Vegyipari Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZET­ÉNEK LAPJA 1959. JANUÁR HÓ ÁRA: 30 FILLÉR III. ÉVFOLYAM­ 1. SZÁM. A VEGYIPAR 1959. ÉVI FELADATAI írta: CZOTTNER SÁNDOR nehézipari miniszter A vegyipar világszerte roha­mos tempóban fejlődik. A szocialista tábor országaiban a vegyipar termelése az el­következő hét évben 3—4-sze­­resre, ezen belül pedig a mű­anyagok­, műszálak termelése 6—10-szeresére nő. A magyar vegyipar fejlődése az előbb említett fejlődési ütemhez iga­zodik. A jelenleg jóváhagyott 1959. évi beruházási terv 891,6 mil­lió forint beruházási keretet biztosít, ami több mint 136 millió forinttal magasabb, mint a hároméves terv 1959. évi eredeti előirányzata volt. Ehhez a beruházási kerethez még további 45 millió forintot kaptunk lakásépítkezésekre. Az 1959. évi beruházásokkal a következő fontosabb felada­tokat kívánjuk megvalósítani: A színesfémipar területén a székesfehérvári présmű beru­házásának folytatásával a ha­zai tömbalumínium­ teljes mennyiségét 1960 után itthon dolgozzunk fel félgyártmány­­nyá. Megkezdjük a Tatabá­nyai Alumíniumkohó III. csar­nokának bővítését és rekonst­rukcióját. Bővítjük a kőbányai fóliaüzemet, hogy az élelmi­szer- és könnyűipar fólia-cso­­magolóigényét teljes mérték­ben ki tudjuk elégíteni. A kőolajfeldolgozóipar te­rületén megkezdjük 1959. év­ben az 1 millió tonna kapaci­tású atmoszferikus desztillá­ciós torony építését, amely­nek üzem­behelyezése 1960 vé­gén várható. Ugyancsak több­let­termelést jelent a krak­k­­üzem megépítése, melynek be­ruházásai 1959-ben erős ütem­ben folytatódnak. A vegyipar területén a mű­trágyagyártás fejlesztése ér­dekében megkezdjük a Tisza­­menti Vegyiművek szuperfosz­­fát-üzemének építését, a Bor­sodi Vegyi Kombinát 100 szá­zalékos bővítését, illetve foly­tatjuk a Budapesti Kénsav­­gyár és a Péti Nitrogénmű­vek rekonstrukcióját, vala­mint szovjet hitel segítségé­vel a Tiszavidéki Vegyi Kom­binát beruházását. A­ műtrá­gya-programhoz kapcsolódóan tovább folyik a kénsavgyá­­rak intenzifikálása is. A hazai lakkfesték-igények kielégítésére a Tiszavidéki Vegyi Kombinátnál megépít­jük az új műgyanta-alapú­­lakkgyárat. Ez a gyár már a hároméves terv végén termel­ni fog és a hazai igényeket­­ csaknem teljes egészében ki­elégíti. A Hungária Vegyiműveknél megkezdjük egy 6000 tonnás PVC és 10 000 tonnás maró­­nátronüzem beruházását, amely 1961—62-ben fejeződik be. A Magyar Viscosagyárnál a következő évben kezdjük meg a celluránüzem bővítését, amellyel biztosítható lesz a háztartási és ipari csomagoló­anyag-ellátás.­­ Az Egyesült Vegyiműveknél elsősorban a szintetikus mosó­szerek fejlesztését kívánjuk megoldani. A gyógyszeripar területén 1959. évben tovább folytató­dik a három nagy gyógyszer­­gyár rekonstrukciója. A gumiipar területén ugyan­csak a rekonstrukciók folyta­tódnak. Jelentős összegeket irányoz elő a terv lakásépítésre is. Az ipari beruházási keretből mintegy 17 millió forint ér­tékben 1959 ben 170 lakás épí­tését fejezzük be és adjuk át a dolgozóknak. Ugyancsak eb­ben az évben 174 lakás épí­tését kezdjük meg, amelyek 1959 után kerülnek befejezés­re. Ezenkívül a központi lakás­­építési keretből mintegy 45 millió forint értékben Tisza­­palkonyán 126, Kazincbarci­kán pedig 168 lakás építését fejezzük be. Munkavédelmi beruházá­sokra az 1958. évi 10,2 millió forinttal szemben 1959 ben 14,4 millió forintot fordítunk, vagyis több mint 40 száza­­­lékkal emeljük a munkavé­delmi beruházások összegét. Erre a későbbiekben még visszatérek. 