Vas Népe, 1993. október (38. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
Méltó születésnapi ajándék... ? Születésnapi torta nem jár egy idegentől. Ha mégis meglepik vele az ünnepeltet, váratlan szeretet jön a házhoz. A figyelem és a kedvesség néhány finom falatja. A torta, nem biztos, hogy mindenkinek ízlik. Lehet, valakinek túl krémes, másoknak fanyar. Attól függ, milyen az ember szájíze. Ám, ha a falatból kiérződik, hogy a tortát eleve rossz ízűre akarták sütni, akkor az ünnepelt elszontyolodik, felháborodik vagy eltöpreng: rászolgált-e erre a méltatlan felköszöntésre? A városként huszonöt éves Sárvár ilyen savanyú tortát kapott a megye egyetlen napilapjától, a Vas Népétől. (Köszönjük néked, Sárvár... 1993. augusztus 19. Szenkovits Péter.) Akkor nem akartunk válaszolni e méltatlan felköszöntésre. Nem akartuk visszadobni a tortát, hiszen sem a torta, sem a sárdobálás nem kenyerünk. Most mégis szólni szeretnénk a cikkről, mert tapasztalataink szerint sok embert bántott ez a felszínes impressziókból megírt helyszíni beszámoló. Hangvétele és tartalma nemcsak az itt lakók, dolgozók, esetleg pihenők sárvári kötődését sértette, de az igazságot is. Mert milyen város Sárvár az újságíró szerint: átlagosan koszos, átlag fölött gazos, dögszagú, sok külföldi csak azért jár ide, hogy tanulmányozhassa a kézi kapcsolású telefont, persze nem a termál szálló osztrák és német vendégei, merthogy ők amúgy is külön kasztot alkotnak. A strand pedig úgy vonzza a helybelieket és az idegeneket, mint mágnes a fadarabot. Egyébként is túl sok a vendéglő meg a diszkont, az épülő Kristály Szálló egy torzó, a házaknak csak elejük van, hátsó fertályukat megnézni sem szabad. A város egyetlen érdeme, hogy mosolyognak az emberek. Valóban mosolyognak. Pedig az ilyen rossz szándékú, hányaveti stílusban íródott cikk után tulajdonképpen sírniuk kellene. Nem a tényleg sok bajjal, gonddal küszködő város — ahogy minden magyar település — állapotán, hanem azon a szánalmas erőlködésen, mellyel egy hírlapíró éppen a születésnapján akar befeketíteni egy jobb sorsra érdemes várost. Ne találgassuk most, hogy miért, azt ne kutassuk, milyen meggondolásból közölte ezt a nyilvánvalóan és koncepciózusan fanyalgó, egyoldalú írást a szerkesztő. Sokan élünk itt, akik sorsunkat, létünket kötöttük ehhez a városhoz. Lett volna módunk elköltözni innen, odébbállni. Maradtunk. Nekünk nem mesterségesen irányított „impresszióink” vannak Sárvárról. Hiányaitól naponta szenvedünk, értékeiből naponta részesedünk. Megszerettük embereit, erőfeszítéseit, amivel várossá küzdötte magát, megkedveltük turistáit, akik valóban hoznak pénzt ennek a településnek, de igényeikkel egyfajta kereskedelmi és vendéglátó kultúrát is meghonosítanak. Tudjuk, hogy a gyógyüdülés fellendülése a város fejlődésének egyik garanciája. Ezért örültünk a Thermal Hotel sikereinek éppúgy, mint az egyelőre félkész Kristály Szálló építésének. Nem várjuk egy kívülállótól, hogy kellő empátiával az itt élők érzésvilágát tükrözze. De a száraz tényeket talán mégis érdemes lett volna felsorolni akkor, amikor huszonöt esztendő eredményeit vette számba az ünneplő város. Talán említést érdemelt volna az utóbbi negyedszázadban épült, kétezernél több lakás, a gázvezeték-rendszer kialakítása, a biológiai szennyvíztisztító üzembe helyezése. A megújult és jól kihasznált Nádasdy-vár palotája, a felújított gimnázium. Na és a gazdasági rendszerváltás, a piacgazdaság és a tulajdonosváltások következtében gondokkal küszködő, de talpon maradt gyárak, üzemek, melyek munkát adnak és fejlesztik a térség termelési kultúráját. S ha már a kultúránál tartunk: elhallgatható-e a város zenei élete, zenekarainak, kórusainak