tesszük mindezt azért, mert úgy ítéljük meg, hogy az önkormányzatok ellátás- és közlekedés-bonyolítóinak üzemeltetési felelőssége mellett a jövőben sem lesz mód lemondani az ésszerű takarékosságról. Az utazóközönségtől az okozott kellemetlenségért szíves elnézést kérünk. A december 30-ai számban „Furcsa matematika” című olvasói levélre: Az Országos Árhivatal elnökének a helyi tömegközlekedés és az elővárosi autóbuszközlekedés egyes díjaira vonatkozó 23/1990. (ASZ. 4.) AH ármegállapítása 1/3. pontja értelmében: „Az arcképes havi bérletek a tárgyhó 15-én pénztárzárásig 50 százalékos árban visszaválthatók. A tárgyhó második felére 16-án 0 órától vásárolt bérletek a következő hónap 5-én 24 óráig érvényesek.” A visszaváltás kezelési díja öt forint. A VIII.2. a) és b) pont alapján a különböző helységcsoportokban a bérletjegy ára: III. helységcsoport III. 150,— Ft 135,— Ft 120,— Ft a) egyvonalas bérletjegy — egész hónapra — 16-án 0 órától történő vásárlás esetén b) összvonalas bérletjegy — egész hónapra — 16-án 0 órától történő vásárlás esetén A fenti ármegállapítás megváltoztatása „furcsa matematikája” és egyéb kötöttsége ellenére a Volán Vállalatoknak nem áll módjában. Ez a változtatás nem is indokolt, ugyanis a 66 százalékos díjért arányos időtartamban — 20 napig — biztosít utazási lehetőséget. Vasi Volán: TÓTH ANDOR igazgató 160,— Ft 140,— Ft 130,— Ft 105,— Ft 95,— Ft 85,— Ft 230,— Ft 200,— Ft 180,— Ft Időt akarunk Múlt szombati számunkban írtunk arról, hogy egy idős asszony fekete-fehér televíziót szeretne. Ez a kérés már nem aktuális. Jelentkeztek azonban nálunk ilyen készülékek tulajdonosai — ketten —, akik szívesen felajánlják televíziójukat olyan idős embereknek, akiket az szórakoztatna, csak éppen pénz hiányában nem tudnak maguknak vásárolni. Kérjük hát olvasóinkat, ha valakinek szüksége lenne fekete-fehér televízióra, jelentkezzék — akár írásban vagy személyesen — szerkesztőségünk Olvasók Fóruma rovatnál. A leendő tulajdonosoknak csak a szállításról kell gondoskodni. Köszönet az önzetlen, gazdag karácsonyért, amelyben a szombathelyi egészségügyi gyermekotthon gondozottjai részesültek. Az ünnepséget Baranyai Antal kiskereskedő szervezte. A rumisz adta a nagy fenyőfát, amelyet Kóczán Árpád tehertaxis szállított a Borostyánkő Áruház elé. Az áruház dekorációsai varázsolták igazi karácsonyfává, ők csinálták a világítást. Bejczy Lajos, az ATI igazgatója gondoskodott a szállításról. A fa alatt ajándékok tömege várta gondozottjainkat. Aki látta, soha nem feledheti a gyermekek reszkető örömét, a hangulatot. Gondozottjaink nevében is köszönöm a szombathelyi kiskereskedők, divatárusok, zöldség-gyümölcs-, édesség- és virágkereskedők, butikosok és vidéki kereskedők önzetlenül, névtelenül adott ajándékait. Dr. Mézes Mihályné igazgató főorvos Év vége a HEMO-ban A Mozgássérültek Vas Megyei Egyesülete december utolsó napjaiban a szombathelyi Helyőrségi Klubban rendezte hagyományos év végi összejövetelét. A megye legtávolabbi részéből is érkeztek tagjaink, bár — sajnos — nem mindenkinek tudtunk beszállítással segíteni. Tradicionális volt a kőszegi SLET zenekar fellépése, Tanai Erzsébet művészeti vezető és társai, valamint Kummer Józsefné táncpedagógus és tanítványai felélpése. Műsorukkal nagy örömet szereztek a mozgássérülteknek. Nem feledhető a klub igazgatójának, Kovács Ferencnének és munkatársainak önzetlen segítsége