Vas Népe, 1993. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
Az átalakulás befejezése előtt a Falco (Folytatás a 3. oldalon) (Folytatás az 7. oldalról) A cég vagyonát 2,6 milliárd forintra értékelték, de ebben nincs benne az MHB részaránya a Multipánban. Az ÁVÜ nyílt pályázatot írt ki a FALCO-ra, amelyet egészben, de társaságonként is meg lehet vásárolni. Igaz, a szombathelyi gyárat valószínűleg csak a Multipan kft.vel együtt lehet értékesíteni. Az MHB jelenkezett is a pályázatra, más komoly érdeklődő azonban még nem volt. A vidéki cégek várhatóan hamarabb elkelnek. Előnyünkre szolgál, hogy egyes termékeink a hazai piac nagy részét uralják, és a bútoripar is ránk alapozhat. — Miért nem nyert a bank a pályázaton? — Időközben megjelent a hitelkonszolidációs program, amelynek lényege, hogy a vállalatoknak folyósított hiteleket az állam a bankoktól megvásárolja. Márciusban dől el, hogy a Falco hiteleit finanszírozzák-e. Bízunk benne, hogy rövidesen lezárul az átalakulás, és idehaza is megélénkül a gazdasági élet. —Nyereséges vagy veszteséges a cég? — Úgy fogalmaznék, hogy szerény nyereségünket a hitelkamatok egy részének a törlesztésére fordítjuk. Van érdeklődés a termékeink iránt, igyekszünk újabb és újabb piacokat felkutatni. Jó lenne már kikeveredni ebből a meglehetősen zűrös helyzetből. Többet talán majd az átalakulás végén tudok mondani... Annyit még elárult a vezérigazgató, hogy kétszer is volt már több mint száz dolgozót érintő létszámleépítés, de azon vannak, hogy a legkevesebb ember kerüljön az utcára. Alkalmazzák a természetes leépítést, az átirányítást más munkaterületre. Tudják, hogy a drasztikus létszámleépítés jelentősen befolyásolja a többi dolgozó hangulatát, munkaintenzitását. lendvai / Fotó: B.S. Megszólalt a köz Apátistvánfalván Apátistvánfalvára költözött a kágéesti piac. A templom előtti téren mozdulni is alig lehetett vasárnap délelőtt. Ócska ruha, ócska cipő, szőrmék, csörömpök, szerszámok „nejlonponyván”, a puszta földön, mindenütt. Búcsú van talán? — kérdezem egy idevalósitól, akitől megtudom aztán, hogy minden vasárnap ez van. A vendvidéket is megszállták az idegen árusok. Mise után kitódul a sok nép. Nézegető sok van, vevő alig. Nézegetnénk mi is, de „idő van”, fél tizenegy, a klubkönyvtárban kezdődik a falunap, vagy ahogyan mostanában nevezik: a közmeghallgatás. Holecz Sándor polgármestertől erre kaptuk a meghívót. Az önkormányzat számot ad egy év munkájáról: mi történt tavaly ilyenkortól Apátistvánfalván, mit csináltak jól, mit rosszul. És hát alkalom nyílik arra is, hogy meghallgattassék a köznép. A polgármester beszámolójában nincs kertelnivaló, mindent elmond, ami — úgymond —a nagyközönségre tartozik. Hányszor ülésezett a képviselőtestület, milyen döntéseket, testületi határozatokat hoztak, mire tellett, mire nem a költségvetésből. Ami jó: megvalósítottak mindent, amit elterveztek, mégpedig úgy, hogy kölcsönt, azaz hitelt nem kellett felvennie az önkormányzatnak. Hogy aztán az idén mi lesz, az kérdés, mert a bevételeik a tavalyihoz képest is apadtak. Kétségessé válik például az óvodások ingyenes étkeztetése. Valószínű, hogy mint az iskolában, itt is újra be kell vezetni a térítést. A beszámolóból néhány dolog — fontosságánál, jellegénél fogva — kiemelkedik. Ilyen a vadkár. Az őzek, szarvasok, vaddisznók gyűjtik be a termés javát. Kár, hogy a vadőr foglalkoztatását nem sikerült