Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)
1875-04-22 / 16. szám
126 Azon vasutak, melyek fontos hadászati pontokat vagy távolabb fekvő országrészeket kötnek össze, vagy melyek fő czélja a világforgalmat megnyitni, fenntartani, a kereskedelmi érdekeknek kitelhető módon szolgálni, minden tekintetben megfelelően és gazdagon vannak felszerelve ; a kisebb vállalatok hivatása ellenben az úgynevezett világpályáknak közvetítőkül szolgálni, mely oknál fogva azok felszerelése igen korlátolt körű, mert azoknál mindig csak a szerényebb helyi viszonyok vétetnek figyelembe. A vasutak részint hadászati, részint nemzetgazdászati szempontból, vagy államköltségen — mint állampályá — vagy magánosok által — mint magánpályák — építtetnek. Mindkét esetben azonban a vasutak az általánjólét, az állam értelmisége és a népek emelkedésének hathatós rugói, és valóban helyes azon állítás, hogy a felvilágosodottság e hatalmas és gyors terjesztői a legelvadultabb, legműveletlenebb vidékeken— ott hol évtizedek és milliók alig lettek volna ugyanazon czél elérésére elégségesek — a legrövidebb idő alatt a viszonyok teljes átváltozását idézték elő. A vasutak továbbá kitűnően előmozdítják a népnevelés — az államélet e legfontosabb tényezőjének — érdekeit és a hadsereggel közösen arra vannak hivatva, hogy a népnevelést jelentékenyen emeljék anélkül, hogy bármely részre is valami hátrány merülne fel, sőt ellenkezőleg bebizonyítható, hogy a katonaság a vasutak segélyével nemcsak a népnevelést, hanem külön katonai érdekeit lényegesen képesek előmozdítani. A rendszert, melyet itt tervezünk, képviselve találjuk ugyan — habár eltérőleg — Németországban azon vasutaknál, melyek az állam kezelése alatt állanak ; mindazáltal más irány és más alap kell arra, hogy lehetővé tétessék a hadtesteknél felállítandó és fenntartandó vasúti szakiskolák által vasúti közegek — és szakférfiakban oly álladékot nevelni, mely a háborúban nélkülözhetlen, béke idején pedig a vasúti vállalatoknak keresett anyagot szolgáltasson. Az eddigi tapasztalat szerint a vasúti vállalatok személyzetének zöme oly elemekből vétetett, melyek különösen a szolga- és az őrszemélyzetet illetőleg egyátalán nem megbízhatók, mert valamely vasút építkezésnek befejezése után a legtöbb esetben az idegen nemzetiségű vasúti munkások alkalmaztatnak szolgákat, örökül sat., és ha figyelembe vesszük az oly állás fontosságát, melyet egy ily látszólag jelentéktelen ember elfoglal, meg kell győződnünk arról, hogy ezen állás ilyetén betöltése béke idején megfelelhet, háború idején azonban épen egy ily kis állású megbizhatlan egyén részessé válhatik. A vasút igen számos műtárgyakkal van ellátva, melyek ily közegek felügyeletére bízatnak Vegyük csak például: az útvezetékeket, hidakat, alagutakat, váltókat, kitérőket, töltéseket, bemetszéseket sat, és azt találjuk, hogy ily csekély hatáskörű egyének végzetes eseteket idézhetnek elő. Ha azonban főleg egy hivatalnok állását vesszük fontolóra , azt találjuk, hogy két ily megbízhatlan egyén kölcsönös egyetértés esetében oly tényt követhet el, vagy oly téves rendelkezést sar adhat, mely egy egész hadtestre megsemmisítő hatással lehet. Ez következhetnék be saját államunkban. De még nagyobb mérvet öltenek e viszonyok idegen földön üldözési vagy foglalási háború esetén. Igen szükséges ily alkalommal, hogy az üzlet a katonaság által azonnal kezelés alá vétessék és tulajdon megbízható közegekre bizassék. Ezen néhány, de nagyon is fontos mozzanatok, melyek a sokoldalú Les változásbús vasúti szolgálatból merítvék, eléggé indokolják, hogy gondoskodni kell arról, miszerint ily hátrányok, melyek a vasúti szolgálatban megbízható és gyakorlott közegek hiánya miatt netán beállhatnának meggátoltassanak, és valamint a hadtest vezetősége kitűnő előnnyel használja a tábori távirdát, és oly helyes és nem kevésbé fontos alapon nyugszik a tervezett rendszer, mely miután segélyével az önkezelés czélja, különösen a már érintett esetekben elérhető, annál is inkább elfogadtassák, mert ennek keresztülvitele elé — tekintve a nagy előnyöket és az aránylag csekély költséget — lényeges akadályok nem gördülnek. A tervezet oda céloz, hogy használtassák fel béke idején a három évi jelenléti idő arra, hogy a téli idényen át a tisztikar és a legénység a vasúti szolgálatban oly irányú kiképzést nyerjen, mely szerint azok szolgálattétele az általuk elfoglalandó állás minőségéhez képest igénybe vétetnék, vagy szükséges lenne. A nagyméltóságú m. kir. közmunka és közlekededési minisztérium segélyben részesít egy vasúti szaktanfolyamot, melynek czélja a vasutak részére megfelelő egyéneket képezni és azok szükségletét idővel oly elemekkel fedezni, melyek fegyelmileg és erkölcsileg nevelve, kimerítő elméleti és nagy részben gyakorlati ismeretekben képezve vannak. Ezen szakiskola által a tervezet oly módon volna keresztülvihető, ha minden ezred tiszti iskolák és minden zászlóalj, ágyutelep, vagy század két