szakmai és közönségsikere, a mára nemzetközivé terebélyesedett folklórünnep és várfesztivál? A civil szervezetek és az egyházközségek közösséget formáló ereje vagy az egészséges lokálpatriotizmust tanúsító városszépítő egyesület és a honismereti szakkör hagyományos értékteremtő munkája? Lamatsch Endre plébános Kondora István művelődési ház igazgató Pernekker János zeneiskola-igazgató Hermann György szállodaigazgató Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír azért, mert a négy, igen tisztelt levélíró a jelek szerint nem érzékelte, hogy ez az idegen hírlapíró nem befeketíteni akart egy jobb sorsra érdemes várost, hanem, bár haragszik, de érte, s nem ellene. Nem hallgathat arról, ami bántja a helybeli polgárok — s a város vendégeinek — szemét. Tudjuk, rengeteg érték van Sárváron, igaz, ezek ismertetésére — születésnap ide, ünneprontás oda — nem tértem ki részletesen. Ha ez hiba volt, vállalom. De a jövőben sem fogom ajnározni a városvezetést. Ha ezt tenném, azzal ártanék Sárvár lakóinak, polgárainak. A levélírók megjegyzésein — „felszínes impressziók”, „rossz szándékú, hányaveti stílus” — pedig elgondolkodom... S amiért a másik szemem nevet: végre valahára négy közéleti ember közösen ír egy levelet egy napilapban megjelent cikk kapcsán. Ezért már tényleg érdemes volt komiszán írni Sárvárról, mert ez az összefogás nyilván azt is jelzi, hogy a településen talán-talán megmozdul az állóvíz. Remélhetőleg tettekkel cáfolják ünneprontó cikkem valamennyi konkrét állítását. (Levelükben egyetlen megállapításomat sem cáfolják.) Akkor talán Sárvár harmincadik születésnapján a hírlapíró tortája sem lesz savanyú... Szenkovits Péter Megmozdul az állóvíz? Erőszakos intézkedés volt Nem ismerem személyesen a a kőszegi Kámán Istvánt, de azt tudom, hogy munkáját minden állatszerető ember magasra értékeli. Kivéve a Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatóságának vezetőit. Szerintem felháborító, amit Kámán István ellen elkövettek. Fehér hollóként akad az országban egy-egy olyan ember, aki az állatszeretetének mindent alárendelt. Nem hiszem, hogy nála az állatok bármiben hiányt szenvedtek volna, s azt sem, hogy tevékenységét anyagi haszonszerzésre használta volna fel. Nagy hibát követett el a Nemzeti Park Igazgatósága azzal is, hogy három éve levelezett, de nem igyekezett a személyes kontaktust felvenni. Az előzményeket nem ismerem, de kételkedve fogadom dr. Kárpáti László kijelentését, hogy K. I. csak a saját testén keresztül lett volna hajlandó az állatokat megmutatni azoknak, akiknek főfoglalkozású kötelessége az állatok védelme. Ha ilyen kijelentést tett is, bizonyára volt előzménye, féltette az állatait. Ilyen és ehhez hasonló erőszakos intézkedésekkel nemhogy toboroznák, tettekre serkentenék a Kámán úrhoz hasonló embereket, inkább elriasztják őket attól, hogy védjék, gyógyítsák, gondozzák a beteg állatokat. Hivatkozik dr. Kárpáti László arra is, hogy milliós eszmei értékű állatok voltak Kámán Istvánnál. Talán elherdálta, eladta ezeket az állatokat, vagy fennállt ennek veszélye, ezért kellett kezei közül kivenni őket fegyveres segítséggel?? Megkérdezem azt is, a Fertő-tavi Nemzeti Park „hivatásos védelmezői” hány védett állatot gyógyítottak meg, szabadidejük, de mondhatnám úgy is, munkaidejük alatt, saját költségükre? A hatalommal élve, erőszakosan könnyű a kész dolgot tönkretenni, elvenni, de nehéz valamit létrehozni. Kámán István munkáját egy-egy riporttal, emlékplakettel elismerték. Ennek létezését is kétségbe vonja Kárpáti úr. Ezek tények, mint ahogy az is az, hogy tönkretettek egy embert. Kiss László mg. szakmérnök Nádasd Kijavítottuk Szeptember 14-ei számunkban „Meddig várjunk?” címmel megjelent olvasólevélre az Északdunántúli Áramszolgáltató Rt. Szombathelyi Üzletigazgatósága válaszolt. Szeptember 15-én az ÉDÁSZ Rt. Szombathelyi Üzemvezetősége Szombathelyen, a Kötő utcában felülvizsgálta a közvilágítási berendezést. Az utcában lévő 21 lámpából négy volt üzemképtelen. Ezeket megjavították. A levélben hivatkozott többszöri bejelentésnek semmilyen nyomát nem találtuk. Amennyiben hasonló panasszal fordulnak üzemvezetőségünkhöz, és arra nem történne érdemi intézkedés, forduljanak bizalommal az Rt. Üzletigazgatóság vezetőségéhez. 