sem. Valamennyiüknek köszönjük a a kellemes kikapcsolódást, a szórakozással töltött órákat. Mozgássérültek Vas Megyei Egyesülete vezetősége Mi és ők Január 5-én sokadmagammal én is sorbaálltam valutáért a Köztársaság téri Hitelbank előtt. Volt, aki már fél hétkor érkezett, én kilencedikként negyed nyolckor. A nyitásra — 8 órára — már mintegy százan voltunk. Nyolc óra tíz perckor táblát tettek ki, ezzel a felirattal: Nyitás 9-kor. Az ablakon át látszott, hogy odabent szorgos munka folyik, útlevelekre szortírozzák a valutát (hogy kikére, nem tudni). Többszöri zörgetés után fél tíz előtt két perccel — félretéve a még mindig nem kevés útlevelet — kinyitottak. Ha láttam volna panaszkönyvet, abba írok be. Kérni nem akartam, nehogy ezzel is hátráltassam a kiszolgálást, s további várakozásra késztessem a sorbanállókat. Nehezen fogom fel, hogy míg mi becsületesen sorbaállunk hivatalos valutánkért, addig a valutaüzérek szemérmetlenül, gátlástalanul szólítják le a nyugatiakat. A belvároson végigmenve egy sereg valutázóba botlik az ember. Jómagam ötvenöt-százat azonnal meg tudnék mutatni. Ezek az emberek egész nap ráérnek. Nyilván nincs munkahelyük, segélyből élek talán? Érthetetlen, hogy míg az emberek többsége látásból már mindegyiküket ismeri, a hatóság miért nem füleli le és bünteti meg őket? K. L. Szombathely Hosszú levélben számolt be Tóth Krisztina negyedik osztályos, szombathelyi (Gyöngyösparti sétány 4.) kislány a Budapest Sportcsarnokban megtartott karácsonyi ünnepségről. Az újságban megjelent felhívásra adták be a házukban lakó gyerekek a pályázatot (olyanok vagyunk, mint a Szomszédokban, jó a lakóközösség — írja). Így jutottak el a december 25-ei ünnepségre. Ajándékokat kaptak a Télapótól, neves művészek szerepeltek az ünnepségen. Szandi énekére aztán mindenki táncra perdült. Távozásakor könyvet, gyermekújságot, papír angyalkát, fogkefét, matricát tartalmazó csomagot kapott minden gyerek. Krisztina és társai mindenkinek megköszönik ezt a feledhetetlen élményt. - Hiányzik Naponta olvashatjuk az újságban, hol, mit loptak el illetéktelenek. Elég sajnálatos, hogy így van. Szinte már senki és semmi nincs biztonságban. Sajnos ezt most már mi — a ház lakói — is megtapasztaltuk. Mindannyian kisnyugdíjasok lévén, érzékenyen érintett bennünket, hogy január 11-én reggelre eltűnt a ház kukája. Újat venni nemigen tudnánk, ezért próbálkozunk meg azzal, hogy az újságon keresztül keressük meg. Akinél felesleges kuka van, az mielőbb juttassa vissza — nagyon kérjük — arra a címre, ami jól olvashatóan rá is van írva, tehát Szombathelyen a Stocker Jenő utca 4-es számú házba. A lakók ÜZENET A. B.-né Szombathely. Levelét továbbítottuk a címzettnek. A témáról most nem kívánnak bővebben szólni. Kérik viszont, hogy teljes címmel ellátott levélben forduljon közvetlenül hozzájuk, s akkor lesz lehetőség ügyének megbeszélésére. Mentőöv a Mentőknek? A lakosság nagy rokonszenvvel figyeli a mentősök nehéz munkáját, de valójában csak akkor látja ezt közelről, ha valakivel személyesen, vagy a hozzátartozóval történik olyan sajnálatos eset, hogy igénybe kell venni szolgáltatásukat. Ma is ámulattal gondolok például arra a két mentősre, aki lábtörésemkor „gólya viszi a fiát” módon cipeltek leföl a liftnélküli házban, testi erejüknél csak figyelmességük volt nagyobb. A minap egy nyugdíjas tanárnő keresett meg. — Éppen az ünnepek alatt betegedett meg súlyosan a