1959. évben a vegyipar olyan, anyagokat is állít elő, amelyeket eddig nem­­ termelt, így 300 tonna kaprolaktám gyártására kerül sor, amely a perionrosz és egyéb mű­anyag használati cikkek alap­anyaga. A terv 300 tonna po­­liamid műszál (perionrost) gyártását is előirányozza. Meg­indul továbbá a PVC-üzem termelése is, amely 150 tonna PVC-port állít elő. Nagymér­tékben emelkedik a fzálsavas­­anhidrid termelése. A legnagyobb fokú termelés­növekedés a gyógyszeriparág­ban van, az 1958. évi várható termeléshez viszonyítva 13 százalék. A gyógyszeripar ter­mékei közül kiemelkedő fej­lődést mutat a B,a vitamin és az oxitetraciklin termelése. A festék, és gumiipar terü­letén a termelés lassúbb ütem­ben emelkedik. A vegyipar nagyvol­umenű export-szállítást bonyolít le. Az 1959. évi terv 1,3 milliárd forintot irányoz elő exportra, amely megfelel az ez évi ki­szállítás szintjének. Változás van azonban az export össze­tételében. Az 1958. évi export­­kiszállításokkal szemben a műtrágya-termelés teljes mér­tékben hazai felhasználásra kerül, csökken a timföld ex­port, a belső feldolgozás miatt alacsonyabb lesz az alumí­niumtömb kiszállítása. Az így kieső exporttételeket főleg gyógyszer- és ásványolaj ter­mékekkel pótoljuk. Az ipari és építőipari mun­kások együttesen számított átlagbére az 1958. évi várható 17 556 forintról 18 260 forint­ra emelkedik. Az ipari mun­kások (építőipari munkások nélkül) átlagórabérét a vegy­ipari ágazatban 7,39 forintban hagyták jóvá, az ez évre en­gedélyezett 7,25 forinttal szem­ben. Az 1959. évi terv tehát megfelelő ütemű átlagbér-nö­vekedést irányoz elő a vegy­iparban dolgozó munkások szá­mára. Az 1958. évben szerzett ta­pasztalatok alapján a minisz­térium a vállalatok bérszín­vonalát egész évre állapítja meg. A jóváhagyott átlagbér­szín­vonal megtartásának biztosí­tására előírjuk, hogy az éves bérszínvonaltól 0,5 százalék­nál nagyobb lemaradás nem engedhető meg. Ezzel azt is biztosítani kívánjuk, hogy az átlagbér megtakarítást a vál­lalatok létszámfelvételre ne használják fel. Az­­ átlagbér-emeléseket el­sősorban a különböző kombi­nált teljesítmény-bérrendsze­rek kiszélesítésére, másodsor­ban az indokolt alapbéreme­lésre kell felhasználni. A munkásokról való fokozot­tabb gondoskodás jegyében többek között a Hungária Ve­gyiműveknél 1 millió forintos költséggel új öltöző-fürdőt építünk, a Kőbányai Gyógy­­szerárugyárban 200 000 forint ráfordítással a központi öltöző és fürdő jelentős bővítését vé­gezzük el. Az Egyesült Vegyi­műveknél 500 000 forintos be­ruházással új, korszerű épü­letbe helyezzük — a techno­,­lógia maximális biztonságával — a bromethylgyártást és­ megoldjuk a sósavgázok el­­nyeletését. A Budapesti Kén­­savgyár Országbíró­­ úti tele­pén — a ciá­nmér­gezés-veszély megszüntetésére — szellőző­­berendezést szerelünk fel. A Tiszamenti Vegyiműveknél 3 millió forintot fordítunk új munkásszállás és üzemi­ kony­ha építésére, valamint köz­ponti fürdő és öltöző létesí­tésére. Az Ipari Robbanó- ■ anyaggyár­ban új öltöző, és fürdőhelyiséget létesítünk. A Festékipari- és Vegyészeti Gyárban a vízhiány megszün­tetésére 250 000 forintos beru­házással hidrofor-berendezést építünk. A Műszéntermelő Vállalatnál korszerűsítjük az aktívszén-üzem szellőzőrend­szerét és több