megoldani, átmenetileg a hivatalsegéd látja el az erdőőri teendőket, ám ez nem megoldás. Második éve, hogy Apátistvánfalvát besorolták a tájvédelmi körzetbe. Ennek egyelőre sem előnyét, sem hátrányát nem látják. Legfeljebb az feltűnő, hogy több az ellenőrzés: a tarlóégetéstől az építkezésig mindent felügyelnek. Az önkormányzati vagyon sorsáról is tájékoztat a polgármester. Két jelentősebb objektum okozott nagyobb fejtörést eddig. Az egyik az ifjúsági tábor, melyet még tavaly is az orfaluiakkal közösen működtettek. A vagyonrendezés során a tulajdonjog felére is benyújtotta Orfalu az igényét. Szóba került, hogy a tábort bérbe adják. Túl sok érdeklődő nem akadt. Egyedül a Magyarok Világszövetsége jelentkezett, de végleges választ még nem adott. A másik objektum a szeszfőzde. Ez még több bonyodalmat okoz. Az épület és a telek önkormányzati tulajdon, a felszerelésről sokáig úgy tudták, hogy az a szakszövetkezeté. Hosszas huzavona, tárgyalás után kiderült, hogy egyetlen személy tulajdona, akivel viszont az önkormányzat nem tudott megegyezni. A felszerelést meg akarják vásárolni tőle, s mint eddig, alkalmazzák a volt tulajdonost, illetve a szeszfőzde kezelőjét. A megegyezés késik. A legnagyobb vihart — azt hittem, nem hiszek a fülemnek — még mindig a szlovén nyelv oktatása váltotta ki. Megszólalt a köz, azaz egy asszony kifogásolta, miért kell heti öt órában szlovén nyelvet tanulnia a vend gyereknek, s csak három óra jut a matematikára. Szerinte az utóbbira nagyobb szüksége lenne a gyerekének, ha tovább akar tanulni. A felszólalás lavinát indított el. Pro és kontra: érvek sora következett, végül is tisztult a látóhatár. A kis nyelvek felértékelődtek, szükség van a szlovén nyelvtudásra, nem beszélve arról, hogy Ljubljanában, Mariborban előnyt élvez az a továbbtanulásra jelentkező magyar gyerek, aki birtokolja az irodalmi szlovén nyelvet. A falugyűlésen részt vett és felszólalt Farkas István, a vasvári Vállalkozásfejlesztési és Innovációs Iroda vezetője, aki arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a megye 79 úgynevezett elmaradt térségbe tartozó falujának nyújtanak segítséget, elsősorban az önerős fejlődést elősegítendő. Szívesen ajánlotta magukat az apátistvánfalviaknak is. A falusi turizmus térnyerése ebben a faluban is előnyös lehet. Adómentesen kiadhatják szobáikat 300 ezer forint bevételig, s egyelőre úgynevezett üdülőhelyi díjat sem fizettet velük az önkormányzat. Egy felszólaló asszony erre mondta: amíg éjszakánként tapsolniuk kell, s a kutyáikat noszogatni, hogy elriasszák a vadakat, addig aligha érdemes ezzel foglalkozni. Az elhúzódó falugyűlés, melyen megszólalt a körjegyzőnő, az orvos, szinte valamennyi képviselő, s a köz részéről is sok-sok hozzászóló, minden a felszínre jött, ami egy ilyen kis faluban fontos, ami számít. Jó volt hallani, jó volt jelen lenni egy olyan falu találkozóján, amely távol esik a főútvonalaktól, az ország közepétől, amelyben mégsem érzi magát úgy az ember, mintha az Isten háta mögé jött volna. A vendvidék az elmaradott térségek kategóriájába tartozik, ám az itt élő emberek semmiképpen nem elmaradottak. Pósfai János katonák test is „hadműveleti területté vált”. Az Amnesty International jelentése Bosznia-Hercegovina: A fegyveres erők által elkövetett erőszakosságok és szexuális visszaélések címmel egyebek között ezt írja: „A rendelkezésre álló bizonyítékok arra