Vegyipari Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-09 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! •KIADJA: MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETE”^“ II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1958. JANUÁR 9. A vegyipar főbb feladatai 1958. évben SZEKÉR GYULA MINISZTERHELYETTES Egy évvel ezelőtt nehéz körülmények között néztünk az 1957. évi feladatok elé. Szén-, villamosenergia- és nyersanyaghiány, általános szervezetlenség közepette igen nehéz feladatot jelentett az 1957. évi célkitűzések kijelölése, de még sokkal nehezebb volt ezek reális megvalósíthatóságának felmérése. A forradalmi munkás-paraszt kormány következetes politikája, helyes gazdasági célkitűzései és a pártnak a feladatok megvalósítására vonatkozó szervező és irányító ereje, a dolgozók nagy többségének munkaakarása jelentős sikereket eredményezett. Az 1957. évi politikai és gazdasági eredmények lehetővé teszik — különösen a Szovjetunióval most megkötött hitelegyezmény figyelembe vételével —, hogy 1958-ra az ipar még nagyobb feladatokat valósítson meg. 1958-ban megkezdődik az ipar szerkezetének átalakítása, sokkal nagyobb súlyt fektetünk termelésünk gazdaságosságára, nagymértékben javítjuk devizamérlegünket Népgazdasági súlyának megfelelően a vegyipar 1958. évi feladatai is jelentősek. A vegyipari ágazat termelési színvonala mintegy 15 százalékkal magasabb lesz az 1957. évi eredménynél. Ezen belül is a gyógyszeripar, a gumiipar és szerves vegyipar, valamint a kőolajfeldolgozó ipar termelési volumene növekszik jelentősen. A beruházási keret az egész népgazdaságban és így a vegyiparban is, eléggé szűkreszabott, alig fedezi a legszükségesebb feladatok megvalósítását. 1958. év folyamán a meglevő üzemek mellett megtörténik a Borsodi Vegyi Kombinát újraindítása. Megindul a kaprolaktám gyártás, növeljük egyes gyógyszerek, mint pl. a B1 és B12 vitamin kapacitását, megkezdődik a polietilén és a perionrost kísérleti gyártása. A vegyipar előtt álló másik jelentős feladat az exportszállítások fokozása. A vegyipar exportja igen jelentős tényező az egész népgazdaság devizamérlege szempontjából. A mérleg egyensúlyának megteremtéséhez a vegyipar részére szükséges import nyersanyagok és beruházási eszközök biztosításához a vegyipar közel egymilliárd forint exporttal járul hozzá. A termelés gazdaságossága, az anyagokkal való takarékosság eégillett megköveteli a termelékenység további fokozását is. A vegyipari ágazat termelékenységét mintegy 6 százalékkal kell növelni az előző évi szinthez képest. Az 1958 évi célstnélések megvalósítását az 1957. évi eredmények biztosítják. Közismert, hogy a könnyűfémkohászat energiaellátási problémái, a kőolajtermelés műszakilag indokolt csökkentése 1957. évben jelentős termelési kiesést jelentett. Ennek ellenére a vegyipari ágazat globális termelési értéke 1957. III. negyedévében már meghaladta az 1956. III. negyedévi termelési szintet. A szűkebb értelemben vett vegyipari iparágak termelése pedig faár jelentősen túlszárnyalta. Az 1 munkásra eső termelési érték 1957. november hónapban az 1956. szeptemberi szinten áll. A termelési költségszínvonal a III. negyedévben mintegy 3 százalékkal kedvezőbb, mint 1956. I—III. negyedévek átlaga. Az 1958. évi vegyipari célkitűzések csak akkor valósíthatók meg, ha mind az ipar irányítói, mind a vállalati vezetők és dolgozók szorosan együttműködnek a feladatok megvalósításában. Egyes üzemek azonban ennek következtében arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy kapacitásuk részleges kihasználásával csak az elengedhetetlenül szükséges mértékig termeltek és nem elégítették ki a jelentkező igényeket, visszautasították a szükségleteket, nem keresték a kapacitás bővítésének egyszerűbb megoldásait. