Vas Népe, 2005. április (50. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-01 / 75. szám
2005. április 1. PÉNTEK Helyi horgászoké lett a két tó Gondoskodnak a halak telepítéséről, az élőhely védelméről (Folytatás az 1. oldalról) Ez a nyilatkozat megtörtént, így a város képviselői egyhangúan úgy döntöttek: ezentúl a kőszegi horgászok legyenek egyedüli haszonbérlői a tavaknak. Ők gondoskodnak például a halak telepítéséről és az élőhely védelméről is. A haszonbér mértékét 200 ezer forintban állapították meg. Az egyesület ennyit fizet évente az önkormányzatnak. A haszonbérlő köteles az évenkénti vízmintavételt és a vízminőség-vizsgálatot is elvégeztetni saját költségén, majd annak eredményét hivatalos formában az önkormányzatnak megküldeni. A kőszegi horgászok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a két tó környezetében lévő füves területet gondozzák, elvégzik a szükséges karbantartást. (A csónakázótavat vízibiciklizésre, csónakázásra, esetleg fürdésre a tulajdonos továbbra is hasznosítja.) Az új szerződéssel körülbelül 2 millió forintot takarít meg az önkormányzat. Kercza Sándor, a kőszegi horgászegyesület elnöke kérdésünkre elmondta: szeretnék, ha a megye másik 19 horgászegyesületének tagjai változatlanul eljárnának Kőszegre horgászni. Erről ma tárgyalnak a megyei szövetség vezetőivel. Szombati takarítók Bárki csatlakozhat a vadászok akciójához Szombathely (kit) - A tavalyi sikeren felbuzdulva a vasi vadásztársaságok idén is megszervezik természettakarítási akciójukat. A vadászok szombat reggeltől természetvédőkkel, erdészekkel, horgászokkal, tanulókkal, pedagógusokkal és bárkivel, aki ehhez kedvet érez, járják majd a természetet, és gyűjtik a szemetet. Érdeklődésünkre László Győző, az Országos Vadászkamara Vas Megyei Területi Szövetségének elnöke elmondta, a program központi rendezvényének résztvevői, akárcsak tavaly, most is Szeleste és Hegyfalu környékén takarítják majd az erdőket, mezőket és patakpartokat, de Jánosháza, Horvátzsidány és Őriszentpéter, két hét múlva pedig Szombathely környékén is szerveznek hasonló hulladékszedési akciót. A tavalyi rendezvényen maguk a szervezők is meglepődve tapasztalták, hogy három teherautó sem volt elég az összegyűjtött szemét elszállításához, s dr. Galántai György, Szeleste polgármestere reméli, hogy az akció résztvevői legalább ennyi szeméttől az idén is megtisztítják a környéket. Gagyi István, a Répce Hunor Vadásztársaság elnöke szintén bízik a rendezvény sikerében, főként abban, hogy a mostani akció nyomán is többen belátják, hogy a természetvédelemről nemcsak beszélni kell, hanem azért tenni is érdemes. Gyáravató a határon Tizenkétmillió eurót költöttek az Eybl új központjára (Folytatás az 1. oldalról) Nemcsak a város jó elhelyezkedése, hanem a szívélyes fogadtatás, az önkormányzat rugalmas együttműködése is hozzájárult a döntésükhöz. Az autók utasteréhez kárpitosgarnitúrákat és belső berendezéseket, enteriőröket gyártó gazdasági társaság szabászatát telepíti át ebbe a gyárba, akár napi nyolcezer bőr-, illetve szövetdarabot szabnak méretre. Az üzemcsarnokban már hétfőn megkezdődik a termelés. Johannes M. Elsner elmondta, hogy közel tizenkétmillió euróba került a beruházás, ami az Eybl innovatív készségét is jelzi. A jövőben Körmendről irányítják a nyolc hazai és a román, valamint szlovák gyárukat. Évente másfél millió kárpitozott garnitúrát szállítanak az európai autógyáraknak. Jó minőségű termékeik jó teljesítményt nyújtó munkatársaiknak köszönhető, megrendelésük növekszik, s igazi multikulturális környezetben képesek jól helytállni. (Spanyolországban, Marokkóban is vannak üzemeik). A jövőre gondoltak akkor is, amikor Körmenden újabb területet vásároltak meg a gyár közelében. Kiss Péter kancelláriaminiszter