testvérem. Először az SZTK-ba, majd a kórházba kellett szállítani, aztán haza, szóval többször megfordultak nálunk azok a drága emberek. Mert nem tudok rájuk mást mondani! Figyelmességük, szeretetteljes gondoskodásuk mélységesen meghatott, s ma, amikor mindenki a tenyerét tartja, ők nem fogadtak el egyszer sem borravalót. Nem tudom eléggé megköszönni nekik, azért gondoltam, hogy az újsághoz fordulok mint egy névtelen drukkoló: kapják meg ők a munkásőrség volt épületét! A szívből jött, szívemhez is szóló kérést örömmel továbbítom. -ilyen. Drágán, rosszabbul Hallgattam a rádióban a postai tarifák emeléséről szóló híradást. A nyilatkozó körülményesen fejtegette az indokokat, többek közt azt, azért kell emelni, hogy a hitelezők elégedettek legyenek a magyar díjszabásokkal (hm!) Jó. Ezután hívom a Talajerő Vállalatot. Tárcsázom, más szám jelentkezik. Jobban figyelek, újabb tárcsázás. Hiába! Négyszer ismétlődött meg, hogy a hívott szám helyett más jelentkezett. Szerencsémre az általam zaklatottak nem szidalmaztak, inkább sajnálkozva mondogatták, ja, az automata ... Ez eddig rendjén is volna, ha közben nem fogyna el 25 forintom. Innen indultam, s még semmit nem intéztem. Minden rendben van az automatákkal? Vagy az is lehet, hogy a kapcsolószerkezet nem bírja a rengeteg újonnan bekötött telefont? Mert ha ez a gond, akkor ehhez nekem semmi közöm. Nem vagyok hajlandó megfizetni a postaszolgáltatás tökéletlenségét. Különösen nem a két és félszeresére emelt díjszabás mellett. Más. Régi tapasztalatom, hogy Szombathelyen a tudakozót gyakorlatilag nem lehet elérni. A 09-es szám szinte mindig foglalt. A telefonkönyvben szerepel ugyan egy 11-200-as szám is, de ez is vagy foglalt vagy nem jelentkezik. Valahogy ezt is meg kellene oldani, hogy könnyen elérhető legyen a tudakozó. Elképesztő, hogy egy megyei jogú városban ez nem funkcionál. Valamiképpen csökkenteni kellene a túlterhelést. Azt hiszem, velem együtt sokan jónéven vennék, ha a posta illetékes szakemberei az újság hasábjain adnának magyarázatot mindezekre, és szólnának a megoldás lehetőségeiről is. (Pontos név és cím) Nem mulasztottak November 17-ei számunkban megjelent olvasói levélre az Országos Mentőszolgálat Budapesti Mentőszervezete Rudolf Lászlónénak — a levélírónak — válaszolt. Kérték, hogy e levél másolatát közöljük az újságban. „Tisztelt Asszonyom! A Vas Népe 1990. november 17-i számában megjelent „Itt és ott.. című olvasói levelére, melyben elmarasztalja dolgozóinkat, vizsgálatot rendeltem el. Sérelmezi, hogy késedelmesen érkeztek meg önért a kórházba, még további betegeket akartak felvenni és szállítani, továbbá nem segítették csomagjait a vonaton elhelyezni. A vizsgálat során, áttanulmányozva a menetdokumentációt, megállapítottam, hogy az önért indított mentőegység 11.25-kor kapta a feladatot, 11.40-kor érkeztek meg a gyógyintézetbe. Mentődolgozóink meghallgatásukkor egybehangzóan állították, hogy más beteg szállítását nem kapták feladatul, a levélírót egyedi szállításként vitték ki a pályaudvarra, a 12.30-kor induló vonathoz 11.51-kor, időben érkeztek. Elmondták azt is, hogy amikor a pályaudvaron ismerőseit észrevette, dolgozóink további segítségét nem igényelte. A vizsgálat során dolgozóink részéről mulasztást nem állapítottam meg. Kérem fentiek szíves tudomásulvételét. Budapest, 1991. január 10. (Dr. Szegeczky Dezső) BMSZ vezető főorvosa. 1991. január 19. Szombat