Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)

1881-04-22 / 48. szám

Szerkesztői iroda : TI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Tizenkettedik évfolyam. Falusi és közlekedési közlöny. TARTALOM: Osztrák vasúti ügyek. — Uj aligazgató a magyar államvasutaknál. — A szamosvölgyi vasút munkálatainak haladásáról. — A vasúti hivatalnokok egyenruházati­nak kérdéséhez. — Szeged-újvidéki vasút. — Új vasutak engedélyezése. — A­­­udapest-pécsi vasút. — Horváth Ignácz f. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Kiadó­hivatal: Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. félévre 6 . Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. ára 20 kr. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1881. április 20-án. Transversal vasúti politikának gúnyolta e napokban egy közgazdasági hetilap a birodalmi tanácsban nem­rég tárgyalt gácsországi,­ s a közelebb tárgyalás alá kerülő cseh transversal-vasutat. Mindkét pálya azonban egész helyes alap­eszmével (sankrozási tervnek neveznék, ha e kifejezésnek nem volna oly kellemetlen mellékszer­hir. Az előbbi kormányok által teremtett pályatöredékeknek — Herbst szerint vasúti romoknak — életképes egészszé való egyesítése forog szóban. A transversál­pálya jogosultsága egy kiváló szakember által nyíltan elismer­tetett, bár az általa igazgatott vasúti vállalat e versenypálya által — ha nem is a contremine által kiaknázott mérvben — bizonyára szenvedni fog A körülmény, hogy a Stanislau és Sziedzitz közti összeköttetés Stry-Laybuschon az 586, via Lem­berg-Krakó pedig 568 k­m., és hogy az előbb nevezett útirányon a vízválasztót csakugyan négyszer kellene átlépni, szemben ez összeköttetés szükségességének a törvényhozás által már 1872 óta történt elismerésével, számításba sem jó. Vasutpolitikai abnormitás, hogy az állam egy magánbank-társulattal valamely vasút tulajdonában osztozzék, annak ü­zemét más magánvasut­társulatnak átengedje s ezenfelül még a magán társtulajdonost subventionálja is. De merőben ellenkezik ez a kormánynak a nyugoti pálya ügyének tárgyalása alkalmával tett azon nyilat­kozatával is, hogy a vasutak államosítása képezi vasútü­gyeink minden bajainak orvoslására az egyedüli eszközt. Az állam, a Länderbank és a lemberg-czernowitz-jassyi vasút között kötött üzleti szerződés az új transversal-pálya, a galicziai államvasuti vonal és az Albrecht-vaspálya üzemére terjed. Bár az állam­vasuti vonalra vonatkozólag az első magyar-gácsországi vasúttal fennálló üzleti szerződés csak 1882. január 1-én mondható fel egy évre, maga az üzem barátságos egyezkedés útján a lem­berg-czernowitz-jassyi vasút által már korábban is átvehető. Hasonlókép az első magyar-gácsországi vasút üzemének a lem­berg-czernowitz-jassyi vasút általi átvétele iránt is fognak tár­gyalások indíttatni. Most e pálya román tartozéka folytán még tisztázatlan viszonyai miatt ily üzem­átvételre még kevésbé alkalmas. Azon szállítmányokat illetőleg, melyek a husgatia­stanislaui új vonalon érkeznek Stanislauba s ott az Albrecht és transversal-vasutra átmennek, a lemberg-czernowitz-jassyi vasút a stanislau-lembergi vonalrész elvesztéséért a stanislau-lembergi vonal megröviditése fejében kikötött kárpótlást azon esetben is megkaphatná, ha az első magyar-gácsországi vasútnak a gács­országi államvasutak üzeme legalább részben meghagyatnék s az új vonalak egy részének üzeme is neki engedtetnék át. A forgalom és üzem közte és a lemberg-czernowitz-jassyi vasút közt megosztathatnék, ha az állam nem kívánja az egész transversal­pályahálózatot maga kezelni. Ellenkező esetben az első magyar­gácsországi vasút, melyet mint közös vasutat a monarchia mind­két felének érdekében erősbíteni kellene, nem érdemelt módon gyöngittetnék, bár az a »N. Fr. Pr.