Vegyipari Dolgozó, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

BIZALMIAK FÓRUMA Az V. Szakszervezeti Világkongresszusról ÍRTA: GÁL LÁSZLÓ A dolgozók legszélesebb tö­megeit szervezetbe tömörítő szakszervezeti mozgalom V. világkongresszusa 143 millió dolgozót képviselve 1961 de­cemberében tíz napon keresz­tül tanácskozott Moszkvában. A világ 180 millió szervezett dolgozójából a döntő többsé­get képviselő kongresszus élő példáját mutatta annak, ho­gyan valósulhat meg a külön­böző felfogású, nézetű szak­­szervezeti mozgalmak és dol­gozók között együttműködés. A felszólalók mindegyike forró szenvedéllyel zárta a kongresszus elé a munkás­egységben rejlő hatalmas erőt és a megvalósulása következ­tében elért kiemelkedő sikere­ket. Az argentin munkások 30 napos egységsztrájkja, a fran­cia közüzemi dolgozók moz­galma éppúgy, mint a bel­giumi bányász harcosok sike­rei mind az akcióegység meg­valósulásának köszönhetik győzelmeiket. A szakszerve­zeti mozgalom nemzetközi egységének megvalósítására való törekvés és az akcióegy­ség megújuló eredményei nem feledtetik azt a tényt, hogy az árulók egész sora szolgálja a monopóliumok, az imperialista hatalmak érdekeit. Az amerikai, nyugatnémet szakszervezeti vezetőkkel együtt más nyugati országok sárga szakszervezeteinek szá­mos vezetője a munkásegység megvalósulásának megátalko­dott ellensége. Fő módszerük az osztálybéke hirdetése, a kommunistaellenesség, a hi­degháború, a fegyverkezés tá­mogatása. A kongresszus mély megvetéssel leplezte le az imperializmus szekértolóit. A fiatal, gyorsan erősödő afrikai és latin-amerikai szakszerve­zetek képviselői a bizonyíté­kok százait sorolták fel arra, hogy a szakadárok nemcsak saját hazájuk munkásait szol­gáltatják ki a monopóliumok kénye-kedvének, hanem tevé­keny részvevői annak a törek­vésnek, melyek a gyarmati elnyomás alatt élő népek fel­­szabadulását gátolják. Részt vesznek a függetlenségüket elnyert országok munkásmoz­galma egységének megbontá­sában. Az imperialisták talp­­nyalói a szabad szakszerveze­tek nemzetközi szövetségének amerikaiak által pénzelt veze­tői megtiltják szervezeteiknek, hogy a Szakszervezeti Világ­­szövetséggel bármilyen kap­csolatot tartsanak fenn, fenye­getnek, zsarolnak, megveszte­getnek vezetőket, károkat okoznak, azonban a nemzet­közi munkásmozgalom egysé­gének teljes megvalósulását megakadályozni nem tudják. A nemzetközi munkásmozga­lom gyors fejlődése, erősödése a világ minden földrészén el­söpri az útjában álló akadá­lyokat. A moszkvai világkong­resszus bizonyítja ezt az ál­landóan előrehaladó folyama­tot, mert az előző lipcsei kongresszushoz képest 36 mil­lió szervezett dolgozóval töb­bet képviselt. A szakszervezeti világkong­resszus hű tükörképét adta a nemzetközi politikai esemé­nyekben végbement változá­soknak. Az afrikai és latin­amerikai szakszervezeti moz­galmak képviselőinek száma 311 fő volt. Ezen földrészek küldötteinek felszólalásait for­ró lelkesedés hatotta át. A Kubai Szakszervezeti Szövet­ség titkára, de Soto beszámolt a kubai nép hősi küzdelmeiről azzal, hogy a kubai munkások egyik kezében a fegyver, a másik kezében szerszám van, és így építik sokat szenvedett hazájukban az új társadalmi rendet és ezt készek megvéde­ni, ha kell, életük árán is a jenki imperializmussal szem­ben a szabadságot. Az algériai küldött felszólalásában a francia imperialista gyarmato­sító politika bűneit leplezte le és megdöbbentő tényeket tárt a kongresszus elé. Ökölbe szó­rni a kéz annak hallatára, hogy