mint félmilliót fordítunk az új öltöző és fürdő építésére. A Hungária Mű­anyag- és Gumigyárban 1 mil­lió forint ráfordítással kor­szerű étkezdét és konyhát építünk. A felsoroltakon kívül az áramütés-védelem fejlesztése érdekében összes vállalatain­kat felszereljük elektro-szimu­­látor készülékkel és kötelez­zük az üzemeket az érintés­­védelmi, földelés-ellenállás mérések lefolytatására. A nehéz fizikai munka meg­könnyítése érdekében Hidasi­féle rakodók,­­ szállítószalagok, elektromos­ targoncák beszer­zéséről gondoskodunk. Kiterjesztjük a munkaidő csökkentését. Tetteink szerint 1959. év végéig a vegyiparban mintegy 5000 munkás fog 42, 40, illetve 36 órás munkahét­ben dolgozni. Az 1938. évi várható 90,9 százalékos önköltségi összrá­­fordítással szemben az 1959. évi terv 90,6 százalékos költ­ségszintet ír elő. A 0,3 száza­lékos önköltségcsökkentés nem lebecsülendő­ feladat, ha figyelembe vesszük, hogy egyes iparágiakban a termelést igényhiány miatt nem tudjuk növelni és egy sor új gyárt­mány még magas induló ön­költséggel szerepel terveink­ben. Az elmondottak jellemzik 1959. évi feladatainkat. A szá­mok szerények, de gyorsabb fejlesztést irányoznak elő, mint az eredeti hároméves­­ terv. Ezeknek a terveknek a­­ megvalósításához kérem a szervezett munkások és min- s den vegyipari dolgozó segít-­­­ségét. Országos SZB elnöki értekezlet A Szakszervezeti Bizottságok elnökei a Központi Vezető­ség decemberi ülésének határozata alapján megtárgyalták az 1959. évi főbb szakszervezeti feladatokat. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége eredményekben gazdag, boldog új évet és jó egészséget kíván lapunk minden olvasójának Nyugdíjasaink karácsonya Szakszervezetünk Elnöksége karácsonykor száz, idős vegyipari nyugdíjast látott vendégül Szakszervezetünk Szék­­házában. A nyugdíjasok igen jól érezték magukat az ünnep­ségen, elmondották, hogy csak a szocialista társadalomban le­hetséges ilyen megható gondoskodás a munkából kiöregedett nyugdíjasok irányában. A bensőséges ünnepségen a megjelent nyugdíjasok aján­dékcsomagokat kaptak. A szakszervezet megvédi az újítókat A szocialista termelés egyik legnagyobb lendítője az újító mozgalom. Kormányunk az újítókat a legnagyobb megbe­csülésben részesíti és közülük má­r eddig is jó párat kor­mánykitüntetésben részesített. A megbecsülést hangsúlyozta ki az 1938. december 6-án és 7-én megtartott II. országos újítási tanácskozás is. Sajnos, nem minden üzem vezetői értik ezt meg, pedig ma már minden dolgozó előtt világos, hogy életszínvonalunk emelése csak az olcsóbb ter­melésen keresztül biztosítható. A FESTÉKIPARI ÉS VE­GYÉSZETI VÁLLALATNÁL Vass József főkönyvelő úgy látszik más véleményen lehe­tett, mert két dolgozójuk újí­tási díjának kifizetését hosszú hónapokig meggátolta. Ugyan­is Chinozai Mária többszörö­sen kitüntetett újító és Hajnal Jánosné többszörös újító 1958 nyarán beadtak két újítást, az egyik új csomagoló dobokra, a másik olcsóbb bőrragasztó re­­ceptekre vonatkozott. Vas­s József főkönyvelő először — annak dacára, hogy Garai fő­mérnök elvtárs és Horváth igazgató elvtársnő az újítást elismerte — magában az újí­tásban kételkedett és azért nem fizetett. Miután az ügy felkerült a minisztériumhoz és ott is elismerték az újítást, Vass József most a kalkuláció­val nem értett egyet, azért nem fizetett. Rosszindulatát nem is titkolta, mert nyiltan