Vasuti és Hajózási Hetilap, 1927 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-31 / 1-4. szám
XXIX. évfolyam Budapest, 1927. január 31. 1—4. szám. VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP A „MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB“ KÖZLÖNYE Megjelenik minden szombaton. (Egyelőre havonkint jelenik meg) Szerkesztőség és kiadóhivatal : Postatakarékpénztári csekkszámla; 48785 Felelős szerkesztő DR KŐHALMY JÓZSEF BUDAPEST, VI., Csengery utca 68. szám TELEFON : 259 98 Klublapunk. Ezeken a hasábokon gyakran tártuk fel a magyar közlekedési tisztviselők reprezentáns egyesületének, a Magyar Vasúti és Hajózási Klubnak nehéz helyzetét s élesen rávilágítottunk azokra a küzdelmekre, melyeket a háború utáni válságos esztendőkben vívott a puszta fennmaradásért. Mindazok, akik a klubtagok bizalmának letéteményesei voltak, csupán egy célt tűzhettek maguk elé: átmenteni a viharos időkön mindazokat az értékeket, amelyeket a békés esztendők összetartása és szorgalmas munkája gyűjtött. Fennállott klubépületünk, Budapest egyik legszebb klubpalotája, de az épület fenntartása, tatarozása, a helyiségek fűtése, a személyzet ellátása mindmegannyi gondot jelentett a klub vezetősége számára. De a legválságosabb esztendőkben sem kértünk tagjainktól egyebet, mint együttérzést, érdeklődést a klub ügye iránt. Nem terheltük tagjainkat magas tagsági díjakkal, számot vetettünk azzal, hogy klubunkban a magyar közlekedési tisztviselők tömörültek, akiknek életstandardja mélyen a békeévek színvonala alatt maradt, nem kívántunk áldozatot tagjainktól, csak arra kértük őket: vegyék igénybe azt a szerény otthont, amit a klub nyújtani tudott s állandó érdeklődésükkel tartsák fenn a kapcsolatot a saját egyesületükkel. Valósággal propagandát fejtettünk ki saját tagjaink között s megfeszített munkával törekedtünk ismét a régi magas színvonalra emelni klubunk belső társadalmi életét. A becsületesen elvégzett munka hivalkodás nélkül való önérzetével állíthatjuk, hogy ezt a célt el is értük. Klubunk ismét méltó helyet foglal el a főváros társadalmi életében, klubépületünk teljes egészében ismét a miénk, valamennyi helyiségünk a tagok rendelkezésére áll s a klubélet intim közvetlensége mellett nagyobbszabásu társadalmi eseménnyé nőtt egy-egy estélyünk. Nagysikerű társasutazásaink uj hiveket szereztek a magyar közlekedési tisztikarnak, programmunk egyre szélesebb, gazdagabb s ha a legutóbbi évek eredményeire visszatekintünk és látjuk azt az örvendetes fejlődést, amely klubéletünket szinte hónapról-hónapra emelte, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Vasúti és Hajózási Klub megerősödve, kitartó munkává igyekszik visszahódítani azt a pozíciót, amelyet a múltban elfoglalt. Jól tudjuk, hogy a klub tisztikarának és lelkes buzgalommal működő bizottságainak előbb sikereket kellett felmutatniuk, hogy felkelthessék tagjaink érdeklődését. Ez meg is történt s ma már elérkeztünk oda, hogy tagjaink köréből egyre több jogos panasz merül fel, miért nem tájékoztatjuk őket a klubélet eseményei felől, hiszen szívesen részt vennének az intenzívebb klubéletben. Kétségtelen, hogy tagjainknak joguk van ahhoz, hogy a klubélet minden mozzanatáról értesülhessenek. Ezt a célt szolgálta — egyéb hivatása mellett — a Vasúti és Hajózási Hetilap. Ám az elmúlt években — könnyen érthető anyagi okokból — lehetetlen volt eleget tennünk annak az alapszabályszerű kötelességünknek, hogy klubunk minden tagja díjtalanul megkapja lapunkat, mert még egykét évvel ezelőtt is a tagsági díjakat ez az egyetlen szolgáltatás majdnem teljesen felemésztette volna. Éppen ezért határozta el klubunk közgyűlése, hogy megváltoztatja az alapszabályok erre vonatkozó rendelkezéseit olyan módon, hogy tagjaink részére csak külön előfizetési díj ellenében küldjük a klub hivatalos közlönyét. A választmány és a szerkesztőbizottság azonban nem kívánt élni azokkal a jogokkal, amelyeket ez az alapszabályrevízió biztosított volna számára. Lapunkat, bár kisebb példányszámban, továbbra is eljuttattuk a közlekedési tisztviselők szolgálati helyére s ha nem is állott módunkban minden egyes tagtársunknak címére megküldeni, mégis arra törekedtünk, hogy lapunkat minél szélesebb körben hozzáférhetővé tegyük tagjaink számára. Bizonyos, hogy lapunk így nem alkothatott olyan szoros összekötő kapcsot a klub és a tagok között, mint aminő volt akkor, amikor hetenkint, jelentékenyen nagyobb terjedelemben minden tagtársunknak járt. Ezt éreztük magunk is s minden eszközzel igyekeztünk lehetővé tenni ennek a kapcsolatnak a felújítását. Igen nagy és értékes eredménye választmányunk ügyszeretetének, hogy ezt a célunkat is megvalósítottuk. A Vasúti és Hajózási Hetilap ismét olyan példányszámban jelenik meg, hogy klubunk minden tagjának megküldhetjük lapunkat, mégpedig a tagsági díj ellenében, tehát külön előfizetési díj nélkül. Ezzel újabb, jelentős lépéssel közelebb jutottunk a békeévek színvonalához. Ismét megteremtettük a kapcsolatot tagjaink és a klub között s