Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)

1879-06-11 / 24. szám

24. szám. Budapest, 1879. Junius 14. Tizedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARALOM : A német vasuti tarista törvényjavaslat. — A vágvölgyi vasút átvétele. — Az eperjes-tarnowi vasut átvé­ele — Állami biztosítási előleg-szükséglet. — A német vasúti tanácsra vonatkozó törvényjavaslat. — Bismarck és a német vasúti egylet — A kassa-oderbergi vasút arany-elsőbbségeinek átvétele az angol-osztrák bank által. — A vasúti biztosítás és a részvényesek közgyűlései. — Az arlbergi vasút kiépítése.— A kassa-oderbergi vasút új elsőbbségi kötvényeinek kibocsátása és értékesítése. — A német vasutak ánttarifa ügyére vonatkozó törvényjavaslat — A képviselőház közlekedési bizottságának jelentése a kassa-oderbergi vasút ügyeinek rende­zéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi ré­szével való egyesítéséről szóló 70. számú törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás.) — Személyi hírek. — Vasúti hirek. — Vegyesek. — A m­. k. államépitészeti és folyammérnöki hivatalok ajánlati tárgyalásai. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda, V., Bálván­y-ulezsi 4. sz. II. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 8 frt. a p a „ félévre 4 .„ Kiadó­hivatal: V., Bálván­y-utcza 1. sz. II. emel. Megjelenik minden szerdán. A német vasúti tarifta törvényjavaslat. Említettük, hogy Bismarck hg. három vasúti törvényjavas­latot terjesztett a német szövetségtanács elé. Ezek közül a leg­fontosabbik : a vasúti árutariffaü­gy (Gütertarifwesen) szabályo­zásáról szóló javaslat, melynek teljes szövegét lentebb közöljük olvasóinkkal. Ezen törvényjavaslat alapelve azon vámpolitikai kísérle­tekre vezetendő vissza, a­melyek Németország politikai életé­ben ma irányadók. E hatalmas nemzet, a­mely a maga emészthetetlen elméletei közt a gyakorlatiasság útjáról végké­pen eltévedt volt, mint Ilenau híres levele találólag kifejezte, végkép összeroskadt azon felelősség súlya alatt, a­melyet a győzelem reá rótt. Nem volt képes vezetni az elméket, s hosszú vajúdás után megtalálta végre azon irányt, a­melyben valami újat mégis teremthet a modern Európában : a hátrafelé haladás irányát. Ez a vámpolitikai fordulat lélektani magyarázata. Hogy ehhez járult az a csodálatosnak látszó, de mégis a leg­kitűnőbb közgazdák által előre megjósolt tünemény, mikop az öt milliárd által vérig kisajtolt ország ma hasonlíthatatlanul jobb helyzetben van állampénzügyileg és közgazdaságilag a miénknél sokkal súlyosabb válság által pusztított győzelmes új birodalomnál: ez elősegítette a hatást; s hogy a politikai élet fejletlen helyzeténél fogva ugyanazokkal képes keresztül vinni a vaskanc­ellár terveit, a­kik őt főleg, mint a szabad kereske­dés apostolát tisztelték , az lehetségessé tette a változást. Feltétlenül igaz, hogy a vasúti tarifták ügye még hatal­masabb eszköz ily velleitásokra, mint a vámtarif­a. Bismarck hg. sokkal élesebb belátású államférfiú, sem­mint megenged­hette volna a vámtételek kompenzálását a vasúti tarifták által. Első fellépése a különbözeti árszabályok ellen nyilván mutatta az egész irányt, melyet e téren követni akar. A belföldi ter­melés védelme a külföldi termények jogosulatlan előnye ellen — volt a jelszó, a­mely már az Achenbach-féle rendeletek által kimondatott volt, s hogy ez elvet mily merev módon igyekez­tek érvényesíteni, mutatták a gyü­mölcs­ tariffa, mutatták a mehádiai értekezlet nagyon is tanúságos eseményei. Ez azonban nem lehetett elég, s a most benyújtott tarifa­javaslat van hivatva betetőzni a művet. Legelőször is meg kell jegyeznünk a 30. §-t, a­mely rövi­den kimondja, hogy ezen törvény nem terjed ki Bajorországra. Tudvalevőleg a mi fő kiviteli piaczunk Délnémetország, főleg Bajorország és Svájc­ lévén, nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy ez alkalommal elmarad a »Massiegel.