Vegyipari Munkás, 1949. január-december

1949-01-01

1949 január A MAGYAR VEGYIPARI MUNKÁSOK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA » *. wm­iimh—imwninimi»^^——————a—aMunnimn—m 151!) január 15 én a magyar név állama és a magyar d­ol­­gozók nevében Kossa elvtárs és Apró elvtárs aláírta az 1510. évre szóló új kollektív keretszerződést. Ez az új kol­lektív szerződés fontos fegy­vere a szocializmus építész­nek. A dolgozók megértették enn­ek az új kollektív szerző­désnek gazdasági fontosságát és jelentőségét és tudják, hogy ez a kollektív szerződés lényegesen különbözik min­den eddigitől. Mert mi ezt az új szerződést már nem a tő­kés osztállyal, a GyOSz urai­val kötöttük, hanem a dol­gozó nép kötötte a saját át• lOrTí• • wui Mví OA ft­d­vnck ezetése és irányí­­tása a m­unkásosztály kezé­­i 7H. /Imnwnig hi­tünh­­et az ;,s­, hogy ez az első valóban kétoldalú szerződés, amelyben lerögzítették a dol­gozók és vállalatvezetőségek jogait és kötelezettségeit. A kollektív szerződés minden egyes pontja — és idren 351 van, tehát az új kollektív ke­­retszerződés t­lajdonkzéppen Munkakódex — törvény a gyár­vezetőség és munkavállalók­ részére egyaránt. És a mun­kásság, — az ország gazdája , érezve a­ ráháruló felelős­séget, vállalja az ipar fejlesz­tésének, a több, jobb, olcsóbb termelésnek és ezen keresztül és ezáltal minden dolgozó egyéni, saját és az egész or­szág dolgozó népe életszín­­vona eme­ésének feladatát. V­á­­rják a dolgozik ezt a törvényt, s éppen ezért szerződésszerűen kötelezik magukat a munkások az nye­mni tervek, különösen pedig a termelési- és önk­öl­­ségcsök­­kentési tervek teljesítésére, a termelékenység tervszerű fo­kozására, a minőségi előírások megtartására, a legmesszebb­menő takarékosságra, a se­­lejtcsökkentésre-Vállalják a munkások eze­ket a feladatokat, m­ert tud­ják, hogy csak ezek teljesíté­sével biztosítható ipari ter­melésünk növekedése, a ter­melékeny­ség fokozása, a mun­kásosztály és a magyar nem­zet további gyarapodása és erősödése. A törvény azonban nemcsak a munkavállalókat kötelezi, hanem a munkáltatókat, a gyárvezetőségeket is. A gyárvezetőségek főbb kötele­zettségei, és így a munkavál­lalók főbb jogai a következők. A vállalatvezetőségeknek min­den eszközzel segíteniük kell a dolgozókat a vállalt felada­tok teljesítésében, a dolgozók­­kal együtt kell megvitatniuk a termelési előirányzatokat; az újítókat és ész­szer­ű­sít­őket műszaki és anyagi segítség­­ben kell részesíteniük. Konkré­ten: A munkavállalóknak a­ kol­lektív szerződésekben megál­lapított és teljesítményüknek megfelelő bér jár. A ledolgozott rendes napi munkaidőn felül fizetett étke­zési szünet illeti meg a mun­kavállal­ót. A teljesítménybérben dol­gozók részére az alapkereset biztosított. A rendes munkaidőn felül éjjel, vasárnap, fizetett ünnep vagy pihenőnapon kikülde­tésben végzett munka esetén a fizetésen kívül pótlék jár. Évenként­ fi­lnnermanra munkatét­zesítés nélküli mun­­kabér illeti meg a dolgozót. Évenk­én­t 6—25 ttsjpi­n tér­­jedő fizetett szabadságban kell részesülnie minden mun­kavállalónak. A szerződésben lefektetett keretek között kedvezményes üdültetés jár. Szakmunkásképzés és egy­éb a szerződésekben felsorolt­­Szaktanfolyamokra küldetés esetén a dolgozók részére a munkabér biztosított. A tanoncifjúság szakképzé­sét minden eszközzel elő kell segíteni. Ugyancsak minden eszköz­zel elő kell segíteni a szo­cialista munkaversenyben álló egyének, csoportok, bri­gádok munkáját, a kimagasló eredmények díjazását. Ez csak néhány főbb pont, de e néhány pont ismeretében is, mely pontok mind a mun­kásság szellemi és anyagi színvonalának emelését céloz­zák és biztosítják, nem árt visszatekinteni