1993. október 5. Kedd Az Idősek Világnapja alkalmából sok szeretettel köszöntöm megyénk idős állampolgárait. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek szervezetének közgyűlése határozatban mondta ki, hogy 1991. október 1-től kezdve minden év október elseje az Idősek Világnapja. Hazánkban az idén harmadszor, megyénkben másodszor került sor világnapi rendezvényekre. Ez a nap alkalmat kínál arra, hogy a társadalom figyelme az idősek felé forduljon és legalább elgondolkozzon, megtesz-e minden lehetségest értük az egyre súlyosabban rájuk nehezedő terhek elviselésében. Az idősek többségének két fő elvárása van: az egészség lehetséges megőrzése és az alapvető életfeltételek biztosítása. Ennek fedezetét értéktermelő munkával, a társadalombiztosítási járulék befizetésével munkaképes korban megteremtette. Sajnálatos, hogy ezért az alapvető jogért külön harcot kell folytatnia. Minden társadalom humanizmusának biztos fokmérője az, hogy miképpen gondoskodik az öregekről, akik a mai fiatalok és felnőttek életfeltételeit megteremtették. Hazánkban most sok a panasz és kevés az elégedett ember ebben a nemzedékben is. Ennek oka nem abból fakad, hogy az idős emberek nem értik meg az ország gondjait, nehéz helyzetét, hanem abból, hogy aránytalanul nagy terhet rónak rájuk. Szokatlanul gyorsan és drasztikusan csökken a nyugdíjak vásárlóértéke, ezáltal a nyugdíjasok életszínvonala. A nemzeti jövedelem újraelosztásánál olyan rangsor alakult ki, amelyben a politikai indíttatású és haladékot elviselő célkitűzések sorra megelőzik a nyugdíjak indokolt emelését. A nyugdíjak évenkénti emelése a törvényes előírások megszegésével rendszeresen elmarad a nettó átlagkeresetek növekedésétől, és még drasztikusabb az elmaradás az árak növekedésétől, melyek nemcsak az élelmiszerekre, háztartási költségekre terjednek ki folyamatosan, hanem a gyógyszerekre is, vagyis minden olyan termékre, szolgáltatásra, amelyekre ennek a korosztálynak elengedhetetlenül szüksége van. Elfogadhatatlanok az olyan érvek, amelyek ezeket az álláspontokat objektívnek, elkerülhetetlennek minősítik. Elismerjük, hogy a múlt és jelen gazdasági környezete szerepet játszik sorsunk alakulásában, de ennek mélységét és tartósságát nem lehet csak ezekkel magyarázni. A nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetei hisznek egy jobb gazdaságpolitika lehetőségeiben és egy ésszerűbb elosztásban. Úgy látják, hogy a társadalom egészét sújtó gazdasági és szociális válságból ki lehet jutni, ha a nemzet legjobb erőit erre mozgósítják, és nem az értelmetlen politikai csatározások emésztik fel szellemi energiánkat. A Nyugdíjas Kamara és tagszervezetei lehetőségeinek megfelelően, minden irányban fokozni kívánja az érdekvédelmi tevékenységét. Vagyis nemcsak az igények megfogalmazásával, hanem a gazdasági hatékonyság elősegítésével is. A Társadalombiztosítási Önkormányzatok választásával jelentős lépés történt a nyugdíjasok érdekvédelmének fokozására. Több jól felkészült és a nyugdíjasok ügye mellett elkötelezett nyugdíjas társunk került be a Tb Önkormányzatokba. Ez lehetővé teszi, hogy ezen a szinten rólunk most már ne nélkülünk