tehetséges altisztet a legközelebbi nyáron át a vasúti tanfolyam végzése czéljából Bécsbe, Pestre, és Prágába rendelne, kik azután a télen át a különféle hadtesteknél a tiszti, az altiszti vagy a legénységi iskolákat képeznék és azokban a tanultakat tanítanák. A vasúti szaktanfolyam hallgatóinak ilynemű berendelése évről évre ismétlődnék és e módon nemcsak a tanerők egészíttetnének ki, hanem a vasúti szolgálatban jártas egyének álladéka képeztetnék, melylyel bizton és megnyugvással tekinthetünk bármely eshetőség elé. Tantárgyak lennének: az üzleti rendtartás, a jelzési rendszabályok, a közlekedési és bizonyos tekintetben a szállítási szolgálat, továbbá az állomási, kezelési és biztonsági szolgálat, az üzletszabályzat szorosabb értelemben és végre mindazon tárgyak, melyek a műszaki és gyakorlati üzlet különféle ágainál a vasúti szolgálat ismeretére vagy a szolgálattétel szükségletére nézve megkívántatnak . A vasúti irodalom mindezen szakműveletekkel nagyrészt már el van látva; a tervezet részletes keresztülvitele további részletes megvitatás tárgya marad, melylyel kapcsolatban előzetes elvi helybenhagyás esetében a további eljárás módja felett részletes tanterv állapíttatnék meg. Ily módon minden egyes ezred vagy csapat idővel bizonyos esélyekre a hadtest részére szükséges, a vasúti szolgálatot ismerő alkalmas műszaki és üzleti erőket nyerne, kik idővel a tartalékba átlépvén az úgynevezett vasúti álladékot fognák képezni. Ekként lehetne a műszaki és a gyakorlati üzlet részére szükséges gépészeti, pályafentartási és az állomási személyzetet, az állomási felvigyázókat a váltó- és vonalőröket előállítani, kik együttvéve és jövendőbeli állásuk változása szerint a hadtestnek, a vasutaknak és az államnak kiképzésük által szolgálhatnak és nyert ismereteiket azok czéljaira fordíthatnák. Az eddigiekben azon előnyök foglaltattak, melyekben a hadtest ezen rendszer elfogadása által részesülne. Meg kell azonban emlékeznünk még azon előnyökről is, melyeket e rendszer az állam és a vasúti vállalatoknak nyújt. A tapasztalat bizonyítja, hogy a legtöbb vasúti vállalat különös előszeretettel a katonaságot használja közegéül; tudjuk, hogy magasabb rendelet folytán jó viseletrajzzal ellátott kiszolgált altisztek most is már előnyben részesülnek: mennyivel nagyobb előszeretettel alkalmaznának a vasúti intézetek oly elemeket, melyek már, ha nem is tökéletesen a kereskedelmi üzletre nézve, de mégis a biztonsági szolgálat tekintetében jelentékeny kiképzést nyertek. Miután a hadtest az állampolgárok nagy részére nézve életiskolaként tekinthető, melyben az erkölcs tisztul, jellem nyeretik, erély, pontosság, becsületesség, önfeláldozás, fegyelem, alárendeltség és erény neveltetik , kétségtelen, hogy a vasutak, melyek kezelésénél ily tulajdonok szükségesek, ily tényezőknek készségteljesen engednék át azon helyeket, melyekkel egyidejűleg tulajdon érdeküket emelnék. Tudjuk, hogy a hadtest az állam által a legjobb gazdálkodás mellett tartatik fenn; ha tehát a hadtest kezelését az államgazdászat egyik iskolájának tekintjük, nem kevésbé világos, hogy épen a vasúti vállalatok, melyek a legtöbb esetben drágán kezeltetnek, egyenesen utalva vannak oly elemeket felvenni, melyekkel azon helyzetbe jöhetnének, miszerint pénzügyi politikájuk megjavuljon. A népnevelés tekintetéből a tervezet elfogadása és keresztülvitele mintegy leghatalmasabb emeltyűnek tekinthető egy nagy tömeg kiképzésére nézve. A vasúti ismeretek terjesztése az általános műveltséget emeli és teljes biztonsággal feltehető, hogy hazánkban, valamint Ausztriában az oktatásügyi minisztériumok, mint a népnevelés képviselői, hogy a mindkét birodalmi közlekedési minisztériumok, mint az államgazdászat és népgazdaság képviselői, a tervezet életbeléptetéséhez minden tekintetben hozzá fognak járulni. Ezen rendszer behozatala ellen merülhetnek ugyan fel egyes ellenvetések, ha azt csak átalánosságban tekintjük. De ha közelebbről vizsgáljuk és a részletekbe bocsátkozunk, szűnnek a nehézségek és a helyes felfogás és az azon alapuló meggyőződés elenyésztet minden kételyt. A legfontosabb ellenvetés az lehetne, hogy a hadtest tulajképein czéljától, részletes kiképzésétől igen elvonatnék ; ha azonban egyrészt figyelembe vétetik, hogy az oktatás ezen olyannyira hasznos szakmában hetenkint két napra szorítkozhatnék, ha másrészt az eddigi beosztás a megszerzendő vasúti szakismeretek előnye iránti tekintetből némileg módosíttatnék, akkor oly berendezést lehetne az órák beosztásában a téli idényen, a különben is más czélokra nem igen alkalmas téli napokon át létesíteni, mely mellett a szükséges idő és alkalom megadatnék. Az akadályok azonban végkép elenyésznek azon nagy előnyökkel szemben, melyek tervünk keresztülviteléből az állam, a hadtest, a nép, a vasutak és minden egyesre háromolnak. Ezen rendszer lassan-lassan gyökeres újjászervezését idézi elő oly intézeteknek, melyek az államéletre befolyással bírnak ; és