az elmúlt év kemény és áldozatos küz­delmeire. Nem árt vissza­emlékezni aréa, hogy mi­lyen munkával jutottunk el a felszabadulás óta az 1919-es új kollektív keretszer­ződésig és feltétlenül emléke­zetünkbe kell idézni a felsza­badulás előtti időket, amikor a munkások teljesen a tőké­sektől függtek. Csak, ha mind­erre vissza­emlékezünk, akkor tudjuk csak igazán megbecsülni azt a szabadságot, amelyben most élünk, akkor tudjuk, csak iga­zán méltányolni az új kollek­tív keretszerződést és értékel­ni népi demokráciánk eddigi eredményeit. Ekkor tudjuk csak igazán, hogy az új kollektív szerződés megkötése és az abban foglal­tak megtartása valóban poli­tikai és harci kérdés, mert ez az új kollektív keretszerződés kiéleződött osztályharcunkban, a szocializmus építésének kor­szakában jött létre, amikor a hatalomból kiszorított reakció ellenállása fokozódott. Mert a most megkötött szerződés ma­radéktalan és teljes végre­hajtása tervgazdaságunk alapját jelenti. Jelenti azt, hogy sikeresen végre tudjuk hajtani a hároméves ter­vün­ket, le tudjuk rakni­ ötéves tervünk alapjait és diadalma­san haladhatunk előre a szo­cializmus útján. Az új kollektív szerződéssel egyidejűleg kerü­lt napirendre a normarendezés kérdése is. A technika és a munkamód­szerek fejlődése következté­ben a teljesítmények elavul­tak, Idták lettek- Nálunk­­ a fejlődéssel nem változott pár­huzamosan a norma. Pedig, ha ez a párhuzamos fejlődés, ez a ,HZ, t' i.'- .zc:, t-'né­meg, akkor veszélybe kerül az üzemek rentabilitása, munka­­nélküliség lesz, végeredmény­ben veszélybe kerül a szocia­lizmus építése. A dolgozók megértették, — és erre lapunk más helyén számos bizonyíté­kot is találunk,­­ hogy szó sincs normaszigorításról, el­lenben arról igen­is szó van, hogy a laza normákat fel kell számolni. Persze, ha azt mondjuk, hogy a dolgozók megértették ennek a kérdés­nek a jelentőségét, ez koránt­sem jelenti azt, hogy ebben a kérdésben már semmi tenni­valónk sincs, vagy azt, hogy ezt minden dolgozót megértette. Mert, ha nálunk a vegyiparban eddig zökkenő nem is volt, igen nagyarányú felvilágo­sító munkára van szükség még ahhoz, hogy minden dol­gozó megértse, hogy ez nem­csak központi kérdés, hanem elsőrangúan harci kérdés is. Harci kérdés, mert csak normarendezéssel, szabatosan megállapított normákkal tud­juk termelékenységünket fo­kozni, szocializmust építeni pedig csak a munka magas, a kapitalizmusénál magasabb termelékenysége alapján le­het. Mindezek mellett és eze­ken felül a szocialista munka­erkölcs sem engedi meg azt, hogy valaki olyan bért vegyen fel, amelyért nem dolgozott meg- És erre volt elég példa. Egyes üzemekben egyes mun­kások erejük megfeszítésével sem tudtak 70—80 százaléknál többet teljesíteni, mások pedig játszi könnyedséggel teljesí­tettek 150—160, sőt néha még 200 nál is magasabb százalé­kot. A normarendezés ezeket a visszásságokat megszünteti; mindenki annyi bért kap, amennyi munkája után való­ban jár. E visszásságok megszünteté­sén túl amikor is a jó normá­val dolgozók hátrányos hely­zetben voltak a laza normák­kal dolgozókkal szemben, hak a szabatos normákkal tudjuk csökkenteni az önköltséget, csak e megtakarítás révén tudjuk telis­ mértékben előte­remteni azt a majdnem 5 mil­liárd forintot, amely a beru­házásokhoz szükséges; a beru­házások révén megjavult ter­melésnek pedig az egész kö­zösség kell, hogy hasznát lássa. •Mint a Szttfex Szervezetünkhöz és a Szaktanácshoz intézett táviratok, levelek, üdvözlések tömegei bizonyítják, a dolgo­zók megértették a normaren­dezés nagy fontosságát, s azt is tudják­, hogy aggodalomig nincs okuk, mert, mint ahogy példa is volt már rá, az újon­nan megállapított normák