Vas Népe, 1993. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
Őriszentpéteri izgalmak Felfüggesztették az Csáby László három éve él Őriszentpéteren, a helyi kultúrházat vezeti. Pontosabban vezette, de erről később. Szóval Csáby elfoglalta székét, és nagy lendülettel kezdett. Megmozgatta az állóvizet, aratási felvonulást, bált, tudományos tanácskozást szervezett, az időközben megalakult Őrségi Kulturális Egyesület elnöke lett. Mozgott minden, mondhatnánk, s most alatta mozdult meg a szék. Az őriszentpéteri képviselő-testület ugyanis felmentette igazgatói tisztsége alól. Hogy valójában mi is történt — annak jártunk utána. A teljesség igénye nélkül, mert vizsgálatról van szó, és a felek egyelőre nem játsszák ki kártyáikat. A művelődési ház csendes, éppen takarítanak. Az elárvultság már-már bántó — pedig így lesz ez egy darabig. Mivel az igazgatóval egyetemben a ház működését is felfüggesztették. Legalábbis a vizsgálatok végéig. Fiatal nőt kérdezek az utcán: milyen embernek ismeri a leváltott vezetőt? „Nagyvonalú, kifolyik keze közül a pénz, biztos hibázott...” Aztán még hozzáteszi, hogy a vendéglőben keressem, mert „ott szokott tanyázni.” A vendéglőben jóval többen jóval másabbat mondanak. „Nézze, a Lacinak nagy tábora van itt” — így egy úr. „Mi volt itt előtte? Unalom, semmi, ő meg sok mindent szervezett. Volt hova menni hálózni, miegymás”. Másvalaki mást emel ki: „A Csáky lehet, hogy nagyvonalú, de jószívű ember, és itt még ilyen igazgató nem volt... Kár lenne érte.” Az ügy erősen megosztja a helyi közvéleményt. De mi is történt azon az ülésen, az elmúlt csütörtökön? A polgármesteri hivatalban jártunk utána. Az ülésen a napirendek között szerepelt egy pont, amely a művelődési házban végzett vizsgálatok eredményeiről szólt. Erre Csákyt is meghívták, ő azonban nem jelent meg. A testület azt nehezményezte, hogy a korábbi vizsgálatok során tett ajánlásokat és javaslatokat — elsősorban a vagyongazdálkodásban és vagyonvédelemben — az igazgató semmibe vette. Akadtak más szempontok is. Mivel az igazgató elnökként is működött, egyesek szerint két funkciója összefonódott, így a hatásos ellenőrzés és felügyelet lehetetlenné vált. „Nem úgy működött a ház, ahogy azt elvártuk volna” — fogalmaztak a hivatalban. A lényeg, hogy a testület azonnali hatállyal felmentette Csáky Lászlót, s egyúttal vagyonmegállapító leltárt rendelt el. Ennek eredményéről nem közöltek adatokat, hivatkozva a vizsgálatra, amely — egy tisztviselő szerint — „akár rendőrségi feljelentéssel is zárulhat”. A hivatal jegyzője is csak annyit mondott, hogy „hiány van”. Ennek mibenlétéről viszont nem közölt információt. Megkerestük a másik felet is. Csáky László nem kelti riadt ember benyomását, bár elárulja: tárgyal jogásszal, ügyvéddel. „Amióta idekerültem, azóta piszkálnak” — nyitja a beszélgetést tetőtéri otthonában. — Sohasem a jót nézték, és nem segítettek munkámban — folytatja. — Hogy lazán kezes igazgatót tem volna a vagyoni dolgokat? Nos, akkor nem olyan jegyzőkönyvet állítottak volna össze, amilyet... Amelyben nevetséges adatok szerepelnek. Olyan szinten, hogy hova lett egy szőnyeg... Hogy hova? A patyolatba adtuk, mosatni. — Ön viszont már nem igazgató, ezért a fő kérdés: mit tesz ezután? — Felfüggesztettek, ezt én nem hagyom annyiban... Kértem a hivataltól egyeztető tárgyalást, s amennyiben ez nem vezet eredményre — marad a jogaim érvényesítése bírósági úton. Teljességgel megalapozatlannak tartom az ellenem felhozott kifogásokat. — Mit szól ahhoz a szóbeszédhez, hogy helyi fiatalok éjjelente szállásként használják a kultúrházat? — Nézze, nem vagyok éjjeliőr, nem ott lakom. Ha valaki készít egy kulcsot és hajnalban bemegy, akkor ez lehetséges, mármint az ott alvás, de én erről nem tudok. Előfordulhatott, ezt nem lehet kizárni. — Mennyi a bére? — Bruttó tizennyolc. — Hogyan jön ki ebből egy igazgató? — Családom a Vajdaságban maradt, így meglennék, de mégis kevés. Pályázatokat nyertem, díjat kaptam, személyi kölcsönt vettem fel — így tartottam fenn magam. — Ön az Őrségi Kulturális Egyesület elnöke. Volt néhány nagyobb megmozdulásuk, például tavaly nyáron, ami nem kis pénzbe — egyesek szerint milliókba— került. Mondják, hogy ez a