Vegyipari Dolgozó, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPA VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA; 30 FILLÉR 1964. JANUAR Az 1963. évi tervteljesítés tanulságairól, az 1964. évi tanácskozott szakszervezetnek központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 17-én ülést tartott. A tanácskozáson megjelent dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese és Gál László, a SZOT titkára. Takács Sándornak, szakszervezetünk elnökének megnyitó szavai után Dajka Ferenc, szakszervezetünk megbízott főtitkára tartott beszámolót az 1963. évi terv teljesítéséért végzett munka tapasztalatairól, s az 1964-ben a vegyipari dolgozók előtt álló feladatokról. Dajka Ferenc beszámolója Bevezetőben arról beszélt Dajka elvtárs, hogy az 1964. évi feladatok jó előkészítéséhez helyes összegezni az 1963. évi termelési munka főbb tapasztalatait, tanulságait. Az 1963-as esztendő igen fontos lépcsőfoka volt a vegyipar fejlesztésének. A termelési terv teljesítése mellett olyan, a vegyipar szempontjából kiemelkedő objektumok üzembehelyezését kellett elvégezni, mint a 6000 tonnás PVC-üzem Berentén, a kénsav és szuperfoszfát-üzem Szolnokon stb. A szokásosnál keményebb tél a vegyipari üzemek többségében is jelentős tervkiesést okoA szakszervezet elnöksége az első fél év tapasztalatai alapján beszámoltatta a vegyipari ágazat vezetőit, milyen gazdasági és műszaki intézkedéseket kívánnak tenni, az elmaradás behozására. A minisztérium és a szakszervezet közölt kezdeményezésérekészültek a minisztériumi, tröszti és vállalati intézkedési tervek, amelyek reális feladatokat tartalmaztak, s végrehajtásuk magában foglalta az éves terv teljesítésének lehetőségeit. A szakszervezet elnöksége úgy határozott, hogy a vállalati intézkedési terveket le kell bontani a legkisebb egységekig, és a vegyipari dolgozókkal termelési tanácskozásokon alaposan meg kell beszélni. Ezeken a tanácskozásokon igen sok jaraaslat, észrevétel és vállalás született. Ezek valóra váltása azt mutatja, hogy hatalmas tartalékok vannak a vegyipar fizikai és műszaki dolgozóinak munkájában. Szinte minden iparágban és üzemben példát mutattak az exportra termelő brigádok, időt és fáradtságot nem ismerve teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Az nagymértékben hozzájárult, hogy évi exporttervünket 4,5 százalékkal túlteljesítettük. Az Egyesült Gyógyszergyárban például veszélyben volt a chlonvid-üzem tervteljesítése. A Petőfi- és az Oximetil-exportbripádok olyan munkát végeztek, hogy az évi tervet az üzem már december 9-re teljesítette, holott a gyári vezetők már lényegében elkönyveltek éves vonatkozásban mintegy tíztonnás lemaradást. A Jrakk- és Festékipari Vállalat ifibb szocialista brigádja szerződést kötött az Ikarus gyár szocialista brigádjaival, felülvizsgálták a festékek korszerűségét, és javaslatokat dolgoztak ki jobb, minőségileg megfelelőbb festékek előállására, hogy fokozzák az autóbuszok exportképességét és csökkent tett az év első negyedében. Ezért már a szakszervezet februárban megtartott kongreszszusán és a továbbiakban is a szakszervezeti szervek fő feladataként az év elejei lemaradás behozását, az 1963. évi terv teljesítését jelölték meg. Az aktivisták felvilágosító és meggyőző munkája arra ösztönözte a műszaki és gazdasági dolgozókat, a munkásokat, hogy megvizsgálják az elmaradás pótlásának feltételeit, és konkrét vállalásokat tegyenek a tervek gazdaságos teljesítésére. Azt is meg kell mondani — folytatta a beszámoló —, hogy az év második negyedévében a vegyipari dolgozók lelkesedésével nem egészen párosult a műszaki és gazdasági előfeltételek biztosítása az üzemekben. Ez bizonyos mértékben visszavezethető arra is, hogy az ipar átszervezése időszakában egy kis bizonytalanság volt a felső vezetésben, amely a megrendelések és a szükséges anyagi és műszaki feltételek eldöntésében elhúzódásokhoz, huzavonákhoz vezetett. