Vegyipari Munkás - Vegyipari Dolgozó, 1950 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-01 / 1. szám
A MAGYAR VEGYIPARI MUNKÁSOK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Ötéves tervvel st szocializmusért Írta: Darvas József főtitkár Hároméves tervünket a Párt kezdeményezte, végrehajtására Rákosi elvtárs útmutatásával mozgósítottuk a dolgozókat, akik magukévá tették Pártunk kezdeményezését és a kitűzött feladatot végre is hajtották, sőt jelentős mértékben túl is teljesítették. Mindez azért volt lehetséges, mert azok a történelmi jelentőségű hatalmasváltozások, amelyek hazánk politikai és gazdasági szerkezetét gyökeresen megváltoztatták, biztosították tervünk sikerét. A hároméves tervben a kitűzött cél szerint 27 százalékkal kellett volna emelni háború előtti ipari termelésünk színvonalát. Nem 27. Hatalmas eredményeket hozott a hároméves terv utolsó szakaszában a sztálini felajánlás, a sztálini műszak. Megmutatta a sztálini felajánlás, a sztálini műszak nemcsak népünk nagy szeretetét felszabadítónk és nagy barátunk, Sztálin elvtárs iránt, hanem azt is megmutatta, hogy milyen nagy mértékben megváltozott, mennyire egészen más lett az munkához való viszony. A vegyiparban 35 milliót tett ki a sztálini felajánlás, ezzel szemben 55 millió forintot teljesítettünk. A sztálini műszakban a papíriparban a felajánlás 226.300 forint volt, a teljesítés 517.000, az ásványolajiparban 113-ról 136 százalékra emelkedett a termelés, az egész vegyiparra vonatkoztatva közel 10 millió forint volt a sztálini műszak többlettermelése. De megmutatta a sztálini műszak azt is, hogy ki lehet szélesíteni a vegyiparban az egyéni versenyt. December 15-én már több mint 11.000 vegyipari dolgozó állt egyéni versenyben, de nem csökkent a brigádfozgalom sem, a brigádtagok száma is meghaladja a tízezret. Áttörték a dolgozók a technika régi normáit is a sztálini műszak alatt; megszülettek a vegyipari sztahanovisták,a Földesek, a Tótok, a Gombosnék, ötéves tervünket ilyen kedvező körülmények között kezdjük meg, hanem 40 százalékkal emeltük. Nyolc százalék helyett 37 százalékkal emeltük 1938-hoz viszonyítva életszínvonalunkat. A tervezett 6585 millió helyett 7800 millió forintot ruháztunk be. Azzal is biztosítottuk a sikert, hogy népgazdaságunk vezető pozícióiba munkásosztályunk leghűbb, legjobb fiait állítottuk be. Döntő módon befolyásolta a terv sikeres végrehajtását az államosítás 1948-ban, illetve egyes nagyüzemeknél még előbb is és döntően befolyásolja ötéves tervünk sikerét a most bekövetkezett államosítás, minek következtében iparunk 98 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. Ez a hatalmas munkalelkesedés, ha átvisszük — és átvisszük, — az ötéves terv feladataira, biztosítja a tervnek nemcsak teljesítését, de túlteljesítését is. A vegyipar termelésének 1954-ben el kell érnie a 4483 millió forint értéket, ami 1949-hez képest 138 százalékos emelkedést jelent. Csupán szénfeldolgozó iparágunkban 350.000 tonnával több háztartási kokszot és kokszbrikettet és 50 millió köbméterrel több városi gázt kell termelni; meg kell kezdeni ezenkívül a kohó-koksz termelését is, melynek termelését 1954-ig 450.000 tonnára kell fokoznunk. Szervetlen vegyiparunk 480.000 tonnával több műtrágyát, 1500 tonnával több marónátront; növényolajiparunk 55.000 tonnával több növényolajat és 13.000 tonnával több szappant gyárt 1954-ben, mint 1949-ben. A hároméves terv utolsó événél 28.100 tonnával több papírt gyártunk, gumitermelésünk 154 százalékkal emelkedik, gyógyszertermelésünk 175 millió forinttal lesz magasabb értékű. Harmincnyolc új gyár. Egész iparágunkban a termelés emelésére 1934 millió forintot ruházunk be, s 38 új vegyipari gyárat létesítünk az ötéves tervben. E hatalmas feladatok nagy mértékben megnövelték műszaki értelmiségünk aktivitását is, s egyre nagyobb mértékben kapcsolódik a műszaki értelmiség a feladatok megoldásába. Komplex brigádok dolgoznak üzemeinkben a terv felbontásán, a teljesítménybérezés kiszélesítésén, az újítómozgalom kibővítésén, az önköltségcsökkentésen, a racionális munkaerőgazdálkodáson és a tapasztalatcsere kiszélesítésén. Nagyban segíti a műszaki értelmiség munkáját a jó kapcsolat a kutatóintézetekkel, s a Magyar Kémikusok Egyesületével. Dolgozó népünk a hároméves terv folyamán is tapasztalhatta, hogy Pártunk szavára úgy lehet építeni, mint a kősziklára. És nemcsak hisszük, de tudjuk is, hogy ötéves tervünk végrehajtását a dolgozók világszerte egyre erősödő összefogása is segíteni fogja. Ez az összefogás a Szovjetúnió és Sztálin elvtárs vezetésével, hazai viszonylatban Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatása alapján egyre erősödő méretekben bontakozik ki. Harc a békéért! A békéért folyó küzdelemben legfontosabb feladatunk, hogy helytálljunk a termelés