Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-06-11 / 24. szám
24. szám. Budapest, 1879. Junius 14. Tizedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARALOM : A német vasuti tarista törvényjavaslat. — A vágvölgyi vasút átvétele. — Az eperjes-tarnowi vasut átvéele — Állami biztosítási előleg-szükséglet. — A német vasúti tanácsra vonatkozó törvényjavaslat. — Bismarck és a német vasúti egylet — A kassa-oderbergi vasút arany-elsőbbségeinek átvétele az angol-osztrák bank által. — A vasúti biztosítás és a részvényesek közgyűlései. — Az arlbergi vasút kiépítése.— A kassa-oderbergi vasút új elsőbbségi kötvényeinek kibocsátása és értékesítése. — A német vasutak ánttarifa ügyére vonatkozó törvényjavaslat — A képviselőház közlekedési bizottságának jelentése a kassa-oderbergi vasút ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló 70. számú törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás.) — Személyi hírek. — Vasúti hirek. — Vegyesek. — A m. k. államépitészeti és folyammérnöki hivatalok ajánlati tárgyalásai. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda, V., Bálvány-ulezsi 4. sz. II. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 8 frt. a p a „ félévre 4 .„ Kiadóhivatal: V., Bálvány-utcza 1. sz. II. emel. Megjelenik minden szerdán. A német vasúti tarifta törvényjavaslat. Említettük, hogy Bismarck hg. három vasúti törvényjavaslatot terjesztett a német szövetségtanács elé. Ezek közül a legfontosabbik : a vasúti árutariffaügy (Gütertarifwesen) szabályozásáról szóló javaslat, melynek teljes szövegét lentebb közöljük olvasóinkkal. Ezen törvényjavaslat alapelve azon vámpolitikai kísérletekre vezetendő vissza, amelyek Németország politikai életében ma irányadók. E hatalmas nemzet, amely a maga emészthetetlen elméletei közt a gyakorlatiasság útjáról végképen eltévedt volt, mint Ilenau híres levele találólag kifejezte, végkép összeroskadt azon felelősség súlya alatt, amelyet a győzelem reá rótt. Nem volt képes vezetni az elméket, s hosszú vajúdás után megtalálta végre azon irányt, amelyben valami újat mégis teremthet a modern Európában : a hátrafelé haladás irányát. Ez a vámpolitikai fordulat lélektani magyarázata. Hogy ehhez járult az a csodálatosnak látszó, de mégis a legkitűnőbb közgazdák által előre megjósolt tünemény, mikop az öt milliárd által vérig kisajtolt ország ma hasonlíthatatlanul jobb helyzetben van állampénzügyileg és közgazdaságilag a miénknél sokkal súlyosabb válság által pusztított győzelmes új birodalomnál: ez elősegítette a hatást; s hogy a politikai élet fejletlen helyzeténél fogva ugyanazokkal képes keresztül vinni a vaskancellár terveit, akik őt főleg, mint a szabad kereskedés apostolát tisztelték , az lehetségessé tette a változást. Feltétlenül igaz, hogy a vasúti tarifták ügye még hatalmasabb eszköz ily velleitásokra, mint a vámtarifa. Bismarck hg. sokkal élesebb belátású államférfiú, semmint megengedhette volna a vámtételek kompenzálását a vasúti tarifták által. Első fellépése a különbözeti árszabályok ellen nyilván mutatta az egész irányt, melyet e téren követni akar. A belföldi termelés védelme a külföldi termények jogosulatlan előnye ellen — volt a jelszó, amely már az Achenbach-féle rendeletek által kimondatott volt, s hogy ez elvet mily merev módon igyekeztek érvényesíteni, mutatták a gyümölcs tariffa, mutatták a mehádiai értekezlet nagyon is tanúságos eseményei. Ez azonban nem lehetett elég, s a most benyújtott tarifajavaslat van hivatva betetőzni a művet. Legelőször is meg kell jegyeznünk a 30. §-t, amely röviden kimondja, hogy ezen törvény nem terjed ki Bajorországra. Tudvalevőleg a mi fő kiviteli piaczunk Délnémetország, főleg Bajorország és Svájc lévén, nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy ez alkalommal elmarad a »Massiegel.