rendezvény veszteséges volt, s mivel az elnök egyben igazgató is, hát fedezte az egyik veszteségét a másik cége költségvetéséből... — Ez teljességgel lehetetlen, nem igaz. Hiszen az egyesületnek bejegyzett elnöksége van, a pénzek felhasználásáról, áramlásáról minden arra illetékes tud. Vagyis nem én döntök egyszemélyien. Másrészt a házban is csak részben voltam önálló, mert a pénzügyeket a Gamesz vezette. Tehát a kezembe nem került pénz. — Miért nem vett részt a múlt heti, képviselő-testületi ülésen? — Beteg voltam, fel sem tudtam kelni. Ez volt az oka. Csáky László még kifejti, hogy neki is van néhány ütőkártyája, de addig nem játssza ki, amíg a hivatal nem nyilatkozik. Vagy legalább le nem ülnek vele tárgyalni. „Az biztos, hogy addig fogok küzdeni, amíg viszsza nem helyeznek jogaimba”— fejezi be. S ez egyben azt is jelenti, hogy többfordulós ügy veszi, veheti kezdetét az őrségi székvárosban. Ahol az elmúlt tíz évben — Csáby előtt — legalább tíz igazgató bukott bele a művelődési ház vezetésébe... (Képünkön Csáby László, a napokban leváltott igazgató). Kozma Filmsorozat és irodalmi lap indul „Glóbusz” címmel új magyar tévéfilmsorozat sugárzását kezdi meg hétfőn a TV1. A produkció — amelynek főbb szerepeit Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya és Lukács Sándor játsszák — egy magánvállalkozás bonyodalmainak humoros története. A nézők öt részen át kísérhetik nyomon egy „kis csapat” nyelvtanár kalandjait, akik úgy próbálnak megélni, hogy közben mégsem adják fel hivatásukat... Békésben megjelent a megye immár második irodalmi folyóirataként a „Bárka”, amelyet a művelődési minisztérium, valamint Békéscsaba város önkormányzata támogatásával a Tevan Kiadó adott közre. A folyóirat mutatványszámában országosan ismeri írók, költők műveit, s interjúkat, könyvkritikákat közöl. A Hatvani Dániel által szerkesztett békéscsabai „Napóra” című irodalmi folyóirat megszűntét követően tavaly jelentkezett első számával a Körösvidéki Irodalmi Társaság által kiadott „Sodrás”, ezt követően látott napvilágot a „Bárka". Mindkét megyei irodalmi folyóirat alapítványi támogatásokból igyekszik magát fenntartani. Az új lap főszerkesztője Kántor Zsolt költő. 1993. február 13. Szombat A múlt heti kemény nyomulás után most békésebb, mondhatni klasszikusabb hangnemre vált kis szigetünk (amely persze üdítő oázis a földhözragadt sivatagban). Inkább az érettebb korosztályokhoz szólnak ajánlataink, most is a szombathelyi Pianho hangszerbolt jóvoltából. Ami persze nem jelenti azt, hogy Metáll Vizesnyolcas Gergely ne hallgathatna finom gitárzenét, mi több, örökzöldeket... Legalább addig, amíg ebbe bele nem zöldül. Gary Moore: Dirty Fingers Megszoktuk, hogy Gary Moore, a virtuóz elandalít és buli keretében összeborít minket. Lágy gitár, érzelgősség, szerelmes suttogások... Legalábbis a dobos felé, mert ezen a korongon hősünk új oldaláról (olyan új, hogy elfeledetten régi...) mutatkozik be. Isten bizony kemény rockzenét nyomat: fémes hangzás, rock and roll ritmusok, dögösség, miegymás. Nukleáris támadás — szól az egyik nóta, s úgy is pörög a banda. Egyébként is atomlázas ez a kazetta, hiszen a nyitószám — Hiroshima — már utal az elkövetkezendőkre... Vad szavak — magányos éjszakák — címek és hangulatok. Véleményem szerint Gary Moore 1987-es „koszosa”, vagyis az ekkor kiadott lemez a legjobbak közül való: vad és engedékeny...(Házi értékelésünkben ez bizony csaknem 4. Pianho, amely, ugye, holdutazás...). Stevie R. Vaughan: Texas Flood Na, ez aztán a meglepetés! Akkorát szól ez a „double trouble”, hogy még Püspökmolnáriban is hallják... Titka a fantasztikus, mondhatni: megbolondított country-ritmus. S persze az a technika, gitárspíler, amely Texasra pisztolyilag a legjellemzőbb... Mire a légy észbekap, már le is puffantották. Vaughan minket durrant fülbe, egyszerűen magával sodor. Néha úgy érezzük, hogy egy dallasi kiskocsmában (hja, a jenkiknél nem muskátlis kiskocsmák, hanem gördeszkás sufnik vannak) ülünk, jár kezünk és lábunk, jaj de jó! Aztán egyyszer csak belép az a díszes „Dzsoki (máskülönben díszdzsoki) és szól a Colt... Pincér, hány hulla volt? — élet van ebben a zenében, kérem. Ezért mondhatjuk hullajónak. Kicsit részletesebben: