Vas Népe, 2007. március (52. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-24 / 70. szám
Sopronban vagy harangoznak, vagy fúj a szél. A Várkerületben nézelődők fázósan húzzák össze kabátjukat, talán egy kicsit bosszúsak is, amiért nekik mindkettőből kijutott ezen a vasárnap délelőttön. Mire a Templom utcába érek, a turisták lassan lemaradoznak mögöttem. Hatalmas kalapok alá bújt asszonyok jönnek velem szembe, talán épp templomból. Úgy tűnik, mintha a soproni szél kerülné az eleganciát, a kalapok mozdulatlansága legalábbis ezt sejteti. A Templom utcai Artner-palota előtt azonban úgy érzi az ember, hogy nemcsak a szél, de az idő is megállt. Még akkor is, ha jól tudja, hogy a barokk kori Sopron egyik legrangosabb polgári palotája élő és lélegző műemlék, hisz földszintjén galéria üzemel: a Csák-Körmendi házaspár ingyenesen látogatható kiállítóhelye. Csengetek, a bejárónő ajtót nyit, felkísér az emeletre, amely Csák Máté és dr. Körmendi Anna birodalma. Az építész-ügyvéd házaspár az egyik legjelentősebb kortárs magyar képző- és iparművészeti gyűjteménnyel büszkélkedhet. A mintegy 12 ezer darabból álló gyűjtemény három fővárosi és két soproni galériában kapott helyet. Természetes hát az is, hogy a lakás - nem utolsósorban az amphiládós elrendezésnek köszönhetően - galériaként is remekül funkcionál. A festmények révén Schéner Mihály, Sváby Lajos, Kokas Ignác „társaságában” foglalunk helyet. A bejárónő kávét hoz, az ezüsttálcán csilingel a porcelán, kint harangoznak, a süppedős bőrfotel fogva tart, akár egy igazi vasárnap délelőtt. És Csák Máté mesélni kezd. Kassai gyökereiről, a mai világ furcsaságairól, a bürokrácia útvesztőiről, és persze művészetről, művészekről. És a csapongó beszélgetés során, a látszólag egymással össze nem függő szilánkokból lassan kirajzolódik egy nem mindennapi ember nem mindennapi élete. Csák Máté az utolsó békeévben, 1938-ban született. Kisiskolásként látta a lángoló Budapestet, a lerombolt hidakat, 1956-ban pedig a romba dőlt reményeket. „Ha behunyom a szemem, expresszív képeket látok, mintha a történelmet is Sváby Lajos festette volna, elsősorban egy 1956- os ágyúlövés után kitört ablakon kiszabadult színes nagy madarat, amint váratlan szabadságával élve végigrepült az utcán a Lövölde tér felől az Andrássy út irányába. Az egzotikus színes madár szabadsága éles ellentétben állt a mi szabadságunk drasztikus és tragikus elvesztésével.” Füst Milán mondását, mely szerint az ember igazi otthona a gyermekkora, Csák Máté alapigazságként kezeli. Ha pedig gyermekkor, akkor Kassa. A családi legendárium szerint anyai ükapja faragta a kassai dóm szószékét. Csák Máté nagyszülei néhány háznyira laktak a dómtól. Kisfiúként gyakorta kirándult a hegyre, ahol légelhárító megfigyelő parancsnokság volt, és ahol a katonáktól szép, faragott sétabotokat kapott. „Nagyon szerettem ezeket a botokat, ragaszkodtam hozzájuk. Jött azonban az utolsó kassai elköszönés órája, Pestet már bombázták, Kassát el kellett hagynunk. Én a katonák által faragott botoktól nem tudtam elválni, szorítottam őket. Biztos volt azonban, hogy mennünk kell, és valami miatt tudatták velem, hogy a botokat nem vihetem. Akkor valaki azt tanácsolta, vigyem fel őket a padlásra, és támasszam a kéménynek. Úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt édesanyámmal átmentünk Kassára megmenteni és eladni középkori házunkat. És valaki megkérdezte, nem akarok-e felmenni a padlásra. És akkor eszembe jutottak a botjaim. Mint a villám, hasított belém az emlékezés, hogy kis életem és történelmünk egy szimbólumát 1944 tavaszán egy kassai padláson rejtettem el. A padlásra nem mentem föl, és ma sem tudom, hogy a botok ott voltak-e. Ha ott voltak is, ez az ott már nem az az ott volt, ez a Kassa már nem az a Kassa volt.” A budapesti Kölcsey Ferenc Fiúgimnáziumban Csák Máté az iskola legjobb tanulója volt. Érettségi után építésznek jelentkezett. Egyetemi professzoraitól nemcsak a szakmai alapokat, de a munkához elengedhetetlenül szükséges építészgondolkodást, és a megoldáskeresés fontosságát is megtanulta. A diploma megszerzését követően a főváros ösztöndíjasaként a budai Várnegyed helyreállításába kapcsolódhatott be. Állítja, ma is abból él, amit ott tanult. A Budapesti Műemlék-felügyelőségen tíz évig dolgozott. Építészként számos épület kötődik a nevéhez: ő tervezte a Mágnáskert éttermet, az izraeli nagykövetség épületét, a Panoráma lakótelep teraszházait. A kezdetektől arra törekszik, hogy az építészetet művészetként is