vallanak, hogy egyes esetekben a nők megerőszakolását szervezetten és szisztematikusan hajtották végre, szántszándékkal fogtak el nőket, hogy megerőszakolják vagy szexuálisan molesztálják őket.” Természetesen mind a szerbek, mind a muzulmánok és a horvátok tagadják az erőszakosságok puszta tényét is, nemhogy azok tömeges elkövetését. Ám az elmúlt év tavasza óta számos panasz érkezett a Nemzetközi Vöröskereszthez és az ENSZ menekültügyi főbizottságához tömeges erőszakcselekményekről. Horvátországba menekült, vagy még Boszniában tartózkodó nők arról számoltak be, hogy szerb csapatok erőszakkal elhurcolták őket szállodákba, iskolákba, városházára vagy éppen éttermekbe, ahol szerb katonák sorozatban követtek el erőszakot rajtuk, majd elengedték, vagy koncentrációs táborba küldték őket. Más nőket szerb katonák otthonaikban becstelenítettek meg, s néhányat közülük az erőszaktétel után meggyilkoltak. Az áldozatok egy része teherbe esett, és most horvát kórházakban várja, hogy megszülessen nem gyermeke. Másokat a szerbek fogvatartanak egészen addig, amíg meg nem szülik a gyereket. Az Európai Közösség egy magasrangú tisztviselője szerint hasonló tömeges erőszakcselekményeket a horvátok és a muzulmánok is követtek el, legfeljebb ezek kevésbé hitelesen dokumentálhatók. A decemberi EK csúcson, majd később az ENSZ Biztonsági Tanácsában ezeket a brutális bűncselekményeket több ízben elítélték, s egy „expanzionista stratégia” részének minősítették. E politikai felhangok abból erednek, hogy a Balkánon az etnikai tisztaság a maga primitív módján mindent felülmúló értéknek számít. A boszniai muzulmánoknak az a véleményük, hogy a tömeges erőszakosságok célja nemzeti, kulturális és etnikai identitásuknak a megtörése lehet. A szerbek az erőszakossággal és az erőszakos teherbeejtéssel a bosszú és a megalázás egy formáját valósítják meg. Etnikai tisztogatás egy etnikum beszennyezése útján! Az erőszak következtében született gyerekekkel a szerbek nem törődnek. Ezek nem szerbek, hanem kevertvérűek, s mint ilyenek, a másik nép genetikai egységét rontják. A háborús erőszakcselekmények szakértői hét különböző csoportba osztják a világ hadseregeit abból a szempontból, hogy miként viszonyul a nemi erőszakhoz. A skála igen széles. Ott kezdődik, ahol a hadsereg kifejezetten parancsot kap erőszakoskodásra, és ott végződik, ahol a szolgálati szabályzat háború idején is kifejezetten tiltja a nemi erőszak elkövetését, és súlyos büntetést helyez kilátásba ilyen cselekmény elkövetése esetén. A valóságban még a nyolcadik kategóriába tartozó hadseregek katonái is követnek el erőszakos nemi közösülést, amint azt az amerikai csapatok tették Vietnamban, azzal mentegetve magukat, hogy a vietnami nők részt vettek a harci cselekményekben ellenük. Bosznia esetében az erőszakoskodás a nőkkel a hadviselés részévé vált, s ez az, amit a nemzetközi szervezetek megpróbálnak felhasználni a gyalázatosságok megfékezésére. Tényfeltáró jelentésekkel és publikációkkal igyekeznek olyan morális környezetet teremteni a Balkán körül, amelyben megmutatkozhat, hogy a nemi erőszak éppúgy nemzetközileg tiltandó hadviselési eszköz, mint a vegyi vagy a biológiai hadviselés. Ezek az erőfeszítések egyelőre hatástalanok ott, ahol a legnagyobb szükség lenne hatásukra: a boszniai háborúban. Atlantic 1993. március 1. Hétfő Mai mese Enyhén szólva nem emelte a rendőrség tekintélyét a hajdú-bihari