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gazdaságos termelés egyik alapja továbbra is a mennyiségi termelés fokozása, a kapacitás jobb kihasználása. A gazdaságos termelés további fontos tényezője az anyagtakarékosság, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentése. Mint ismeretes, a vegyiparban az anyaghányad 66—70 százalék körül mozog. Örvendetes az, hogy pl. a timföldgyártásnál az 1956. III. negyedévihez képest 1957. III. negyedévére kb. 6 százalékos maronátron és 10 százalékos gőzfelhasználás fajlagos csökkenés jelentkezett. Nem változott azonban pl. a kénsavgyártás, éghető kén fajlagos felhasználása. Más területeken pedig, mint pl. a Magyar Viscosagyár, Egyesült Vegyiművek, Medicelia, egyes kőolajfeldolgozó vállalatoknál növekszik a fajlagos anyagfelhasználás. Ebből következik, hogy az anyagkérdéssel súlypontilag kell foglalkozni. A fajlagos anyagfelhasználásnál gyökeres javulást kell elérni. Ugyancsak nagyobb gondot kell fordítani a selejt, az elrontott sarzsok csökkentésére. Ehhez kapcsolódik a minőség javítása is. A minőség vonalán elsősorban a festékipar területén vannak sürgős tennivalók. Az 1958. évi terv előírja a festékek minőségének javítását. Ez fontos népgazdasági érdek, mert a rossz festék többszörös kiadást jelent és drágítja a beruházások, a javítások költségelőirányzatát. Közismert dolog a vegyipari vállalatok berendezési állagának leromlottsága. Az 1958. évi terv szintén célul tűzi ki a karbantartási munkák fokozását. Erre a terv megfelelő keretet is biztosít. Nem szabad tehát az erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközöket az egyéb eredmények biztosítása érdekében elvonni. A Gazdasági Bizottság foglalkozott a népgazdaság devizahelyzetével és őszintén feltárta ez ezen a területen jelentkező nehézségeket. Népgazdaságunk nem támaszkodhat továbbra is csak a baráti államok támogatására. A nehéz devizahelyzet parancsokban írja elő az import csökkentését és az export növelését. 1958. évben az ipar munkájának fontos kérdése a devizahelyzet javítása, mert enélkül nem növelhető a beruházások üteme és az ipar termelési színvonala nem halad- hat előre. Az export növelése érdekében minden lehetőséget meg kell ragadni. Ehhez az is szükséges, hogy a termelő és külkereskedelmi vállalatok dolgozói között szorosabb kapcsolat jöjjön létre. Az iparvállalatok vezetőit jobban be kell vonni a külkereskedelem munkájába. A vegyipar dolgozói még azzal is elősegíthetik az importanyagok, beruházási eszközök eredményesebb beszerzését, ha az exportszállításokat időben készítik el. 1958. évben is súlyponti feladat ahelyes béralapgazdálkodás. A népgazdaság jelenlegi helyzetében, a tervezési és gazdálkodási rendszer jelenlegi színvonala mellett az árualap és a vásárlóerő helyes viszonyának szabályozására egyetlen módszer az átlagbérek ellenőrzése. A vegyipar nem minden területén volt megfelelő a teljesítménybérezés. Az erőszakolt teljesítménybérezésről igen sok vállalat tért le. Míg 1956. III. negyedévében a vegyipari munkások 70—75 százaléka, addig 1957-ben csak 33 százaléka dolgozott teljesítménybérben. Az 1957. évi termelékenység lassúbb ütemű fejlődése azonban többek között arra mutat, hogy nem volt egészen helyes az ilyen arányú átállás. 1958. évben minden üzemnek meg kell tehát vizsgálnia a helyes teljesítménybérezés megvalósításának lehetőségeit, a gazdaságos termelés figyelembevételével. Az 1958. évi feladatok sikeres megvalósítását nagymértékben elősegíti a gazdálkodás — a tervjóváhagyás és béralapellenőrzés — újabb rendszere is. 1957- ben, a változott körülményeknek megfelelően, új tervezési módszert vezetünk be. Ennek két alapelve volt, egyrészt a centrális irányítás elvének meghagyása, másrészt a vállalati önállóság mind szélesebb kiterjesztése. A jóváhagyott tervmutatók köre jelentősen csökkent, ezzel kisebb lett a vállalati megkötöttség. 