elismerjék. Vagyonát a rendszerváltás előtt tervezett és épített lakások és házak értékesítésével alapozta meg. Feleségével, dr. Körmendi Anna ügyvéddel 1981 óta gyűjtik a kortárs magyar képző- és iparművészek alkotásait. Fogalmazhatunk úgy is, hogy támogatják a művészeket: vannak, akiknek ők fizetik a lakásrezsijét, cserébe az alkotók műveket adnak. A festményeket, szobrokat, kisplasztikákat, üveg- és kerámia alkotásokat, fotókat itthon és külföldön is számos alkalommal közönség elé tárták. Csák Mátét nemcsak gyűjtőként, de alkotóként is jegyzik. Útirajzait, akvarelljeit, fotóit kiállításokon is bemutatta. Meséli, hogy gyakorta megfordul Bükfürdőn, és a környék olyannyira rabul ejtette, hogy Sajtoskálon megvásárolt egy kéthektárnyi területet. A templom szomszédságába művésztelepet álmodott: 84 lakást építene, a melléjük tervezett faluházban két kiállítótermet alakítana ki. Szeretné, ha az egykori császári üdülőhelyhez, Karlsbadhoz hasonlóan Bük környéke nemcsak a gyógyvizéről, de a szellemiségéről is híres lenne, ezért minél több művészt próbál idecsábítani. A művésztelep egyelőre csak a terveken létezik, ám ha a hatóságok is áldásukat adják az elképzelésekre, 2010-re igazi művészparadicsom születhet a Metőc patak partján. z építő mecénás Csák Máté Magyarország hatvanegyedik leggazdagabb embere. Építész, ingatlan befektető, kortárs képzőművészeti alkotások gyűjtője. Ő maga is fest, rajzol, fotóz. Alkotó ember. Sajtoskálra művésztelepet álmodott. Szeretné, ha Bük nemcsak a gyógyvizéről, de a szellemiségéről is híres lenne A Nagy Ildikó gazdasag@vn.pk.hu Csák Máté a soproni Artner-palota emeletén kialakított lakásban. A tágas tér galériaként is remekül funkcionál. Csák Máté és felesége, dr. Körmendi Anna több mint negyedszázada gyűjtik a kortárs magyar képző- és iparművészeti alkotásokat A fővárosban három, Sopronban két galériában mutatják be gyűjteményük darabjait. Az építész-műgyűjtő maga is alkot: útirajzait, akvarelljeit, fotóit kiállításokon is bemutatta. Sajtoskálon művésztelepet szeretne építeni Fotó: A szerző felvétele Dixieland-ünnep várható Igazi dixieland-ünnep lesz március 27-én a szombathelyi MSH Rendezvényházban: a két legismertebb hazai dixieland együttes, a Benkó és a Molnár együtt, egy műsorban lép fel. 14. oldal A verseny csodákra képes Kóka János miniszter a minap Szombathelyen járt. A pártelnöki pozícióra pályázó szabad demokrata politikussal a 86-os főút fejlesztéséről, a szemétégetőről és a MÁV-ingatlanokról is beszélgettünk. 16. oldal A régi japán művészetet és a modern látásmódot kapcsolja össze a képtár legújabb, Távoli fények, közelítő színek című kiállítása, megmutatva, mit keres Európa Keletén. (15. oldal) Egy életpálya üzenete Az orvosi és közéleti sikerekben gazdag életút eddig ismeretlen epizódjára derült fény a Széchenyi-díj átadásakor. Dr. István Lajos emlékei, 17. oldal A langyosat kiköpi az isten A gazdag embereket lehet szeretni vagy nem szeretni. Lehet őket csodálni, irigyelni, kétkedve figyelni vagyonuk gyarapodását. És lehet találgatni, milyen ember rejtőzik a pénz mögött. Csák Máté irigylésre méltó ember. Ám nem a vagyona teszi azzá. Műveltsége, tudása, nyitottsága, kitartása az, ami irigylésre méltó. Egyszerű kockás flaneling volt rajta, persze szigorúan zakó alatt, amikor találkoztunk. Végigvezetett a birodalmán - hajdanán 19 lakás volt azon az emeleten, amelyen most feleségével ketten osztoznak - és miközben én csodáltam a falakon függő festményeket, ő megállt az ablak előtt, maga mellé intett, és hoszszasan dicsérte a szemközti barokk ház megejtő építészeti részleteit. Csák Máté különös ember. Bár palotában lakik, ha szivarozni támad kedve, lemegy az utcára, és ott gyújt rá. A közeli házban élő romák körbeállják, ő pedig eldiskurál velük. Egyetemista korában is voltak rituálék, amelyekhez ragaszkodott. Minden reggel átsétált a Szabadság-hídon, és minden éjszaka a rajztáblája mellett állva hallgatta végig a rádió műsorát záró himnuszt. Fiatalkorában versesköteteket tanult meg kívülről, rajongott a színházért, az operáért. Büszkén mondja, hogy neki még megtanították a kétjegyű számokkal történő fejben szorzást. És igen halkan hozzáteszi azt is, hogy a számítógéppel ördögien bánó unokái megmosolyogják, ha erről mesél nekik. „Így vagy úgy, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az isten": ez Csák Máté egyik kedvenc idézete, Illyés Gyulától. Egy a sok közül, amelyet megjegyzett. Egy életre. Irigylésre méltó, ugye? Nagy Ildikó gazdasag@vn.pk.hu