eset. A megyei főkapitány és beosztottja (aki a felesége) keveredett gyanúba. Az asszony vitte el a balhét, őt egyszerűen kirúgták, férjét csendesebb módon távolították el, fegyelmivel nyugállományba helyezték. Egyszerűen jutottak nyugati gépkocsihoz. Mint előttük oly sokan, egy rokkant nevére importálták, kijátszották a vám- és az adóhatóságot. Nem nagy kaliberű az ügy, ám a főkapitányi tekintély eljátszására bőven elég. Ezek után azt hinné az ember, hogy az utcára került főnök meghúzza magát, és csendben éli nyugdíjas életét. De nem. Neki hajnalban a teherpályaudvaron, az olajszállító vagonok között kell bóklászni. Persze, hogy lebukott. Feleségével együtt, így derülhetett fény egy nagy kópéságára. A volt zsaru üzletet csinált. Egy csapásra hetvenmilliót kaszált. Egyszerű, ám mégis nagyszerű húzással: a román gázolajat fűtőolajként hozták át a határon, így mentesültek az illeték alól. A tartályszerelvény néhány kocsijának tartalmát eladták gázolajként, de közbelépett a rendőrség. Éppen a volt főzsaru éjjeli mintavétele után. Mert a derék (volt) rendőr mintát vett a debreceni pályaudvaron veszteglő tartályokból. Ha főhősünk nem olyan kíváncsi, s nem hajnalok hajnalán jár vödörrel a kezében, talán már mind a hetven tartályon túladott volna. S gazdagon él, míg meg nem hal, alá OOO A lámpákat átállítják, ugye...? Mától változik a KRESZ. A módosítások közül senki nem vitatja a tompított fényszóró használatát lakott területen kívül, vagy a hátsó biztonsági övek kötelezővé tételét, ám a lakott területen belüli 50 kilométeres sebességhatárt már jóval többen. Sokan a városi forgalom indokolatlan lassításával vádolják az új rendelet megalkotóit. Szombathelyen különösen érzékenyen reagáltak az emberek a változásra. Csak hónapokkal ezelőtt korlátozták a város egyik legforgalmasabb útja, a Vörösmarty utca forgalmát kétszer egy sávra. Csúcsidőben akkora a forgalom, hogy akár minden lámpánál pirosat kap az autós, a „zöldhullám” ellenére. Ma változik a KRESZ, de a lámpákat vajon átállítják? Szombathelyen folyamatosan igazítják az új, 50 kilométeres sebességhatárhoz a lámpákat. Három lámparendszert érint a változtatás. A Vörösmarty utcai, a Zanati úti és a Petőfi utcai működik 53 kilométeres óránkénti sebességre öszszehangoltan. Ez csak az első autókra áll, a sorban 5-6. autók haladtak eddig hatvan kilométeres sebességgel. A lámpákat csak folyamatosan, néhány héten belül tudják átállítani, addig különösen figyelniük kell majd az autósoknak, nehogy megsértsék az új sebességhatárt. A műszaki igazgatóhelyettes arra a kérdésre, nem okoz-e majd fennakadást a város közlekedésében, hogy a lámpák gyorsabban váltanak, mint ahogy az autók haladnak, nemmel válaszolt. A Közúti Igazgatóság munkatársai számítógépen modellezték a mától érvényes új forgalmi rendet, számításaik szerint az első hat kocsi minden további nélkül át tud haladni a lámparendszereken 50 kilométeres sebességgel. A megyei Közúti Igazgatóság szakembereinek a lámpák összehangolásán kívül csak néhány közúti jelzőtáblát kell kicserélniük a új KRESZ megjelenésével egy időben. Egyelőre a 60-as táblákat 50-esek váltják fel, hamarosan ki kell majd jelölni azokat az útszakaszokat, ahol a 70 kilométeres sebesség is megengedett lesz. Koczka/ Graffiti A nagy dilemma — El kell dönteni, hogy tisztességesen gazdálkodunk, vagy eredményesen... (Lakatos Ferenc karikatúrája) yfatiQK 13