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a bizonytalanság már a múlté, megerősödőben vannak az új minisztériumi és középirányító szervek, s ennek eredményei máris érezhetőek az ipar vezetésében, sék a festékanyagok importját. Sokszor levontuk már azt a tanulságot, hogy a munkaverseny, a dolgozók termelési aktivitása akkor igazán eredményes, ha ismerik a feladataikat és biztosítják számukra a vállalások teljesítésének feltételeit. Arra kell ezután is törekedni, hogy a vállalati vezetés és a dolgozók jó termelési együttműködése továbbra is fennmaradjon- Ez hozhat olyan eredményeket, mint az Ajkai Timföldgyárnál és sok más vállalatnál, ahol a szocialista munkaverseny keretében be tudták hozni az elmaradásokat. ( A munkaverseny szerves része volt az újítási mozgalom is, amely ebben a periódusban továbbfejlődött. Javult az újítási propaganda, valamelyest meggyorsult az újítások elbírálása, jobb az elfogadott és bevezetett újítások aránya. A kísérletre elfogadott A beszámoló ezután a központi vezetőség tagjai elé terjesztett írásos jelentéssel foglalkozott, amelyben a NIM tervfőosztálya a munka- és üzemszervezés helyzetét vázolta. A vegyipari ágazatban az üzemszervezési munka alapvetően jó úton jár. 1963-ban hozzájárult a gazdaságosabb, tervszerűbb termeléshez. A lehetőségekhez képest azonban nagyobb eredményt is el lehetett volna érni. Ez az újszerű tevékenység sok nehézség árán jutott el idáig, és ezért elismerés illeti azokat, akik vele foglalkoztak, szükséges azonban néhány hiányosságra felhívni a minisztérium és a középirányító szervek vezetőit, többek között arra, hogy megfelelő szervezeti keretben dolgoznak - e az üzemszervezők, élnek-e a számukra biztosított lehetőségekkel, megkapják-e a gazdasági vezetés kellő támogatását. A szakszervezeti szervek munkájában az üzemszervezés még nem kapott megfelelő helyet. Csak néhány üzemben foglalkoznak a szakszervezeti bizottságok, vagy az üzemi tanácsok üzemszervezési feladatokkal, s nem segítették eléggé, hogy az üzemszervezők és a vegyipari dolgozók között kellő jó munkakapcsolat alakuljon ki. Az 1963. évi terv teljesítésében nagy szerepet játszott a szocialista munkaverseny. A szocialista brigádok száma tovább növekedett. 1496 brigád közül 756 nyerte el a szocialista brigád címet, mintegy 85 üzemrész körülbelül 9000 fővel versenyez a szocialista cím elnyeréséért. Ezeknek a munkája eredményeként az 1963. évi termelési értéktervünket várújításoknál azonban nincs minden rendben. Az újítások száma ebben az évben nem növekszik, a népgazdasági eredmény azonban jelentősen megnőtt. Ez jó tendencia, továbbra is ilyen iángban kell fejleszteni az újítómozgalmat, hatóan teljesítjük. Adósok maradunk néhány kiemelt cikk, mint például a bauxit, a bitumen, a kénsav, fotemanit teljesítésével és nem teljesítjük az önköltségi tervet sem. Ez és más egyéb körülmény csökkenti a nyereségrészesedés többévi átlagát is. Pozitívuma a mímumak, hogy a vepripartban a túlórák száma nem növekedett lényegesen. Az elnökségnek azonban egy-két esetben figyelmeztetnie kellett év közben egyes trösztök, vállalatok vezetőit, ahol önkényesen túlórákkal ,akarták pótolni a szervezetlenséget az üzemükben. Sőt, előfordult az is, hogy a csökkentett munkaidőben foglalkoztatott dolgozókkal is ismétlődően több túlórát végeztettek. Nagyobb figyelmet a balesetek megelőzésére Az 1963. évi bérpolitikai intézkedések nyomán a vegyiparban a munkásoknál 2,3 százalékos, a műszakiaknál 1,8 százalékos, az adminisztratívaknál 1,7 százalékos átlagbérnövekedés volt előirányozva. A bérszínvonal-növekedés lényegében megegyzett a tervezettel. A balesetek alakulása mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ebben az esztendőben a halálos balesetek száma a múlt év haromó időszakához képest növekedett. Ez arra késztette az elnökséget, hogy a nevelőmunka fokozása mellett év közben néhány kényszerintézkedést tegyen. Kénytelenek voltunk egyes (Folytatás 2. oldalon.) A dolgozók és a vezetők jó együttműködése 756 brigád nyerte el a szocialista címet Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár kollektívája 106 százalékra teljesítette 1963. évi tervét, s 50 millió forinttal több értéket