a country-stíl erősen rockosított, a trob egészen hátul, semmi cifraság. Vezér a gitár, ám a szólók mérsékeltek, nem nyújtottak. A technika ördöngős, igazándiból csak itt, az USÁ-ban terem ilyen. Kiemelendő, hogy a felvétel jó minőségű, kazettán is prímán szól. A többi a fan dolga... (3.Pianho). Creedence Clearwater Revival: Travel in Band Vagyis a „Kredenc” — ahogy milliók becézték a derék ami fiúkat fénykorukban, húsz éve tán. Ez a válogatás a banda legjobb számait tartalmazza, pörgő naiv-rock stílusban. A Fogerty-testvérek, aztán Cook és Clifford, a szenzációs négyes keveri a hangjegyeket, mindannyiunk örömére. Meglehet, ez a vidám, felszabadult, tisztahangú rock and roll már kövületnek számít, án ne feledjük: belőle nőtt ki a keménység és a másság, belőle sarjadt meganynyi hajtás... Kredencéket mindig jó hallgatni, ezért szinte kötelező egy ilyen kazettát a polcon tartani. Hogy mi ezen egyszerű, ám módfelett dallamos zene titka? Talán éppen az, hogy nem akar többnek látszódni önmagánál. Érthető és hétköznapi szövegek, egy kis romantika, smár és szerelem, lógás a suliból, rohanás a nagy országúton stb. Így érkezünk el a Szerencse fiától a Zöld folyóig (Uramatyám, az egész gimi erre fékelt akkor...), hogy aztán az utazó banda szólaljon meg. Fogerty már az égből néz, de műve halhatatlan: a „Kredenc” addig él, ameddig zene lesz a Földön. (4. Pianho). S most rövid kitérő, mivel folytatjuk a jövőben. Hűséges olvasóink előtt talán már körvonalazódik valamiféle elképzelés. Úgy tervezzük, hogy a mai irányzatok mellett rendszeresen helyet kapnak majd a régi slágerlemezek, a beat zene újabb és újabb kiadásai, vagyis mindazok az örökzöldek, amelyek méltán keltenek még ma is közfeltűnést. S persze marad a heavy, a kemény rock, a techno, számos más irányzat. Mi több, tervezzük, hogy a komolyabb CD-ket, kazettákat, lemezeket sem hagyjuk ki. Köszönet azoknak, akik támogattak eddig is minket. Reméljük, ez a kör bővülni fog, olvasóink javára... Ezzel itt a vége, fuss el véle Gesztihez, hátha jobb poénokat írogat.Viszlát, a Pianhoban. (Kozma) Kondor Ilona költészete Mennyi űr „Kondor Ilona költészete — noha rengeteg magányos nő ír verset napjainkban — rendkívüli jelenség” — írja Fodor András annak a kis kötetnek a fülszövegében, amelyet a budapesti TerraPrint adott ki, és amelyet maga a költőnő küldött el szerkesztőségünkbe azzal, hogy sok szállal kötődik Szombathelyhez, 1970-ig itt is élt, s bár most Balatonfüreden alkot, szombathelyi kapcsolatai azért megmaradtak. A tenyérbe simuló könyv — Szemében láttam annyi mindent címmel — egy szuszra átolvasható. Bár, mint a verses könyveket általában (és más, „igazi” könyveket is), újra és újra kézbe kell venni, bele kell lapozni. Az összbenyomás — az első olvasás után — Kondor Ilona kötetéről az, hogy versei nem hasonlítanak senkiére, de nincsenek igazán éles saját vonásaik sem, amelyek más költők verseitől megkülönböztetnék. Van bennük lágyság, finomság, van bennük valami lebegés, szomorúság és fájdalom, amit talán a „nagy” kérdések megválaszolatlansága okoz; vannak emlékezetes soraik: „Az elérhetetlent megkapod: madár. / Dalol, dalol / és délre száll. Vagy: „Nézd csak, mennyi űr, / s még sincs igazad.” De az egész valahogy szétfoszlik, megfoghatatlanná válik, rögtön az olvasás után. Akkor is, ha a mondás úgy szól, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad”. é.l. Filmelőzetes Dől a lé, Egy becsületbeli ügy, Éjféli bunyó Amíg a Dől a lé könnyed kis szórakozást ígér, addig az Egy becsületbeli ügy az idei Golden Globe nevezésen a legjobb drámai film kategóriájában indul. A szereplőgárdához Tom Cruise, Jack Nicholson, Demi Moore és Kiefer Sutherland tartozik. Két tengerészt társaik meggyilkolásával vádolnak. A Haditengerészet szeretné csendben letudni az ügyet, ezért a védelmet egy rutintalan ügyvédre (Tom Cruise) bízzák. Azonban egy ügyvédnő rábírja a fiút arra, hogy az igazságot keresse, és ne a könnyebb megoldást válassza. A film egy színdarabból készült, amelyet 449 alkalommal játszottak a Broadway-n. Az Éjféli bunyó vérbeli akciófilm, a keményebb fajtából. A szereplők között van a már több filmből jól ismert James Woods és Louis Gossett JR. VdbN&v 5