1958- ben csak éves terveket hagyunk jóvá. Ilyen módon a vállalatok jobban fel tudnak készülni a feladatok megoldására, az évközben elért eredményeket, megtakarításokat a negyedéves tervekben nem tervesítjük. Egy év távlatában a vállalatok helyesebb béralapgazdálkodást folytathatnak. Ezzel a minisztérium bizonyos mértékben tehermentesül és tovább növekszik a vállalati igazgatók felelőssége, de egyben önállósága is. A következő években a vállalati munka vitele mellett jelentős feladat a távlati tervek kidolgozása. Ez elsősorban a minisztérium és a felsőbb irányító szervek feladata. Nem képzelhető el azonban helyesen kidolgozott távlati terv a vállalati vezetők bevonása, közreműködése nélkül. Az 1958. évi feladatok megvalósításánál nélkülözhetetlen a párt és a szakszervezetek támogatása, mozgósítása. A vegyipar vezetői és dolgozói munkájuk során továbbra is nélkülözhetetlennek tartják ezt a segítséget. Ne tűrjük a népvagyon ellopását! Az ellenforradalom romboló hatására nálunk is komoly és súlyos károkat okozott a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények sorozata. Megdöbbentő azoknak a kirendeltség-vezetőknek a száma, akikben megbíztunk, akikre rábíztuk a nép vagyonát és becsaptak bennünket. Ezek a felelőtlen elemek okiratokat hamisítottak, csaltak, sikkasztottak azért, hogy maguknak könnyen vagyont szerezzenek, hogy házat építsenek, vagy éppen motorkerékpárt vegyenek a lopott pénzből. SZIGORÚ HARCOT HIRDETÜNK a tolvajok ellen. Bírósági eljárás alá vontuk a mezőberényi kirendeltégünk volt vezetőjét, aki közel fél millió forinttal károsította meg népgazdaságunkat. Ez történt a debreceni, csornai, hódmezővásárhelyi, devecseri, békési, bicskei kirendeltség vezetőivel, akik 15—25 000 Ft-ot loptak, sikkasztottak. Ezek az emberek egyébként sem voltak alkalmasak vezetőknek, mert nem a nép államát erősítették, hanem saját, egyéni érdeküket tartották mindig szem előtt Azonban nemcsak a kirendeltség vezetői, hanem a benzinkutasok között is vannak, akik felelőtlenül visszaélnek a rájuk bízott javakkal és ellopják a benzint, olajat, hogy azt majd feketén eladják. Vannak olyan esetek is, hogy a kutasok az esti és az éjszakai órákban csak akkor hajlandók benzint adni, ha pl. 10 liter benzinért 20 literes jegyet kapnak. A LEGKÍMÉLETLENEBBÜL FELLÉPÜNK ezen tudatos kártevők ellen és kiközösítjük magunk közül őket. Ebben a harcban számítunk minden becsületes dolgozó segítségére, kérjük őket, hogy leplezzék le a fosztogatókat, tolvajokat, sikkasztókat, nem szabad megengednünk, hogy életszínvonalunkat, jövőnket lopják el tőlünk. FELADATUNK, hogy fokozzuk az ellenőrzést, magunkévá tesszük az országosan kibontakozó harcot a tolvajok ellen, üldözzük a korrupt és felelőtlen elemeket. Szekuli Géza, A PORT Szakszervezeti Bizottságának elnöke Üdvözöljük a 60 éves Szakszervezeti Tanácsot! A 60. évforduló megünneplése Szakszervezetünk december 14-én, szombaton délután, bensőséges keretek között ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Központi vezetőségünk kibővített ülést tartott, melyen megjelent Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke, Martin Ferenc, a Szaktanács titkára, Harustyák József, a Szaktanács ellenőrző bizottságának elnöke, Bozsóki Ferenc, a Vegyipari, Kőolajipari és Rokonszakmabeli Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének főtitkára, Georges Vanhoute és W. Makelski, a nemzetközi szövetség titkárai, a Vegyipari Szakszervezet sok, harcban megedzett veterán tagja és a vegyipari üzemek szakszervezeti elnökei. Gál László elvtárs, szakszervezetünk elnöke mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen a Szaktanács titkárságának üdvözletét Martin Ferenc elvtárs tolmácsolta. Lelkesítő beszédet mondott Gárdos Mária elvtársnő, szakszervezetünk harcos veteránja. Szakszervezetünk 60 éves jubileumi ülésére számos üdvözlő és jókívánságokat tartalmazó távirat érkezett a vegyipari üzemek szervezett dolgozóitól és a testvér-szakszervezetektől. Az ünnepség további részében a Ruggyantagyár ének,■* 'kara, a Csepeli Kőolajipari Vállalat szólóénekese nagysikerű, színvonalas kultúrműsort mutattak be az ünneplő közönségnek. Az ünnepi műsor