gyermekek, anyák száz­ezrei nyomorognak, pusztul­tak el a NATO-hatalmak által támogatott gyilkos francia hadsereg zsarnoki uralma alatt. Az algériai nép ezer seb­ből vérezve küzd szabadsá­gáért. A kongresszus messze­menően szolidaritást vállalt az algériai néppel és ennek meg­felelően határozatai között szerepel az algériai nép har­cának aktív támogatása, újabb akciók szervezése, bélyeg ki­bocsátása útján a szenvedő nép anyagi támogatása. A számos határozat a dol­gozók valamennyi követelését felöleli. Az általános határozat harcba hívja a világ dolgozóit a béke megvédéséért, az álta­lános és teljes leszerelésért. Követeli a gyarmatosítás min­den fajtájának felszámolását. Támogatja és szükségesnek tartja azt, hogy a különböző feszültségeket okozó nemzet­közi kérdések tárgyalások út­ján legyenek megoldva. Sür­gős feladatnak jelöli meg a német békeszerződés megköté­sét, a berlini kérdés rendezé­sét. Valamennyi szakszerve­zeti mozgalom harcát a dolgo­zók helyzetének javítására, az automatizálás hatásaival szembeni harcra, a munkaidő csökkentéséért való küzdelem­re, a szakszervezeti és társa­dalombiztosítási jogok kiszéle­sítésére, védelmére irányítja. A határozatokba, felhívásokba foglalt valamennyi égető kér­dés megoldása a­ dolgozók nemzetközi egységének erősí­tése, megvalósítása útján válik lehetővé. A tanácskozáson a földré­szek felszólalói között nem volt egy sem, aki ne méltatta volna a nemzetközi szolidari­tás hatalmas erejét, ne fejezte volna ki köszönetét a Szak­szervezeti Világszövetség se­gítő tevékenységéért, nagy­szerű szolidaritási tetteiért. Nekünk, magyar vegyipari dolgozóknak is erőfeszítéseket kell tennünk — a baráti kap­csolatainkat felhasználva — az egység erősítése, szélesítése érdekében, meg kell ragad­nunk minden alkalmat arra, hogy a különböző országok­­ szervezett dolgozóival együtt­­ szorossá fonva sorainkat sike-­­ reket érjünk el a kongres­-­­ szus határozatainak megvaló-­­ sításában. A dolgozók nagy­­ családjának küzdelmeihez leg- s eredményesebben úgy járul­hatunk hozzá, hogy társadal­munk építésében, a fejlődé­sünket szolgáló ötéves tervünk megvalósításában mind na­gyobb győzelmeket érünk el, nem felejtve el azt, hogy min­den elért eredményünk a pro­letár szolidaritás eszméjének megvalósítását is jelenti, az emberi felemelkedésért, az új békés világért küzdők harcát­­ segíti. Az ország legszebb helyein üdültek a vegyipari dolgozók Az elmúlt évben tovább fejlődött a szakszervezeti üdültetés. A S­zakszervezet ál­tal beutalt dolgozók hazáink leggyönyörűbb tájain, a Ba­laton­ partján, a Mátrában, a Bükkben, Pécsett, Sopronban, Lillafüreden pihenték ki az egész évi munka fáradalmait. 6614 dolgozó és gyermek üdült A kedvezményes sza­kszer­­vezeti üdülésben 1961-ben több diol­go­zó vett részt, mint az azt megelőző évben. Ör­vendetes, hogy a dolgozók igénye egyre inkább növek­szik. Már nem gond a beuta­­lój­egyek elhelyezése, akit egy­szer megízlelte az üdülés örö­meit, azt többet nem kell „agitálni”, hogy menjen el üdülni. Az útélvek, azonban előbb­re járnak, mint a lehetősé­gek. Jóllehet, az üdültetés egyre inkább bővül, azonban a tömeges jelentkezéseket — különösen nyáron — még nem minden esetben tudjuk kielégíteni. Szakszervezetünk az elmúlt évben is jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy minél több szervezett dolgo­zót részesítsen üdülésben. 