« A dolog ugyanis úgy áll, hogy a német vasutak között a bajor vasutak, különösen a bajor államvasutak oly olcsó helyi tarifákkal bírtak, amelyeknek átvétele az egész birodalomra mégsem látszott szerfelett kívánatosnak. Más oldalról pedig Bajorország — az eredmény legalább arra enged következtetni — nyomatékosan tudott ellentállani az egységesítő tervnek, amely helyi forgalmát s annak alapján átmeneti forgalmát is megdrágította volna. Így egyelőre — amit északi öszszeköttetéseink szomorú helyzetével szemben nagyon is örvendve kell kiemelnünk — a déli közvetlen forgalmat nem fogja meggátolni Bismarck hg. hatalmas parancsszava. Mert különben a törvényjavaslat rendeltetése az, hogy a rendes egységi tételek mindegyik pályán ugyanazonosak legyenek, s a szövetségi tanács által határoztassanak meg. Ezen elvtől csakis a belföldi közgazdasági érdekek veszélyeztetésének meggátlása, vagy vízi utak és külföldi vasutak versenyének megakadályozása czéljából lehet eltérni. Oly elv mondatik ki tehát, amelynek kívánatos voltát mi a magunk részéről igen szívesen elismerjük, a gyakorlati keresztülvitelt azonban mindaddig, míg magánvasutak vannak, meglehetősen igaztalannak tartjuk. Van ugyan e tekintetben intézkedés mindjárt a 2. §-ban, mely szerint a vasút virtuális hossza is tekintetbe vétessék; azonban ezen intézkedés semmi esetre sem lehet kielégítő akkor, mikor az egyes pályák és pályaszakaszok viszonyai között oly finoman nlatdírozott eltérések is vannak, amelyek nehezen fejezhetők ki a kilometrikus hossz arányában. Marad tehát a dolog egy hatalmi tény, amely a »sic volo, sic jubeo« elvére van alapítva, s melynek ezen természetét nem sokat alterálja azon körülmény, hogy a közgazdasági helyzetnek Németországon valószínűleg előnyére lesz, hogy a helyzet egyátalában tisztul vele. Az elmélet legszélsőbb hívei, maga Perrot, sem ment soha ennyire. Ők ez eljárást csak akkor javasolták, ha az állam már megvette az összes vasutakat. A vaskancellár képes létesíteni ez előtt is, nem törődve a magánjog helyzetével. A köteléki taristákra vonatkozó 24. és 25. §-ok szerkezete kissé gyanús, különösen a 25. §. végsoraiban foglalt »ibis-redibis«-féle klauzula. Az illető kormányok és vasúti köröknek nagyon jó lesz ügyelni azon interpretátióra, melyet annak a tárgyalás alkalmával maga a német kormány ad, mert a »Machthaberei« ily tényével szemben, mely a magánjogokat nem respektálja, mindenesetre jogosult némi aggodalom a nemzetközi jogokra nézve is. A vágvölgyi vasút átvétele. A vágvölgyi vasut-társulat tulajdonát képezett vonalak minden ingó és ingatlan tartozékaikkal, műhelyekkel, forgalmi eszközökkel, anyagszer és leltári készletekkel, valamint az üzletből származó összes követelésekkel az 1879. évi XXVII. t. cz. alapján és értelmében a magyar államkincstár kizárólagos tulajdonába átmenvén, a nevezett vonalak üzletét f. június hó 6-án a m. k. államvasutak igazgatósága átvette, s jövőben az általa, illetőleg a Pozsonyban szervezett üzletvezetőség által fog elláttatni. Az eperjes tarnowi vasút átvétele. A kassa-oderbergi és eperjes-tarnowi vasutak egyesítéséről szóló f. évi t. cz. alapján az eperjes-tarnowi vasút értesülésünk szerint f. évi juliushó 1-én fog a kassa-oderbergi vasút tulajdonába és kezelésébe átadatni. Állami biztosítási előleg-szükséglet. A f. évi julius hó 1-én esedékes részvényszelvények beváltásához megkívántató állami biztosítási előleg-szükséglet, értesülésünk szerint az eperjes-tarnowi vasútnál 71,800 frtban, az alföld-fiumei vasútnál 275,100 frtban és az első erdélyi vasútnál 359,900 frtban állapíttatott meg ezüstben. Az arad-temesvári és pécs-barcsi vasutak, a melyeknél a részvényszelvények szintén július hó 1-én esedékesek, ezúttal nem kértek előleget, minthogy üzleti fölöslegeikből fedezni képesek a szelvény beváltási szükségletet. A német vasúti tanácsra vonatkozó törvényjavaslat. A vasúti tanács alakítása tárgyában a szövetségtanács elé terjesztett törvényjavaslat a következő határozmányokat tartalmazza: 1. czikk. A birodalmi vasúti tanács a birodalmi kancellár alatt áll s székhelye Berlin. 2. czikk. A vasúti tanács az elnökkel együtt, legalább 5 állandó tagból és rendkívüli tagokból áll. Az elnök és a tagok a császár által, a