hangoztatta, találni fog min­dig okot arra, hogy ne fizesse ki az újítási díjat. Végül is az újítók szak­­szervezetünkhöz fordultak segítségért és erélyes fel­lépésünkre, december vé­gén kifizették a jogosan járó újítási díjat. Vass József mindezt a huza­vonát azzal magyarázta, hogy a népgazdaság érdekét tartot­ta szem előtt. Helyes és mindig figyelembe veendő szempont, amire hivatkozik a főkönyvelő, de ezzel takarózni jelen eset­ben nem lehet, márcsak azért sem, mert Vass József saját bevallása szerint is az újítási rendeletet csak a nyár folya­mán tanulmányozta át részle­tesen. Jogosan tesszük fel a kérdést: addig nem nézte a népgazdaság érdekét? Befejezésül ismételten sze­retném kihangsúlyozni, az újí­tási mozgalom fontosságát a szocialista termelésben. Szak­­szervezetünk a jövőben is azon lesz, hogy egyes személyek rosszindulatú és bürokratikus intézkedései ne vegyék el a dolgozók kedvét az újításoktól. Pozsonyi Árpád Mire költöttük a szervezett dolgozók pénzét 1958-ban? Nálunk a Péti Nitrogénmű­veknél a szakszervezeti bizott­ságnak az a célkitűzése, hogy a dolgozók által befizetett szak­­szervezeti tagsági díjakból egy­re többet közvetlenül a szerve­zett dolgozók kapjanak vissza. Úgy érezzük, ezt a célkitűzé­sünket az elmúlt évben többé­­kevésbé sikeresen megvalósí­tottuk, mivel a szakszervezeti bizottság rendelkezésére álló összegnek több mint 80 száza­lékát különböző területeken a dolgozók kapták meg. Megvizsgálva 1958-as pénz­­gazdálkodásunkat, azt látjuk, hogy az év folyamán 63 600.— Ft. bevételt terveztünk. Ezt el is értük, sőt túl is teljesítettük. A túlteljesítés okát abban lát­juk, hogy nálunk a szervezett dolgozók döntő többsége a fi­zetése után megállapított tag­sági díjat rendszeresen befize­ti, másrészt a szervezetlen dol­gozók is ma már egyre inkább közelednek a szakszervezet fe­lé és egymás után a szakszer­vezet tagjai sorába lépnek.­­ Elsősorban azért, mert a­­szakszervezeti bizottság tag­jai jól dolgoznak, elintézik a hozzáfordult dolgozók problé­máit, s ezen túlmenően a dol­gozók nap, mint nap érzik a különböző intézkedéseknél azt, hogy a szakszervezeti bizott­ság velük van, védi őket, ki­áll érdekeikért. A rendszeres tagdíjfizetés másik oka az, hogy a dolgozók tudják, hogy az általuk befi­zetett­­ tagsági díjak nagy ré­szét a dolgozók szociális, kul­turális felemelkedésére for­dítja a szakszervezeti bizott­ság. Ennek bizonyítására állja­nak itt 1958. évi főbb kiadá­saink. Segélyekre kifizettünk 10 870.— Ft. Sportkör támogatása 12 400.— Ft. Ifjúsági munka céljaira 6000.— Ft. Kultúrkör részére juttatás 5000.— Ft. Fenyőfa-ünnepély, gyermeknap 3770.— Ft. Jutalomüdültetés 2200.— Ft. Újságok, folyóiratok, opera­bérletek 2420.— Ft. Aktívák jutalmazására 3450.— Ft. Tóépítéssel kapcsolatos ki­adások 2110.— Ft. A tagság pénzével való jó gazdálkodást mutatja, hogy 1938. év végén 17 325 Ft. állt még az SZB. rendelkezésére. A szakszervezet ezt az össze­get a nők második műszakjá­nak megkönnyítésére kívánja fordítani, ugyanis azt tervez­zük, hogy ezért a pénzért mo­sógépet, centrifugát, parkett­kefélőgépet, porszívót vásáro­lunk, s ezeket minimális té­rítésért adjuk majd kölcsön a szakszervezeti tagoknak. Úgy gondoljuk, jó úton ha­ladunk s munkánkat ez évben is a dolgozók egyetértésével, helyeslésével kívánjuk végez­ni. Bőgős György, a Péti Nitrogénművek Számvizsgáló Bizottsá­gának elnöke.

Next