után a szakszervezet régi veteránjai és fiatal harcosai a késő éjszakai órákig vidáman elbeszélgettek. A fiatal harcosok megfogadták, hogy a jövőben még erősebbé teszik szakszervezetünket és folytatói lesznek a vegyipari dohgőzök nagyszerű hagyományainak. Az 1957. évi üdülés munkájáról Az 1957. évvel munkában gazdag, nehézségekkel bővelkedő esztendőt zártunk le. A dolgozók üdültetése, pihentetése és szórakoztatása terén szakszervezetünkre az 1957. évben sokkal nehezebb és bonyolultabb feladatok hárultak, mint az előző években. Az ellenforradalom az üdülőinkben is igen nagy károkat okozott. Ahhoz, hogy az üdültetést megkezdhessük, rendbe kellett hozni üdülőinket és a kiraboltakat újra fel kellett szerelni. Csak ezek után tudtuk biztosítani dolgozóink részére a jó munkájuk jutalmául kiérdemelt pihenést. Az 1957. évi üdültetési munkánk, a nehézségek ellenére is eredményes volt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a rendelkezésünkre álló üdülési keretet mintegy 99 százalékban használtuk fel. Ebben az évben összesen 4212 dolgozó részesült kedvezményes üdültetésben. Ezen felül 104 dolgozó töltötte szabadságát népi demokratikus országok üdülőiben és külföldi hajóutakon. Szakszervezetünk üdülési munkája különösen nagy lépéssel haladt előre a gyermeküdültetések szervezésében és lebonyolításában. Ez évben 723 gyermeket üdültettünk az ország legszebb üdülőhelyein és külföldön. Ez a szám még emelkedik azzal a négyszázzal, amelyet a vállalatok, illetve üzemeink saját üdülőikben önállóan bonyolítottak le. A gyermeküdültetésnél igen körültekintő munkát végeztek üzemi aktíváink. A gyermekek kiválasztásától a szülőkhöz való visszajuttatásig zökkenőmentesen látták el feladatukat. Az üdültetési munka eredményes elvégzéséhez nagyban hozzájárultak üzemi bizottságaink, illetve üdülési albizottságaink, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak azért, hogy az üdülésben mindenkor azok a dolgozók részesüljenek, akik azt jó munkájukkal, magatartásukkal ki is érdemelték. Sajnos, sok esetben csak 2-3 nap állott rendelkezésükre a jegyek kiadásához, mégis csak elvétve akadt olyan üzem, , amely egy-két jegyet visszaküldött. Ebben az évben az üdülőjegyek késői kiadása igen hátráltatta a jó szervező munkát, mégis eredményes és jó munkát végeztek. Külön meg kell említeni a Fővárosi Gázművek Köztársaság téri, Budapesti Kénsalv gyár, ÁFOR-központ, Kőbányai Gyógyszergyár, Hajdúsági Gyógyszergyár és Ipari Robbanóanyaggyár üdülési felelőseinek jó munkáját. Mint új feladat jelentkezett az önköltséges üdülés, a megnövekedett gyermeküdültetés, valamint a külföldi üdülés és hajóutak szervezése. Mégis e megnövekedett feladatokat eredményesen végezték el. Úgy gondoljuk, hogy munkánk eredményeit fokozhattuk volna, ha úgy szakszervezetünk, mint üzemi szerveink a szervező munka mellett sokkal több gondot fordítottak volna a propagandamunkára, mert az üdülési propaganda ebben az évben ellanyhult . Nem hangsúlyozzuk ki eléggé, hogy az üdülés a jó munka jutalma. A csoportértekezleten a bizalmi adja át a beutalójegyet a kiválasztott jó dolgozónak! Nagyon ritkán találkozunk a faliújságon olyan cikkekkel, amelyekben elmondják, hogyan érezték magukat az üdülőben a dolgozók. Ezenkívül vannak még olyan módszerek, propagandaeszközök, amelyek különösen szükségesek ahhoz, hogy dolgozóink érezzék, az üdülés a jó munka jutalma és azt ki kell érdemelni. Minden üzemnek megvannak a maga sajátos módszerei és eszközei, amelyeket az üdülési propaganda felélesztése érdekében jól alkalmazhat. Elvárjuk, hogy üzemi szerveink az 1958. évi üdültetés eredményes elvégzése érdekében minden eszközt felhasználnak arra, hogy a szervezési munka mellett teljes mértékben érvényre jut a propaganda is, amihez szakszervezetünk részére is igyekszünk nagyobb segítséget nyújtani. Ne csak elvben, hanem gyakorlatilag is érvényt tudjunk szerezni annak, hogy „a jó munka jutalma az üdülés!“ Görög Lászlóné