avatóbeszédében elmondta: nemcsak gazdaságilag jelent sokat a körmendi gyár, hanem a sikeres európai együttműködésnek, a minőségnek és megbízhatóságnak is szép példája. Körmenden rövid időn belül közel ezer ember vesztette el az állását, mindig öröm, ha olyan befektetők jelentkeznek, akik nagyobb szaktudást igénylő munkát hoznak a térségbe. A kormányzat ötmilliárd forintos támogatással járult hozzá a majd tizenhárommilliárdos Vas megyei fejlesztésekhez. Szombathelyen ezer embernek ad majd munkát a Jabil, Jánosházán nyáron avatják a Leier üzemet, celldömölkön cukrászüzemet adtak át. Magyarországnak és a nyugati határvidéknek új regionális szerepet szánnak. Bebes István polgármester elmondta, amikor mélyponton volt a város, nem siránkoztak, hanem kemény munkával, szívósan keresték, hogyan lehetne segíteni. Megköszönte a városlakók türelmét, és megszületett a válasz a kétkedőknek is, hiszen elkészült az Eybl üzeme. Az önkormányzat anyagilag is hozzájárult a sikerhez, utat épített, s nagyon jó partnerre lelt az Eybl vezetőiben. A polgármester tiszteletbeli díszpolgári oklevelet adott át a cég két tulajdonosának, Rudolf Friesnek és fiának, dr. Rudolf Friesnek. (Kiss Péter kezet adott rá, hogy ipari parkká fogják nyilvánítani a területet.) A polgármester ezután a magyar huszárok égszínkék mentéjével és csákójával lepte meg a cég vezérigazgatóját és legnagyobb tulajdonosát. Dr. Rudolf Fries és Johannes M. Elsner beöltözik az ajándékba kapott huszármentébe Szép ajándékra pályáztak Kiállítás nyílt a városháza aulájában Egyszerű, elegáns Szombathely (kor) - Rendhagyó kiállítást nyitottak tegnap a városháza aulájában. A megyeszékhely leendő ajándéktárgyait mutatták be. A városi önkormányzat idegenforgalmi szakmai bizottsága, karöltve a Tourinform irodával, még korábban pályázatot írt ki a várost reprezentáló ajándéktárgyak készítésére, majd versenyeztetésére. A pályázatra beérkezett munkák legjavát állították ki tegnap a városházán, az ünnepélyes megnyitóra a képviselő-testületi ülés szünetében került sor. A szakmai bizottság elnöke, Tóth Kálmán méltatta az esemény jelentőségét, majd az érdeklődők megtekintették az üvegvitrinek - be elhelyezett tárgyakat. A pályamunkák sokfélék: van közöttük egyszerű, játékos és olcsó, de akad drágább, elegánsabb kivitelű is. Lesz, akinek az ötletes papírmalom ragadja majd meg a fantáziáját, s lesz, aki a klasszikus mappára harap. Az április 29-éig látogatható kiállításra várják a szombathelyi kereskedőket is. Mégpedig azért, hogy kínálatukat a kiállított tárgyak révén, azok megrendelésével bővítsék, bővíthessék. A fő, hogy az, aki Szombathelyről emléket szeretne hazavinni magával - ezt egyre szélesebb választék segítségével tehesse. Április végéig láthatók az ajándékok a városházánFotó: Szendi Péter KRÓNIKA www.vasnepe.hu VAS NÉPE 3 Fő téri felfordulás Bezárják a Mézeskalács Óvodát (Folytatás az 1. oldalról) A figyelmes hallgatóság azt is megtudhatta, hogy egy korábbi támogatás jogcíme miatt perbe fogták a közlekedési részvénytársaságot. A Fő téri vendéglők előkertjeire az idén még nem adtak ki engedélyt, hangzott el Vígh Gábor felszólalása nyomán. A fideszes képviselő azt firtatta, milyen állapotok lesznek a közműcsere után a belvárosban, mikor és milyen burkolatot kap a tér. Dr. Ipkovich György szerint a munkák négy-öt hónapig tartanak, a végleges burkolatra a jövő évi költségvetésben lehet pénzt elkülöníteni. A szenátor arról is érdeklődött, miért csak a konszenzus bizottság tárgyalta (és utasította el) a Maraton lapcsoport ajánlatát a Savaria Fórum kiadásáról. Amikor az önkormányzatnak évente százmillió forintba kerül a média, érdemes lenne a gazdasági bizottság tagjaival is ismertetni az ajánlatot. „Jó ötlet, támogatom”, reagált válaszában a