adott a népgazdaságnak Békés, boldog új esztendőt írta: Takács Sándor a VDSZ elnöke A Vegyipari Dolgozó mai számának fejlapján, a megjelenés keltezéseként, már az 1964-es év szerepel. Túl vagyunk tehát az óéven, az 1963-as esztendőn, átadtuk azt a történelemnek, az emlékezésnek. Ezzel az óévben bennünket foglalkoztató gondok és örömök átalakultak eredményekké, esetleg nem teljesült tervekké. Az új esztendőt, mintegy az örök emberi optimizmus bizonyítékaként, mindig nagy várakozás, bizalom előzte meg. Hitelét, reális tartalmát e várakozásnak és bizalomnak az előző év eseményei, eredményei adják meg. S ezért az év első napjaiban mind a gazdasági egységi, mind az egyes emberek elkészítik a maguk mérlegét. Az óév mérlegeibe beírják a tényszámokat, „kipipálják” megvalósult elképzeléseiket, az új esztendőre pedig elkészítik a tervszámokat, kívánságaikat. Hivatalosan ma még ugyan nem, de alapvető számokban megközelítő pontossággalmár azért ismert az 1963-as év mérlege. A népgazdaság és ezen belül a vegyipar, az évközi rendkívüli nehézségek ellenére, sikeresnek mondható esztendőt zárt. Ez biztosította, s teremtette meg az alapját annak, hogy hasonlót, vagy még ennél is megnyugtatóbb képet mutasson az egyes emberek által elkészített „mérleg” is. Az óév termelési eredményei lehetővé tették, hogy a dolgozók átlagban 7 százalékkal többet, értékesebbet vásárolhattak, és ilyen mértékben jobban kielégíthették vágyaikat, kívánságaikat. Az 1964-es évvel szemben jelentkező várakozásnak és bizalomnak, az 1964-es év terveinek tehát az előző év eredményei megadták az alapot. Az év első napjaiban még a „mérleg”-készítés mellett egymásik szokásnak is hódolunk. Ilyenkor boldog új évet kívánnak egymásnak az emberek, s ezzel a kívánsággal fejezik be értekezéseiket az előadók is. A boldog új évhez tehát megvan a lehetőség. Az alapot ehhez mind politikailag, mind gazdaságilag az előző év eredményei megadták. A biztosítékot pedig a szocializmust építő, egymásnak békét, boldogságot kívánó emberek tenniakarása jelenti. Az 1964-as esztendő feladatai már ismertek, és azok nagyvonalú áttekintése is arról győz meg bennünket, hogy teljesítésük érdekében szervezettebben, tudatosabban és többet kell tenni, és ezt a többet állami, társadalmi tevékenységünkben kell tenni, mivel e téren kifejtett többlettevékenység biztosítékát jelenti egyéni terveink sikerének is. Az 1964-es esztendő elsőorban a munkaszervezés terén jelent az eddigieknél nagyobb feladatokat. Az egész iparban jelentkező munkaerő-gondot csak úgy tudjuk felszámolni, ha fokozzuk az üzemekben a munka szervezettségét és csökkentjük e szervezetlenségből adódó állásidők számát. E tevékenység fontosságának felismerése érdekében minden gazdasági vezető előtt váljon tudatossá az a gondolatmenet, hogy a szervezetlen, egyenetlen munkaellátás alátámasztja a fegyelem lazulását, mintegy önigazolását adja azoknak, akiknek szor,galmával, fegyelmével amúgy is baj van. 1964-es feladataink sikeres teljesítése érdekében a munka jobb megszervezésén kívül az eddigieknél fokozottabb harcot tesz szükségessé a munkafegyelem javítása is. Ez nemcsak a gazdasági vezetők számára kell hogy gondot jelentsen, hanem a szakszervezet minden vezetője, aktivistája számára is. A szervezet dolgozóknak, azok vezetőinek sokrétű nevelőmunkájával és a vállalati vezetés fegyelmező munkájának segítségével el kell érni, hogy az összdolgozóknak 5—10 százalékát képező, csak az anyagi előnyök és az egyéni jogok mindenáron elérésével törődő, kötelességeket elmulasztó nemtörődöm, hanyag munkájú dolgozók száma mindjobban csökkenjen. Gondok, nehézségek tehát 1964. évben is lesznek. Ezt már előre is látjuk, s jöhetnek váratlan problémák. Az új év egyszerű hétköznapjain felmerülő mindennapi gondok megoldása kerül ma már előtérbe. Ha ezt egész éven át szervezett munkával, fegyelmezett helytállással látjuk el, ha a becsületes, hozzáértő helytállás szüksége egész évben áthatja gondolatainkat, cselekedeteinket, úgy az 1964-es év meghozza mindnyájunk számára a kívánt boldog új esztendőt.