1961-ben szakszervezetünk új üdülők építésé­re 750 000 Ft­­ot, a meglevő üdülők felújí­tására és korszerűsítésére 481 000 Ft-ot fordított. Az üzemi szervek is jelen­tős erőfeszítéseket tettek. A szakszervezeti bizottságok és a gazdasági vezetés önerőiből a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdülésen túl mintegy 3000 dolgozó és gyermeke ré­szére biztosították az üdülést.. Külföldön is szép számban, mintegy 390 dolgozó üdült a szakszervezet útján, melynek költségeihez 55 000 Pt-tal já­rultunk hozzá. 300 gyermek részére szak­­szervezetünk Sopronban kö­zel 67 000 forint ráfordítással kéthetes kedvezményes­­ üdü­lést" szervezett. Az üzemi szervek nagy többsége az 1961. évi üdülte­tés megszervezésében és le­bonyolításában jó munkát végzett, amiért több száz ak­tívát dicséret illet, azon­bani üdültetési munkánkban még több olyan fogyaték­ossá­g van, amelyen a jövőbeni feltétlele­nül változtatn­un­k kell. Mindenütt javítsák ki a hibákat Nem lehetünk megeléged­ve az üdülőik összetételével. A fizikai dolgozók kisebb számok­ban üdül­tek — az összes üdü­lőjegyeknek 58,8 százalékát vették igénybe —, mint amennyi üdülőjegyet felhasz­nálhattak volna. Az üzemi szervek arra hivatkoznak, hogy a fizikai dolgozók télen nem szívesen üdülnek, s ezért alakul így az arány. Úgy gondoljuk, ilyen helye­ken feltétlenül erősíteni kell a felvilágosító munkát, be­mutatná az üdülés, így a téli üdülés szépségeit az mert számtalan példa bizonyítja, hogy ahol jó a szervezés, ott télién sem gond az üdülési munka, a dolgozóik szívesen elmennek, s nem maradnak beutalójegyek felhasználatla­nul. Úgyszintén érvényesíten­i kell főkoaolltaibban azt az el­vet, hogy az üdülés a jó mun­ka jutalma. Fel kell tehát már számolni az ún. üdülé­si törzsgárdát, és minél több olyan dolgozó részére biztosí­tani az üdülést, akik abban még nem vettek részt. Tűrhetetlen, hogy olyan eseteik is előfordulna­k, hogy nemtörődömségből, vagy más el nem fogadható okokra hi­vatkozva egyes üzemekben a fel nem használt üdülőjegyek árát a szakszervezeti kasszá­ból fizetik ki, s ezzel megká­rosítják a dolgozókat. A jö­vőben ilyen esetekben szigo­rúan fellépünk, azonban a tagságnak is fokozottabban kell segíteni abban, hogy a fenti elveket az ez évi üdül­tetésnél maradéktalanul meg tudjuk valósítani, s ezen ke­resztül ez évben még több vegyipari dolgozó részére biz­tosítsuk a gondtalan, megér­demelt, boldog pihenést. B. I. Nyugdíjba menő dolgozók figyelmébe Több dolgozó kérésére az alábbiakban közöljük azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyek szükségesek azoknak, akik az 1962. év folyamán mennek nyugdíjba. Az 1959. január 1-én hatály­ba lépett nyugdíjtörvény alap­ján 1962-ben az öregségi teljes nyugdíjhoz 11 évi, az öregségi résznyugdíjhoz legalább 10 évi szolgálati idő szükséges. A nyugdíjtörvény szabályai értelmében, amennyiben a munkaviszony öt évnél huza­mosabb ideig megszakad egy­huzamban, a megszakítás előtti munkaviszony a nyug­díjszerzéshez szükséges szolgá­lati időként nem vehető fi­gyelembe. Azon dolgozók, akik nem érik el a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, rész­nyugdíjat kapnak. A résznyugdíjnál az egyéb­­kénti 50 százalékos törzsnyug­díjat annyiszor 2 százalékkal csökkentik, ahány év hiányzik a mindenkor szükséges szol­gálati időből. Pl.: Egy dolgo­zó 1962-ben eléri az öregségi nyugdíj-korhatárt. 