frontján. Azzal, hogy megoldjuk ötéves tervünk feladatait, megerősítjük a béketábort. Azzal, hogy az ötéves tervünkben a termelés emelésével egyre emelkedik dolgozó népünk életszínvonala, kinyitjuk még jobban a külföldi országok elnyomott dolgozóinak szemét, s erősítjük őket harcunkban. Az is szükséges azonban még a terv végrehajtásához, hogy mind szakmai, mind politikai vonalon állandóan képezzük magunkat, hogy megálljuk helyünket az egyre erősödő osztályharcban. Hatalmas lehetőségek ezek. Nagy feladatokat rónak szakszervezetünkre. Szorosabbra fűzzük a szervezetünkhöz tartozó dolgozók sorai. Jó munkánkkal valóra váltjuk ötéves tervünket s bebizonyítjuk, hogy méltók vagyunk a felszabadító Szovjetúnió, Sztálin elvtárs bizalmára és Pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs vezetésével, felépítjük a boldog, szocialista Magyarországot. A sztálini felajánlások eredményei ! DEVECSERI GÁBOR: Nem régen, ha az esztendő már végefelé járt elkezdték óévnek hivni, lenézni, szapulni, és csak az Új-évet dicsérni, a majd beköszöntőt. S míg az agyonszidott esztendőt elhajították, tudták jól, hogy az Újév majd ugyanarra a sorsra jut, hamar elkopik, éppoly fut és gyűlöletes lesz, így volt s nem lehetett másként; másarcú jövendő nem válthatta fel ott a silány napokat, hol a földet, gyárakat és sziveket kalodába taposta a tőke, ott a remény eljegyzett párja maradt a csalódás. Negyvenöt óta nem ily Újévre tekint Magyarország, mert minekünk uj volt ez az elmúlt év is, a holnap éve, a tág tervek ragyogó esztendeje: ajtó, széttárt szárnyai közt jól láttuk a tiszta jövendőt, és nemcsak láttuk, de kivéstük, megkalapáltuk és idehoztuk, amit három kerek éve szereztünk, két év és öt hónap után befejeztük a tervet. Mintha a gyorsított filmen figyeled, hogy a fa nő, úgy láthattad a felszabadult haza gazdagodását: ez évek emelkedtek s tisztultak, nőttek a gyárak és eke indult el, traktor fordult a barázdán. Büszke örömmel búcsúzunk, szeretettel ez évtől, melyben a munka virult és melyet megkoszorúzott öntudatos szeretet, diadalmas sztálini műszak. Ehhez az évhez adott még százat az ünnepi Lánchíd ezret az Alkotmány, és Pártunk számtalan évet. Új év és új terv indul, s visz még magasabbra: gyúlnak a fények a falvakban, kivirágzik a villany,, harsán a népből nőtt tisztek szava kint a gyakorló téren, a szívben bent megcsendül a harc riadója, hogy megvédjük mind, mit az esztendőkbe az évek százaiból belesűrítettünk — vissza nem adjuk fényesedő mezeinket a bojtorjánnak, a gaznak. Pendül a föld negyedén az acél, alakítja a békét büszke bizonyságául a győztes nép erejének, szerte az országban születő gépek zakatolnak, boldog s boldogító morajukba vegyüljön az ének! Megalakul a Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szövetsége A Szakszervezeti Világszövetség keretében sorra alakulnak meg a különböző iparágak dolgozóinak nemzetközi szövetségei. A múlt év végéig összesen 11 nemzetközi szövetség alakult meg. Ezek a szövetségek szorosabbra vonják a nemzetközi szakszervezeti mozgalom erőit és növelik a nemzetközi proletárszolidarítás erejét. A nyár folyamán Milánóban megtartott Szakszervezeti Világszövetség kongresszusán vetették fel az ott megjelent vegyippari küldöttek a vegyipari Nemzetközi Szövetség megalakításának gondolatát és a Világszövetséggel egyetértve megbízták Eugenio Guidi elvtársat, az olasz Vegyipari Szakszervezet főtitkárát egy előkészítő megbeszélés megszervezésével Az előkészítő megbeszélés, — mint már közöltük, — 1949 november 13—14-én volt Bolognában, melyen szakszervezetünket Radics elvtárs képviselte. A tanácskozáson a Szovjetúnió, a népi demokratikus országok, valamint Franciaország, Olaszország, Hollandia és Venezuela vegyipari szakszervezeteinek képviselői vettek részt. Megvizsgálták a világ vegyipari dolgozóinak helyzetét és megállapították, hogy a kapitalista országokban a vegyipari monopoltőke fokozott mértékben zsákmányolja ki a dolgozókat. A trösztvezérek országaik kormányával együttműködve készítik elő a háborút és ennek érdekében megfosztják a dolgozókat az egyesülés, a gyülekezés, a szabad szervezkedés jogától. Mindezek alapján szükségesnek tanulták a Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének megalakításai. A konferenciát 1950 március 12, 13, 14. napján Budapesten tartják. Az értekezlet résztvevői felhívással fordultak a világ vegyipari szakszervezeteihez és dolgozóihoz, hogy csatlakozzanak a Szövetséghez. (A felhívást lapunk második oldalán közöljük.) Szakszervezetünk nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a konferencia rendezésére megbízást kapott és a hatalmas hiánay sikeres megoldására minden erejét mozgósítja. eeae*««eKmmsa3esa3iMzr.:rr.-!t—arazsTM A Magyar Kioldozok Zársjit, Szákosi Mátyás elvtárs vezetésivel előre az ötéves terv győzelméért!