Vegyipari Munkás, 1945. november
1945-11-01
Budapest, 1945 november 1 A MAGYAR VEGYIPARI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LAPJA Egy lépéssel előbbre Hosszú évtizedes kemény és áldozatos küzdelmek árán megedződve állunk készen szervezett vegyipari dolgozók a harcra, hogy szabad, emberi életet verekedjünk ki az ipar dolgozóinak. A vegyipari dolgozók egy maroknyi szervezett csoportja ezer és ezer veszély, üldözés, megkínzás, börtön és fegyház dacára is halált megvető bátorsággal tartotta kezében Szakszervezetünk zászlaját. Horthy 25 esztendős reakciója mindent elkövetett, hogy belénk fojtsa a szót. A félrevezetés, az erőszak minden eszközét igénybe vette, hogy elnémítson bennünket. Fasiszta kormánybiztos a spiclik, rendőr- és csendőrpribékek seregeit vonultatta fel, hogy tönkretegye Szervezetünket. És meg kell mondanunk, hogy a tőkések által megtévesztett munkástársainkkal is nem egyszer álltunk szemben. De a megpróbáltatások nehéz napjaiban inkább vállaltuk az üldöztetések nehéz napjait, mert tudtuk, hogy minden nap közelebb kerülünk az igazságunkhoz. Tudtuk, hogy minél jobban dühöng rajtunk a terror, annál közelebb vagyunk a felszabaduláshoz. Szószólónktól, a szaklapunktól is megfosztottak bennünket, hogy ezzel is lehetetlenné tegyék harcunkat. Most itt vagyunk megacélosodott ököllel, elszánt harcrakészséggel, hogy a dicső Vörös Hadsereg által adományozott szabadsággal a birtokunkban végleg megsemmisítsük az országpusztító fasiszta reakciósokat s kiharcoljuk magunknak a teljes szabadságot. A dicső Vörös Hadsereg alig néhány hónapja adta meg a döntő csapást a gyilkos, rabló, fasiszta hordákra és a reakció máris ébredezik és mind szemtelenebbül üti fel a fejét. A vegyipari munkás és alkalmazott amikor a gránátok és bombák robbantak, élete kockáztatásával, étlen-szomjan, fizetés nélkül ment a rombadőlt üzemekbe, hogy eltakarítsa a romokat, a romok alól kibányássza a gépeket és megindítsa az életet jelentő termelést az ország újjáépítésére. Mi, vegyipari dolgozók, vállaltuk s a jövőben is vállalják az áldozatot. A tőkések és munkaadók túlnyomó részéről azonban elzárkóznak tudatosan az áldozathozatal elől. Tovább mennek, egyenesen arcátlan támadást intéznek a vegyipari dolgozók szervezetei, üzemi bizottságai ellen. Nagy részük szabotálja a munkát és a régi kizsákmányolást, a munkásnyúzást akarják folytatni. Az elmúlt pár hónap alatt sikeresen tették le vizsgájukat az üzemi bizottságok, mert bebizonyították, hogy tulajdonos és igazgatók nélkül is tudnak gyárakat vezetni. Ezzel az erővel számolni kell. Soha többé nem jöhet el a régi idő, hogy rólunk , nélkülünk döntsenek. Az ország újjáépítéséért továbbra is hozunk áldozatot, de az áldozathozatalnak is megvan a határa. Tudni akarjuk, hogy miért vállaljuk a lemondást, az áldozatot. Tudjuk, hogy az ország a fasiszta rablás és rombolás miatt nehéz helyzetbe került és áruhiány van, azonban a kormány hasson oda, hogy a kevés árut igazságos elosztással elsősorban a dolgozók kaphassák meg. Nem tűrhetjük, hogy fáradságos, nehéz munkánk eredményét, hasznát egy kis csoport vágja zsebre, tőkét gyűjtsön magának, mi pedig az éhenpusztulás szélén állunk. Erélyes, drákói intézkedést követelünk mindazok ellen, akik a dolgozók kizsákmányolásával, kiéheztetésével hátráltatják a termelést A szabotáló spekulánsoktól el kell venni az üzemeket és államosítani kell. A feketézők, spekulánsok elleni harc ne csak jelszó legyen, hanem valóban büntessék halállal a nyomorúság vámszedőit. Nem vagyunk elbizakodva, azonban tudatában vagyunk erőnknek. Minden ellenünk irányuló támadást visszaverünk. Harmincötezer szervezett vegyipari munkás és alkalmazott őrködik az eddig elért eredmények felett. Nagy eredményeket értünk el. Ezek az eredmények korántsem elégítenek ki bennünket. Rengeteg tennivalónk van még. Először meg kell teremteni és biztosítani a vegyipari dolgozók emberi megélhetését. Szakszervezetünk építő munkáját tovább kell folytatni. A