mellett is a Valóban jól dol­gozóknak meglesz a lehetőség A Magyar Vegyi­pari Mun­kások Ossztírsos Szabad Szak­­szervezete 1949 január 16 án meg­tar­ott kibérített öszveze­­tőségi ülésén b­ejelenti a Szak­­szervezetek Or­ságos Tanácsá­nak, hogy a TIVII. kongress­zus határoz­ata értelmében be­fejezte az ’Ipari szervezkedés polit­kai és szervezeti munká­­ját Az ipari szervezkedésre vo­natkozó határozata, nem egy­szerű szervezet­­i, hanem nagy­­jelentőségű poli­tk­ai feladat­ként tek­i­ntj­ük és a végre­­hajtás során ezt hangsúlyoz­tuk ki. Ennek köszönhető, hogy az új sze­rvezeti formára való áttérést nemcsak hogy zökkenő nélkül hajtottuk vég­re, hanem annak előnyei már­is éreztetik ha­ásukat el­ősor­ban a termelés ere­ntén, de minden egyés­ szerkezeti mun­­kában is. Ez alkalommal üd­vözöljük az ipari szervezke­­dés köve kez-­ben hozzánk át­lépő MAORT és MASZOVOL dolgozóit, aki­knek képviselői első ízben jelen­tek meg tanács­kozásunkon. • Az iparági s­ze­rvezkedés kö­­ve›‘HCZteDtU me,­­,e,oSOUoU V­egy­­ipari Szakszer­vezet _ üzemi ve­­zető funkcioná­riusai ,üdvöz­ik az új kollektív szerződést an­nak tuda­ti,ap,, hogy ez az et­o kollektív szerződés, me­lyet már nem­­ a tőkésekkel, hanem a nép­i ulamával kötöt­­tünk. Büszke örömmel vesszük tudomásul, ho­gy a szerződés lefejt©­­ a do­lgozók jogait. Ezeket a kiter­jedt jogokat a Magyar Dolgoz­ók Pártja és a Szakszervezetei­ Országos Ta­nác­s helyes és következetes politikájának, harcának kö­szönne jök att tely harcban az MDP mint míg a dolgozók szé­gük arra, hogy ku jussanak, megtalálják számításaikat. Apró elvtárs a »Szabad Nép”, hasábjain keresztül biztosítot­ta a dolgozókat, hogy a kol­lektív szerződésben meghatá­rozott norma felülvizsgálás és jóváhagyás után a bizottsá­gok által megállapított új normák egy évig érvényben maradnak. Az új kollektív szerződés tehát ti.­­ rendezi a normákat, hogy a dolgozók­nak 1919-ben legyen lehetősé­gük a termelés további foko­zásán keresztül keresetüket emelni és ehhez a többletkere­sethez senki sem nyúlhat hozzá. Mind, e kérdésekkel foglal­kozott Szakszervezetünk kibő­vített összvezetőségi ülése és a következő határozati javas­latot hozta: les rétegére támaszkodó Élén fogunk járni a szerződés­­ben vállalt kö­tlezettségek­kel­­l­yesítésében, mert tudjuk, hogy ezek a kötelezettségek a szo­­cializmus épí­ésének módsze­rei. Mint legfontosabb és legidő­szerűbb feladatot vállaljuk az egészséges és igazságos telje­st­ménybelyezés megvalósítá­­sát. Igazságtalannak tartjuk, hogy egyesek — kis csopor­tok — a többi dolgozó kárára jog­alanul többletkeresethez jussanak a laza normák kö­vetkeztében. A dolgozók öntu­­da­tit mutatja, hogy az élmin­­kások és brigád vezetők­ kezded­ményezésére alulról, a dolgo­zók köréből indult ©1 ejry moz.­g«I©m a normák rendezésére eh­el a magunk részéről a dolgozók ezen spontán l­ezde­­ményezésé­t kiterjesztjük az egész iparra. Meggyőződésünk, hogy a normák rend-sése nagy lendülete ad a terme­­]‚­8nek, lp^cfové­­^7! a Gero elytárs álk«! ©mift.« t rejtett) .tartó ékok felszínre hoz««-­ és ezzel győzelmesen fogjuk be­­fejezni a hároméves tervet és megvetek az­ alapját az új ötéves tervnek. . Fogadjuk, hogy a jövőben is a Magyar Dolgozók Pártja ,­ a Szakszerveze­­k Orszá­gos Tanácsa vezetésével vál­­lalunk minden kötelezet­téget, felelősséget nehézséget, mely előbbre viszi egész, dolgozó né­pünket a szocializmus építésé­nek útján! Éljen « P«ak*tervezetek Or­­szágos Tanácsa! Éljen Apró An*al eMars» Éljen a Magyar D© gozók Pár­ja és a magyar nép nagy vezére: Rákosi e’vtárs! H­ARCI FEGYVEREK Irta: Bruckner József H­atározati javaslat A vegyipari dolgozók üdvözlik az új kollektív szerződést

Next