Vegyipari Dolgozó, 1952 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-07 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Újult erővel, fokozottabb munkával harcoljunk az ötéves terved a szocializmusért 49. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER .­ÁRA 20 FILLÉR 1952. JANUÁR 7. A sikeres tervteljesítés alapul szolgál a további eredményeknek Pártunk II. Kongresszusán Rákosi elvtárs és Gerő elvtárs beszédében rámutatott arra, hogy a módosított ötéves terv telje­sítésének egyik alapja a munka­verseny fokozása, a Sztahanov­­mozgalom kiszélesítése. A vegy­ipari üzemek dolgozói szinte 100 százalékig eleget tettek a terv kötelezettségének s így 1951. évi tervüket teljesítették, sőt sok esetben túl is teljesítették. A Hungária Vegyiműveknél már az év elején gondot fordítottak a munkaverseny megszervezésé­nek állandó fejlesztésére, s így vált lehetővé az, hogy a dolgo­zóknak nagy százaléka (59 szá­zalék) kötött hosszúlejáratú ver­senyszerződést. Ezek a verseny­szerződések elősegítették az 1951 -es terv sikeres teljesítését, melyet 1951. november 30-án be­fejeztek és december 21-én már az 1952-es január 22-i tervük tel­jesítésénél tartottak. A Hungária Vegyiművekben a terv túlteljesí­tését nagy mértékben elősegítette a Sztahanov-mozgalom fejlődése is, így pl. addig, míg január hó­napban mindössze három szta­hanovistájuk volt, november hó­napban a sztahanovisták száma 41 főre emelkedett. Ugyanilyen mértékben emelkedett a munka­módszerátadók és átvevők száma is, ugyanis januárban 8 átadó és 12 átvevő volt, június hónap­ban már 54 átadó és 122 átvevő és ez a szám az év folyamán még tovább fokozódott. A Hun­gária Vegyiművek tervteljesítésé­nél kiemelkedő az is, hogy min­den hónapban a hónapra eső ter­vét teljesítette. Például január­ban 103.3 százalékra, áprilisban 105.2 százalékra, július hónap­ban 115 százalékra, november hónapban 102.2 százalékra telje­­síette. Jó eredményt ért el a terv­­teljesítés terén a Növényolaj- és Szappangyár is, mely termelési tervét november 14-én globáli­san befejezte, a december 1-i vál­lalásokkal szemben. Ezzel az eredménnyel az üzem esélyessé vált a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának elnye­résére. Az üzem ezt az eredményt azon keresztül érte el, hogy úgy az üzemi pártszervezet, mint üzemi bizottság, valamint válla­latvezetőség nagy gondot fordí­tott a dolgozók munkaversenyé­nek megszervezésére. Megmutat­kozott ez különösképpen 1951. október 4-én, amikor is a hosszú­­lejáratú munkaversenyszerződé­­sek átszervezésére egy kibővített üzemi bizottsági értekezletet tar­tottak, melyen részt vett az üzem bér­termelési bizottsága, továbbá a Műszaki Továbbképző Kör ve­zetői, a párttitkár,, a vállalatve­zető és az üb. tagjai. Ezen az értekezleten felmérték a munka­versen­ymozga­lom hiányosságait és meghatározták azokat a fel­adatokat, amelyek a munkaver­­senymozgalom további fejlődését szolgálják. Meghatározták konkrétan azt, hogy egy-egy üzemrész vállalá­sai mire irányuljanak, pl. szap­panüzem, a terv határidő előtti befejezését és a szóda-marónát­­ron arányjavítását vállalja. Azonban üzemeinkben vannak hiányosságok is, így pl. legtöbb üzemben a bér­termelési bizott­ság, a műszaki-gazdasági bizott­ság és általában a társadalmi bizottságok­­ működése­ nem ki­elégítő. Ezeken a hiányosságo­kon változtatni kell. Változtatni kell azért, hogy az 1951. évben elért eredményeinket még fo­kozni tudjuk és az 1952-es terv­évben tervünk idő előtti teljesíté­sével még­ jobban hozzá tudjunk járulni ötéves tervünk sikeres be­fejezéséhez. E cél elérése érdekében üze­meinken belül a társadalmi bi­zottságokat mielőbb át kell szer­veznünk és konkrét feladatokkal kell ellátnunk, továbbá a Röder- és Deák-mozgalmat ki kell szé­lesíteni. Meg kell köttetni dol­gozóinkkal a hosszúlejáratú munkaversenyszerződéseket, s a vállalásokat úgy kell irányítani, hogy azok mindenben az 1952-es tervünk idő előtti teljesítését szol­gálják. Ezen túlmenően biztosítani kell folyamatosan a versenyszer­­ződések értékelését — mert mint Sztálin elvtárs mondotta —, a feladat megvalósítását legbizto­sabban az ellenőrzés (a dolgo­zók tömeges ellenőrzése) bizto­sítja. CSAPATZÁSZLÓT AJÁNDÉ­KOZTAK A CHINOIN-GYÁR DOLGOZÓI az egészségügyi tiszti iskola növendékeinek. A pompás selyemzászlót a Magyar Népköz­­társaság címere díszíti, a szalagon pedig a következő felírás van: »A nép fiai vagytok, a népért harcoljatok!