polgármester. A város és a megye közös fenntartásában működő szimfonikus zenekarnál nemrégiben ad hoc bizottság vizsgálódott. A fejleményekről a közgyűlésen megjelenő Markó Péter tájékoztatta a képviselőket. - A társulatnál kialakult kibírhatatlan feszültségről kapunk hírt, ezért állt fel az ad hoc bizottság. A vizsgálat befejeződött. Előzetesen annyit: a gazdasági ügyek rendben vannak, a művészeti munka kiváló. A zenekar igazgatójának vezetési stílusa egy multinacionális cégnél, a katonaságnál megfelelő lenne, ám nem biztos, hogy egy művészeti társulatnál a legalkalmasabb. Régiónk is bemutatkozott nemrégiben Brüsszelben. Csermelyi András alpolgármester elmondta: a zalai megyei elnök a régióra jutó tíz percben az észak-déli közlekedési tengely elmaradt fejlesztésére hívta fel az unió figyelmét. A következő években kevés esély van arra, hogy a kohéziós alapból jut pénz a 86-os út korszerűsítésére. Az érdemi ügyekben délután döntött a közgyűlés, ekkor határoztak 16:10 arányban a Mézeskalács Óvoda bezárásáról is. (A többi napirendi pontban elhangzottakra még visszatérünk.) Perbe fogták a Vasi Volán Rt.-t GLOSSZA ■ Török Tibor Micsoda döntetlen! A bolgárok elleni 1:1 jól képezte le a magyar labdarúgást, pontosabban azt a valamit, amit itthon annak neveznek. Egyrészt az ember szíve örült, hogy fiaink úgy küzdöttek, mint oroszlánok, másrészt pedig folyamatosan sajgóit kamrailag, hiszen a nevezettek körülbelül úgy is futballoztak, mint cirkuszi Leók, akik a manézsketrec-falu széle háromszögben sajátították el a sportág alapjait. A küzdőszellemmel nem volt gond, sőt, csíptünk, haraptunk (a bolgárok megfutottak), rohamoztunk, csak aztán ismételten nagy nyilvánosság előtt bizonyosodott be, hogy negyven-, ötven- és hatvanperces játékosaink vannak (a két kilencvenperces közül az egyik kapus, a másik meg nem játszott). További sajátosság, hogy az itthon futballozó magyar profi automataváltás, ugyanazon a kímélőfokozaton halad előre és hátra, a gyorsítás, a nyomaték, a lendület, a ritmusváltás számára ismeretlen fogalmak. Ilyesformán még az európai másodvonalhoz tartozó ellenféllel szemben is hátrányban van, mert amikor a gonosz ellenség sprintel, akkor a mi fiunk már rohadt fáradt. Gólt kombinációból nehezen tud szerezni, marad az összeszorított fog, az elszánás, a kézitusa. Az Aranycsapat országában azt a szégyent kell megérni, hogy egy kibrusztolt, kiharapott ikszet „értékén kell kezelni", nem lehet azt írni, hogy ez bizony, gyík, karó, lúzer teljesítmény, illetve dehogy teljesítmény. Ha permanens harcot akarunk látni, nézünk egy kis amerikai focit bölényverők és pajtarúgók előadásában. Ugyanis a futballt itt valamikor játszották, ha néhány évtizede tizenötezres stadionba merészelik dugni, a meccset, akkor népfelkelés tört volna ki. Mi nem a semmiből indultunk (ellentétben a halászokkal, olajmunkásokkal, az olívatermesztőkkel, a kakaóültetvényesekkel), hanem jó magasról sikerült magunk leküzdeni ide. Hogy hova is pontosan, azt most már nehéz megmondani, a válogatott mellett klubfutball sincsen, van viszont jó sok szervezetünk, vezetőnk temérdek, a pénzeket százmilliókban mérik, csak éppen hol itt tűnik el, hol ott. A helyi amatőr klubokból az utolsó fillért is kisajtolják (aztán meg szerkesztőket hívogatnak nagyméltóságú urak), szóval az egész közeg úgy viselkedik, mintha lenne még labdarúgásunk. Csak éppen megújítani és átalakítani felejtették el az egész rendszert az utánpótlástól a nemzeti tizenegyig, lassan a fél világ elsétál mellettünk, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Ilyesformán édesmindegy, hogy Lotharnak Auf Wiedersehen lesz vagy sem, találunk-e még honosítható futballistát, a jelenlegi alapszerkezetből ez jön ki, sőt, nevezhetjük csodának az időnkénti fellángolást.