« egy legújabb egybeállítása szerint — melyre még visszatérendünk, — általános igazgatását (a tényleges ü­zemhossz szerint) tekintve, valamennyi osztrák és magyar vasutak közt a legolcsóbb. Az Erzsébet nyugati vasút államosítása a felső­házban nehézségekbe ütközend. Mindenekelőtt is valószínűleg azon inconsequentiára történend utalás, mely abban rejlik, hogy míg egyrészt a hiánylat fedezésére szükséges eszközök beszer­zésénél a 4­/0-os arany-rente eddig szokásos alakjának mellő­zésével, 5°/6-os papirrente teremtetik, másrészt aranyban kama­tozó és 85 év alatt törlesztendő értékpapír kibocsájtása tervez­tetik oly czélból, hogy egy vasút az állam tulajdonába legyen hozható. Ez új czimletek magassága 131­7, sőt esetleg 1465 millióra is emelkedhetik. Ily nagy összegnek aránybani kama­toztatása és törlesztése az állampénztárt a valuta­hullámzás minden veszélyesnek kiteszi. Mily káros hatású lehet ez, még mindnyájunk élénk emlékezetében áll. Csak az utolsó 25 év háborús időszakaira kell visszagondolnunk, hogy halvány képét varázsoljuk szemeink elé azon áldozatoknak, melyek az államra háramlanak, ha az csaknem 150 millió forintnyi vasúti adósság­kamatai és törlesztési hányadainak előteremtésére kénytelen. Az Erzsébet nyugati vaspálya igazgató­tanácsa Czedik Alajos vezérigazgató, birodalmi tanácsi kép­viselő és osztályfőnök külön kívánatára, annak e vasút államo­sítása esetén leendő nyugdíjaztatását elhatározta. Ezzel meg­c­áfolvák azon mindig megújulva felmerülő hírek, mintha nevezett osztályfőnök úr az Erzsébet nyugati vaspálya álla­mosítása után az összes államvasutak vezetését átvenné. Az e vezetés alá helyezendő Rudolf vaspályára vonatkozólag úgy hallatszik, hogy üzemének átvételére a déli vaspálya is pályázik, meggyőzőleg kimutatván azon sokkal nagyobb előnyöket, melyek az által­a Rudolf-pályára az olcsóbb üzem, é­s az államra nézve a Velencze és Triest közti verseny legyőzése folytán leáramlanának. A déli vasút és az olasz kormány közt előbbinek az Alta Italia anyagszereinek átvételéből támadt követelései folyósí­tása iránt már hosszabb idő óta folyó tárgyalások menetének gyorsítása végett a társulat elnöke Rómába szándékozott utazni. A közben történt kabinetváltozás folytán az utazás egyelőre elhalasztatott, s így valószínűleg a jövő hó vége előtt alig leend a részvényeseknek alkalmuk az olasz tárgyalások állásáról értesülni. A­mi az adókérdést illeti, a déli vasút ez év kezde­tétől fogva ideiglenes kivetés alapján tényleg megadóztatott, s igy a feltevés, hogy a részvényesek 3.400,000 frttal s ezenfelül az elsőbbségi kötvény­birtokosok a szelvények leszállításával kény­telenek lesznek ahhoz járulni, többé semmi kétséget sem szenved. A lefolyt Üzletév végleges eredménye ezidőszerint, midőn a más vasutakkal folyó leszámolások még befejezetlenek, számszerint még meg nem állapítható , önként érthető, hogy valami osztalék fizetéséről szó sem lehet. Az üzlet és igazgatás terén foganato­sított nagymérvű gazdálkodás daczára az 1880-ik év pénzügyi hatása a legjobb esetben is csak az lesz, hogy ismét néhány millió francs fog a tartalék­alaphoz csatoltatni. Az aussig-tepliczi vasúttársaság folyó hó 11-én tartott ez idei 23. rendes közgyűlésén 6,356 részvényt és 630 szavazatot képviselő 33 részvényes volt jelen. A közgyűlés az igazgató­tanácsnak 14°/o­nyi osztalék fizetésére s az alap­szabályok némi változtatásaira vonatkozó javaslatait egyhangú­lag jóváhagyta. A vasúti clubban az elnök szerfelett kívánatosnak jelzi a magyar államvasutak igazgatósága által egy új elszá­molási és pénztárkezelési rendszer kidolgozására nyitott pályá­zatban való részvételt, a club ez idei közgyűlésének megtartását május 14 ére helyzi kilátásba, s végül az első magyar-gácsor­szági vasút részéről a club termében kiállított, a Glück-Durant­féle Tyres-megerősítéssel ellátott egy kerékövre figyelmeztető a club tagjait, melylyel már kedvező eredményt felmutató több­féle kísérlet létetett. Elnök ezután a rendező és rakodó szolgá­latra nagy vasúti állomásokon használt gépi berendezések gazdasági hatásáról tartott felolvasást. A szerkelett érdekes előadás, melyet érdeme szerint egész terjedelmében közlendünk, élénk és tartós tetszésben részesült, mire Dr. Li­harz­ik csász.­tanácsos és az Albrecht vaspálya üzletigazgató-helyettese a következő megjegyzésre emelt szót: »Bátorkodom constatálni, hogy a nagy tetszés, melylyel Oberm­ayer kormánytanácsos úr előadása találkozott, újabb bizonyítéka azon rokonszenvnek.

Next