« A zászlót ünnepélyes keretek kö­zött, a gyár dolgozóinak jelenlété­ben a párttitkár adta át a tiszti iskola vezetőjének KU­TORISKOLA A HUNGÁRIA VEGYIMŰVEKBEN. Az iskolán részvevőket heten­ként kétszer megtartott foglalko­záson színjátszásra és táncra ta­nítják. Az iskola iránt különösen az ifjúság körében nagy az érdek­lődés. Készüljünk fel a beszámolókra A Munka Törvénykönyvben meg­jelent rendelet alapján a vegy­ipari üzemek közül 20 üzemben kötöttük meg a kollektív szerző­dést. A kollektív szerződések meg­kötése népi demokráciánk fejlődé­sét jelenti és nagyfontosságú ese­mény dolgozóink életében. A kol­lektív szerződés megkötésében és végrehajtásában felhasználtuk a Szovjetunió tapasztalatait. A kol­lektív szerződés megkötése hozzá­segített tervgazdálkodásunk fej­lesztéséhez, ötéves tervünk máso­dik évének teljesítéséhez. Megállapíthatjuk, hogy a ma­gyar dolgozók életében a kollektív szerződés olyan esemény, amelyen keresztül közvetlen részeseivé válnak a vezetésnek, az ellenőrzésnek. Az eddigi ered­mények azt igazolják, hogy szük­ség van az üzemi kollektív szer­ződésre, mert ezzel komoly mér­tékben elősegítjük szociális fejlő­désünket, a munkaversenyt, a dol­gozók szociális intézményeit, a munkavédelem, a sport,­­ vala­mint kultúrnevelésünk fejlesztését, a szocialista öntudat, a felelősség­érzés növekedését. Azok az üzemek, amelyek kollek­tív szerződést kötöttek, a tervük teljesítésében komoly eredménye­ket értek el. Pl. a Szőnyi Masz­­olaj, amely a termelés vonalán szép eredményt ért el. A kollektív szer­ződésben az a. b. annak érdeké­ben, hogy tervüket idő előtt telje­sítsék, vállalásokat tett. Vállalta, hogy az összes versenyben lévő dolgozók létszámát 92 százalékról 94 százalékra emeli fel, s ezt a vállalást 94,5 százalékra teljesí­tette. A műszaki dolgozók ver­senybe való bevonását 90­-95 szá­zalékra vállalták, s ezt 100 szá­zalékra teljesítették. A felbontott terv alapján dolgozók létszámá­nak felemelését 59—60 százalékra vállalta s ezt 64 százalékra telje­sítette. Ez azt bizonyítja, hogy az ü. b. a kollektív szerződésben tett vállalásait teljesíti, akkor az egyben bizonyí­ték arra is, hogy a termelési ter­vet határidő előtt befejezik A Maszolaj üb-titkárána­k arra kell törekednie, hogy a kollektív szerződésben vállalt munkamód­szer-átadók létszámát felemelje legalább 20 főre, mint ahogy azt a kollektív, szerződésben vál­lalta. Jelenleg csak nyolc mun­ka­­módszerátadó működik az üzem­ben és ezek máris szép eredményt érnek el, ami azt igazolja, hogy e kérdéssel érdemes foglalkozni és több gondot fordítani a megvaló­sítására. 1952. január hónapban, —­ mindazon üzemben, ahol kol­lektív szerződés van — az 1952-es év kollektív szerződésének máso­dik negyedévéről a beszámolót meg kell tartani a vállalatvezető­ségnek és az üzemi bizottságnak. Elsősorban a dolgozókon ülnak, hogy ez a beszámoló sikeres le­gyen. A beszámolónak foglalkoz­nia kell a második negyedévben lefektetett pontokkal, azzal, hogy mit hajtottak végre és mi volt az, amit nem tudtak megvalósítani. A dolgozók a beszámolót meg­vitatják, hozzászólásaikban el­mondják, hogy mit hajtottak végre a reájuk háruló feladatokból, mi­lyen hiányosságokat észleltek, bírálják meg a felsőbb vezetést munkájában és hozzák felszínre a hiányosságokat. Dolgozóinknak bírálniuk kell az 1951-es kollektív szerződés végrehajtását azért is, hogy a most sorra kerülő új kol­lektív szerződés megkötésénél az eredményeket