1962-ben 11 évi szolgálati idő szükséges a teljes nyugdíjhoz, de a dolgo­zónak csak 16 évi szolgálati ideje van. Ebben az esetben a törzsnyugdíja csak 48 száza­lék, mert két év hiányzik az előírt szolgálati időből. Nyug­díjkiegészítés címén a dolgo­zó a csökkentett törzsnyugdíj­nak is megkapja annyiszor egy százalékát, ahány évi szolgá­lati idővel rendelkezik. A rokkantsági teljes nyug­díjhoz 1962-ben a különböző életkorokban a következő szolgálati idő szükséges: 22 éves életkorig 2 év szol­gálati idő, 22—25 éves életkorig 4 év szolgálati idő, 25—30 éves életkorig 6 év szolgálati idő, 30—35 éves életkorig 8 év szolgálati idő, 35—40 éves életkorig 11 év szolgálati idő, 40—45 éves életkorig 11 év szolgálati idő, 45—50 éves életkorig 12 év szolgálati idő, 50—55 éves életkorig 14 év szolgálati idő, 55—60 éves életkorig 16 év szolgálati idő. A rokkantsági résznyugdíj­hoz 35 éven felül legalább 10 évi szolgálati idő szükséges. A nyugdíj alapjául szolgáló munkabér kiszámítása: Ha az öregségi, rokkantsági, teljes, vagy résznyugdíjat 1962-ben igénylik, akkor a nyugdíjmegállapítást megelő­ző öt év alatt elért munkabér havi átlagát veszik figyelem­be. Pl.: Ha a nyugdíjat 1962. március 31-től folyósítják, ak­kor 1957. március 31-től 1962. március 30-ig eltelt öt év, illetve 60 hónap alatt elért munkabér egyhavi átlaga szá­mít a nyugdíj alapjául. Előfizethető a „Vegyipari Dolgozó" Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy szakszerveze­tünk lapját, a „Vegyipari Dolgozó“-t 1962. évre elő le­het fizetni. Az előfizetéseket az üzemekben a szakszerveze­ti bizottságok és a bizalmiak szervezik. Az előfizetési díj egy évre 3,60 Ft. Kérjük la­punk olvasóit, hogy az előfi­zetéseket újítsák meg, illetve előfizetési igényüket jelent­sék be. FELHÍVÁS Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy szakszerveze­tünk jogtanácsosa, dr. Bajor László minden héten pénte­ken 3—5 óra között díjtalan jogi tanácsot ad a szakszerve­zet központjában. Egyéb na­pokon sürgős ügyekben Bu­dapest, XIII., Szent István krt. 1­­38. számú Ügyvédi Munkaközösségben található 5 órától. I­re nee re mos! Győzni fogunk! Ezzel a jel­szóval kezdte meg egy marok­nyi kis csoport Fidel Castro vezetésével a harcot Kuba fel­szabadításáért. A kis csoport­hoz rövid idő múlva az egész nép csatlakozott és a jelszó azóta valóra vált. Győztek. 3 éve, hogy a kubai forrada­lom győzedelmeskedett. Azóta­­ a kis országban rohamos fej­­l­­ődés következett be. Az egész világ elismeréssel fordult a kubaiak felé, akik hatalmas célkitűzések megvalósításához fogtak hozzá. Az elmúlt évben harcot kezdtek az írástudat­lanság felszámolásáért. Több tízezer diák, írástudó munkás tanítani kezdték a munkáso­kat, a parasztokat a betűvetés tudományára, s most az év el­teltével arról számolhatnak be, hogy a nagy csatát sikeresen megvívták. Kuba ez évben a szocializ­mus építésének szakaszába lé­pett. Négyéves gazdaságfejlesz­tési tervet dolgoztak ki, és az 1962-es évet a tervgazdálkodás évének nevezik. Az eddigi eredmények biztosítékai an­nak, hogy a kubai nép ezt a programot is megvalósítja. A kubai forradalom hű tá­mogatója testvérszakszerveze­­tü­nk, a Kubai Petroleum- és Vegyipari Szakszervezet. A maga területén szervezi a ku­bai dolgozók harcát a gazda­sági, politikai és kulturális felemelkedésért. A kubai forradalom győzel­mének harmadik évfordulóján a magyar vegyipari dolgozó­kat is örömmel és büszkeség­gel töltik el a kubai forradalom eddigi nagyszerű eredményei. A vegyipari dolgozók tudatá­ban vannak annak, hogy a kubai nép elszántan kész meg­védeni forradalmi vívmányait. Ennek már tanújelét is adták, s amikor kellett, fegyverrel a kezükben védték meg hazáju­kat az imperialista támadással szemben. Az V. Szakszervezeti Világ­­kongresszuson