« A dolog ugyanis úgy áll, hogy a német vasutak között a bajor vasutak, külö­nösen a bajor államvasutak oly olcsó helyi tarifákkal bírtak, a­melyeknek átvétele az egész birodalomra még­sem látszott szerfelett kívánatosnak. Más oldalról pedig Bajorország — az eredmény legalább arra enged következtetni — nyomatékosan tudott ellentállani az egységesítő tervnek, a­mely helyi forgal­mát s annak alapján átmeneti forgalmát is megdrágította volna. Így egyelőre — a­mit északi öszszeköttetéseink szomorú hely­zetével szemben nagyon is örvendve kell kiemelnünk — a déli közvetlen forgalmat nem fogja meggátolni Bismarck hg. hatal­mas parancs­szava. Mert különben a törvényjavaslat rendeltetése az, hogy a rendes egységi tételek mindegyik pályán ugyanazonosak legye­nek, s a szövetségi tanács által határoztassanak meg. Ezen elvtől csakis a belföldi közgazdasági érdekek veszélyeztetésé­nek meggátlása, vagy vízi utak és külföldi vasutak versenyé­nek megakadályozása czéljából lehet eltérni. Oly elv mondatik ki tehát, a­melynek kívánatos voltát mi a magunk­ részéről igen szívesen elismerjük, a gyakorlati keresztülvitelt azonban mindaddig, míg magán­vasutak vannak, meglehetősen igazta­lannak tartjuk. Van ugyan e tekintetben intézkedés mindjárt a 2. §-ban, mely szerint a vasút virtuális hossza is tekintetbe vétessék; azonban ezen intézkedés semmi esetre sem lehet kielégítő akkor, mikor az egyes pályák és pályaszakaszok viszo­nyai között oly finoman nlatdírozott eltérések is vannak, a­melyek nehezen fejezhetők ki a kilometrikus hossz arányában. Marad tehát a dolog egy hatalmi tény, a­mely a »sic volo, sic jubeo« elvére van alapítva, s melynek ezen termé­szetét nem sokat alterálja azon körülmény, hogy a közgazda­sági helyzetnek Németországon valószínű­leg előnyére lesz, hogy a helyzet egyátalában tisztul vele. Az elmélet legszélsőbb hívei, maga Perrot, sem ment soha ennyire. Ők ez eljárást csak akkor javasolták, ha az állam már megvette az összes vasutakat. A vaskanc­ellár képes létesíteni ez előtt is, nem törődve a magán­jog helyzetével. A köteléki taristákra vonatkozó 24. és 25. §-ok szerke­zete kissé gyanús, különösen a 25. §. végsoraiban foglalt »ibis-redibis«-féle klauzula. Az illető kormányok és vasúti köröknek nagyon jó lesz ügyelni azon interpretátióra, melyet annak a tárgyalás alkalmával maga a német kormány ad, mert a »Machthaberei« ily tényével szemben, mely a magán­jogokat nem respektálja, mindenesetre jogosult némi aggodalom a nem­zetközi jogokra nézve is. A vágvölgyi vasút átvétele. A vágvölgyi vasut-társulat tulajdonát képezett vonalak minden ingó és ingatlan tartozé­kaikkal, műhelyekkel, forgalmi eszközökkel, anyagszer és lel­tári készletekkel, valamint az üzletből származó összes követe­lésekkel az 1879. évi XXVII. t. cz. alapján és értelmében a magyar államkincstár kizárólagos tulajdonába átmenvén, a nevezett vonalak üzletét f. június hó 6-án a m. k. államvas­utak igazgatósága átvette, s jövőben az általa, illetőleg a Pozsonyban szervezett üzletvezetőség által fog elláttatni. Az eperjes tarnowi vasút átvétele. A kassa-oderbergi és eperjes-tarnowi vasutak egyesítéséről szóló f. évi t. cz. alapján az eperjes-tarnowi vasút értesülésünk szerint f. évi juliushó 1-én fog a kassa-oderbergi vasút tulajdonába és keze­lésébe átadatni. Állami biztosítási előleg-szükséglet. A f. évi julius hó 1-én esedékes részvény­szelvények beváltásához megkívántató állami biztosítási előleg-szükséglet, értesülésünk szerint az eperjes-tarnowi vasútnál 71,800 frtban, az alföld-fiumei vasútnál 275,100 frtban és az első erdélyi vasútnál 359,900 frtban álla­píttatott meg ezüstben. Az arad-temesvári és pécs-bar­csi vasutak, a­ melyeknél a részvényszelvények szintén július hó 1-én esedékesek, ezúttal nem kértek előleget, minthogy üzleti fölöslegeikből fedezni képesek a szelvény beváltási szükségletet. A német vasúti tanácsra vonatkozó törvényjavaslat. A vasúti tanács alakítása tárgyában a szövetségtanács elé ter­jesztett törvényjavaslat a következő határozmányokat tartal­mazza: 1. czikk. A birodalmi vasúti tanács a birodalmi kan­c­ellár alatt áll s székhelye Berlin. 2. czikk. A vasúti tanács az elnökkel együtt, legalább 5 állandó tagból és rend­kívüli tagokból áll. Az elnök és a tagok a császár által, a

Next