továbbfl­lesszék és a hibákat kijavítsák Ha az üze­mek dolgozói így készülnek fel a beszámoló megvitatására, akkor eredményesen harcolnak azért, hogy a kollektív szerződés üze­münkben valóban alkotmánnyá és törvénnyé váljék. Országunk erejét mutatja a 75 százalékos táppénzben való részesülés Népköztársaságunk kormánya 1950. január 8-án megjelent ren­deletében leszögezte azt, hogy 1952. január 1-től 75 százalékos táppénz jár mindazoknak a dol­gozóknak, akiknek kétéves folya­matos munkaviszonyuk van, te­hát, aki 1952. január 1-én táp­pénzállományban van, az az eddigi 65 százalékos táppénz helyett a megfelelő feltételek mel­lett, 75 százalékos táppénzben részesül. Ez a nagyjelentőségű határozat visszatükrözi azt, hogy amit pár­tunk és kormányunk megígér, azt meg is valósítja. Pártunk sza­vára, mint a kősziklára lehet épí­teni, mert amit 1950-ben megígért, azt a szocializmus fejlődése, dol­gozó népünk munkában való helyt­állásának segítségével 1952. ja­nuár 1-vel lehetővé is tett. Ha párhuzamot vonunk a fel­szabadulásunk óta társadalom­­biztosítás terén végbement válto­zások és a Horthy-Magyarország társadalombiztosítása között, ak­kor megállapíthatjuk azt, hogy társadalombiztosításunk minden területén,­­ de különösképpen a táppénzek kifizetésében komoly eredményeket értünk el. Egyik jelentős eredmény az, hogy pl. az olyan egyedülálló dol­gozó, aki kórházi ápolásra szorul, az új rendelkezések értelmében táppénzének 50 százalékát kapja meg kórházi ápolásának első nap­jától, amennyiben két eltartott családtagja van, úgy 80 százalé­kos táppénzt folyósítunk részére, míg a múltban az az egyedülálló dolgozó, aki kórházi ápolásra szo­rult, táppénzének 25 százalékát kitevő segélyt,­­ amennyiben el­tartott családtagja volt, táppénzé­nek 50 százalékát, két vagy több eltartott családtagja esetén táp­pénzének 75 százalékát kapta meg. Az 1952. január 1-vel életbe­lépő 75 százalékos táppénz is bi­zonyítéka annak, hogy a dolgozók érdekeinek fokozottabb védelme valósul meg, ami még nagyobb feladatok elé állítja társadalom­biztosítási tanácsainkat a beteg­­látogatás és a felvilágosító munka területén. Az a tény, hogy a 75 százalékos táppénz folyósítása lehetővé válik, bizonyítja, hogy gazdaságilag meg­erősödött a proletárdiktatúra ha­zánkban, amit egyedül a munka termelékenységének továbbfejlesz­­tése révén lehet elérni. A 75 százalékos táppénz jelenti az üzemi törzsgárdának a kiala­kítását, jelenti a munkaerővándor­lás megszüntetését, de nem utolsó sorban jelenti azt, hogy a munká­ban, a termelésben az egy munka­helyen dolgozók, valamint a mun­kát önként elhagyók és a munka­­fegyelmet lazítók között különb­séget tesz, mert csakis az a dol­gozó kaphat 75 százalékos táp­pénzt, aki 1950. január 1-től kez­dődően folyamatos munkaviszony­nyal rendelkezik. «. A munkásosztály hatalmának erősödése, a széles dolgozó töme­gek társadalombiztosítása terén fokozódó fejlődése, jelenti a szo­cializmus építésének meggyorsítá­sát és a béketábor megerősödését hazánkban. Csatlakozunk Deák elvtárs felhívásához­ ­ Szabad Népben olvastam­­Deák János MÁVAG-gyári művezető­i felhívását. Én a magam részéről mindenben egyetértek Deák János elvtárssal. A mi műhelyünk sem dolgozott különösebben rosz­­szul, azonban azok a hibák, amelyek náluk mutatkoznak még nálunk is megvannak. A szocializmus építéséért és a békéért folyó harcban valóban szükség van arra, hogy a termelés fokozása érdekében meg­szilárdítsuk a munkafegyelmet. Mind a mai napig nem éltünk ezzel a jogunkkal, amelyet a Minisztertanács határozata hozott és ezt az ön­tudatos dolgozóink többször hiányolták is. Éppen ezért elfogadom Deák János elvtársam, a munkafegyelem megszilárdításáért folytatott harcra való felhívását és csatlakozom hozz­á. Sőt ezen túlmenően ver­senyre hívom a Chinoin-gyár összes művezetőit, a Deák elvtárs által befektetett pontok alapján. ■KOLLÁR BENO, a Chinoin-gyár Chemia I. üzemének sztahanovista művezetője.

Next