a kubai szak­­szervezetek csatlakoztak a szakszervezeti világszövetség­­hez, ezáltal tagjai lettek a szervezett dolgozók nagy csa­ládjának. A forradalom évfordulóján kívánjuk, hogy érjenek el a szocializmus építésében nagy sikereket, valósítsák meg a maguk elé tűzött programot, vigyék győzelemre a szocializ­mus ügyét Kubában. Megnyílt A magyar munkásmozgalom története című kiállítás Brutyó János elvtárs, a SZOT főtitkára ünnepélyes keretek között nyitotta meg az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában a magyar mun­kásmozgalom történetét bemu­tató emlékkiállítást. A 43 tab­lón felsorakoztatott képek 1918-tól napjainkig ismertetik a magyar munkásosztály har­cait és győzelmeit. Négy kor­szakot mutat be világosan, érthetően ez a kiállítás. Az el­ső korszak a Magyar Kommu­nista Párt megalakulását, küz­delmeit mutatja be, a második a dicsőséges Tanácsköztársa­ság fényes diadalútját mutat­ja meg. Ezt követően a Hor­­thy-korszak véres napjait lát­hatjuk, majd a szocializmus építéséért vívott harcot szem­lélteti a kiállítás anyaga. Világosan és közérthetően látható ezen a kiállításon, mi­lyen mélységes nyomorból, embertelen elnyomatásból ve­zette a magyar munkásosztályt a párt, míg egy ország vezető­jévé, újjáteremtő­jévé tudott válni. Tanulságos ez a kiállítás nemcsak azok részére, akik ezen korszakot végigélték, ha­nem a mai fiatalság számára is. A kiállítást január 15-ig na­ponta 11—19 óra között lehet megtekinteni. Az elmúlt hónap jelentősebb eseményei DECEMBER 2. Algírban az ultrák terrorszervezete, az OAS, újabb vérfür­dőt rendezett. Dominikában katonai junta vette át a hatalmat. 4. Megkezdte munkáját Moszkvában a Szakszervezeti Világ­szövetség V. Világkongresszusa. 5. Kongóban a diktátor Csembe zsoldosai megtámadták az ENSZ katangai csapatait. 6. Az ENSZ ügyvezető főtitkára, U Thant bejelentette, hogy ellátogatott hazánkba Magyarországra. 8. Kikiáltották Tanganyika függetlenségét. Nyugat-Németországban Strauss hadügyminiszter bejelen­tette a katonai szolgálati idő felemelését. 9. Adenauer nyugatnémet kancellár és de Gaulle francia el­nök tárgyalásokat folytatott Párizsban a német kérdésről. 11. A Szovjetunió kormánya távozásra szólította fel a moszk­vai albán nagykövetséget, és tiranai diplomáciai misszióját visszahívta. 14. A Szovjetunió és az Egyesült Államok eredményes tár­gyalások következtében megállapodott a leszerelési bizottság összetételében. 15. A Szakszervezetek V. Világkongresszusa befejeződött. 18. Súlyos harcok után az ENSZ-csapatok ellenőrzése alá ke­rült Elisabethville. Goa, Damao és Diu portugál gyarmati területek felszabadí­tásáért megkezdték a harcot az indiai csapatok. 19. 36 órás küzdelem után Goa felszabadult a 450 esztendős gyarmati uralom alól. 20. Százezres tömegtüntetés volt Párizsban az ultrák ellen. 21. A kongói válság megoldására Adoula törvényes miniszter, elnök és Csembe katangai diktátor tárgyalásokat kezdett. 23. Provokációs céllal amerikai hadgyakorlatot tartottak Nyu­­gat-Berlinben. 25. Tovább feszül a helyzet Algírban, az OAS merénylői plasz­tikbombákat robbantanak, mészárolják a békés lakosságot. 26. Indonéziában Nyugat-Irián felszabadítására megalakult a vezérkar, és önkénteseket toboroznak. 28. 10. napja tart a francia bányászok föld alatti ülősztrájkja, mellyel munkatársaik elbocsátása ellen tiltakoznak. 30. Meghiúsult a három laoszi herceg találkozója az amerika­­barát Boun Oum herceg miatt, aki nem járul hozzá koalíciós kormány megalakításához.

Next