döntsenek. A nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek célja, hogy közvetlen képviseletet kapjon az országgyűlésben. A legfontosabb, hogy a gazdasághoz jól értő és a szociális ügyek iránt érzékeny parlament és kormány jöjjön létre. Az érdekvédelemnek ilyen lehetősége négy évenként egyszer adódik, de eredménye kihat a következő ciklus érdekvédelmére, amit sem petíciókkal, sem más irányú érdekvédelmi tevékenységgel nem lehet helyettesíteni. Mélységesen érdekeltek vagyunk tehát abban, hogy az 1994. évi választásokon olyan összetételű országgyűlés kerüljön megválasztásra, amely képes kivezetni hazánkat jelenlegi nehéz helyzetéből. A Kamara és tagszervezetei érdekvédelmi tevékenységének súlypontja továbbra is a nyugdíjak reálérték-vesztésének lassítása, megállítása, az értékvesztett régi nyugdíjak folyamatos korrekciója. Az Idősek Világnapja a tisztelet és számvetés napja. Most sajnos kedvezőtlen a számvetés. Mindnyájunknak és főleg a döntéshozóknak azon kell fáradozniok, hogy ez kedvezőre forduljon. Rajtunk is múlik, hogy ez bekövetkezzen. Kovács László Megyei Nyugdíjas Kamara elnöke Az idősek köszöntése Várok, várok... .1992 márciusában vásárlói szerződést kötöttem a Mitax Organ Kft-vel video és mikrohullámú sütő vásárlására. Három gyermeket nevelek, ezért volt kézenfekvő az ajánlatuk. A futamidő 24 hónap, vagy sorsolás, vagy licit. Idén, április 25-én licitet nyertem. A szerződés alapján vártam a harmincnapos szállítási határidőt. Jócskán elmúlt a harminc nap, amikor július 20-án megkaptam a mikrohullámú sütőt. A video a mai napig nem érkezett meg. Arról sem értesítettek, miért késik a szállítás. Érdeklődésemre mindig azt a választ kapom, nem érkezett meg, nem tudjuk, mikor jön. Egészen halkan csak annyit szeretnék megkérdezni, miért nem teljesítik a szerződésben vállalt határidőt. És meddig várják még? (Pontos név és cím) Gyémántlakodalom Hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte Bükön Sárai Lajos és felesége, Szanyi Mária. A gyémántlakodalmas párt az önkormányzat nevében dr. Szele Ferenc polgármester köszöntötte s kívánt nekik további hosszú, szép életet. Az ünnepségen Lajos bácsi és Mária néni négy gyermeke, tizenöt unokája és tizenkilenc dédunokája, valamint a népes rokonság köszöntötte a jubiláló házaspárt. Gratulálunk! Az i-re a pontot A „Per lesz a közös megegyezés vége?” címmel megjelent cikkre a „Kifogás csak egy ellen” című írás tette fel a pontot. Érdekes, hogy éppen az ellen az egy ellen van „kifogás”, aki a törvénytelen elküldés miatt ágálni mert? A többi húsz ember talán nem megy ezután sem végkielégítés ügyben a munkaügyi bíróságra? Amikor a cikkíró a férjemmel beszélt, s amikor a tsz-elnökről volt szó, a férjem félbeharapta a szót. Hát most én helyette végig mondom. Az elnökválasztás utáni első hónapban olyan kijelentést tett a Vörös úr: „Fogjátok még azt mondani nekem, nagyságos úr!” Férjemnek már ekkor önmagától ott kellett volna hagyni a munkahelyét... Huszonöt év után ez persze nem könnyű. Szerette is a munkáját, sok szántást, vetést megért már itt ennyi idő alatt. Nyugodtan megkérdezhetem: a Vörös úr biztosan olyan jól végzi a munkáját? Ott volt az iskolában azon a bizonyos „órán”, ahol a beosztottakkal való bánásmódot tanították? Ha nem, akkor „ismétlés a tudás anyja”! Jobb helyeken egy művezető is tudja mindezt, az Alpokalja Mgtsz. elnökének is illene tudni. Sőt. A törvényt is illene ismernie, hogyan lehet elküldeni 21 dolgozót! (Időnként el kell(enne) mélyedni a Magyar Közlönyben.) Egyet tiszta lelkiismerettel állíthatok: a Vörös úr elnökösködése előtt, több mint húsz évig nem volt baj a férjem munkájával. Utána lehet érdeklődni! Sz. L-né Vas Népe 7